Nagyböjt V. szerdája az Előszenteltek Liturgiáján

A pap teljes liturgikus díszbe öltözik, de a beöltözési imák helyett csak ennyit mond: „Könyörögjünk az Úrhoz! Uram, irgalmazz!”

Az oltárhoz lépve halkan mondja:

Áldott a mi Istenünk öröktől fogva, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Mennyei Király, Vigasztaló, igazságnak Lelke, ki mindenütt jelen vagy és mindeneket betöltesz, minden jónak kútfeje és az életnek megadója, jöjj el és lakozzál mibennünk, és tisztíts meg minket minden szennytől, és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket!

Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földön és jóakarat az embereknek!

Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földön és jóakarat az embereknek!

Uram, nyisd meg ajkaimat és szám a te dicséretedet fogja hirdetni!

Majd fennhangon a diakónussal kezdik:

Diakónus: Adj áldást Uram!

Pap: Áldott az Atya és Fiú és Szentléleknek országa, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Jertek, imádjuk a mi királyunkat és Istenünket!

Jertek, imádjuk Krisztust, a mi királyunkat és Istenünket!

Jertek, boruljunk le, és imádjuk magát Jézus Krisztust, a mi királyunkat, Urunkat és Istenünket!

103. ZSOLTÁR.

Áldjad én lelkem az Urat, Uram Istenem! fölötte fölséges vagy, dicsőségbe és ékességbe öltöztél,

világossággal, mint köntössel körül vagy öltve, kiterjesztvén az eget, mint sátorfödelet;

ki befödöd vizekkel annak felső részeit, * ki a felhőt szekereddé teszed, ki a szelek szárnyain jársz;

ki angyalaidat szélvésszé teszed, és szolgáidat égető tűzze;

ki a földet állandóságra alapítottad, hogy nem fog ingadozni örökön-örökké.

A vízmélység öltözet gyanánt födte azt; a hegyeken vizek állottak.

A te feddésed elől elfutottak; mennydörgésed szavától megijedtek.

A hegyek fölemelkedtek, a völgyek alászállottak azon helyre, melyet nekik alapítottál.

Határt vontál, melyet nem fognak átlépni, s nem térnek vissza a földet elborítani.

Ki forrásokat fakasztasz a völgyekben, a hegyek között folynak a vizek.

Iszik azokból minden mezei vad; azok után lihegnek szomjúságukban a vadszamarak.

Azok mellett lakoznak az égi madarak; a kősziklák közül szózatot adnak.

Ki megöntözöd a hegyeket onnan felől; a te műveid gyümölcséből megelégíttetik a föld.

Ki szénát teremtesz a barmoknak, és veteményt az emberek szolgálatára,

hogy kenyeret termessz a földből, és bor vidámítsa föl az ember szívét:

hogy olajjal derítse föl orcáját, és a kenyér erősítse meg az ember szívét.

Jóllaknak a mező fái, és a Libanon cédrusai, melyeket ültetett.

Ott fészkelnek a madarak, a gólya háza fő azok között.

A magas hegy a szarvasok, a kőszikla a sündisznók menedéke.

A holdat időmértékül teremté; a nap tudja lenyugvását.

Sötétséget parancsolsz és éj van, mely alatt mind kimennek az erdei vadak,

az oroszlán ordító kölykei, hogy ragadozzanak, és az Istentől magoknak eledelt keressenek.

Fölkel a nap és összegyűlnek, és hajlékaikba helyezkednek.

Kimegy az ember munkájára és dolgára napestig.

Mely igen fölségesek a te műveid, Uram! mindeneket bölcsességgel cselekedtél; mi a földet betölti, mind a te jószágod.

Ez a nagy és tágas öblű tenger, ott az úszók, melyeknek száma nincs, a kicsiny állatok a nagyokkal;

Ott járnak a hajók, a cethal, melyet alkottál, hogy játsszék abban.

Mindnyájan tőled várják, hogy eledelt adj nekik idejében.

Te adván nekik, gyűjtenek; fölnyitván kezedet, minden betelik jóval.

De ha elfordítod arcodat, megrémülnek; ha elveszed lélekzetöket, elfogynak és a porba visszatérnek.

Beléjök bocsátván lehelletedet, fölélednek; és megújítod a föld színét.

Legyen az Úré a dicsőség mindörökké. Az Úr örülni fog alkotmányaiban;

ki letekint a földre, és megrendíti azt; ki a hegyeket megérinti és füstölögnek.

Énekelni fogok az Úrnak életemben, dicséretet mondok az én Istenemnek, valamíg leszek.

Legyen kellemes neki az én beszédem; én pedig az Úrban fogok gyönyörködni.

Fogyjanak el a bűnösök a földről és a gonoszok, úgy, hogy ne legyenek; áldjad én lelkem az Urat.


Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Alleluja, alleluja, alleluja! Dicsőség néked Isten!

Alleluja, alleluja, alleluja! Dicsőség néked Isten!

Alleluja, alleluja, alleluja! Dicsőség néked Isten!


A zsoltározás alatt a pap elolvassa a szokásos papi imákból a negyediktől kezdve az utolsó ötöt:

IV. Kit a szent erők soha el nem hallgató himnuszokban és szüntelen dicsőítésekben énekelnek, töltsd be ajkainkat dicséreteddel, hogy magasztalhassuk szent nevedet. Add meg nekünk a szent Istenszülő és összes szenteid imáiért, hogy osztályrészünk és örökségünk mindazokéval legyen együtt, kik téged igazságban félnek, és megőrzik parancsaidat. Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s mindörökkön örökké. Ámen.

