Nagyböjt I. péntek az Előszenteltek Liturgiáján

A pap teljes liturgikus díszbe öltözik, de a beöltözési imák helyett csak ennyit mond: „Könyörögjünk az Úrhoz! Uram, irgalmazz!”

Az oltárhoz lépve halkan mondja:

Áldott a mi Istenünk öröktől fogva, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Mennyei Király, Vigasztaló, igazságnak Lelke, ki mindenütt jelen vagy és mindeneket betöltesz, minden jónak kútfeje és az életnek megadója, jöjj el és lakozzál mibennünk, és tisztíts meg minket minden szennytől, és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket!

Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földön és jóakarat az embereknek!

Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földön és jóakarat az embereknek!

Uram, nyisd meg ajkaimat és szám a te dicséretedet fogja hirdetni!

Majd fennhangon a diakónussal kezdik:

Diakónus: Adj áldást Uram!

Pap: Áldott az Atya és Fiú és Szentléleknek országa, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Jertek, imádjuk a mi királyunkat és Istenünket!

Jertek, imádjuk Krisztust, a mi királyunkat és Istenünket!

Jertek, boruljunk le, és imádjuk magát Jézus Krisztust, a mi királyunkat, Urunkat és Istenünket!

103. ZSOLTÁR.

Áldjad én lelkem az Urat, Uram Istenem! fölötte fölséges vagy, dicsőségbe és ékességbe öltöztél,

világossággal, mint köntössel körül vagy öltve, kiterjesztvén az eget, mint sátorfödelet;

ki befödöd vizekkel annak felső részeit, * ki a felhőt szekereddé teszed, ki a szelek szárnyain jársz;

ki angyalaidat szélvésszé teszed, és szolgáidat égető tűzze;

ki a földet állandóságra alapítottad, hogy nem fog ingadozni örökön-örökké.

A vízmélység öltözet gyanánt födte azt; a hegyeken vizek állottak.

A te feddésed elől elfutottak; mennydörgésed szavától megijedtek.

A hegyek fölemelkedtek, a völgyek alászállottak azon helyre, melyet nekik alapítottál.

Határt vontál, melyet nem fognak átlépni, s nem térnek vissza a földet elborítani.

Ki forrásokat fakasztasz a völgyekben, a hegyek között folynak a vizek.

Iszik azokból minden mezei vad; azok után lihegnek szomjúságukban a vadszamarak.

Azok mellett lakoznak az égi madarak; a kősziklák közül szózatot adnak.

Ki megöntözöd a hegyeket onnan felől; a te műveid gyümölcséből megelégíttetik a föld.

Ki szénát teremtesz a barmoknak, és veteményt az emberek szolgálatára,

hogy kenyeret termessz a földből, és bor vidámítsa föl az ember szívét:

hogy olajjal derítse föl orcáját, és a kenyér erősítse meg az ember szívét.

Jóllaknak a mező fái, és a Libanon cédrusai, melyeket ültetett.

Ott fészkelnek a madarak, a gólya háza fő azok között.

A magas hegy a szarvasok, a kőszikla a sündisznók menedéke.

A holdat időmértékül teremté; a nap tudja lenyugvását.

Sötétséget parancsolsz és éj van, mely alatt mind kimennek az erdei vadak,

az oroszlán ordító kölykei, hogy ragadozzanak, és az Istentől magoknak eledelt keressenek.

Fölkel a nap és összegyűlnek, és hajlékaikba helyezkednek.

Kimegy az ember munkájára és dolgára napestig.

Mely igen fölségesek a te műveid, Uram! mindeneket bölcsességgel cselekedtél; mi a földet betölti, mind a te jószágod.

Ez a nagy és tágas öblű tenger, ott az úszók, melyeknek száma nincs, a kicsiny állatok a nagyokkal;

Ott járnak a hajók, a cethal, melyet alkottál, hogy játsszék abban.

Mindnyájan tőled várják, hogy eledelt adj nekik idejében.

Te adván nekik, gyűjtenek; fölnyitván kezedet, minden betelik jóval.

De ha elfordítod arcodat, megrémülnek; ha elveszed lélekzetöket, elfogynak és a porba visszatérnek.

Beléjök bocsátván lehelletedet, fölélednek; és megújítod a föld színét.

Legyen az Úré a dicsőség mindörökké. Az Úr örülni fog alkotmányaiban;

ki letekint a földre, és megrendíti azt; ki a hegyeket megérinti és füstölögnek.

Énekelni fogok az Úrnak életemben, dicséretet mondok az én Istenemnek, valamíg leszek.

Legyen kellemes neki az én beszédem; én pedig az Úrban fogok gyönyörködni.

Fogyjanak el a bűnösök a földről és a gonoszok, úgy, hogy ne legyenek; áldjad én lelkem az Urat.


Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Alleluja, alleluja, alleluja! Dicsőség néked Isten!

Alleluja, alleluja, alleluja! Dicsőség néked Isten!

Alleluja, alleluja, alleluja! Dicsőség néked Isten!


A zsoltározás alatt a pap elolvassa a szokásos papi imákból a negyediktől kezdve az utolsó ötöt:

IV. Kit a szent erők soha el nem hallgató himnuszokban és szüntelen dicsőítésekben énekelnek, töltsd be ajkainkat dicséreteddel, hogy magasztalhassuk szent nevedet. Add meg nekünk a szent Istenszülő és összes szenteid imáiért, hogy osztályrészünk és örökségünk mindazokéval legyen együtt, kik téged igazságban félnek, és megőrzik parancsaidat. Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s mindörökkön örökké. Ámen.

V. Áldott vagy te, mindenható Úristen, ki ismered az emberek gondolkozását és sokkal jobban tudod, hogy mire van szükségünk, mint mi kérjük vagy fölfoghatjuk. Magad emberszerető királyunk, ki mindenben jó vagy, könyörületed nagysága folytán tégy érdemesekké minket, hogy szégyenkezés nélküli öntudattal hívhassuk segítségül a te szent nevedet. És ne vígy minket kisértésbe, de szabadíts meg a gonosztól s rendezz mindent gondviseléseddel a mi javunkra. Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s mindörökkön örökké. Ámen

VI. Uram, Uram, ki a mindenséget szeplőtelen kezeddel fönntartod s mindnyájunk iránt nagy türelemmel viseltetel és bánkódol rosszaságaink fölött, — emlékezzél meg irgalmadról és könyörületedről. Tekints reánk jóságodban, és add meg, hogy a mai nap hátralevő részében malasztod segítségével a gonoszok különféle mesterkedéseiből megmeneküljünk. Szentlelkednek kegyelmével őrizd meg irigykedés nélkül életünket. A te egyszülött fiadnak irgalma és emberszeretete által, kivel áldott vagy, életteremtő jóságos Szentlelkeddel együtt, most és mindenkor s mindörökkön örökké. Ámen.

VII. Csodálatos nagy Isten, aki kimondhatatlan jósággal és gazdag gondviseléssel kormányzod a mindenséget, nekünk pedig világi javakat ajándékoztál és megígért országodat számunkra biztosítottad; — ki javaid igérete által úgy kalauzoltál minket, hogy a mai nap elmúlt szakában minden rosszat elkerülhettünk: add meg nekünk, hogy dicsőséged szent színe előtt a hátralevő részt is feddhetetlenül töltsük el, és téged, mint egyedüli jó Istenünket énekeljünk. Mert te vagy a mi Istenünk és téged dicsőítünk, Atya, Fiú és Szentlélek, most  és mindenkor s mindörökkön örökké. Ámen.

VIII. Fölséges nagy Isten, halhatatlanságnak egyedüli birtokosa, ki megközelíthetetlen fényárban élsz, ki minden teremtményt bölcsen alkottál, ki határt vontál a világosság és sötétség között, a napot a nappal pompájára, a holdat és csillagokat az éj díszére rendelted, ki bennünket bűnösöket is, méltókká tettél, hogy hitvallásunkkal színed előtt a jelen órákban is megjelenjünk s neked esti dicsőítést mondjunk; — magad Emberszerető, bocsásd imádságunkat tömjénfüstként színed elé s fogadd el azt, mint illatáldozatot. Add meg nekünk, hogy mai napunk és közelgő éjszakánk békességes legyen. Vértezz föl bennünket a világosság fegyverzetével. Szabadíts meg az éjjeli félelemtől s minden bajtól, mi a sötétségben ránk jöhetne. Engedd, hogy az álom, melyet erőtlenségeink kipihenésére ajándékoztál nekünk, minden ördögi képzelgéstől mentes legyen; úgy Uralkodónk, javaknak osztogatója, hogy még éjjeli nyugvóhelyünkön is töredelemmel emlékezzünk meg a te nevedről, és parancsaid tanulságaitól fölvilágosítva lelki örömmel keljünk föl jóságodat dicsőíteni, könyörgéseket és esedezéseket mutatva be a te jószívűségednek úgy saját bűneinkért, mint az egész népéért, hogy a szent Istenszülő imáiért irgalommal tekints rájuk. Mert jóságos és emberszerető Isten vagy s neked dicsőítést zengünk, Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s mindörökkön örökké. Ámen.

