Nagyböjt I. szerdája az Előszenteltek Liturgiáján

A pap teljes liturgikus díszbe öltözik, de a beöltözési imák helyett csak ennyit mond: „Könyörögjünk az Úrhoz! Uram, irgalmazz!”

Az oltárhoz lépve halkan mondja:

Áldott a mi Istenünk öröktől fogva, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Mennyei Király, Vigasztaló, igazságnak Lelke, ki mindenütt jelen vagy és mindeneket betöltesz, minden jónak kútfeje és az életnek megadója, jöjj el és lakozzál mibennünk, és tisztíts meg minket minden szennytől, és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket!

Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földön és jóakarat az embereknek!

Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földön és jóakarat az embereknek!

Uram, nyisd meg ajkaimat és szám a te dicséretedet fogja hirdetni!

Majd fennhangon a diakónussal kezdik:

 

Diakónus: Adj áldást Uram!

Pap: Áldott az Atya és Fiú és Szentléleknek országa, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Jertek, imádjuk a mi királyunkat és Istenünket!

Jertek, imádjuk Krisztust, a mi királyunkat és Istenünket!

Jertek, boruljunk le, és imádjuk magát Jézus Krisztust, a mi királyunkat, Urunkat és Istenünket!

103. ZSOLTÁR.

Áldjad én lelkem az Urat, Uram Istenem! fölötte fölséges vagy, dicsőségbe és ékességbe öltöztél,

világossággal, mint köntössel körül vagy öltve, kiterjesztvén az eget, mint sátorfödelet;

ki befödöd vizekkel annak felső részeit, * ki a felhőt szekereddé teszed, ki a szelek szárnyain jársz;

ki angyalaidat szélvésszé teszed, és szolgáidat égető tűzze;

ki a földet állandóságra alapítottad, hogy nem fog ingadozni örökön-örökké.

A vízmélység öltözet gyanánt födte azt; a hegyeken vizek állottak.

A te feddésed elől elfutottak; mennydörgésed szavától megijedtek.

A hegyek fölemelkedtek, a völgyek alászállottak azon helyre, melyet nekik alapítottál.

Határt vontál, melyet nem fognak átlépni, s nem térnek vissza a földet elborítani.

Ki forrásokat fakasztasz a völgyekben, a hegyek között folynak a vizek.

Iszik azokból minden mezei vad; azok után lihegnek szomjúságukban a vadszamarak.

Azok mellett lakoznak az égi madarak; a kősziklák közül szózatot adnak.

Ki megöntözöd a hegyeket onnan felől; a te műveid gyümölcséből megelégíttetik a föld.

Ki szénát teremtesz a barmoknak, és veteményt az emberek szolgálatára,

hogy kenyeret termessz a földből, és bor vidámítsa föl az ember szívét:

hogy olajjal derítse föl orcáját, és a kenyér erősítse meg az ember szívét.

Jóllaknak a mező fái, és a Libanon cédrusai, melyeket ültetett.

Ott fészkelnek a madarak, a gólya háza fő azok között.

A magas hegy a szarvasok, a kőszikla a sündisznók menedéke.

A holdat időmértékül teremté; a nap tudja lenyugvását.

Sötétséget parancsolsz és éj van, mely alatt mind kimennek az erdei vadak,

az oroszlán ordító kölykei, hogy ragadozzanak, és az Istentől magoknak eledelt keressenek.

Fölkel a nap és összegyűlnek, és hajlékaikba helyezkednek.

Kimegy az ember munkájára és dolgára napestig.

Mely igen fölségesek a te műveid, Uram! mindeneket bölcsességgel cselekedtél; mi a földet betölti, mind a te jószágod.

Ez a nagy és tágas öblű tenger, ott az úszók, melyeknek száma nincs, a kicsiny állatok a nagyokkal;

Ott járnak a hajók, a cethal, melyet alkottál, hogy játsszék abban.

Mindnyájan tőled várják, hogy eledelt adj nekik idejében.

Te adván nekik, gyűjtenek; fölnyitván kezedet, minden betelik jóval.

De ha elfordítod arcodat, megrémülnek; ha elveszed lélekzetöket, elfogynak és a porba visszatérnek.

Beléjök bocsátván lehelletedet, fölélednek; és megújítod a föld színét.

Legyen az Úré a dicsőség mindörökké. Az Úr örülni fog alkotmányaiban;

ki letekint a földre, és megrendíti azt; ki a hegyeket megérinti és füstölögnek.

Énekelni fogok az Úrnak életemben, dicséretet mondok az én Istenemnek, valamíg leszek.

Legyen kellemes neki az én beszédem; én pedig az Úrban fogok gyönyörködni.

Fogyjanak el a bűnösök a földről és a gonoszok, úgy, hogy ne legyenek; áldjad én lelkem az Urat.


Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Alleluja, alleluja, alleluja! Dicsőség néked Isten!

Alleluja, alleluja, alleluja! Dicsőség néked Isten!

Alleluja, alleluja, alleluja! Dicsőség néked Isten!


A zsoltározás alatt a pap elolvassa a szokásos papi imákból a negyediktől kezdve az utolsó ötöt:

IV. Kit a szent erők soha el nem hallgató himnuszokban és szüntelen dicsőítésekben énekelnek, töltsd be ajkainkat dicséreteddel, hogy magasztalhassuk szent nevedet. Add meg nekünk a szent Istenszülő és összes szenteid imáiért, hogy osztályrészünk és örökségünk mindazokéval legyen együtt, kik téged igazságban félnek, és megőrzik parancsaidat. Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s mindörökkön örökké. Ámen.

V. Áldott vagy te, mindenható Úristen, ki ismered az emberek gondolkozását és sokkal jobban tudod, hogy mire van szükségünk, mint mi kérjük vagy fölfoghatjuk. Magad emberszerető királyunk, ki mindenben jó vagy, könyörületed nagysága folytán tégy érdemesekké minket, hogy szégyenkezés nélküli öntudattal hívhassuk segítségül a te szent nevedet. És ne vígy minket kisértésbe, de szabadíts meg a gonosztól s rendezz mindent gondviseléseddel a mi javunkra. Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s mindörökkön örökké. Ámen

VI. Uram, Uram, ki a mindenséget szeplőtelen kezeddel fönntartod s mindnyájunk iránt nagy türelemmel viseltetel és bánkódol rosszaságaink fölött, — emlékezzél meg irgalmadról és könyörületedről. Tekints reánk jóságodban, és add meg, hogy a mai nap hátralevő részében malasztod segítségével a gonoszok különféle mesterkedéseiből megmeneküljünk. Szentlelkednek kegyelmével őrizd meg irigykedés nélkül életünket. A te egyszülött fiadnak irgalma és emberszeretete által, kivel áldott vagy, életteremtő jóságos Szentlelkeddel együtt, most és mindenkor s mindörökkön örökké. Ámen.

VII. Csodálatos nagy Isten, aki kimondhatatlan jósággal és gazdag gondviseléssel kormányzod a mindenséget, nekünk pedig világi javakat ajándékoztál és megígért országodat számunkra biztosítottad; — ki javaid igérete által úgy kalauzoltál minket, hogy a mai nap elmúlt szakában minden rosszat elkerülhettünk: add meg nekünk, hogy dicsőséged szent színe előtt a hátralevő részt is feddhetetlenül töltsük el, és téged, mint egyedüli jó Istenünket énekeljünk. Mert te vagy a mi Istenünk és téged dicsőítünk, Atya, Fiú és Szentlélek, most  és mindenkor s mindörökkön örökké. Ámen.

VIII. Fölséges nagy Isten, halhatatlanságnak egyedüli birtokosa, ki megközelíthetetlen fényárban élsz, ki minden teremtményt bölcsen alkottál, ki határt vontál a világosság és sötétség között, a napot a nappal pompájára, a holdat és csillagokat az éj díszére rendelted, ki bennünket bűnösöket is, méltókká tettél, hogy hitvallásunkkal színed előtt a jelen órákban is megjelenjünk s neked esti dicsőítést mondjunk; — magad Emberszerető, bocsásd imádságunkat tömjénfüstként színed elé s fogadd el azt, mint illatáldozatot. Add meg nekünk, hogy mai napunk és közelgő éjszakánk békességes legyen. Vértezz föl bennünket a világosság fegyverzetével. Szabadíts meg az éjjeli félelemtől s minden bajtól, mi a sötétségben ránk jöhetne. Engedd, hogy az álom, melyet erőtlenségeink kipihenésére ajándékoztál nekünk, minden ördögi képzelgéstől mentes legyen; úgy Uralkodónk, javaknak osztogatója, hogy még éjjeli nyugvóhelyünkön is töredelemmel emlékezzünk meg a te nevedről, és parancsaid tanulságaitól fölvilágosítva lelki örömmel keljünk föl jóságodat dicsőíteni, könyörgéseket és esedezéseket mutatva be a te jószívűségednek úgy saját bűneinkért, mint az egész népéért, hogy a szent Istenszülő imáiért irgalommal tekints rájuk. Mert jóságos és emberszerető Isten vagy s neked dicsőítést zengünk, Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s mindörökkön örökké. Ámen.