V. Áldott vagy te, mindenható Úristen, ki ismered az emberek gondolkozását és sokkal jobban tudod, hogy mire van szükségünk, mint mi kérjük vagy fölfoghatjuk. Magad emberszerető királyunk, ki mindenben jó vagy, könyörületed nagysága folytán tégy érdemesekké minket, hogy szégyenkezés nélküli öntudattal hívhassuk segítségül a te szent nevedet. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól s rendezz mindent gondviseléseddel a mi javunkra. Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s mindörökkön örökké. Ámen

VI. Uram, Uram, ki a mindenséget szeplőtelen kezeddel fönntartod s mindnyájunk iránt nagy türelemmel viseltetel és bánkódol rosszaságaink fölött, — emlékezzél meg irgalmadról és könyörületedről. Tekints reánk jóságodban, és add meg, hogy a mai nap hátralevő részében malasztod segítségével a gonoszok különféle mesterkedéseiből megmeneküljünk. Szentlelkednek kegyelmével őrizd meg irigykedés nélkül életünket. A te egyszülött fiadnak irgalma és emberszeretete által, kivel áldott vagy, életteremtő jóságos Szentlelkeddel együtt, most és mindenkor s mindörökkön örökké. Ámen.

VII. Csodálatos nagy Isten, aki kimondhatatlan jósággal és gazdag gondviseléssel kormányzod a mindenséget, nekünk pedig világi javakat ajándékoztál és megígért országodat számunkra biztosítottad; — ki javaid ígérete által úgy kalauzoltál minket, hogy a mai nap elmúlt szakában minden rosszat elkerülhettünk: add meg nekünk, hogy dicsőséged szent színe előtt a hátralevő részt is feddhetetlenül töltsük el, és téged, mint egyedüli jó Istenünket énekeljünk. Mert te vagy a mi Istenünk és téged dicsőítünk, Atya, Fiú és Szentlélek, most  és mindenkor s mindörökkön örökké. Ámen.

VIII. Fölséges nagy Isten, halhatatlanságnak egyedüli birtokosa, ki megközelíthetetlen fényárban élsz, ki minden teremtményt bölcsen alkottál, ki határt vontál a világosság és sötétség között, a napot a nappal pompájára, a holdat és csillagokat az éj díszére rendelted, ki bennünket bűnösöket is, méltókká tettél, hogy hitvallásunkkal színed előtt a jelen órákban is megjelenjünk s neked esti dicsőítést mondjunk; — magad Emberszerető, bocsásd imádságunkat tömjénfüstként színed elé s fogadd el azt, mint illatáldozatot. Add meg nekünk, hogy mai napunk és közelgő éjszakánk békességes legyen. Vértezz föl bennünket a világosság fegyverzetével. Szabadíts meg az éjjeli félelemtől s minden bajtól, mi a sötétségben ránk jöhetne. Engedd, hogy az álom, melyet erőtlenségeink kipihenésére ajándékoztál nekünk, minden ördögi képzelgéstől mentes legyen; úgy Uralkodónk, javaknak osztogatója, hogy még éjjeli nyugvóhelyünkön is töredelemmel emlékezzünk meg a te nevedről, és parancsaid tanulságaitól fölvilágosítva lelki örömmel keljünk föl jóságodat dicsőíteni, könyörgéseket és esedezéseket mutatva be a te jószívűségednek úgy saját bűneinkért, mint az egész népéért, hogy a szent Istenszülő imáiért irgalommal tekints rájuk. Mert jóságos és emberszerető Isten vagy s neked dicsőítést zengünk, Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s mindörökkön örökké. Ámen.

Nagy ekténia

Pap: Békességben könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: A mennyei békéért és lelkünk üdvösségéért könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Az egész világ békességéért, Isten szentegyházainak jóllétéért és mindnyájunk egyesítéséért könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Ezen szent hajlékért s mindazokért, kik ide hittel, buzgósággal s isteni félelemmel járnak, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Szentséges egyetemes főpásztorunk, N. római pápáért, Istenszerető püspökünkért, N-ért, a tisztes áldozópapságért, a Krisztus szerinti segédlő papságért, az egész egyházi rendért és a népért, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Ezen városért (községért) és minden városért, községért és vidékért és az azokban lakó hívekért, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: A hajózókért, utazókért, betegekért, szenvedőkért, foglyokért és azok üdvösségéért, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy mentsen meg minket minden aggódástól, haragtól, veszélytől és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket Isten, a te kegyelmeddel!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Legszentebb, legtisztább, legáldottabb, dicső Királynénkat, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriát, minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk.

Nép: Néked, Uram.

Pap: Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökön-örökké.

Nép: Ámen.

XVIII. kathizma

1. antifóna

Az Úrhoz kiálték midőn szorongattatám és meghallgata engem. A hegyekre emelem szemeimet, onnét jő segítség nekem! Vigadok, mikor azt mondják nekem: az Úr házába megyünk. Hozzád emelem szemeimet, ki a mennyekben lakozol.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökön-örökké. Ámen.

Kis ekténia

Pap: Ismét és ismét békességben, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket Isten a te kegyelmeddel!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat az Istenszülő s mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást, és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

Nép: Néked, Uram.

Pap: Mert jóságos és emberszerető Isten vagy és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökön-örökké.

Nép: Ámen.


2. antifóna

Kik az Úrban bíznak, olyanok, mint a Sión hegye: nem fog ingadozni mindörökké. Megfordítván az Úr Sión fogságát, lettünk, mint a megvigasztaltak. Ha az Úr nem építi a házat, hiába munkálkodnak, kik azt építik, ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz, ki azt őrzi. Boldogok mindnyájan, kik az Urat félik, kik az ő útjain járnak. Az Úr áldása legyen rajtatok, áldunk titeket az Úr nevében.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökön-örökké. Ámen.

Kis ekténia

Pap: Ismét és ismét békességben, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket Isten a te kegyelmeddel!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat az Istenszülő s mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást, és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

Nép: Néked, Uram.

Pap: Mert jóságos és emberszerető Isten vagy és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökön-örökké.

Nép: Ámen.


3. antifóna

A mélységekből kiáltok, Uram, hozzád. Uram, nem fuvalkodott föl az én szívem, sem szemeim föl nem emelkedtek, sem nem jártam nagy és fölöttem való csodálatos dolgokban. Emlékezzél meg Uram Dávidról és minden tűréséről! Íme, mely jó és mely gyönyörűséges az atyafiaknak együtt lakniok. Íme, most áldjátok az Urat, ti az Úr minden szolgái.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökön-örökké. Ámen.

Kis ekténia

Pap: Ismét és ismét békességben, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket Isten a te kegyelmeddel!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat az Istenszülő s mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást, és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

Nép: Néked, Uram.