Nagy ekténia

Pap: Békességben könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: A mennyei békéért és lelkünk üdvösségéért könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Az egész világ békességéért, Isten szentegyházainak jóllétéért és mindnyájunk egyesítéséért könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Ezen szent hajlékért s mindazokért, kik ide hittel, buzgósággal s isteni félelemmel járnak, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Szentséges egyetemes főpásztorunk, N. római pápáért, Istenszerető püspökünkért, N-ért, a tisztes áldozópapságért, a Krisztus szerinti segédlő papságért, az egész egyházi rendért és a népért, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Ezen városért (községért) és minden városért, községért és vidékért és az azokban lakó hívekért, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: A hajózókért, utazókért, betegekért, szenvedőkért, foglyokért és azok üdvösségéért, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy mentsen meg minket minden aggódástól, haragtól, veszélytől és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket Isten, a te kegyelmeddel!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Legszentebb, legtisztább, legáldottabb, dicső Királynénkat, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriát, minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk.

Nép: Néked, Uram.

Pap: Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökön-örökké.

Nép: Ámen.

XVIII. kathizma

1. antifóna

Az Úrhoz kiálték midőn szorongattatám és meghallgata engem. A hegyekre emelem szemeimet, onnét jő segítség nekem! Vigadok, mikor azt mondják nekem: az Úr házába megyünk. Hozzád emelem szemeimet, ki a mennyekben lakozol.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökön-örökké. Ámen.

Kis ekténia

Pap: Ismét és ismét békességben, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket Isten a te kegyelmeddel!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat az Istenszülő s mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást, és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

Nép: Néked, Uram.

Pap: Mert jóságos és emberszerető Isten vagy és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökön-örökké.

Nép: Ámen.


2. antifóna

Kik az Úrban bíznak, olyanok, mint a Sión hegye: nem fog ingadozni mindörökké. Megfordítván az Úr Sión fogságát, lettünk, mint a megvigasztaltak. Ha az Úr nem építi a házat, hiába munkálkodnak, kik azt építik, ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz, ki azt őrzi. Boldogok mindnyájan, kik az Urat félik, kik az ő útjain járnak. Az Úr áldása legyen rajtatok, áldunk titeket az Úr nevében.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökön-örökké. Ámen.

Kis ekténia

Pap: Ismét és ismét békességben, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket Isten a te kegyelmeddel!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat az Istenszülő s mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást, és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

Nép: Néked, Uram.

Pap: Mert jóságos és emberszerető Isten vagy és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökön-örökké.

Nép: Ámen.


3. antifóna

A mélységekből kiáltok, Uram, hozzád. Uram, nem fuvalkodott föl az én szívem, sem szemeim föl nem emelkedtek, sem nem jártam nagy és fölöttem való csodálatos dolgokban. Emlékezzél meg Uram Dávidról és minden tűréséről! Íme, mely jó és mely gyönyörűséges az atyafiaknak együtt lakniok. Íme, most áldjátok az Urat, ti az Úr minden szolgái.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökön-örökké. Ámen.

Kis ekténia

Pap: Ismét és ismét békességben, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket Isten a te kegyelmeddel!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat az Istenszülő s mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást, és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

Nép: Néked, Uram.

Pap: Mert jóságos és emberszerető Isten vagy és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökön-örökké.

Nép: Ámen.


A pap minden antifóna alatt egy-egy imát végez, mégpedig az esti papi imákból az első hármat.

A kathizma első része alatt a pap elmondja az 1. antifóna imáját:

Kegyes és könyörületes, hosszantűrő és nagyirgalmú Urunk, halld meg imádságunkat és figyelmezz könyörgésünk hangjára! Adj nekünk jóra vezérlő jelt! Vezess bennünket a te utadon, hogy igazságodban járjunk! Vidámítsd meg szívünket, hogy féljük szent nevedet, mert nagy vagy te és csodákat művelsz. Te vagy az egyetlen Isten, s nincs az istenek között hozzád hasonló, Urunk, ki az irgalomban hatalmas, s az erőben jóságos vagy, hogy megsegítsd, vigasztald és üdvözítsd mindazokat, ki szent nevedben bíznak. — Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s mindörökkön örökké. Ámen!

Az ima befejezése után széthajtja az antimenziont, a proszkomidia azstaláról áthozza a diszkoszt, és az antimenzionra teszi. Nagy metániát tesz, majd a szentségtartóból kiveszi az előre megszentelt Bárányt és a diszkoszra helyezi.

A kathizma második része alatt elmondja a 2. antifóna imáját:

Uram ne feddj meg minket búsulásodban, sem haragodban ne dorgálj meg minket, sőt cselekedj velünk irgalmad szerint, lelkünk orvosa és gyógyítója. Vezess bennünket akaratod révpartjához. Világosítsd meg szívünk szemeit, hogy megismerjük igazságaidat. Ajándékozd nekünk, a szent Istenszülő és az  összes szentek imái által, hogy a mai nap hátralevő részét és életünk minden idejét békességben s bűntelenül töltsük. Mert tied az ország, az erő és a dicsőség, Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s mindörökkön örökké. Ámen!

Ezután háromszor körültömjénezi az oltárt.

A kathizma harmadik része alatt a pap csendesen mondja a 3. antifóna imáját:

Urunk, Istenünk, emlékezzél meg rólunk, érdemtelen bűnös szolgáidról, kik a te szent nevedet hívjuk segítségül. Ne utasíts el bennünket malasztod várásától, sőt ajándékozz meg minket, Uram, minden üdvösségünkre szolgáló kérelmünkkel. Méltass bennünket, hogy téged teljes szívből szeressünk és féljünk, s a te akaratodat mindenben teljesítsük. Mert jóságos és emberszerető Isten vagy s neked dicsőítést zengünk, Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s mindörökkön örökké. Ámen!

Az ima befejezése után nagy metániát tesz az oltár előtt, majd a diszkoszt a rajta lévő Báránnyal feje fölé emeli és a proszkomidia asztalára viszi át. Ott a kehelybe bort és vizet önt, de semmit sem mond. Megtömjénezi a csillagot, a takarókat és befedi az adományokat.

(Ha a kathizma nem olvastatik, az imákat a pap a sztihirák alatt mondja el, és a Szentséget is akkor viszi át.)

Kis ekténia

Pap: Ismét és ismét békességben, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket Isten a te kegyelmeddel!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat az Istenszülő s mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást, és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

Nép: Néked, Uram.

Pap: Mert jóságos és emberszerető Isten vagy és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökön-örökké.

Nép: Ámen.

Uram, tehozzád

Uram, tehozzád kiáltok, hallgass meg engem; figyelmezz imádságom hangjára, midőn tehozzád kiáltok; hallgass meg engem, Uram!

Igazodjék fel az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé; kezeimnek fölemelése esti áldozat gyanánt. Hallgass meg engem, Uram!


Utána 10 előverset veszünk a Vidd ki a tömlöcből… kezdetűvel. Elénekeljük az idiomelont (a saját dallamú sztihirát) kétszer, azután a soros hang négy vértanú-énekét énekeljük. Ezt követőleg Szent Tivadar négy saját dallamú sztihiráját.

Elénekeljük a következő idiomelont kétszer (5. hang):


I.

Elővers:

Vidd ki a tömlöcből lelkemet, hogy dicsérjem a te nevedet!


Sztihira:

Jertek hívek, még világosban tegyük meg a világosság tetteit! Nappal járva illő módon éljünk! Távolítsunk el magunktól minden jogtalan írást, mely a felebarátunkat sértené, hogy ne adjunk okot neki megütközésre, vagy botránkozásra miattunk! Ne a testünknek kedvezzünk, hanem lelkünkben gyarapítsuk a kegyelmet! Adjunk kenyeret a szegénynek, és így járuljunk Krisztushoz bűnbánóan kiáltva hozzá: Istenünk, könyörülj rajtunk!

II.

Elővers:

Az igazak várnak rám, míg jót teszesz velem.


Sztihira:

Jertek hívek, még világosban tegyük meg a világosság tetteit! Nappal járva illő módon éljünk! Távolítsunk el magunktól minden jogtalan írást, mely a felebarátunkat sértené, hogy ne adjunk okot neki megütközésre, vagy botránkozásra miattunk! Ne a testünknek kedvezzünk, hanem lelkünkben gyarapítsuk a kegyelmet! Adjunk kenyeret a szegénynek, és így járuljunk Krisztushoz bűnbánóan kiáltva hozzá: Istenünk, könyörülj rajtunk!


Miután ezt megismételtük, 4 vértanúi sztihira jön a soros hangból:

III.

Elővers:

A mélységekből kiáltok, Uram, hozzád. Uram! hallgasd meg az én szómat!


Sztihira:

1. hang

Minden szentek és az Istenszülő imádságai által békédet ajándékozd, Uram nekünk, és könyörülj rajtunk, mint egyedül irgalmas!


2. hang

A földi gyönyörökre nem vágyó vértanúk mennyei javakra lettek méltókká, és az angyalok lakótársai lettek. Az ő imádságaik által Uram, könyörülj rajtunk, és üdvözíts minket!


3. hang

Nagy a te vértanúid ereje, Krisztus, mert még eltemetve is ördögöket űznek, s megszüntették az ellenség minden hatalmát, mivel a Szentháromság hitében küzdöttek igaz hitvallásukért.


4. hang

Ki szenteid emlékében megdicsőülsz, Krisztus Istenünk, az ő közbenjárásukra áraszd reánk a te nagy kegyelmedet!