Nagy ekténia

Pap: Békességben könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: A mennyei békéért és lelkünk üdvösségéért könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Az egész világ békességéért, Isten szentegyházainak jóllétéért és mindnyájunk egyesítéséért könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Ezen szent hajlékért s mindazokért, kik ide hittel, buzgósággal s isteni félelemmel járnak, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Szentséges egyetemes főpásztorunk, N. római pápáért, Istenszerető püspökünkért, N-ért, a tisztes áldozópapságért, a Krisztus szerinti segédlő papságért, az egész egyházi rendért és a népért, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Ezen városért (községért) és minden városért, községért és vidékért és az azokban lakó hívekért, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: A hajózókért, utazókért, betegekért, szenvedőkért, foglyokért és azok üdvösségéért, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy mentsen meg minket minden aggódástól, haragtól, veszélytől és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket Isten, a te kegyelmeddel!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Legszentebb, legtisztább, legáldottabb, dicső Királynénkat, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriát, minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk.

Nép: Néked, Uram.

Pap: Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökön-örökké.

Nép: Ámen.

XVIII. kathizma

1. antifóna

Az Úrhoz kiálték midőn szorongattatám és meghallgata engem. A hegyekre emelem szemeimet, onnét jő segítség nekem! Vigadok, mikor azt mondják nekem: az Úr házába megyünk. Hozzád emelem szemeimet, ki a mennyekben lakozol.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökön-örökké. Ámen.

Kis ekténia

Pap: Ismét és ismét békességben, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket Isten a te kegyelmeddel!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat az Istenszülő s mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást, és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

Nép: Néked, Uram.

Pap: Mert jóságos és emberszerető Isten vagy és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökön-örökké.

Nép: Ámen.

2. antifóna

Kik az Úrban bíznak, olyanok, mint a Sión hegye: nem fog ingadozni mindörökké. Megfordítván az Úr Sión fogságát, lettünk, mint a megvigasztaltak. Ha az Úr nem építi a házat, hiába munkálkodnak, kik azt építik, ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz, ki azt őrzi. Boldogok mindnyájan, kik az Urat félik, kik az ő útjain járnak. Az Úr áldása legyen rajtatok, áldunk titeket az Úr nevében.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökön-örökké. Ámen.

Kis ekténia

Pap: Ismét és ismét békességben, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket Isten a te kegyelmeddel!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat az Istenszülő s mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást, és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

Nép: Néked, Uram.

Pap: Mert jóságos és emberszerető Isten vagy és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökön-örökké.

Nép: Ámen.

3. antifóna

A mélységekből kiáltok, Uram, hozzád. Uram, nem fuvalkodott föl az én szívem, sem szemeim föl nem emelkedtek, sem nem jártam nagy és fölöttem való csodálatos dolgokban. Emlékezzél meg Uram Dávidról és minden tűréséről! Íme, mely jó és mely gyönyörűséges az atyafiaknak együtt lakniok. Íme, most áldjátok az Urat, ti az Úr minden szolgái.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökön-örökké. Ámen.

Kis ekténia

Pap: Ismét és ismét békességben, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket Isten a te kegyelmeddel!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat az Istenszülő s mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást, és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

Nép: Néked, Uram.

Pap: Mert jóságos és emberszerető Isten vagy és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökön-örökké.

Nép: Ámen.


A pap minden antifóna alatt egy-egy imát végez, mégpedig az esti papi imákból az első hármat.

A kathizma első része alatt a pap elmondja az 1. antifóna imáját:

Kegyes és könyörületes, hosszantűrő és nagyirgalmú Urunk, halld meg imádságunkat és figyelmezz könyörgésünk hangjára! Adj nekünk jóra vezérlő jelt! Vezess bennünket a te utadon, hogy igazságodban járjunk! Vidámítsd meg szívünket, hogy féljük szent nevedet, mert nagy vagy te és csodákat művelsz. Te vagy az egyetlen Isten, s nincs az istenek között hozzád hasonló, Urunk, ki az irgalomban hatalmas, s az erőben jóságos vagy, hogy megsegítsd, vigasztald és üdvözítsd mindazokat, ki szent nevedben bíznak. — Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s mindörökkön örökké. Ámen!

Az ima befejezése után széthajtja az antimenziont, a proszkomidia azstaláról áthozza a diszkoszt, és az antimenzionra teszi. Nagy metániát tesz, majd a szentségtartóból kiveszi az előre megszentelt Bárányt és a diszkoszra helyezi.

A kathizma második része alatt elmondja a 2. antifóna imáját:

Uram ne feddj meg minket búsulásodban, sem haragodban ne dorgálj meg minket, sőt cselekedj velünk irgalmad szerint, lelkünk orvosa és gyógyítója. Vezess bennünket akaratod révpartjához. Világosítsd meg szívünk szemeit, hogy megismerjük igazságaidat. Ajándékozd nekünk, a szent Istenszülő és az  összes szentek imái által, hogy a mai nap hátralevő részét és életünk minden idejét békességben s bűntelenül töltsük. Mert tied az ország, az erő és a dicsőség, Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s mindörökkön örökké. Ámen!