Pap: Mert jóságos és emberszerető Isten vagy és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökön-örökké.

Nép: Ámen.


A pap minden antifóna alatt egy-egy imát végez, mégpedig az esti papi imákból az első hármat.

A kathizma első része alatt a pap elmondja az 1. antifóna imáját:

Kegyes és könyörületes, hosszantűrő és nagyirgalmú Urunk, halld meg imádságunkat és figyelmezz könyörgésünk hangjára! Adj nekünk jóra vezérlő jelt! Vezess bennünket a te utadon, hogy igazságodban járjunk! Vidámítsd meg szívünket, hogy féljük szent nevedet, mert nagy vagy te és csodákat művelsz. Te vagy az egyetlen Isten, s nincs az istenek között hozzád hasonló, Urunk, ki az irgalomban hatalmas, s az erőben jóságos vagy, hogy megsegítsd, vigasztald és üdvözítsd mindazokat, ki szent nevedben bíznak. — Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s mindörökkön örökké. Ámen!

Az ima befejezése után széthajtja az antimenziont, a proszkomidia azstaláról áthozza a diszkoszt, és az antimenzionra teszi. Nagy metániát tesz, majd a szentségtartóból kiveszi az előre megszentelt Bárányt és a diszkoszra helyezi.

A kathizma második része alatt elmondja a 2. antifóna imáját:

Uram ne feddj meg minket búsulásodban, sem haragodban ne dorgálj meg minket, sőt cselekedj velünk irgalmad szerint, lelkünk orvosa és gyógyítója. Vezess bennünket akaratod révpartjához. Világosítsd meg szívünk szemeit, hogy megismerjük igazságaidat. Ajándékozd nekünk, a szent Istenszülő és az  összes szentek imái által, hogy a mai nap hátralevő részét és életünk minden idejét békességben s bűntelenül töltsük. Mert tied az ország, az erő és a dicsőség, Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s mindörökkön örökké. Ámen!

Ezután háromszor körültömjénezi az oltárt.

A kathizma harmadik része alatt a pap csendesen mondja a 3. antifóna imáját:

Urunk, Istenünk, emlékezzél meg rólunk, érdemtelen bűnös szolgáidról, kik a te szent nevedet hívjuk segítségül. Ne utasíts el bennünket malasztod várásától, sőt ajándékozz meg minket, Uram, minden üdvösségünkre szolgáló kérelmünkkel. Méltass bennünket, hogy téged teljes szívből szeressünk és féljünk, s a te akaratodat mindenben teljesítsük. Mert jóságos és emberszerető Isten vagy s neked dicsőítést zengünk, Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s mindörökkön örökké. Ámen!

Az ima befejezése után nagy metániát tesz az oltár előtt, majd a diszkoszt a rajta lévő Báránnyal feje fölé emeli és a proszkomidia asztalára viszi át. Ott a kehelybe bort és vizet önt, de semmit sem mond. Megtömjénezi a csillagot, a takarókat és befedi az adományokat.

(Ha a kathizma nem olvastatik, az imákat a pap a sztihirák alatt mondja el, és a Szentséget is akkor viszi át.)

Kis ekténia

Pap: Ismét és ismét békességben, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket Isten a te kegyelmeddel!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat az Istenszülő s mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást, és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

Nép: Néked, Uram.

Pap: Mert jóságos és emberszerető Isten vagy és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökön-örökké.

Nép: Ámen.

Uram, tehozzád

Uram, tehozzád kiáltok, hallgass meg engem; figyelmezz imádságom hangjára, midőn tehozzád kiáltok; hallgass meg engem, Uram!

Igazodjék fel az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé; kezeimnek fölemelése esti áldozat gyanánt. Hallgass meg engem, Uram!

 

Elénekeljük a következő saját dallamra írt sztihirákat .

Idiomelon (8. hang):


I.

Elővers:

Essenek a bűnösök saját csapdájukba, én pedig magam vagyok, míg átmegyek rajta.


Sztihira:

Rossz gondolataim rabjává válván nyomorult elmémet kifosztották, és most kegyetlenül megverve lelkem tele van sebhelyekkel, és az erények ruhája nélkül fekszem az élet útján. Egy átmenő pap látott ugyan vérbefagyva, de gyógyíthatatlannak tartva nem állt meg mellettem. Egy levita is elment, mert nem bírta elviselni lélekölő gyötrelmem látványát. Te viszont, Krisztus, én Istenem, ki nem Szamariából jöttél, hanem Máriától kegyeskedtél megtestesülni, a te emberszereteted folytán adj nekem gyógyulást, s áraszd reám a te nagy irgalmadat!

II.

Elővers:

Számmal az Úrhoz kiáltok, szavammal az Úrhoz könyörgök.


Sztihira:

Rossz gondolataim rabjává válván nyomorult elmémet kifosztották, és most kegyetlenül megverve lelkem tele van sebhelyekkel, és az erények ruhája nélkül fekszem az élet útján. Egy átmenő pap látott ugyan vérbefagyva, de gyógyíthatatlannak tartva nem állt meg mellettem. Egy levita is elment, mert nem bírta elviselni lélekölő gyötrelmem látványát. Te viszont, Krisztus, én Istenem, ki nem Szamariából jöttél, hanem Máriától kegyeskedtél megtestesülni, a te emberszereteted folytán adj nekem gyógyulást, s áraszd reám a te nagy irgalmadat!


Miután ezt megismételtük, martirikon következik (a vértanúk tiszteletére):

III.

Elővers:

Kiöntöm eléje imádságomat, feltárom előtte gyötrelmemet.


Sztihira:

Ami erény, ami dicséret, az méltó a szentekhez. Mert ők pallos alá hajtották fejüket érted, ki meghajlítottad az egeket és leszálltál; vérüket ontották teérted, ki magadat üresítetted ki és szolgai alakot vettél fel. Ők is mindhalálig megalázva a te szegénységedet utánozták. Az ő imádságaik által, a te nagy irgalmasságod szerint Istenünk, könyörülj rajtunk!


Mintadallamra József szerzetes sztihirái (8. hang, minta: Uram, habár az ítélőszék előtt állottál...):

IV.