5. hang

Minden földi gondot semmibe véve és a kínzásokat bátran elszenvedve boldog reményeitekben sem csalódtatok, ó, dicséretes vértanúk, hanem a mennyország örökösei lettetek. Ezért mivel szavatok van az emberszerető Istennél, a világnak békességért s lelkünknek bőséges irgalomért könyörögjetek!


6. hang

A te vértanúid, Uram, nem tagadtak meg téged, s nem pártoltak el parancsaidtól. Az ő közbenjárásukra könyörülj rajtunk!


7. hang

Dicsőség néked, Krisztus Isten, (az) apostolok dicsekvése, és a vértanúk öröme, kik hirdették az egyvalóságú Háromságot!


8. hang

Urunknak vértanúi, kik minden helyet megszenteltek és minden betegséget meggyógyittok, most is kérünk titeket: Imádkozzatok érettünk, hogy lelkünk az ellenség cselvetéseitől megmeneküljön!

IV.

Elővers:

Legyenek füleid figyelmesek az én könyörgésem szavára.


Sztihira:

1. hang

Küzdőtereken tett hitvallástok, szent vértanúk megtörte az ördögök hatalmát, és az embereket a tévelytől megmentette. Még fővesztés előtt is így fohászkodtatok az Úrhoz: Lelkünk életáldozatát fogadd kedvesen, mert emberszerető, utánad sóvárogva mondtunk le ez ideigtartó életünkről.


2. hang

Amíg a szent vértanúk járnak közben érettünk, és Krisztusnak dicshimnuszt énekelnek, minden tévely megszűnik, és az emberi nem üdvözül a hit által.


3. hang

Krisztus prófétái, apostolai és vértanúi megtanították az emberek fiait az egyvalóságú Háromság éneklésére; megvilágosítva a tévelygő nemzeteket, és a hit által angyalok társaivá tévén az embereket.


4. hang

Emberszerető, ki elfogadtad szent vértanúid türelmes kitartását, fogadd el a mi énekünket is és azok közbenjárására adj nekünk bőséges kegyelmet!


5. hang

A hit pajzsát öltötték magukra, kereszt jelének védelme alá helyezték magukat, és a kínzásokat bátran elviselték, az ördögi álnok vakmerőséget pedig megsemmisítették a te szenteid, Urunk. Az ő közbenjárásukra, mindenható Isten, árassz a világra békességet és a mi lelkünkre nagy-nagy kegyelmet!


6. hang

Krisztus, akik érted lettek vértanúk, sok kínzást elszenvedtek. Közbenjárásuk és imáik által, Urunk mindnyájunkat őrizz meg!


7. hang

(Dicsőült) Szent vértanúk, kik jól harcoltatok és koronát nyertetek, könyörögjetek az Úrhoz, hogy irgalmazzon a mi lelkünknek!


8. hang

Urunknak vértanúi, így könyörgünk hozzátok: imádkozzatok érettünk Istenhez, s kérjetek lelkünkre bőséges irgalmat, és bocsánatot sokféle bűnünkre!

V.

Elővers:

Ha a vétkeket figyelembe veszed, Uram! Uram! ki állhat meg előtted? De nálad vagyon a kegyelem.


Sztihira:

1. hang

Szép hőstettet vittetek végbe, ti szentek, mert bár véreteket adtátok, de a mennyországért nyertétek el, és ideigtartó próbatételt kiállva mindörökre vigadtatok. Valóban csodálatos ez a csere, mert mulandó dolgokat elhagyván megkaptátok az enyészhetetleneket, és az angyalok karaival örvendezve szüntelenül magasztaljátok az egyvalóságú Háromságot.


2. hang

A vértanúk kara a zsarnokokkal így szegült szembe: mennyei hadak Királyának vagyunk katonái, s még ha tűzre vagy kínzásokra vettek is bennünket, a Szentháromság hatalmát akkor sem tagadjuk meg.


3. hang

A te vértanúid, Uram, hitük által megerősítve, reménység által megszilárdítva, s kereszted szeretete által lelkileg egyesülve megtörték az ellenség zsarnokságát, és diadalkoszorúkat nyertek, s a testnélküliekkel együtt esedeznek a mi lelkünkért.


4. hang

Szentek, kik bátran járultok az Üdvözítőhöz, szüntelenül könyörögjetek érettünk, bűnösökért, kérjetek számunkra bűnbocsánatot és lelkünknek bőséges kegyelmet!


5. hang

Járjatok közbe érettünk, szent vértanúk, hogy megszabaduljunk gonoszságainktól, mert ti kaptatok arra kegyelmet, hogy érettünk közbenjárjatok.


6. hang

A mennyországban lakó diadalmas vértanúk, földi küzdelmük során sok kínt elviseltek, a mennyekben viszont elnyerték a tökéletes koszorút, hogy közbenjárjanak a mi lelkünkért.


7. hang

Minden földi dolgot semmibe véve, ó, szent vértanúk, Krisztust a küzdőtéren bátran hirdettétek, és az elszenvedett kínokért tőle kaptatok nagy jutalmat. Mivel bátran járulhattok hozzá, kérünk titeket, esedezzetek a mindenható Istenhez, hogy üdvözítse lelkünket, mert hozzátok folyamodunk.


8. hang

Vértanúid, Urunk, az eljövendőre tekintve megfeledkeztek erről az életről, nem törődve már a kínzásokkal sem, s így lettek örökösei az örök életnek, melyben az angyalokkal együtt örvendeznek. Ezért az ő imádságaik által ajándékozz népednek gazdag kegyelmet!

VI.

Elővers:

És a te törvényedért remélek benned Uram! Remél az én lelkem az ő igéjéért. Az én lelkem az Úrban bízik.


Sztihira:

1. hang (Mintadallam)

Dicséretes vértanúk, nem a föld zárt magába titeket, hanem a menny fogadott be, megnyílt számotokra az Édenkert ajtaja, és bejutván ott az élet fájról ízlelgettek. Fohászkodjatok tehát Krisztushoz, hogy lelkünknek adjon békességet és bőséges kegyelmet!


2. hang

A hit által nagy dicsőségre jutottatok, szentek, mert nemcsak szenvedésetek által győztétek le az ellenséget, hanem még halálotok után is ördögöket űztök, s gyöngélkedőket meggyógyittok, lelkek és testek orvosai, könyörögjetek az Úrhoz, hogy irgalmazzon a mi lelkünknek!


3. hang

Nagy a te kereszted ereje, Uram, mert bár egy helyen ásták le a földbe, világszerte kiterjedt hatása, s a halászokból apostolokat, s a pogányok közül vértanúkat szerzett, hogy imádkozzanak a mi lelkünkért.


4. hang

Lélekkel rendelkező áldozati szent adományok! értelemmel felruházott égőáldozatok! Urunk vértanúi! Istennek tökéletes illatáldozatai! Istent ismerő és Isten előtt is ismeretes bárányok, akiknek aklába farkasok be nem juthattak, jó Pásztorotokat kérjétek, hogy veletek együtt minket is vezessen el a megnyugvás vizeihez!


5. hang

Lelketek kiolthatatlan vágyában Krisztus nem tagadtátok meg, szent vértanúk, hanem kínzások különféle kínjait eltűrve, még a zsarnokok vakmerőségét is legyőztétek, s hajlíthatatlanul és rendíthetetlenül tartva meg a hitet a mennybe jutottatok, hol az Úr bizalmát elnyerve hozzá könyörögjetek érettünk, hogy adja meg nagy-nagy irgalmát!


6. hang

A te kereszted, Urunk, a vértanúk legyőzhetetlen fegyvere lett. Mert bár látták a rájuk váró halált, de a jövendő életre tekintve s a beléd vetett reményből erőt merítettek. Az ő közbenjárásukra könyörülj rajtunk!


7. hang

Minden dicséretre méltó vértanúk, Lélek-táplálta gyermekek, értelmes égőáldozatok, Krisztus kedvesen fogadott illatáldozatai! Titeket a föld nem rejtett el, az ég pedig befogadott. Angyalok társaivá lettetek. Kérünk titeket, imádkozzatok velünk együtt a mi üdvözítő Istenünkhöz: ajándékozzon a világnak békét és üdvözítse a mi lelkünket!


8. hang

Ami erény, ami dicséret, az méltó a szentekhez. Mert ők pallos alá hajtották fejüket érted, ki meghajlítottad az egeket és alászálltál; vérüket ontották teérted, ki magadat üresítetted ki, és szolgai alakot vettél fel. Ők is mindhalálig megaláztatva a te szegénységedet utánozták. Az ő imádságaik által, a te irgalmad sokasága szerint Istenünk, könyörülj rajtunk.


Ezt követően Szent Tivadar négy saját dallamú sztihiráját énekeljük (2. hang):

VII.

Elővers:

A reggeli vigyázattól éjjelig bízzék Izrael az Úrban.


Sztihira:

Jertek mindnyájan, vértanútisztelők, ünnepeljük a lélek vígságában, mert Tivadar vértanú titokzatos asztalt készít, örömre derítve mindet ünnepkedvelőket, akik így kiáltunk hozzá: Üdvözlégy legyőzhetetlen Bajnok, aki a zsarnokok fenyegetésit földig letiportad! Üdvözlégy, a ki a földből alkotott testedet Krisztus Istenért kínzásoknak adtad át! Üdvözlégy, ki sokféle megpróbáltatás között mennyei seregek kipróbált katonájának bizonyultál! Ezért kérünk téged, vértanúk ékessége, járj közben a mi lelkünkért!