Ezután háromszor körültömjénezi az oltárt.

A kathizma harmadik része alatt a pap csendesen mondja a 3. antifóna imáját:

Urunk, Istenünk, emlékezzél meg rólunk, érdemtelen bűnös szolgáidról, kik a te szent nevedet hívjuk segítségül. Ne utasíts el bennünket malasztod várásától, sőt ajándékozz meg minket, Uram, minden üdvösségünkre szolgáló kérelmünkkel. Méltass bennünket, hogy téged teljes szívből szeressünk és féljünk, s a te akaratodat mindenben teljesítsük. Mert jóságos és emberszerető Isten vagy s neked dicsőítést zengünk, Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s mindörökkön örökké. Ámen!

Az ima befejezése után nagy metániát tesz az oltár előtt, majd a diszkoszt a rajta lévő Báránnyal feje fölé emeli és a proszkomidia asztalára viszi át. Ott a kehelybe bort és vizet önt, de semmit sem mond. Megtömjénezi a csillagot, a takarókat és befedi az adományokat.

(Ha a kathizma nem olvastatik, az imákat a pap a sztihirák alatt mondja el, és a Szentséget is akkor viszi át.)

Kis ekténia

Pap: Ismét és ismét békességben, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket Isten a te kegyelmeddel!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat az Istenszülő s mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást, és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

Nép: Néked, Uram.

Pap: Mert jóságos és emberszerető Isten vagy és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökön-örökké.

Nép: Ámen.

Uram, tehozzád

Uram, tehozzád kiáltok, hallgass meg engem; figyelmezz imádságom hangjára, midőn tehozzád kiáltok; hallgass meg engem, Uram!

Igazodjék fel az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé; kezeimnek fölemelése esti áldozat gyanánt. Hallgass meg engem, Uram!


Utána 10 előverset veszünk a Vidd ki a tömlöcből… kezdetűvel. Elénekeljük az idiomelont (a saját dallamú sztihirát) kétszer, a martirikont (a vértanúk tiszteletére), ugyanarra a hangra egyszer, majd a Nagyböjti Énektár következő három sztihiráját, s végül a Ménea 3 énekversét (a másnapi szentek emlékére), egyet (szokás szerint az elsőt) megismételve.

Elénekeljük a következő idiomelont kétszer (8. hang):


I.

Elővers:

Vidd ki a tömlöcből lelkemet, hogy dicsérjem a te nevedet!


Sztihira:

Testileg böjtölvén, atyámfiai, böjtöljünk lelkileg is: törjük szét az igaztalanság bilincseit, távolítsuk el a mulandóságok konok kívánságát, tépjünk szét minden igaztalan írást, adjunk kenyeret az éhezőknek s fogadjuk házunkba a hajléktalan szegényt, hogy Krisztus Istenünktől dús kegyelmet nyerjünk.

II.

Elővers:

Az igazak várnak rám, míg jót teszesz velem.


Sztihira:

Testileg böjtölvén, atyámfiai, böjtöljünk lelkileg is: törjük szét az igaztalanság bilincseit, távolítsuk el a mulandóságok konok kívánságát, tépjünk szét minden igaztalan írást, adjunk kenyeret az éhezőknek s fogadjuk házunkba a hajléktalan szegényt, hogy Krisztus Istenünktől dús kegyelmet nyerjünk.


Miután ezt megismételtük, martirikon következik (a vértanúk tiszteletére):

III.

Elővers:

A mélységekből kiáltok, Uram, hozzád. Uram! hallgasd meg az én szómat!


Sztihira:

Ami erény, ami dicséret, az méltó a szentekhez; mert ők pallos alá hajtották fejüket érted, ki meghajlítottad az egeket és leszállottál; vérüket ontották teérted, ki magadat üresítetted ki és szolgai alakot vevén föl, a halálig aláztad meg magad és a te szegénységedet utánozták. Az ő imádságaik által, a te nagy irgalmasságod szerint, Istenem, könyörülj rajtunk!


További két sztihira József szerzetestől (2. hang):

IV.

Elővers:

Legyenek füleid figyelmesek az én könyörgésem szavára.


Sztihira:

Istent látó apostolok! mint ragyogó villámokat, küldött titeket az egész világra Jézus, az igazi szellemi Nap, és a ti prédikálástok isteni fényességével elűzte a tévedések ködét s megvilágosította a tudatlanság sötétjében bolyongókat. Esedezzetek őhozzá: küldjön nekünk is megvilágosítást és bőséges malasztot!

Másik, ugyanattól a szerzőtől, ugyanarra a dallamra:

V.

Elővers:

Ha a vétkeket figyelembe veszed, Uram! Uram! ki állhat meg előtted? De nálad vagyon a kegyelem.