Elővers:

Midőn elcsügged bennem a lelkem, te ismered ösvényeimet.


Sztihira:

Uram, ki szent tanítványaidat szellemi mennybolttá tetted, az ő szent közbenjárásuk által válts meg engem is a földi gonoszságoktól, gondolataimat önmegtartóztatás által emelvén föl a szenvedélyes hajlamok fölé, mint irgalmas és emberszerető!

V.

Elővers:

Az úton, melyen jártam, kelepcét állítottak nekem.


Sztihira:

Kik a böjt idejét a kegyelem alkalmának tartjuk, siránkozzunk mindnyájan tiszta szívből, és az Üdvözítőnek kiáltsuk: nagyirgalmú Urunk, tanítványaid kedvéért üdvözítsd azokat, kik félelemmel dicsérnek, mint irgalmas és emberszerető!


Szt. Tivadar sztihirája (Ugyanarra a hangra):

VI.

Elővers:

Jobbra tekintettem, és láttam: nincs, aki megismerne engem.


Sztihira:

Minden dicséretre méltó apostolok, a világ pártfogói, betegek gyógyítói, egészség megóvói, mindkét oldalról őrizzetek meg bennünket, hogy a böjt idejének lefutása alatt egymással Isten szándéka szerint, békességben éljünk, és értelmünket a szenvedélyek zaklatásától megóvjuk, hogy majd a győztesen feltámadó Krisztusnak mindnyájan szent éneket zenghessünk.


Más mintadallamra szóló énekversek. (A görög betűrendre. - Metafrasztész
Simeontól – 4. hang, minta: Szerettem volna könnyeimmel lemosni...)

VII.

Elővers:

Nincs számomra menedék: nincs, ki életemre törne.


Sztihira:

Egész életemet paráznákkal és a vámosokkal tékozoltam el. Megtérhetek-e vajon még ezek után öregségemre, és megbánhatom-e mindazt, amit vétettem? Mindenek Teremtője és irgalom forrása, Uram, mielőtt végképp elvesznék, üdvözíts engem!

VIII.

Elővers:

Hozzád kiáltok, Uram, mondom: Te vagy reménységem, osztályrészem az élők földjén.


Sztihira:

Beliár nyilaitól átdöfetve, hanyagságom súlyától terhelve, és sárban fetrengve beszennyeztem bennem rejlő képedet. Ám te, ki a gondatlanok megtérítője és az elbukottak megváltója vagy, Uram, mielőtt végképp elvesznék, üdvözíts engem!

IX.

Elővers:

Figyelj könyörgésemre, mert igen megaláztattam!


Sztihira:

Botránykővé lettem az embereknek s mint földi halandó, földi tetteket műveltem, nászt ültem parancsod szerint, s törvényszegéssel bemocskolva hagytam el fekhelyemet. Ki a földből alkottál meg engem, ne vesd meg teremtményedet, Uram, mielőtt végképp elvesznék, üdvözíts engem!

X.

Elővers:

Szabadíts meg üldözőimtől, mert erősebbek lettek nálam!


Sztihira:

Hóhérja lettem saját lelkemnek, túlzottan dédelgetve testemet, és démonok játékszeréve váltam, bűnös gyönyöröknek szolgálva és helytelenségeknek rabjaként, de te szánj meg a te irgalmaddal, gonosz lelkek elűzője, Uram, mielőtt végképp elvesznék, üdvözíts engem!

XI.

Elővers:

Vidd ki a tömlöcből lelkemet, hogy dicsérjem a te nevedet!


Sztihira:

Mindenkit fölülmúlva, magamtól vétkeztem, s azért magamra maradtam, lelkem ellenségei a testies gondolatok, ezért sötétben vagyok. Homályban levők világossága, eltévelyedettek útbaigazítója, Uram; mielőtt végképp elvesznék, üdvözíts engem!

XII.

Elővers:

Az igazak várnak reám, míg jót teszel velem.


Sztihira:

Él az én lelkem, és dicsér téged, így szólt a próféta hangja. Keress föl te is engem, eltévelyedett juhodat, Uram, és sorolj nyájadba; adj nekem időt a megtérésre, hogy fohászkodva kiálthassam neked: mielőtt végképp elvesznék, üdvözíts engem!

XIII.

Elővers:

A mélységből kiáltok Uram, hozzád, Uram, hallgasd meg szómat!


Sztihira:

Vétkeztem, vétkeztem, Krisztus, parancsaidat hűtlenül elhagytam! Ám te légy hozzám könyörületes, Jótevő Isten, hogy láthassak benső tekintetemmel, s megmenekülhessek a sötétségtől, s félelemmel így kiálthassak hozzád, Uram: mielőtt végképp elvesznék, üdvözíts engem!

XIV.

Elővers:

Legyenek füleid figyelmesek az én könyörgésem hangjára!


Sztihira:

Körülfogtak engem mindenféle vadak, ments meg tőlük, Uram! Te azt akarod, hogy mindenki üdvözüljön, és minden ember az igazság ismeretére jusson. Mindezekkel együtt ments meg engem is, Teremtő Uram, s mielőtt végképp elvesznék, üdvözíts engem!

XV.

Elővers:

Ha a vétkeket figyelembe veszed. Uram, Uram, ki állhat meg előtted? De nálad vagyon a kegyelem.


Sztihira:

Légy gyógyítóm, jótevő Megváltóm és ne vess el engem! Íme, bűneim földre terítettek. Állíts talpra, Mindenható, hogy én is megvalljam tetteimet és így szóljak hozzád, Uram: mielőtt végképp elvesznék, üdvözíts engem!

XVI.

Elővers:

És a te törvényedért remélek benned, Uram, remél az én lelkem ő igéjéért, az én lelkem az Úrban bízik.


Sztihira:

Mint egy érzéketlen szolga, nekem adott talentumodat földbe dugtam, s így mint haszontalan, kárhozatra tettem méltóvá magam, és nincs többé bátorságom, hogy én is kiálthassak hozzád, Uram: mielőtt végképp elvesznék, üdvözíts engem!

XVII.

Elővers:

A reggeli őrváltástól éjjelig bízzék Izrael az Úrban!