VIII.

Elővers:

Mert az Úrnál az irgalmasság, és nála bőséges a megváltás, és ő megszabadítja Izraelt minden gonoszságából.


Sztihira:

Csodáidnak Istentől kapott kegyelmét mindazokra kiterjesztetted, Tivadar vértanú, kik hittel fordulnak hozzád. Ezért magasztalunk téged, foglyok kiváltója, betegek gyógyítója, nélkülözők gazdagítója, hajózók megőrzője; ki a háznép hiábavaló szökését megakadályoztad, és a kifosztottak előtt kárukat előre fölfedted, bajnok, aki a katonákat is megfegyelmezted, hogy a fosztogatástól tartózkodjanak; ki a gyermekek kéréseit szívesen teljesíted, és meleg pártfogója vagy szent emléked tisztelőinek, kikkel együtt reánk is, vértanúságod magasztalóira, kérd Krisztustól a nagy kegyelmet!

IX.

Elővers:

Dicsérjétek az Urat, minden nemzetek; dicsérjétek őt, minden népek!


Sztihira:

Isten nagy ajándékának bizonyultál Tivadar vértanú, mert végső órád után is, mint élő teljesíted a hozzád folyamodók kéréseit. Így midőn az özvegyasszony fölismerte elhurcolt fiát, kit pogány hadsereg foglyul ejtett, és miatta könnyeivel áztatta templomodat, te részvéttel eltelve fehér lovon megjelentél, és gyermekét titokzatos módon előkerítetted, és ezután is vele együttműködve folytattad csodáid sorát. Azért kérjed Krisztus Istent, hogy üdvözítse lelkünket!

X.

Elővers:

Mert megerősödött rajtunk az ő irgalmassága, és az Úr igaz volta mindörökké megmarad.


Sztihira:

Tivadar, kinek neve Isten ajándéka, magasztaló éneket zengek neked, háromszor boldog, mert az isteni fény világosságával jelentél meg, mint annak lenyugvás nélküli sugárzója, és küzdelmeiddel beragyogtad az összes teremtményt; s még a tűznél is erősebbnek bizonyultál, mert a lángot eloltottad, és a cselvető kígyó fejét letiportad. Ezért a küzdelmeidben is téged segítő Krisztus győzelmi koronát tett szent fejedre, bajnok Nagyvértanú! Te bátran járulhatsz Isten elé, esedezzél azért buzgón a mi lelkünkért!

Dicsőség… (6. hang)

Elővers:

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek.


Sztihira:

Eszközéül használta fel a hitehagyó zsarnokot az ellenség, kegyetlen gondolattal kísértve meg őt, hogy a böjt által megtisztult istenfélő népet áldozati vérrel szennyezett eledelekkel fertőzze meg. Te viszont cselvetését bölcsebb belátással feloldottad, álmában megjelenve az akkori főpapnak, hogy leplezd a tervnek mélyebb tartalmát, és nyilvánvalóvá tedd legmélyebb szándékát. Mi pedig most hálaáldozatot mutatunk be érted, a neked tulajdonított megmentésért a történetek évfordulójára emlékezve, és kérünk, Tivadar vértanú, hogy a gonosz lélek cselvetésétől ezután is sértetlenül őrizz meg minket, Istenhez intézett imáid által!

Most és…

Most és…-re a soros hang nagy dogmatikonját énekeljük:


Elővers:

Most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.


Nagy dogmatikon:

1. hang

Az emberi nemből kisarjadzott dicsőségét e világnak, az Istennek szülőjét, a mennynek ajtaját, az angyalok dicséretét és a hívek büszkeségét: Szűz Máriát énekeljük; mert ő lett az istenség ege és hajléka. ő törte meg a régi ellenkezést, ő hozott békét nekünk és a mennynek országát megnyitá előttünk. A hit ezen erősségét bírván, védelmezőnk van a tőle született Urunkban. Bízzatok tehát, bízzatok Isten népei; mert ő legyőzi az ellenséget, mint erőteljes!


2. hang

Elmúlt az árnyék törvény, s bejött a kegyelem törvénye, mert valamint a csipkebokor lángolt bár, de nem égett el, úgy te is mint Szűz szültél, és Szűznek maradtál s a lángoszlop helyett valódi Nap ragyogott fel nekünk és Mózes helyett Krisztus, lelkünk üdvössége jelent meg.


3. hang

Hogy ne csodálkoznánk isteni eredetű szülésed fölött, tisztaságos Szűz? Ki nemi kísértést nem fogadva el, ó szeplőtelen, testben fiat szültél atya nélkül, ki öröktől fogva született az Atyától, anya nélkül éspedig változatlanul, vegyülés nélkül és osztatlanul, mindkét lénynek sajátságait épségben megtartva. Azért Szűzanya, Királynénk, imádd őt a mi lelkeink üdvéért, kik téged teljes hittel Istenszülőnek vallunk.


4. hang

Terólad zeng énekekben az istenős és próféta Dávid, a téged felmagasztaló Istennek mondván: „A  királyné jobbod felől áll", mert téged az élet anyja és közbenjárónak választott a tőled atya nélkül születni kegyeskedő Isten, hogy a vétek által elhomályosult isteni képünket megújítsa, és az elveszett juhot megtalálván, vállára vegye, az Atyához vezesse, a mennyei Erőkkel egyesítse, és üdvözítse a világot, mint hatalmas és gazdag kegyelmű.


5. hang

A vörös tenger hajdan a szeplőtelen  ara képét ábrázolta, ottan Mózes, a víz kettéválasztója, itt Gábor arkangyal a csoda végrehajtója. Akkor a mélységen száraz lábbal kelt át Izrael, mostan mag nélkül szüle Krisztust a Szűz a tenger Izrael átkelése után járhatatlanná lett; a Szeplőtelen Szűz Emmánuel megszületése után is sértetlen maradt. A létező és az öröktől fogva létezett Úr, mint ember jelent meg, ki könyörüljön rajtunk.


6. hang

Ó, ki nem áldana téged tisztaságos Szűz? ki ne magasztalná a te legtisztább szülésedet? Mert az Atyától öröktől fogva kisugárzott egyszülött Fiú, felfoghatatlan módon megtestesülvén, tőled született, ki isteni természetét megtartván, egyszersmind emberi természetet is viselt; kit nem megosztott két személynek vallunk, hanem egymással össze nem folyó két természet Urának ismerünk. őt imádd, tiszta boldogságos  Szűz, hogy könyörüljön a mi lelkünkön.


7. hang

Az anyai állapotot a természet rendje felett megismerted ó Istenszülő és szűznek maradtál, az elmét és szót felülhaladó módon és szülésed csodáját a nyelv elbeszélni nem képes; mert dicsőségteljes volt a fogantatás, ó Tisztaságos, felfoghatatlan maradt a szülés is; mivel Isten, ahol akarja, meggyőzi a természet rendjét. Miért is téged mindnyájan Isten anyjának ismervén, buzgósággal fohászkodunk hozzád: Imádkozzál a mi lelkünk üdvösségéért.


8. hang

A mennyei Király emberszeretetből a földre leszállott és az emberek között lakozott, mert tiszta Szűztől testbe öltözvén, tőle született oly csodálatos isteni tulajdonságokkal, miképp egy a Fiú, két természettel, de nem két személlyel. Azért Krisztus Urunkat mi tökéletes Istennek és tökéletes embernek igazán valljuk és hirdetjük; kinek esedezzél, ó szeplőtelen Anya, hogy üdvözítse a mi lelkünket.


Mikor pedig a Most és…-t éneklik, a pap felont öltve az oltárlépcsőhöz jön, s a tömjénezővel (illetve ha evangélium van akkor az evangéliumos könyvvel  is), jobb felé indulva körmenetet tart az oltár körül. (Ha szerpap is van, ezeket ő viszi). Az ének végeztével a királyi ajtóban mondja a pap vagy diakónus:

Bölcsesség, igazhívők!


A kar énekli az esti hálaéneket. (Ősrégi költemény Szt. Szofrón v. Szt. Athenogéntől.)

Enyhe világossága

Enyhe világossága, a szent és boldog, és halhatatlan mennyei Atya isteni dicsőségének, Jézus Krisztus! Eljővén a Napnak lenyugvásához és látván az esteli fényt: áldjuk az Atya s Fiú, és Szentlélek Istent. Mert te méltó vagy, hogy minden időben, szent hangon énekeljünk tenéked, Isten fia, ki éltet adsz a világnak; miért is ez a világ dicsőít téged.


Míg az ének tart, a pap vagy diakónus körültömjénezi az oltárt négy oldalról, aztán a királyi ajtóból a népet is.

Tömjénezés után a pap és diakónusok az oltár mögötti magas trónhoz mennek, hol az áldozópap helyet foglal. Az ének után:

Pap: Figyelmezzünk! Békesség mindnyájatoknak! Bölcsesség, figyelmezzünk!

I. Prokimen (5. hang)

Hallgasson meg téged az Úr a szorongatás napján.


Elővers:

Oltalmazzon meg Jákob Istenének neve.


Hallgasson meg téged az Úr a szorongatás napján.