Sztihira:

Erények által jutott föl Illés az isteni szekérre s böjt által megvilágosítva emelkedett a menny magasságába. Az ő alázatosságát utánozd, én lelkem! s böjtölve minden gonoszságtól, irigységtől és békétlenségtől, tartózkodj minden világi és érzéki élvezettől, hogy kikerüld a kegyetlen kínokat s az örök gehennát s így kiálts föl Krisztushoz: Dicsőség néked, Uram!

VI.

Elővers:

És a te törvényedért remélek benned Uram! Remél az én lelkem az ő igéjéért. Az én lelkem az Úrban bízik.


Sztihira:

Isteni apostolok, kik e viliágért buzgón esedeztek; igazhitűek közbenjárói, kik Krisztus Istenünkhöz erős bizalommal vagytok; hozzátok esdünk, minden tiszteletre méltóak: könyörögjetek érettünk, hogy jól tölthessük el a böjt áldott idejét és megnyerjük a Háromságban egyvalóságú Isten kegyelmét. Nagy és dicső igehirdetők, könyörögjetek érettünk!


Aztán még a Méneából veszünk 4 sztihirát a napi szentek emlékezetére, majd a Dicsőség… most és… után a Theotikont (az Istenszülőnek) is ugyanonnan vesszük.

Mikor pedig a Dicsőség… most és…-t éneklik, a pap felont öltve az oltárlépcsőhöz jön, s a tömjénezővel és az evangéliumos könyvvel, jobb felé indulva körmenetet tart az oltár körül. (Ha szerpap is van, ezeket ő viszi). Az ének végeztével a királyi ajtóban mondja a pap vagy diakónus:

 

Bölcsesség, igazhívők!


A kar énekli az esti hálaéneket. (Ősrégi költemény Szt. Szofrón v. Szt. Athenogéntől.)

Enyhe világossága

Enyhe világossága, a szent és boldog, és halhatatlan mennyei Atya isteni dicsőségének, Jézus Krisztus! Eljővén a Napnak lenyugvásához és látván az esteli fényt: áldjuk az Atya s Fiú, és Szentlélek Istent. Mert te méltó vagy, hogy minden időben, szent hangon énekeljünk tenéked, Isten fia, ki éltet adsz a világnak; miért is ez a világ dicsőít téged.


Míg az ének tart, a pap vagy diakónus körültömjénezi az oltárt négy oldalról, aztán a királyi ajtóból a népet is.

Tömjénezés után a pap és diakónusok az oltár mögötti magas trónhoz mennek, hol az áldozópap helyet foglal. Az ének után:

Pap: Figyelmezzünk! Békesség mindnyájatoknak! Bölcsesség, figyelmezzünk!

I. Prokimen (5. hang)

Te, Uram, megtartasz minket, és megőrzesz minket e nemzedéktől mindörökké.


Elővers:

Szabadíts meg Uram, mert fogynak a szentek, mert az igazmondás megkevesedett az emberek fiainál.


Te, Uram, megtartasz minket, és megőrzesz minket e nemzedéktől mindörökké.


Pap: Bölcsesség!

Felolvasó: Teremtés könyvének olvasása

Pap: Figyelmezzünk!

I. Parimia (Ter 1,24-2,3)

Isten így szólt: „Hozzon elő a föld élőlényeket, fajuk szerint: négylábú állatokat, csúszómászókat és szárazföldi vadakat a fajuk szerint!” Úgy is lett. Isten megteremtette a föld vadállatait fajonként, a háziállatokat fajuk szerint és minden csúszómászót szerte a földkerekségen, szintén fajonként. És látta Isten, hogy jó. Isten újra szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra és hasonlóságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, s a háziállatokon szerte az egész földön, és minden csúszómászó fölött, amely csak a földön mozog!” S megteremtette az Isten az embert: Isten képmása szerint alkotta meg, férfinak és nőnek teremtette őket. S megáldotta őket Isten ezeket mondva: „Gyarapodjatok és szaporodjatok! Töltsétek be a földet, és vonjátok azt uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, s minden állaton szerte az egész földön, és minden csúszómászó fölött, ami csak mozog a földön!” Majd így szólt Isten: „Íme, nektek adtam szerte a földkerekségen minden növényt, mely magot terem, és minden fát, mely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen! Minden szárazföldi állatnak, az ég minden madarának s a földön mozgó összes csúszómászónak és mindennek, amiben éltető lehelet van, a zöld növényzet összességét adom eledelül.” S így is lett. Isten pedig látta mindazt, amit alkotott, s lám, mindez szerfölött jó volt. És este lett és reggel: ez a hatodik nap. Így készült el az ég és a föld s minden ékességük, és Isten a hatodik napon befejezte munkáját, amit csak alkotott, és nyugalmat tartott a hetedik napon minden munkától, amit csak végzett. Isten megáldotta a hetedik napot, és megszentelte azt, mert azon pihent meg minden művéből, amit csak végezni kezdett Isten a teremtéskor.