Sztihira:

Ruhád szegélyének érintése által a vérfolyásos asszony szenvedéseinek tengerét kiszárítottad. Add meg nekem is bűneim bocsánatát, aki hozzád töretlen hittel jövök; és fogadj el engem is, meggyógyítva fájdalmamat, Uram; mielőtt végképp elvesznék, üdvözíts engem!

XVIII.

Elővers:

Mert az Úrnál az irgalmasság és nála bőséges a megváltás, és ő
megszabadítja Izraelt minden gonoszságából.


Sztihira:

Midőn királyi székeden fogsz ülni, ki igéddel az eget és a földet alkottad, mindnyájan megjelenünk színed előtt, megvallván neked bűneinket. De te még ama nap előtt fogadd el az én megtérésemet, Uram, s mielőtt végképp elvesznék, üdvözíts engem!

XIX.

Elővers:

Dicsérjétek az Urat, minden nemzetek, dicsérjétek őt minden népek!


Sztihira:

Irgalmas tekinteteddel fordulj felém, egyetlen Megváltóm, és légy hozzám könyörületes, és a gyógyulások forrását áraszd az én szerencsétlen lelkemnek! Bűneim szennyétől töröld le azt, hogy így énekelhessek neked, Uram: mielőtt végképp elvesznék, üdvözíts engem!

XX.

Elővers:

Mert megerősödött rajtunk az ő irgalmassága, és az Úr igazvolta mindörökké megmarad.


Sztihira:

Orcád színelátásának, Irgalmas tégy részesévé engem! mert karddal támadt ellenem a Gonosz, hogy megalázott lelkemet elejtse. Te, ki hatalmas erejű vagy, ragadj ki az ő hálójából, Uram, s mielőtt végképp elvesznék, üdvözíts engem!

XXI.

Elővers:

Hozzád emelem szememet, ki a mennyben lakozol. Íme, mint a szolgák szeme uruk kezére, s mint a szolgálók szeme úrnőjük kezére, úgy néznek szemeink a mi Urunkra, Istenünkre, míg könyörül rajtunk.


Sztihira:

Egészen szenvedélyeim rabja lettem, elhagyva törvényedet és a Szentírást. Gyógyíts meg teljesen. Jótevőm, ki érettem olyan lettél, mint én, és a szenvedélyektől megmentesz. Téríts magadhoz, könyörületes, jóságos Uram, mielőtt végképp elvesznék, üdvözíts engem!

XXII.

Elővers:

Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk, mert nagyon elteltünk megvetéssel: mert igen telve van lelkünk gyalázattal a gazdagoknak és megvetéssel a kevélyeknek!


Sztihira:

A bűnös asszony könnyeivel öntözte szeplőtelen és drága lábadat, mindenkit arra ösztönözve, hogy tehozzád járuljon bűneinek feloldozásáért. Ennek hitét add meg nekem is, Üdvözítő, hogy ezt hangoztassam feléd, Uram: mielőtt végképp elvesznek, üdvözíts engem!

XXIII.

Elővers:

Dicsőség neked, Istenünk, dicsőség neked!


Sztihira:

Tisztítsd meg lelkemet szennyétől, ki értem szegénnyé és testben gyermekké lettél. Áraszd reám, gyengére és összetörtre, irgalmadnak csöppjeit, Krisztus! Mosd le a szennyemet, és gyógyítsd meg betegségemet, Uram, mielőtt végképp elvesznek, üdvözíts engem!

XXIV.

Elővers:

Dicsőség neked, Istenünk, dicsőség neked!


Sztihira:

Erősítsd meg, Uralkodó, lelkemet, hogy folyamodjék hozzád, és mindig szolgáljon téged, mert te vagy védelmezőm és őrzőm, oltalmam és menedékem. Isten Igéje, méltass engem arra, hogy bátran kiálthassam hozzád, Uram: mielőtt végképp elvesznék, üdvözíts engem!

XXV.

Elővers:

Dicsőség neked, Istenünk, dicsőség neked!


Sztihira:

Légy megdönthetetlen védbástyánk, üdvözítő Jézus, irgalmas Isten; mert álnok életünkkel és tetteinkkel elbuktunk, de te, Jótevő Uram, keltsd föl teremtményedet, s légy hozzá elnéző és irgalmas, s mielőtt végképp elvesznék, üdvözíts engem!

XXVI.

Elővers:

Dicsőség neked, Istenünk, dicsőség neked!


Sztihira:

Tékozló fiúvá lettem, örökölt vagyonomat elszórtam. Most pedig éhségtől sorvadozva a te oltalmadhoz menekülök, jóságos Atyám, fogadj vissza engem is, amint ővele tetted, és mint asztalod vendégét, méltass arra, hogy hozzád kiálthassak, Uram: mielőtt végképp elvesznék, üdvözíts engem!

XXVII.

Elővers:

Dicsőség neked, Istenünk, dicsőség neked!


Sztihira:

Irigységből üldözte ki az Édenből a rossznak ősoka az első embert. Ám midőn a lator szólt a kereszten: Emlékezzél meg! bejutott a Paradicsomba. Én is hittel és félelemmel kiáltok hozzád: "Emlékezzél meg rólam, Uram!", s mielőtt végképp elvesznek, üdvözíts engem!

XXVIII.

Elővers:

Dicsőség neked, Istenünk, dicsőség neked!


Sztihira:

Istenem, nyújtsd ki felém is kezedet, és vezess ki az örvényből, mint Pétert! Adj nekem irgalmat és kegyelmet, a téged mag nélkül szült tisztaságos Anyád és összes szenteid közbenjárására, Uram, s mielőtt végképp elvesznek, üdvözíts engem!

XIX.

Elővers:

Dicsőség neked, Istenünk, dicsőség neked!


Sztihira:

Naponta éneklek néked, fogadj el ezért, Isten Báránya, ki elveszed bűneimet! Testestől-lelkestől kezeidbe ajánlom magam, s éjjel-nappal adósodként kiáltok hozzád, Uram: mielőtt végképp elvesznék, üdvözíts engem!

XXX.

Elővers:

Dicsőség neked, Istenünk, dicsőség neked!