Pap: Bölcsesség!

Felolvasó: Teremtés könyvének olvasása

Pap: Figyelmezzünk!

I. Parimia (Ter 2,20-3,20)

Ádám nevet adott minden állatnak, az ég minden madarának és a föld minden vadjának; de Ádámnak nem akadt hozzá illő segítőtárs. Isten azonban mély álmot bocsátott Ádámra, mikor pedig elaludt, kivette egyik oldalbordáját, és hússal töltötte ki a helyét. Azt az oldalbordát, amelyet Ádámból kivett, asszonnyá alakította az Úristen, és oda is vezette Ádámhoz. Ádám pedig azt mondta: „Ez most csont az én csontomból és hús az én húsomból: asszony lesz a neve, mert férjéből lett kivéve.” Ezért a férfi elhagyja atyját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, és mindketten egy testté lesznek. Mindketten meztelenek voltak, Ádám is, és felesége is, de nem szégyenkeztek. A kígyó pedig ravaszabb volt a föld valamennyi állatánál, melyet az Úristen megteremtett. És így szólt a kígyó az asszonyhoz: „Miért mondta Isten, hogy nem ehettek a paradicsomkert egyetlen fájáról sem?” Az asszony pedig így felelt a kígyónak: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. Csak a kert közepén álló fának a gyümölcsére mondta az Isten: „Ne egyetek belőle, sőt ne is érintsétek, nehogy meghaljatok!” A kígyó viszont azt mondta az asszonynak: „Dehogy is haltok meg! Csak tudja az Isten, hogy amelyik napon arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismernek jót és rosszat.” Látta hát az asszony, hogy a fa jó eledelt kínál, tetszetős a szemnek, és gyönyörűség volna megragadni. Ezért vett annak gyümölcséből, és evett. Sőt adott a férjének is, aki vele volt, és ettek mindketten. Erre megnyílt a szemük, és észrevették, hogy meztelenek. Ezért fügefalevelet fűztek össze, és kötényt készítettek maguknak.

Aztán meghallották az Úristen hangját, amint a paradicsomban járt alkonyatkor. Erre Ádám is, meg a felesége is elrejtőzött az Úristen színe elől a kert fái között. Az Úristen azonban előhívta Ádámot és így szólt hozzá: „Ádám, hol vagy?” Ő azt mondta neki: „Hallottam hangodat, amint a kertben jársz, és megijedtem, mert meztelen vagyok, és elrejtőztem.” Erre ő azt kérdezte: „Ki hozta tudomásodra, hogy meztelen vagy? Netalán ettél arról a fáról, amelyről meghagytam néked, hogy egyedül arról ne egyél?” Ádám pedig azt mondta: „Az asszony adott nekem a fáról, akt mellém adtál, azért ettem.” Az Úristen így szólt az asszonyhoz: „Miért tetted ezt?” Az asszony pedig azt felelte: „A kígyó szedett rá, azért ettem.” Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Amiért ezt tetted, átkozott légy minden állat és a föld vadjai között: melleden és hasadon járj, és földet egyél életednek valamennyi napján. Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé: Az majd fejedre fog törni, te pedig a sarka után leselkedel.” Az asszonynak meg ezt mondta: „Megsokasítom és igen megszaporítom gyötrelmeidet és fájdalmaidat: kínok között szülsz gyermekeket, és férjed után vonzódsz majd, ő pedig uralkodik rajtad.” Ádámnak pedig azt mondta: „Mivel feleséged szavára hallgattál, és ettél a fáról, amelyről megparancsoltam neked, hogy egyedül arról ne egyél, ezért átkozott lesz a föld munkáid során! Kínlódás közepette szerzed meg arról élelmedet életednek valamennyi napján. Tövist és bogáncsot terem majd neked, s a mező növényzetét eszed. Arcod verejtékével edd a kenyeredet, amíg majd visszatérsz a földbe, amelyből vétettél, mert föld vagy, és a földbe térsz vissza.” És elnevezte Ádám a feleléségt Életnek, mert ő lett az összes élő anyja.


Az első parimia után nyomban, papi intonálás nélkül:

II. Prokimen (6. hang)

Kelj fel, Uram, a te erőddel, hogy énekeljük és zengjük erődet!


Elővers:

Uram, a te erődben örvendezik a király, és szabadításodon igen vigadozik.


Kelj fel, Uram, a te erőddel, hogy énekeljük és zengjük erődet!


Rögtön utána a szerpap vagy a kántor:

Parancsolj Uram!

A pap az oltár előtt áll, tömjénezőt és égő gyertyát tartva keresztet jelezés fennhangon mondja:

Bölcsesség, igazhívők!

Majd a nép felé fordulva a tömjénezővel és az égő gyertyával áldást ad fennhangon mondva:

Krisztus világossága mindenkinek világoskdik.

Felolvasó: Példabeszédek könyvének olvasása.

Pap: Figyelmezzünk!

II. Parimia (Péld 3,19-24)

Isten az ő bölcsességével alapozta meg a földet, az egeket pedig értelemmel készítette. Az ő tudtával hasadtak szét a mélységek, és fakasztottak a felhők harmatot. Fiam, ne téveszd hát ezeket szemed elől! Tartsd meg az én tanácsomat és gondolatomat, hogy élhessen a lelked, és kegyelem szálljon a fejedre! Ez majd gyógyulásra szolgál a testednek és gondoskodást biztosít csontjaidnak. Békében és biztonsággal járhatsz akkor minden utadon, és meg nem botlik a lábad. Ha leülsz, nincs mitől félned, ha pedig lepihensz, édes lesz az álmod. Ne félj akkor váratlan rémségtől s a gonoszok reád szakadó indulatától, mert az Úr lesz melletted, és megóvja lábadat, hogy tőrbe ne ejtsenek. Ne tagadd meg a jótettet a rászorulótól, hogyha kezed segíthet neki! Ne mondd azt neki: „Menj el és holnap gyere vissza, akkor majd adok!” – hogyha tüstént jót tehetnél vele! Mert nem tudhatod, mit hoz majd a holnap. Ne kovácsolj rosszat barátod ellen, amikor az benned bízva tartózkodik nálad! Egy emberrel se veszekedj ok nélkül, nehogy aztán majd veled tegyen rosszat valaki! Ne pályázz az erőszakos emberek szégyenteljes szerencséjére, és ne igyekezz követni azok útjait, mert tisztátalan az Úr színe előtt minden elvetemült, s nem ülhet az igazakkal együtt. Az Úr átka van a gonoszok házán, de áldott az igazak hajléka. Az Úr a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak viszont kegyelmet ad.


Mindjárt utána:

Pap: Békesség néked!

Diakónus: Bölcsesség!


A nép letérdel, az előénekes pedig, vagy a pap az oltárnál kezdi az éneket:

Igazodjék föl az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé, kezeimnek fölemelése esti áldozat gyanánt!


A veresek alatt a az éneklők állnak, a nem éneklők térdepelnek felváltva.

I. Elővers:

Uram tehozzád kiáltok, hallgass meg engem; figyelmezz imádságom hangjára, midőn tehozzád kiáltok!

Ezután a nép feleletként énekli:

Igazodjék föl az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé, kezeimnek fölemelése esti áldozat gyanánt!

II. Elővers:

Tégy Uram számra őrizetet és körülvevő ajtókat ajkaimra.

Ezután a nép feleletként énekli:

Igazodjék föl az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé, kezeimnek fölemelése esti áldozat gyanánt!

III. Elővers:

Ne hagyd szívemet gonosz cselekedetre hajlani, hogy mentegessem bűneimet.

Ezután a nép feleletként énekli:

Igazodjék föl az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé, kezeimnek fölemelése esti áldozat gyanánt!


A versekre énekelt feleletek után az előénekes vagy a pap kezdi:

Igazodjék föl az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé…

A nép a közepétől folytatja:

…kezeimnek fölemelése esti áldozat gyanánt!


Ezután három teljes leborulás következik.

Ha nagy szent emléke van, prokimen, apostol, alleluja és evangélium a szent liturgiákon megszokott módon.

Ekténia

Pap: Mondjuk mindnyájan teljes lelkünkből és teljes elménkből mondjuk!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Mindenható Urunk, atyáinknak Istene, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörülj rajtunk Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörögjünk még istenszerető N. püspökünkért, lelkiatyánkért és Krisztusban minden atyánkfiáért!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörögjünk még az itt jelenlevő s tőled nagy és bő kegyelmet váró népért, jótevőinkért és minden igazhitű keresztényért!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Mert irgalmas és emberszerető Isten vagy s téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökön-örökké.

Nép. Ámen.


Kerub ének helyett:

Most az égi Erők láthatatlanul velünk szolgálnak, mert a dicsőség királya vonul be. Ím, a szentelt titkos áldozat, angyaloktól körülvétetik. Élő hittel s szeretettel közeledjünk, hogy az örök élet részesei legyünk. Alleluja, alleluja, alleluja!


Az ének alatt a pap az 50 zsoltárt imádkozva körültömjénezi az oltárt, majd megtömjénezi az ikonosztázt és a népet is. Ezután a proszkomidia asztalához megy, ahol tömjénezés és három metánia után megkezdi a nagy bemenetet. Előtte tömjénezőt és égő gyertyát visznek. A bemenet alatt nem állnak meg és nincsenek megemlékezések.