Az első parimia után nyomban, papi intonálás nélkül:

II. Prokimen (6. hang)

Tekints reám és hallgass meg engem, Uram, Istenem!


Elővers:

Uram, meddig feledsz el engem egészen, meddig fordítod el tőlem orcádat?


Tekints reám és hallgass meg engem, Uram, Istenem!


Rögtön utána a szerpap vagy a kántor:

Parancsolj Uram!

A pap az oltár előtt áll, tömjénezőt és égő gyertyát tartva keresztet jelezés fennhangon mondja:

Bölcsesség, igazhívők!

Majd a nép felé fordulva a tömjénezővel és az égő gyertyával áldást ad fennhangon mondva:

Krisztus világossága mindenkinek világoskdik.

Felolvasó: Példabeszédek könyvének olvasása.

Pap: Figyelmezzünk!

II. Parimia (Péld 2,1-22)

Fiam, ha befogadod magadba a tőlem hallott parancsolatot, akkor megnyílik füled a bölcsességnek, és szívedet megértésre hajtod, átveszed azt a saját fiad számára is okulásul. Mert ha a bölcsességet hívod segítségül, és értelmesen adsz hangot, s ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és kutatod, mint az elrejtett kincset, akkor megérted az Úr félelmét, és Isten ismeretét megtalálod. Hiszen az Úr adja a bölcsességet, és tőle származik a tudás és az értelem. Ő tartogat kincset az üdvösségre törekvő igazaknak és védelmezi azok lépteit, hogy megmaradjanak az igazságosság ösvényein, és őrködik az igazak útjain. Akkor majd megérted az igazságosságot és a törvény rendelkezését, és minden jószándék megvalósításához igazodsz. Mert ha bölcsesség tölti be elmédet, és lelkeddel a szépet veszed észre, a jó tanács megőriz, és szent megfontolás tart meg téged. Megment a rossz úttól, és az olyan embertől, aki nem szavahihető. Jaj azoknak, akik elhagyják az egyenes utat, hogy a sötétség ösvényein járjanak! Jaj azoknak, akik gaztetteknek örülnek és eltorzult rosszasság láttára ujjonganak, akiknek görbék az ösvényeik és útjaik elvetemültek, akik igyekeznek távol tartani téged az egyenes úttól és elidegeníteni az igazságérzettől. Fiam, ne kerítsen hatalmába a rossz tanács, mely abbahagyatja veled az ifjúkori tanulmányt és elfeledteti Isten szövetségét, mert az ilyennek a halálhoz közeli a lakóhelye, és útjai a halandókkal együtt az alvilágba vezetnek. Azok közül, akik ezen járnak, senki nem tér vissza, és senki nem találja már meg az egyenes ösvényeket, mert az ilyenek már nem tarthatják fenn az életéveiket sem. Pedig ha jó úton járnának, könnyen megtalálnák az igazak sima ösvényeit. A jók lesznek majd a föld laói, és az ártatlanok maradnak meg rajta: a gonoszok útjai pedig kivesznek a földről, és a törvényszegők kipusztulnak onnan.


Mindjárt utána:

Pap: Békesség néked!

Diakónus: Bölcsesség!


A nép letérdel, az előénekes pedig, vagy a pap az oltárnál kezdi az éneket:

Igazodjék föl az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé, kezeimnek fölemelése esti áldozat gyanánt!


A veresek alatt a az éneklők állnak, a nem éneklők térdepelnek felváltva.

I. Elővers:

Uram tehozzád kiáltok, hallgass meg engem; figyelmezz imádságom hangjára, midőn tehozzád kiáltok!

Ezután a nép feleletként énekli:

Igazodjék föl az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé, kezeimnek fölemelése esti áldozat gyanánt!

II. Elővers:

Tégy Uram számra őrizetet és körülvevő ajtókat ajkaimra.

Ezután a nép feleletként énekli:

Igazodjék föl az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé, kezeimnek fölemelése esti áldozat gyanánt!

III. Elővers:

Ne hagyd szívemet gonosz cselekedetre hajlani, hogy mentegessem bűneimet.

Ezután a nép feleletként énekli:

Igazodjék föl az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé, kezeimnek fölemelése esti áldozat gyanánt!


A versekre énekelt feleletek után az előénekes vagy a pap kezdi:

Igazodjék föl az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé…

A nép a közepétől folytatja:

…kezeimnek fölemelése esti áldozat gyanánt!


Ezután három teljes leborulás következik.

Ha nagy szent emléke van, prokimen, apostol, alleluja és evangélium a szent liturgiákon megszokott módon.