Sztihira:

Mily kimondhatatlan a te irgalmad, jóságos és türelmes Uram, bűntelen és könyörületes: Ne vess el engem színed elől, hogy én is hálásan zenghessem, és örömmel kiálthassam neked, Uram: mielőtt végképp elvesznék, üdvözíts engem!


Theotokion (4. hang):


Elővers:

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.


Theotokion:

Kimondhatatlan megalázkodás, megdöbbentően csodálatos születés, Hogy hordozhat a Szűz kisdedként karjaiban téged, aki Teremtője vagy és Isten! De ki tőle kegyeskedtél megtestesülni, ó Jótevő Uram, mielőtt végképp elvesznék, üdvözíts engem!


Mikor pedig a Dicsőség… most és…-t éneklik, a pap felont öltve az oltárlépcsőhöz jön, s a tömjénezővel és az evangéliumos könyvvel, jobb felé indulva körmenetet tart az oltár körül. (Ha szerpap is van, ezeket ő viszi). Az ének végeztével a királyi ajtóban mondja a pap vagy diakónus:

Bölcsesség, igazhívők!


A kar énekli az esti hálaéneket. (Ősrégi költemény Szt. Szofrón v. Szt. Athenogéntől.)

Enyhe világossága

Enyhe világossága, a szent és boldog, és halhatatlan mennyei Atya isteni dicsőségének, Jézus Krisztus! Eljővén a Napnak lenyugvásához és látván az esteli fényt: áldjuk az Atya s Fiú, és Szentlélek Istent. Mert te méltó vagy, hogy minden időben, szent hangon énekeljünk tenéked, Isten fia, ki éltet adsz a világnak; miért is ez a világ dicsőít téged.


Míg az ének tart, a pap vagy diakónus körültömjénezi az oltárt négy oldalról, aztán a királyi ajtóból a népet is.

Tömjénezés után a pap és diakónusok az oltár mögötti magas trónhoz mennek, hol az áldozópap helyet foglal. Az ének után:

Pap: Figyelmezzünk! Békesség mindnyájatoknak! Bölcsesség, figyelmezzünk!

I. Prokimen (4. hang)

Uram, megtorlás Istene, megtorlás Istene, jelenj meg!


Elővers:

Kelj fel, ó Bírája a földnek!


Uram, megtorlás Istene, megtorlás Istene, jelenj meg!


Pap: Bölcsesség!

Felolvasó: Teremtés könyvének olvasása

Pap: Figyelmezzünk!

I. Parimia (Ter 17,1-9)

Amikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős lett, az Úr megjelent Ábrámnak, és ezt mondta neki: "Én vagyok a te Istened. Járj a kedvemben, és légy feddhetetlen! Én pedig szövetséget létesítek köztem és közötted, és szerfölött megsokasítalak." Ábrám ekkor arcra borult. Isten pedig ezeket mondta neki: "Ez az én szövetségem veled: hogy te nemzetek sokaságának atyja leszel. Ezért ne is hívjanak többé Ábrámnak, hanem Ábrahám legyen a neved, mert sok nemzet atyjává rendeltelek. Nagyon nagy gyarapodást adok neked, egész nemzetté teszlek, és királyok származnak majd tőled. Szövetségemet pedig fenntartom köztem és közötted, meg az utánad következő nemzetséged között azok minden nemzedékén át örök szövetségül. Én a te Istened leszek, és utánad következő nemzetségednek is Istene. Néked és utódaidnak adom majd ezt a földet, amelyen most jövevényként tartózkodsz, egész Kánaán földjét örök birtokul, és én Istenük leszek nekik." Majd azt mondta Isten Ábrahámnak: "Te is tartsd meg szövetségemet; te és utódaid, minden nemzedéken át!"


Az első parimia után nyomban, papi intonálás nélkül:

II. Prokimen (6. hang)

Énekeljetek az Úrnak új éneket.


Elővers:

Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét!


Énekeljetek az Úrnak új éneket.


Rögtön utána a szerpap vagy a kántor:

Parancsolj Uram!

A pap az oltár előtt áll, tömjénezőt és égő gyertyát tartva keresztet jelezés fennhangon mondja:

Bölcsesség, igazhívők!

Majd a nép felé fordulva a tömjénezővel és az égő gyertyával áldást ad fennhangon mondva:

Krisztus világossága mindenkinek világoskodik.

Felolvasó: Példabeszédek könyvének olvasása.

Pap: Figyelmezzünk!

II. Parimia (Péld 15,20-16,9)

A bölcs fiú megörvendezteti atyját, a balga fiú viszont kigúnyolja anyját. Az oktalannak útjai esztelenek, az okos férfi pedig egyenes úton jár. Túlzásba viszik terveiket azok, akik nem tisztelik a mások tanácsát, a tanácsot kérők szívében pedig megmarad az elhatározás. Nem hallgat erre a gonosz, és nem is mond semmi alkalmas vagy jó dolgot a közösségnek. Életre vezető utak az okosnak gondolatai, hogy elkerülve az alvilágot, üdvözüljön! Lerombolja az Úr a gőgösök házát, de megerősíti az özvegyek mesgyéjét. Utálja az Úr az igazságtalan terveket, a tiszták beszéde viszont kedves előtte. A haszonleső ember lejáratja magát, aki pedig megveti a megvesztegető ajándékot, az üdvözül. Jócselekedetekkel és hűséggel el lehet törölni a vétkeket, s az Úr félelme által mindenki elkerülheti a rosszat. Kedvesek az Úr előtt az igaz emberek útjai, s azokon még az ellenségek is barátokká lesznek. Távol tartja magát az Úr a gonoszoktól, az igazak imáját viszont meghallgatja. A szép tekintet fölvidítja a lelket, a jó hír pedig megerősíti a csontokat. Aki elveti az intelmet, önmagát gyűlöli, aki pedig hallgat a fegyelmezésre, az szereti lelkét. Az Úr félelme intelem és bölcsesség, és a dicsőség kezdete felel meg neki. Az ember dolga a szívbeli megfontolás, de a felelet már az Úrtól jön a nyelvre. Minél nagyobb vagy, annál inkább alázd meg magad, s akkor kegyelmet találsz Urad, Istened előtt. Az alázatosnak minden cselekedete nyilvánvaló az Isten előtt; mert az Úr vizsgálja a lelkeket. Gördítsd sorban az Úr elé tetteidet, és megszilárdulnak gondolataid! Mindent magának vitt végbe az Úr, a bűnösök pedig elpusztulnak majd ama rossz napon. Minden gőgös ember tisztátalan az Úr előtt, aki pedig kézre kezet emel, nem marad büntetlen. A jó út kezdete annak elvégzése, ami igazságos: ezt Isten még szívesebben fogadja, mint az áldozatot. Aki keresi az Urat, megtalálja az igazság megismerését; s akik helyesen keresik öt, békességre lelnek. Az Úr minden műve igazsággal jár, de az istentelent ő majd ama rossz napra tartogatja. Jobb kevesebbet szerezni becsületességgel, mint dús jövedelmet igazságtalanul. Az ember szíve igazságra gondoljon, hogy Isten irányítsa lépéseit!