Miután a Bárányt az oltárra tette, betakarta és megtömjénezte, három teljes leborulást végez.

Ekténia

Pap: Teljesítsük esti könyörgésünket az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: A bemutatott és előre megszentelt drága ajándékokért könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy a mi kegyelmes Istenünk kedves lelkiillat gyanánt elfogadván azokat szent, mennyei és szellemi oltárára, küldje le nekünk isteni kegyelmét és a Szentlélek ajándékát, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy mentsen meg minket minden aggódástól, haragtól és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket Isten a te kegyelmeddel!

Pap: Uram irgalmazz!

Pap: Hogy ezt az egész estét tökéletesen, szentül, békességben és vétek nélkül töltsük el, kérjük az Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: A békesség angyalát, a hűséges vezetőt, lelkünk és testünk őrzőjét, kérjük az Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Bűneink és vétségeink bocsánatát és elengedését kérjük az Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Jókat és hasznosokat lelkünknek, és a világnak békességet kérjünk az Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Hogy életünknek hátralevő részét békében és bűnbánatban töltsük, kérjük az Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Hogy életünket keresztény módon, gyötrelem és szégyen nélkül végezzük be s hogy Krisztus félelmetes ítélőszéke előtt jó feleletet adjunk, kérjük az Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: A hitnek egységét és a Szentlélek közöltetését kérvén, önmagunkat, egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

Nép: Néked, Uram.

Pap: És méltass minket Urunk, hogy bizalommal, elítéltetés nélkül bátorkodjunk téged mennyei Isten Atyánknak nevezni és mondani!

Miatyánk

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.

Pap: Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Pap: Békesség mindnyájatoknak!

Nép: És a te lelkednek!

Pap: Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak!

Pap: A te egyszülött Fiadnak kegyelme, irgalma és emberszeretete által, kivel áldott vagy, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Pap: Figyelmezzünk! Előre megszentelt Szentség a szenteknek.

Nép: Egy a szent, egy az Úr, Jézus Krisztus, az Atyaisten dicsőségére. Ámen.

Hiszem uram és vallom, hogy te vagy valóban Krisztus, az élő Istennek Fia, ki a világra jöttél üdvözíteni a bűnösöket, akik között első én vagyok.

A te titkos vacsorádnak részesévé fogadj ma engem Isten Fia, mert nem mondom ki ellenségeidnek a titkot, sem csókot nem adok neked, mint Júdás, hanem mint ama gonosztevő, megvallak téged!

Mellét verve háromszor:

Emlékezzél meg rólam Uram, midőn eljössz a te országodba! — Emlékezzél meg rólam, Uralkodó, midőn eljössz a te országodba! — Emlékezzél meg rólam Szent, midőn eljössz a te országodba!

Ne váljék, Uram, ítéletemre vagy kárhozatomra a te szent titkaidban való részesülés, hanem lelkem és testem meggyógyulására!

Hiszem Uram és vallom, hogy ez, amiben most részesülök, valóban a te valóságos és legtisztább tested, a te valóságos, elevenítő véred. Kérlek, add, hogy ezeket méltóan vegyem magamhoz, bűneim bocsánatára és az örök életre. Ámen.

Áldozási vers

Ízleljétek és lássátok, mily jó az úr! Alleluja, alleluja, alleluja!


Pap: Közeledjetek!

Nép: Áldom az Urat, minden időben. Alleluja!


A nép áldozása után a pap a Szentséggel áldást ad:

Áldott az Isten, ki megvilágosított és megszentelt bennünket, öröktől fogva, most és mindenkor és örökön-örökké. 

Nép: Ámen.

És énekeljük folytatólag:

Hálát adunk néked, Krisztus Istenünk, mert méltattál minket részesülhetni a te legtisztább testedben és a bűnök bocsánatára az egész világért kiontott drága véredben, mint üdvözítő gondviselésed szent titkaiban. Alleluja, alleluja, alleluja!

Kis ekténia

Pap: Igazhívők, részesülvén Krisztusnak szent, legtisztább, halhatatlan, mennyei, elevenítő és félelmetes titkaiban méltóan adjunk hálát az Úrnak!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket Isten a te kegyelmeddel!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Ez egész napnak tökéletes, szent, békességes és vétek nélkül való eltöltését kérvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk.

Nép: Néked, Uram!

Pap: Mert te vagy a mi megszentelésünk és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.     

Pap: Békével távozzunk!

Nép: Az Úr nevében!


Az áldozópap segédletével az ambonra megy a királyi ajtó elé. A nép föláll.

Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Az áldozópap fennhangon mondja:

Mindenható Uram, ki minden teremtményt bölcsességgel alkottál, ki bennünket a te kimondhatatlan gondviselésed és jóvoltodnál fogva, lelkünk és testünk megtisztulására, a rossz indulatok megfékezésére, s a feltámadás reményének biztosítására e kegyelemteljes nagyböjti napokba helyeztél, ki negyven nap eltelte után kedves szolgádnak Mózesnek kőtáblákon isteni kézzel írott törvényeket adtál: add meg nekünk is ó Jóságos! hogy jó harcot harcoljunk, a böjt futamát bevégezzük, a hitet sértetlenül megtartsuk, a láthatatlan szörnyek fejeit összetörjük, a bűnnek legyőzői lehessünk és a szent feltámadást megítéltetés nélkül elérjük és magasztalhassuk. Mert áldott és dicsőített a te legtiszteltebb és fölséges neved Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökön-örökké.

Nép: Ámen!

Kollibaáldás

Elmondjuk a 142. zsoltárt:

142. zsoltár

Uram hallgasd meg imádságomat; vedd füleidbe esedezésemet igazmondásod szerint; hallgass meg engem igazságod szerint, és ne szállj ítéletre szolgáddal. mert egy élő sem igazul meg a te színed előtt, mert az ellenség üldözé lelkemet, földig alázza életemet sötétségbe helyez engem, mint a rég megholtakat. És lelkem szorongatásban vagyon, szívem megháborodott bennem. Megemlékezem a régi napokról, elmélkedem minden cselekedetedről; kezeid alkotmányairól elmélkedem. Kiterjesztem hozzád kezeimet; lelkem eped érted, mint a vízért szomjazó föld. Hamar hallgass meg engem Uram, lelkem eleped; ne fordítsd el tőlem orcádat, mert hasonló leszek a sírgödörbe menőkhöz. Add, hogy korán halljam irgalmasságodat; mert tebenned bízom. Mutasd meg nekem az utat, melyen járjak; mert tehozzád emelem az én lelkemet. Ments meg engem ellenségeimtől, Uram tehozzád folyamodom. Taníts meg engem akaratodat cselekednem, mert Istenem vagy; a te jó lelked elvezet engem a biztos földre. A te nevedért életet adsz nekem Uram, igazságod szerint kiviszed lelkemet a szorongatásból; és irgalmad szerint elveszted ellenségeimet, és elveszted mind, akik szorongatják lelkemet, mert én a te szolgád vagyok.


Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Alleluja, alleluja, alleluja! Dicsőség néked Isten!

Alleluja, alleluja, alleluja! Dicsőség néked Isten!

Alleluja, alleluja, alleluja! Dicsőség néked Isten!


Pap: Isten az Úr és megvilágosít minket! Áldott, ki az Úr nevében jő.

A nép a napi előírásnak megfelelő első helyezésű tropár dallamán énekli ugyanezt:

Isten az Úr, és megvilágosít minket! Áldott, ki az Úr nevében jő!

Előversek:

1. Adjatok hálát az Úrnak, mert jó; mert örökkévaló az ő irgalmassága!

2. Minden nemzet körülem járt, de az Úr nevében bosszút állottam rajtuk.

3. Az Úrtól lett ez és csodálatos a mi szemeink előtt.


Utána nyomban tropár (2. hang):

Mily nagy példaképe a hitnek! A lángtengerben, mint hűsítő vízben pihent és örült Szent Tivadar vértanú, ki mint édes kenyér, égő áldozatul mutatja be magát a szentháromságnak. Az ő könyörgéseiért, Krisztus Istenünk, irgalmazz nekünk!


Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek.


Mily nagy példaképe a hitnek! A lángtengerben, mint hűsítő vízben pihent és örült Szent Tivadar vértanú, ki mint édes kenyér, égő áldozatul mutatja be magát a szentháromságnak. Az ő könyörgéseiért, Krisztus Istenünk, irgalmazz nekünk!


Most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Minden értelem fölött a te titkod Istenszülő, mindenkinél dicsőségesebb, mert lepecsételt ártatlansággal és a szüzesség megőrzése mellett valóságos anyának ismertünk, ki a valóságos Istent szülted. Esedezzél őhozzá, hogy üdvözítse a mi lelkünket!


Nyomban utána az 50. zsoltár:

50. zsoltár

Könyörülj rajtam, Isten a te nagy irgalmasságod szerint, és könyörületed sokasága szerint töröld el gonoszságomat!

Moss meg engem mindinkább gonoszságomból, és bűnömből tisztíts meg engem!

Mert elismerem gonoszságomat, és bűnöm előttem vagyon mindenkoron.

Egyedül neked vétettem, és gonoszt előtted cselekedtem,

Hogy igaznak találtassál beszédeidben, és győzedelmes légy, midőn ítéltetel.

Mert, íme, vétekben fogantattam, és bűnökben fogant engem anyám.