Ekténia

Pap: Mondjuk mindnyájan teljes lelkünkből és teljes elménkből mondjuk!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Mindenható Urunk, atyáinknak Istene, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörülj rajtunk Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörögjünk még istenszerető N. püspökünkért, lelkiatyánkért és Krisztusban minden atyánkfiáért!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörögjünk még az itt jelenlevő s tőled nagy és bő kegyelmet váró népért, jótevőinkért és minden igazhitű keresztényért!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Mert irgalmas és emberszerető Isten vagy s téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökön-örökké.

Nép. Ámen.


Kerub ének helyett:

Most az égi Erők láthatatlanul velünk szolgálnak, mert a dicsőség királya vonul be. Ím, a szentelt titkos áldozat, angyaloktól körülvétetik. Élő hittel s szeretettel közeledjünk, hogy az örök élet részesei legyünk. Alleluja, alleluja, alleluja!


Az ének alatt a pap az 50 zsoltárt imádkozva körültömjénezi az oltárt, majd megtömjénezi az ikonosztázt és a népet is. Ezután a proszkomidia asztalához megy, ahol tömjénezés és három metánia után megkezdi a nagy bemenetet. Előtte tömjénezőt és égő gyertyát visznek. A bemenet alatt nem állnak meg és nincsenek megemlékezések.

Miután a Bárányt az oltárra tette, betakarta és megtömjénezte, három teljes leborulást végez.

Ekténia

Pap: Teljesítsük esti könyörgésünket az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: A bemutatott és előre megszentelt drága ajándékokért könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy a mi kegyelmes Istenünk kedves lelki illat gyanánt elfogadván azokat szent, mennyei és szellemi oltárára, küldje le nekünk isteni kegyelmét és a Szentlélek ajándékát, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy mentsen meg minket minden aggódástól, haragtól és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket Isten a te kegyelmeddel!

Pap: Uram irgalmazz!

Pap: Hogy ezt az egész estét tökéletesen, szentül, békességben és vétek nélkül töltsük el, kérjük az Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: A békesség angyalát, a hűséges vezetőt, lelkünk és testünk őrzőjét, kérjük az Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Bűneink és vétségeink bocsánatát és elengedését kérjük az Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Jókat és hasznosokat lelkünknek, és a világnak békességet kérjünk az Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Hogy életünknek hátralevő részét békében és bűnbánatban töltsük, kérjük az Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Hogy életünket keresztény módon, gyötrelem és szégyen nélkül végezzük be s hogy Krisztus félelmetes ítélőszéke előtt jó feleletet adjunk, kérjük az Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: A hitnek egységét és a Szentlélek közöltetését kérvén, önmagunkat, egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

Nép: Néked, Uram.

Pap: És méltass minket Urunk, hogy bizalommal, elítéltetés nélkül bátorkodjunk téged mennyei Isten Atyánknak nevezni és mondani!

Miatyánk

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.

Pap: Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Pap: Békesség mindnyájatoknak!

Nép: És a te lelkednek!

Pap: Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak!

Pap: A te egyszülött Fiadnak kegyelme, irgalma és emberszeretete által, kivel áldott vagy, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Pap: Figyelmezzünk! Előre megszentelt Szentség a szenteknek.

Nép: Egy a szent, egy az Úr, Jézus Krisztus, az Atyaisten dicsőségére. Ámen.

Hiszem uram és vallom, hogy te vagy valóban Krisztus, az élő Istennek Fia, ki a világra jöttél üdvözíteni a bűnösöket, akik között első én vagyok.

A te titkos vacsorádnak részesévé fogadj ma engem Isten Fia, mert nem mondom ki ellenségeidnek a titkot, sem csókot nem adok neked, mint Júdás, hanem mint ama gonosztevő, megvallak téged!

Mellét verve háromszor:

Emlékezzél meg rólam Uram, midőn eljössz a te országodba! — Emlékezzél meg rólam, Uralkodó, midőn eljössz a te országodba! — Emlékezzél meg rólam Szent, midőn eljössz a te országodba!

Ne váljék, Uram, ítéletemre vagy kárhozatomra a te szent titkaidban való részesülés, hanem lelkem és testem meggyógyulására!

Hiszem Uram és vallom, hogy ez, amiben most részesülök, valóban a te valóságos és legtisztább tested, a te valóságos, elevenítő véred. Kérlek, add, hogy ezeket méltóan vegyem magamhoz, bűneim bocsánatára és az örök életre. Ámen.

Áldozási vers

Ízleljétek és lássátok, mily jó az úr! Alleluja, alleluja, alleluja!


Pap: Közeledjetek!

Nép: Áldom az Urat, minden időben. Alleluja!


A nép áldozása után a pap a Szentséggel áldást ad:

 

Öröktől fogva, most és mindenkor s örökön örökké.        

Nép: Ámen.

 

És énekeljük folytatólag:

 

Hálát adunk néked, Krisztus Istenünk, mert méltattál minket részesülhetni a te legtisztább testedben és a bűnök bocsánatára az egész világért kiontott drága véredben, mint üdvözítő gondviselésed szent titkaiban. Alleluja, alleluja, alleluja!