Mindjárt utána:

Pap: Békesség néked!

Diakónus: Bölcsesség!


A nép letérdel, az előénekes pedig, vagy a pap az oltárnál kezdi az éneket:

Igazodjék föl az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé, kezeimnek fölemelése esti áldozat gyanánt!


A veresek alatt a az éneklők állnak, a nem éneklők térdepelnek felváltva.

I. Elővers:

Uram tehozzád kiáltok, hallgass meg engem; figyelmezz imádságom hangjára, midőn tehozzád kiáltok!

Ezután a nép feleletként énekli:

Igazodjék föl az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé, kezeimnek fölemelése esti áldozat gyanánt!

II. Elővers:

Tégy Uram számra őrizetet és körülvevő ajtókat ajkaimra.

Ezután a nép feleletként énekli:

Igazodjék föl az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé, kezeimnek fölemelése esti áldozat gyanánt!

III. Elővers:

Ne hagyd szívemet gonosz cselekedetre hajlani, hogy mentegessem bűneimet.

Ezután a nép feleletként énekli:

Igazodjék föl az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé, kezeimnek fölemelése esti áldozat gyanánt!


A versekre énekelt feleletek után az előénekes vagy a pap kezdi:

Igazodjék föl az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé…

A nép a közepétől folytatja:

…kezeimnek fölemelése esti áldozat gyanánt!


Ezután három teljes leborulás következik.

Ha nagy szent emléke van, prokimen, apostol, alleluja és evangélium a szent liturgiákon megszokott módon.

Ekténia

Pap: Mondjuk mindnyájan teljes lelkünkből és teljes elménkből mondjuk!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Mindenható Urunk, atyáinknak Istene, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörülj rajtunk Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörögjünk még istenszerető N. püspökünkért, lelkiatyánkért és Krisztusban minden atyánkfiáért!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörögjünk még az itt jelenlevő s tőled nagy és bő kegyelmet váró népért, jótevőinkért és minden igazhitű keresztényért!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Mert irgalmas és emberszerető Isten vagy s téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökön-örökké.

Nép. Ámen.


Kerub ének helyett:

Most az égi Erők láthatatlanul velünk szolgálnak, mert a dicsőség királya vonul be. Ím, a szentelt titkos áldozat, angyaloktól körülvétetik. Élő hittel s szeretettel közeledjünk, hogy az örök élet részesei legyünk. Alleluja, alleluja, alleluja!


Az ének alatt a pap az 50 zsoltárt imádkozva körültömjénezi az oltárt, majd megtömjénezi az ikonosztázt és a népet is. Ezután a proszkomidia asztalához megy, ahol tömjénezés és három metánia után megkezdi a nagy bemenetet. Előtte tömjénezőt és égő gyertyát visznek. A bemenet alatt nem állnak meg és nincsenek megemlékezések.

Miután a Bárányt az oltárra tette, betakarta és megtömjénezte, három teljes leborulást végez.

Ekténia

Pap: Teljesítsük esti könyörgésünket az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: A bemutatott és előre megszentelt drága ajándékokért könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy a mi kegyelmes Istenünk kedves lelkiillat gyanánt elfogadván azokat szent, mennyei és szellemi oltárára, küldje le nekünk isteni kegyelmét és a Szentlélek ajándékát, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy mentsen meg minket minden aggódástól, haragtól és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket Isten a te kegyelmeddel!

Pap: Uram irgalmazz!

Pap: Hogy ezt az egész estét tökéletesen, szentül, békességben és vétek nélkül töltsük el, kérjük az Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: A békesség angyalát, a hűséges vezetőt, lelkünk és testünk őrzőjét, kérjük az Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Bűneink és vétségeink bocsánatát és elengedését kérjük az Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Jókat és hasznosokat lelkünknek, és a világnak békességet kérjünk az Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Hogy életünknek hátralevő részét békében és bűnbánatban töltsük, kérjük az Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Hogy életünket keresztény módon, gyötrelem és szégyen nélkül végezzük be s hogy Krisztus félelmetes ítélőszéke előtt jó feleletet adjunk, kérjük az Úrtól!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: A hitnek egységét és a Szentlélek közöltetését kérvén, önmagunkat, egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

Nép: Néked, Uram.

Pap: És méltass minket Urunk, hogy bizalommal, elítéltetés nélkül bátorkodjunk téged mennyei Isten Atyánknak nevezni és mondani!

Miatyánk

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.

Pap: Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Pap: Békesség mindnyájatoknak!

Nép: És a te lelkednek!

Pap: Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak!

Pap: A te egyszülött Fiadnak kegyelme, irgalma és emberszeretete által, kivel áldott vagy, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Pap: Figyelmezzünk! Előre megszentelt Szentség a szenteknek.

Nép: Egy a szent, egy az Úr, Jézus Krisztus, az Atyaisten dicsőségére. Ámen.

Hiszem uram és vallom, hogy te vagy valóban Krisztus, az élő Istennek Fia, ki a világra jöttél üdvözíteni a bűnösöket, akik között első én vagyok.