Mert, íme, az igazságot szereted: a te bölcsességed titkos és elrejtett dolgait kinyilatkoztattad nekem.

Hints meg engem izsóppal, és megtisztulok, moss meg engem, és a hónál fehérebb leszek!

Add, hogy örömöt és vigasságot haljak, és örvendezzenek megalázott csontjaim!

Fordítsd el orcádat bűneimről, és töröld el minden gonoszságomat!

Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten, és az igaz lelket újítsd meg benső részeimben!

Ne vess el engem színed elől, és Szentlelkedet ne vedd el tőlem!

Add vissza nekem üdvözítésed örömét, és uralkodó lélekkel erősíts meg engem!

Megtanítom utaidra a gonoszokat, és az istentelenek hozzád térnek.

Szabadíts meg engem a vérbűntől, Isten, üdvösségem Istene, és nyelvem magasztalni fogja a te igazságodat.

Uram, nyisd meg ajkaimat, és szám a te dicséretedet fogja hirdetni!

Mert, ha kedvelnéd, bizonyára áldozatot adtam volna, de az égőáldozatokban nem gyönyörködöl.

Áldozat Istennek a kesergő lélek, a töredelmes és alázatos szívet, ó Isten, nem veted meg.

Cselekedjél, Uram, kegyesen jóakaratodból Sionnal, hogy épüljenek Jeruzsálem kőfalai!

Akkor veszed kedvesen az igazság áldozatát, az ajándékokat és égőáldozatokat, akkor tesznek oltárodra borjakat.


Ezt követően Damaszkuszi Szent János kánonját énekeljük (8. hang):

I. Óda

A vízen áthaladván szárazon és az egyiptomi fogságból kiszabadulván, fölkiálta Izrael: A mi szabadító Istenünknek dicsőítsük!


Isten kedveltjének ismerlek téged, Tivadar, s kiolthatatlan szeretetedtől lenyűgözve lelkemet, testemet, és ennek a himnusznak szavait ajánlom neked.

Megjelent az istentelen parancs, hogy csak a bálványoknak kell, s az élő Istennek nem is szabad áldozatot bemutatni. De te nem mutattál be áldozatot nekik, Bajnok, hanem Isten számára magad lettél áldozattá.

Isten szeretete talált szíven, s a magasságbeli Isten egyszülött Fia katonájává fogadott, Tivadar vértanú, így jutalmad sem maradhatott el.

Theotokion (az Istenszülőnek):

Szüntelenül magasztalnak téged, szeplőtelen Anya, az angyali és emberi seregek, mert Teremtőjüket, mint csecsemőt hordoztad karodon.

III. Óda

Te vagy a hozzád folyamodók erőssége, Urunk, te vagy a homályban levők világossága, és téged magasztal az én lelkem.


Ajkaimról éneket, bánatos lelkemből könyörgést ajánlok neked; szánj meg érte, bajnok Tivadar!

Testedet alávetetted a kormányzó értelemnek, dicsőséges vértanú, s
mindkettővel a Teremtőt tiszteled.

A zsarnok ítélőszéke elé állítva is Krisztust vallottad uralkodó Istennek, s az esztelen bálványáldozatot megtagadtad, Tivadar.

Theotokion (az Istenszülőnek):

Te vagy mindig minden keresztény menedékhelye és védőbástyája, téged dicsőítünk szüntelenül, Szeplőtelen!

IV. Óda

Hallám, Uram, gondviselésed titkát, megértem munkáidat, és dicsőítem Istenségedet.


Miután elmédben megízlelted Isten titkait, Tivadar vértanú, szégyenkezés nélkül meg is vallottad Isten megváltó születését.

Akik szenvedélyeiknek szolgáltak, úgy vélték, hogy az istenség is szenvedélyesen szenvedett; de ezeket a Lélektől ihletve megfeddted és fölvilágosítottad, bajnok Tivadar!

Arra kérünk téged, boldog Tivadar, hogy közbenjárásoddal szabadítsd meg magasztalóidat minden viszontagságtói és szenvedéstől.

Theotokion (az Istenszülőnek):

Istenszülő, ki felszántatlan földként is kisarjadzottad az istenség kalászát, mely a világnak életet ad, vezesd üdvösségre a téged magasztalókat!

V. Óda

Fölvirradva így kiáltok föl hozzád: Üdvözíts minket, Urunk, hiszen te vagy a mi Istenünk s kívüled mást nem ismerünk.


Szeretettel vágyódjatok a benneteket igen szerető Úr után! - ezt kiáltottad utoljára küzdőtársaidhoz, bajnok Tivadar!

Bajnok, szívedet a buzgóságtól tűzbe hozva az álnéven tisztelt istennőt szentélyévei együtt elégetted.

Legyőzhetetlen erőddel szabadíts meg, bajnok Tivadar, a pogányok vakmerőségétől és szenvedélyeimtől!

Theotokion (az Istenszülőnek):

A szülés után is Szűzként dicsőítünk téged, Istenszülő, mert az Istenigét szülted testben a világnak.

VI. Óda

Könyörülj rajtam, Üdvözítőm, mert nagy az én gonoszságom és a rosszaság örvényéből kérlek, vezess ki engem, mert hozzád kiáltottam, hallgass meg engem, üdvösségem Istene!


Mennyire hitvány és mennyire gyarló a hamis istenek gőgje! Saját védelmükhöz emberek segítségére szorulnak, és a viadalban vereséget szenvednek; a szent, igazmondó vértanúk pedig hirdetik az igazságot.

Mennyire hitvány és mennyire gyarló a hamis istenek gőgje! Saját védelmükhöz emberek segítségére szorulnak, és a viadalban vereséget szenvednek; a szent, igazmondó vértanúk pedig hirdetik az igazságot.

Vértanúknak drága kincse, Tivadar, te Istentől megerősíttetve az istentelenek kínzóeszközeit gyermeteg nyilaknak tartottad, Boldog, és folyton a jövendő örökkévalóságot láttad magad előtt.

Theotokion (az Istenszülőnek):

Szabadíts meg minket a szörnyű bűntől közbenjárásoddal, tisztaságos Istenszülő. hogy részesülhessünk, Szeplőtelen, a tőled kifejezhetetlen módon megtestesült Fiúisten isteni fényében!

Konták (8. hang)

Krisztus hitét pajzsként fogadván be szívedbe, legyőzted az ellenséges hatalmakat, és mennyei koronát szereztél mindörökre, ó legyőzhetetlen Bajnok!

VII. Óda

A Júdeából származott ifjak, hajdan Babilonban a háromsági hittel a kemence lángját taposták énekelvén: Atyáinknak Istene, áldott vagy te!


Átadtad testedet a kínzásoknak az érettünk testben megkínzott Igéért, s megkínoztatva is hálaadással, vidáman kiáltottad neki, Tivadar bajnokunk: Atyáinknak Istene, áldott vagy te!

Amint a mindenség Megváltója önként a lepecsételt sírban nyugodott, hasonlóképpen te is pecséttel lezárt börtönben tartózkodtál, bajnok Tivadar, és hangoztattad: Atyáinknak Istene, áldott vagy te!

Haldokolva és a testi szenvedélyek önkéntes megfékezése közben nem étellel, hanem Isten után való vágyakozással töltekezve énekelted, Bajnok: Atyáinknak Istene, áldott vagy te!

A börtönben, miként az ifjaknak hajdan a kemencében, a szeplőtelen Háromság egyik személye neked is megjelent, ó Bajnok, téged bátorítva, ki ezt énekelted: Atyáinknak Istene, áldott vagy te!

Theotokion (az Istenszülőnek):

Midőn a mi üdvösségünkről akartál gondoskodni, Üdvözítőnk, egy szűznek méhében he1yezkedtél el, akit közbenjáróként mutattál be a világnak: Atyáinknak Istene, áldott vagy te!

VIII. Óda

Hétszerte jobban gyújtatta be a kemencét a kalkedusi zsarnok az ifjaknak, de látván, hogy felsőbb erő által megszabadultak, a Teremtőhöz és Megváltóhoz így kiáltott fel: Ifjak, áldjátok, papok, dicsérjétek s népek, magasztaljátok őt mindörökké!


Az istentelenek fejedelme, korlátolt elmével, istenfélelmedet istentelenül megfeddte: Esztelen, miért vetetted reményedet erőszakos halállal kivégzett emberbe? De te azt válaszoltad: Ifjak, áldjátok, papok, dicsérjétek, és népek, magasztaljátok Krisztust mindörökké!

A kegyelem értelmes és bölcs birtokosaként az Istentől ingyen megajándékozva így kiáltottál, Tivadar, az istentelen dolgot parancsolóknak: Csak ez legyen az én összes szégyenem, és azoké is, akik így énekelnek: Ifjak, áldjátok, papok, dicsérjétek, és népek, magasztaljátok Krisztust mindörökké!

A kegyelem értelmes és bölcs birtokosaként az Istentől ingyen megajándékozva így kiáltottál, Tivadar, az istentelen dolgot parancsolóknak: Csak ez legyen az én összes szégyenem, és azoké is, akik így énekelnek: Ifjak, áldjátok, papok, dicsérjétek, és népek, magasztaljátok Krisztust mindörökké!