Kis ekténia

Pap: Igazhívők, részesülvén Krisztusnak szent, legtisztább, halhatatlan, mennyei, elevenítő és félelmetes titkaiban méltóan adjunk hálát az Úrnak!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket Isten a te kegyelmeddel!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Ez egész napnak tökéletes, szent, békességes és vétek nélkül való eltöltését kérvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk.

Nép: Néked, Uram!

Pap: Mert te vagy a mi megszentelésünk és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.     

Pap: Békével távozzunk!

Nép: Az Úr nevében!


Az áldozópap segédletével az ambonra megy a királyi ajtó elé. A nép föláll.

Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Az áldozópap fennhangon mondja:

Mindenható Uram, ki minden teremtményt bölcsességgel alkottál, ki bennünket a te kimondhatatlan gondviselésed és jóvoltodnál fogva, lelkünk és testünk megtisztulására, a rossz indulatok megfékezésére, s a feltámadás reményének biztosítására e kegyelemteljes nagyböjti napokba helyeztél, ki negyven nap eltelte után kedves szolgádnak Mózesnek kőtáblákon isteni kézzel írott törvényeket adtál: add meg nekünk is ó Jóságos! hogy jó harcot harcoljunk, a böjt futamát bevégezzük, a hitet sértetlenül megtartsuk, a láthatatlan szörnyek fejeit összetörjük, a bűnnek legyőzői lehessünk és a szent feltámadást megítéltetés nélkül elérjük és magasztalhassuk. Mert áldott és dicsőített a te legtiszteltebb és fölséges neved Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökön-örökké.

Nép: Ámen!

Áldott legyen az Úr neve mostantól mindörökké. (Háromszor)


Az ének alatt három teljes leborulás.

Majd olvastatik a 33. zsoltár:

33. zsoltár

Áldom az Urat minden időben; az ő dicsérete számban lesz mindenkoron, az Úrban dicsekedik az én lelkem; hallják meg ezt a szelídek, és vigadjanak. Magasztaljátok az Urat velem; és dicsőítsük az ő nevét egyetemben. Kerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden szorongatásomból megmentett engem. Járuljatok hozzája és megvilágosodtok, és orcátok nem szégyenül meg. Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta őt, és minden szorongatásból kiszabadította őt. Az Úr angyala az őt félők körül lakozik, és megmenti őket. ízleljétek és lássátok, milyen édes az Úr; boldog ember, ki ő benne bízik. Féljétek az Urat, minden szentei! mert nincs fogyatkozásuk az őt félőknek. A gazdagok szűkölködtek és éheztek; de kik az Urat keresik, semmi jóban meg nem fogyatkoztak. Jöjjetek fiaim! halljatok engem,az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az az ember, ki életet óhajt, és jó napokat szeret látni? Tiltsd el nyelvedet a gonosztól, és ajkaid ne szóljanak csalárdságot. Távozzál a gonosztól, és cselekedjél jót; keresd a békét és kövesd azt. Az Úr szemei az igazakon, és fülei azok könyörgésein. Az Úr orcája pedig a gonosztevőkön van, hogy elveszítse a földről azok emlékezetét. Az igazak kiáltottak, és az Úr meghallgatta őket, és minden szorongásokból kiszabadította őket. Közel van az Úr azokhoz, kik töredelmes szívűek, és az alázatos lelkűeket megsegíti. Sok az igazak szorongása, de mindazokból kiszabadítja őket az Úr. Az Úr megőrzi minden csontukat, egy sem törik el azok közül. A bűnösök halála igen gonosz; és kik gyűlölik az igazat, vétkeznek. Az Úr megváltja szolgái lelkét; és mindazok, kik benne bíznak, nem vétkeznek.


Utána recitálva:

 

Valóban méltó dicsérni téged Istenszülő, a boldogságost és szeplőtelent és a mi Istenünknek Anyját.


Pap: Bölcsesség!

Nép: Ki a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, ki az Istent, az Igét sérülés nélkül szülted, téged valóságos Istenszülő magasztalunk!

Pap: Dicsőség neked Krisztus Istenünk, a mi reménységünk, dicsőség neked!

Nép: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökön-örökké. Ámen. — Uram irgalmazz! Uram irgalmazz! Uram irgalmazz! — Adj áldást uram!

Pap: Krisztus igaz Istenünk, az ő legtisztább anyjának, a testnélküli mennyei erőknek, kettős nyelvtudományú Szent Gergely atyánknak és minden szenteinek esedezései által könyörüljön rajtunk s üdvözítsen minket, mint jóságos és emberszerető.

Nép: Ámen.

Pap: Az Úr áldása reátok az ő kegyelmével és emberszeretetével, mindig, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.