A te titkos vacsorádnak részesévé fogadj ma engem Isten Fia, mert nem mondom ki ellenségeidnek a titkot, sem csókot nem adok neked, mint Júdás, hanem mint ama gonosztevő, megvallak téged!

Mellét verve háromszor:

Emlékezzél meg rólam Uram, midőn eljössz a te országodba! — Emlékezzél meg rólam, Uralkodó, midőn eljössz a te országodba! — Emlékezzél meg rólam Szent, midőn eljössz a te országodba!

Ne váljék, Uram, ítéletemre vagy kárhozatomra a te szent titkaidban való részesülés, hanem lelkem és testem meggyógyulására!

Hiszem Uram és vallom, hogy ez, amiben most részesülök, valóban a te valóságos és legtisztább tested, a te valóságos, elevenítő véred. Kérlek, add, hogy ezeket méltóan vegyem magamhoz, bűneim bocsánatára és az örök életre. Ámen.

Áldozási vers

Ízleljétek és lássátok, mily jó az úr! Alleluja, alleluja, alleluja!


Pap: Közeledjetek!

Nép: Áldom az Urat, minden időben. Alleluja!


A nép áldozása után a pap a Szentséggel áldást ad:

Öröktől fogva, most és mindenkor s örökön örökké.        

Nép: Ámen.

És énekeljük folytatólag:

Hálát adunk néked, Krisztus Istenünk, mert méltattál minket részesülhetni a te legtisztább testedben és a bűnök bocsánatára az egész világért kiontott drága véredben, mint üdvözítő gondviselésed szent titkaiban. Alleluja, alleluja, alleluja!

Kis ekténia

Pap: Igazhívők, részesülvén Krisztusnak szent, legtisztább, halhatatlan, mennyei, elevenítő és félelmetes titkaiban méltóan adjunk hálát az Úrnak!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket Isten a te kegyelmeddel!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Ez egész napnak tökéletes, szent, békességes és vétek nélkül való eltöltését kérvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk.

Nép: Néked, Uram!

Pap: Mert te vagy a mi megszentelésünk és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.                                                       

Pap: Békével távozzunk!

Nép: Az Úr nevében!


Az áldozópap segédletével az ambonra megy a királyi ajtó elé. A nép föláll.

Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Az áldozópap fennhangon mondja:

Mindenható Uram, ki minden teremtményt bölcsességgel alkottál, ki bennünket a te kimondhatatlan gondviselésed és jóvoltodnál fogva, lelkünk és testünk megtisztulására, a rossz indulatok megfékezésére, s a feltámadás reményének biztosítására e kegyelemteljes nagyböjti napokba helyeztél, ki negyven nap eltelte után kedves szolgádnak Mózesnek kőtáblákon isteni kézzel írott törvényeket adtál: add meg nekünk is ó Jóságos! hogy jó harcot harcoljunk, a böjt futamát bevégezzük, a hitet sértetlenül megtartsuk, a láthatatlan szörnyek fejeit összetörjük, a bűnnek legyőzői lehessünk és a szent feltámadást megítéltetés nélkül elérjük és magasztalhassuk. Mert áldott és dicsőített a te legtiszteltebb és fölséges neved Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökön-örökké.

Nép: Ámen!

Áldott legyen az Úr neve mostantól mindörökké. (Háromszor)


Az ének alatt három teljes leborulás.

Majd olvastatik a 33. zsoltár:

33. zsoltár

Áldom az Urat minden időben; az ő dicsérete számban lesz mindenkoron, az Úrban dicsekedik az én lelkem; hallják meg ezt a szelídek, és vigadjanak. Magasztaljátok az Urat velem; és dicsőítsük az ő nevét egyetemben. Kerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden szorongatásomból megmentett engem. Járuljatok hozzája és megvilágosodtok, és orcátok nem szégyenül meg. Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta őt, és minden szorongatásból kiszabadította őt. Az Úr angyala az őt félők körül lakozik, és megmenti őket. ízleljétek és lássátok, milyen édes az Úr; boldog ember, ki ő benne bízik. Féljétek az Urat, minden szentei! mert nincs fogyatkozásuk az őt félőknek. A gazdagok szűkölködtek és éheztek; de kik az Urat keresik, semmi jóban meg nem fogyatkoztak. Jöjjetek fiaim! halljatok engem,az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az az ember, ki életet óhajt, és jó napokat szeret látni? Tiltsd el nyelvedet a gonosztól, és ajkaid ne szóljanak csalárdságot. Távozzál a gonosztól, és cselekedjél jót; keresd a békét és kövesd azt. Az Úr szemei az igazakon, és fülei azok könyörgésein. Az Úr orcája pedig a gonosztevőkön van, hogy elveszítse a földről azok emlékezetét. Az igazak kiáltottak, és az Úr meghallgatta őket, és minden szorongásokból kiszabadította őket. Közel van az Úr azokhoz, kik töredelmes szívűek, és az alázatos lelkűeket megsegíti. Sok az igazak szorongása, de mindazokból kiszabadítja őket az Úr. Az Úr megőrzi minden csontukat, egy sem törik el azok közül. A bűnösök halála igen gonosz; és kik gyűlölik az igazat, vétkeznek. Az Úr megváltja szolgái lelkét; és mindazok, kik benne bíznak, nem vétkeznek.


Utána recitálva:

Valóban méltó dicsérni téged Istenszülő, a boldogságost és szeplőtelent és a mi Istenünknek Anyját.


Pap: Bölcsesség!

Nép: Ki a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, ki az Istent, az Igét sérülés nélkül szülted, téged valóságos Istenszülő magasztalunk!

Pap: Dicsőség neked Krisztus Istenünk, a mi reménységünk, dicsőség neked!

Nép: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökön-örökké. Ámen. — Uram irgalmazz! Uram irgalmazz! Uram irgalmazz! — Adj áldást uram!

Pap: Krisztus igaz Istenünk, az ő legtisztább anyjának, a testnélküli mennyei erőknek, kettős nyelvtudományú Szent Gergely atyánknak és minden szenteinek esedezései által könyörüljön rajtunk s üdvözítsen minket, mint jóságos és emberszerető.

Nép: Ámen.

Pap: Az Úr áldása reátok az ő kegyelmével és emberszeretetével, mindig, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.