Fiatalos hősiességgel küzdöttél és bátran vitáztál. Mit esztelenkedsz, - mondtad a zsarnoknak – azt parancsolva, hogy elhagyva a Teremtőt, mindenki teremtményeknek mutasson be áldozatot? Én pedig így éneklek: Ifjak, áldjátok, papok, dicsérjétek, és népek, magasztaljátok Krisztust mindörökké!

Theotokion (az Istenszülőnek):

Testi formában és különféle képekben, jelképekben és előképet hirdető mondásokban a te természetfölötti szülésedről szóltak előre az isteni látnokok, szent Szűz, azért mi, földiek, téged buzgón énekelünk, Krisztust pedig magasztaljuk mindörökké.


A kánon IX. éneke előtt:

Pap vagy diakónus a királyi ajtó előtt:

Az Istenszülőt és a világosság Anyját énekekben magasztaljuk!


Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendez lelkem az én üdvözítő Istenemben!

Ki a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, ki az Istent, az Igét sérülés nélkül szülted, téged valóságos Istenszülő, magasztalunk!

Mert megtekintette szolgálójának alázatosságát, íme, mostantól boldognak hirdet engem minden nemzedék!

Ki a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, ki az Istent, az Igét sérülés nélkül szülted, téged valóságos Istenszülő, magasztalunk!

Mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, kinek szent az ő neve, és az ő irgalmassága nemzedékről nemzedékre száll az őt félőkön.

Ki a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, ki az Istent, az Igét sérülés nélkül szülted, téged valóságos Istenszülő, magasztalunk!

Hatalmas dolgot cselekedett az ő karjaival, elszélesztette a szívük szándékában kevélykedőket.

Ki a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, ki az Istent, az Igét sérülés nélkül szülted, téged valóságos Istenszülő, magasztalunk!

Levetette a hatalmasokat a fejedelmi székből és fölmagasztalta az alázatosokat; az éhezőket betöltötte jókkal és a gazdagokat üresen bocsátá.

Ki a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, ki az Istent, az Igét sérülés nélkül szülted, téged valóságos Istenszülő, magasztalunk!

Oltalmába vette Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezvén irgalmasságáról, amint szólott atyáinknak, Ábrahámnak és az ő ivadékának örökre.

Ki a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, ki az Istent, az Igét sérülés nélkül szülted, téged valóságos Istenszülő, magasztalunk!

IX. Óda

Téged, a fölséges Isten férfitől meg nem közelített Anyját, ki minden értelmet meghaladó módon valóságos Istent szültél és fönségesebb vagy a szeplőtelen erőknél is, el nem hallgató dicsőítésekkel magasztalunk.


Vértanúságod anyaga az Isten iránti vágy, azért testedet az anyagi tűznek tápláló fa módjára adtad át; és örvendezéssel költöztél az isteni tűzhöz. Tivadar bajnokunk, Isten szolgája.

Dicsőséges vértanú! Elégettek ugyan, de mégsem hamvad tál el, mert a hazug csalárdságot éppen te égetted meg. most pedig élve Isten előtt állsz. s a vértanúkkal együtt benne örvendezel, Tivadar bajnok, Isten szolgája!

Dicsőség...

Tivadar bajnokod közbenjárása által segítsd abban népedet, Krisztusunk, hogy téged két tökéletes természettel, a Szentháromság egyikének elismerjünk - mert te szent véreddel váltottál meg!

Theotokion (az Istenszülőnek):

Magasztalunk téged, aki a végtelen Istent hordoztad karjardon, mert téged az égben az összes mennyei Erők magasztalnak, s mert bajainkban rajtad keresztül jön számunkra mindenkor a szabadulás.

Irmosz:

Téged, a fölséges Isten férfitől meg nem közelített Anyját, ki minden értelmet meghaladó módon valóságos Istent szültél és fönségesebb vagy a szeplőtelen erőknél is, el nem hallgató dicsőítésekkel magasztalunk.


Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk!

Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk!

Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Szentháromság, könyörülj rajtunk! Urunk, tisztíts meg bűneinktől! Uralkodó, bocsásd meg vétkezéseinket! Szent tekintsd és gyógyítsd meg betegségeinket a te nevedért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

Pap: Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.


A szent tropárja:

Mily nagy példaképe a hitnek! A lángtengerben, mint hűsítő vízben pihent és örült Szent Tivadar vértanú, ki mint édes kenyér, égő áldozatul mutatja be magát a Szentháromságnak. Az ö könyörgéseiért, Krisztus Istenünk, irgalmazz nekünk!


Elővers:

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek.


A szent kontákja:

Krisztus hitét pajzsként fogadván be szívedbe, meggyőzted az ellenséges hatalmakat, és mennyei koronát szereztél mindörökre, ó legyőzhetetlen bajnok!


Elővers:

Most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.


Theotokion (az Istenszülőnek):

Meleg pártfogásod, Tisztaságos Szűzanya, Mária, nekünk, elesetteknek, védelmünkre van, és erős oltalmunkat jelenti, és minden kereszténynek üdvössége. Azért Üdvözítőnkhöz szüntelenül esedezzél érettünk, hogy adjon nekünk bűnbocsánatot!

Kollibaáldás

Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Urunk, ki szavad erejével alkottad a nagy mindenséget és parancsoltad a földnek, hogy élvezetünkre és táplálásunkra sokféle gyümölcsöt teremjen, ki a földi terményekkel táplálkozó három babiloni ifjút és Dánielt szebbé és teljesebbé tetted a királyi asztalról élő többi ifjaknál: tenmagad legkegyesebb királyunk áldd † meg ezen terményeket és gyümölcsöket s azokat, akik ezekből élveznek, szenteld meg; mert ezen adományokat szolgáid a te dicsőségedre, szent Tivadar nagyvértanú tiszteletére és az igaz hitben elhunytak emlékezetére ajánlották föl. Azoknak pedig, kik ezt a díszes adományt fölajánlották és megemlékezést teszik, teljesítsd üdvösségükre szolgáló minden kérelmüket. Add nekik örök javaid élvezését a mi legtisztább királynénk, az istenszülő és mindenkorszűz Máriának, Szent Tivadar nagyvértanúnak, kinek ma emlékét üljük és minden szenteknek könyörgései által; mert te vagy a mindeneket megáldó és megszentelő Isten és téged dicsőítünk, kezdetnélküli Atya, a te egyszülött Fiaddal, legszentebb, jóságos s elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.


Áldott legyen az Úr neve mostantól mindörökké. (Háromszor)


Az ének alatt három teljes leborulás.

Majd olvastatik a 33. zsoltár:

33. zsoltár

Áldom az Urat minden időben; az ő dicsérete számban lesz mindenkoron, az Úrban dicsekedik az én lelkem; hallják meg ezt a szelídek, és vigadjanak. Magasztaljátok az Urat velem; és dicsőítsük az ő nevét egyetemben. Kerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden szorongatásomból megmentett engem. Járuljatok hozzája és megvilágosodtok, és orcátok nem szégyenül meg. Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta őt, és minden szorongatásból kiszabadította őt. Az Úr angyala az őt félők körül lakozik, és megmenti őket. ízleljétek és lássátok, milyen édes az Úr; boldog ember, ki ő benne bízik. Féljétek az Urat, minden szentei! mert nincs fogyatkozásuk az őt félőknek. A gazdagok szűkölködtek és éheztek; de kik az Urat keresik, semmi jóban meg nem fogyatkoztak. Jöjjetek fiaim! halljatok engem,az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az az ember, ki életet óhajt, és jó napokat szeret látni? Tiltsd el nyelvedet a gonosztól, és ajkaid ne szóljanak csalárdságot. Távozzál a gonosztól, és cselekedjél jót; keresd a békét és kövesd azt. Az Úr szemei az igazakon, és fülei azok könyörgésein. Az Úr orcája pedig a gonosztevőkön van, hogy elveszítse a földről azok emlékezetét. Az igazak kiáltottak, és az Úr meghallgatta őket, és minden szorongásokból kiszabadította őket. Közel van az Úr azokhoz, kik töredelmes szívűek, és az alázatos lelkűeket megsegíti. Sok az igazak szorongása, de mindazokból kiszabadítja őket az Úr. Az Úr megőrzi minden csontukat, egy sem törik el azok közül. A bűnösök halála igen gonosz; és kik gyűlölik az igazat, vétkeznek. Az Úr megváltja szolgái lelkét; és mindazok, kik benne bíznak, nem vétkeznek.


Utána recitálva:

Valóban méltó dicsérni téged Istenszülő, a boldogságost és szeplőtelent és a mi Istenünknek Anyját.


Pap: Bölcsesség!

Nép: Ki a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, ki az Istent, az Igét sérülés nélkül szülted, téged valóságos Istenszülő magasztalunk!

Pap: Dicsőség neked Krisztus Istenünk, a mi reménységünk, dicsőség neked!

Nép: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökön-örökké. Ámen. — Uram irgalmazz! Uram irgalmazz! Uram irgalmazz! — Adj áldást uram!

Pap: Krisztus igaz Istenünk, az ő legtisztább anyjának, a testnélküli mennyei erőknek, kettős nyelvtudományú Szent Gergely atyánknak és minden szenteinek esedezései által könyörüljön rajtunk s üdvözítsen minket, mint jóságos és emberszerető.

Nép: Ámen.

Pap: Az Úr áldása reátok az ő kegyelmével és emberszeretetével, mindig, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.