A templomi képek megáldásának rendje – az ikonosztázion megáldása

A képállvány megáldása, ha új templomban állították föl, a templom fölszentelése után történik és pedig azonnal a falaknak krizmával való megkenése után, füstölés előtt. A szertartás menete a következő:

A püspök segédletével a királyi ajtó előtt áll. A diakónus a következőket mondja:

Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

A szentelő püspök elmondja az alább következő imákat, a képállványt szentelt vízzel hinti meg; majd tömjénez és elvégzi a szentelést.

Ha püspök helyett felhatalmazott áldozópap végzi a szertartást, a templom megáldása után azonnal a szentliturgiába kezd. Az amboni ima után elmondja a képállvány megáldására előírt imákat, az ikonosztáziont szentelt vízzel hinti meg, tömjénez s az elbocsátó imával és áldással befejezi a szentliturgiát.

Konszekrált templomban a képállvány megáldása a kővetkező rendben végzendő:

Pap: Áldott a mi Istenünk öröktől fogva most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Dicsőség néked Istenünk, dicsőség néked!

Mennyei Király, Vigasztaló, igazságnak Lelke, ki mindenütt jelen vagy és mindeneket betöltesz, minden jónak kútfeje és az életnek megadója, jöjj el és lakozzál mibennünk, és tisztíts meg minket minden szennytől, és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket!

Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk!

Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk!

Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Szentháromság, könyörülj rajtunk! Urunk, tisztíts meg bűneinktől! Uralkodó, bocsásd meg vétkezéseinket! Szent, tekintsd és gyógyítsd meg betegségeinket a te nevedért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.

Pap: Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Uram, irgalmazz! (Tizenkétszer)

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Jertek, imádjuk a mi királyunkat és Istenünket!

Jertek, imádjuk Krisztust, a mi királyunkat és Istenünket!

Jertek, boruljunk le, és imádjuk magát Jézus Krisztust, a mi királyunkat és Istenünket!

131. zsoltár

Emlékezzél meg, Uram, Dávidról, és minden tűréséről; * hogy megesküdött az Úrnak, * fogadalmat tett Jákob Istenének: * „Nem megyek be sátoros házamba, * s nem lépek föl az én nyoszolyámra, * nem engedek álmot a szememnek, * sem szempilláimnak szunnyadást, * és nyugodalmat halántékomnak, * amíg helyet nem találok az Úrnak, * hajlékot Jákob Istenének.” * Íme, hallottuk, hogy ott van Efratában, * megtaláltuk az erdők közti réten. * Lépjünk be az ő hajlékába, * boruljunk le ama helyen, hol az ő lábai állottak! * Kelj föl, Uram, a te nyughelyedre, * te és a te szentelésed szekrénye! * Papjaid öltözzenek igazságba, * és a te szenteid örvendezzenek! * Szolgádnak, Dávidnak kedvéért ne vesd el a te Fölkented arcát! * Igazat esküdött az Úr Dávidnak, és ezt nem másítja meg: * „Testedből származó ivadékot ültetek trónodra. * Ha megőrzik fiaid szövetségemet, * és bizonyságaimat, melyekre tanítom őket, * még fiaik is mindörökké ülnek majd trónodon”. * Mert az Úr Siont választotta, * magának választotta lakóhelyül: * „Ez az én nyugvóhelyem örökkön örökké, * itt fogok lakni, mert ezt választottam. * Özvegyeit áldva áldom, * szegényeit jóltartom kenyérrel, * papjait üdvösségbe öltöztetem, * és szentjei ujjongva fognak örvendezni. * Ott növesztek szarvat Dávidnak, * mécsest gyújtok az én Fölkentemnek. * Ellenségeit gyalázatba öltöztetem, * őrajta pedig kivirágzik az én szentségem.”

Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Ima

Pap: Úristenünk, istenek Istene, uraknak Ura, seregek Istene, minden látható és láthatatlan teremtmény alkotója és teremtője, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, ki láttad népednek, Izraelnek, tőled igaz Istentől idegen, hamis istenek felé könnyen hajló szívét és őket, óh egyedül igaz Isten, a bálványimádásból kiszabadítva a te ismeretedben és szolgálatodban mindig megtartani akarván, tilalommal megtiltottad, hogy veled szemben képeket és képmásokat alkossanak, hogy azoknak, mint az Úrnak hódoljanak és szolgáljanak; de kedves szolgádnak, Mózesnek, megparancsoltad, hogy oly képeket és képmásokat készítsen, melyekkel nem idegen, hamis és nem létező istenek, hanem a te legszentebb és fölséges neved dicsőíttetik, egyedül igaz Isten, és pedig: arannyal borított romolhatatlan fából a hegyen megszabott minta szerint frigyszekrényt a tízparancsolat kőtáblái, az arany edény és Áron vesszejének megőrzésére, föléje pedig két arany kerubot s a kárpitra a kézzel hímzett kerubok sokaságát, továbbá két kerubot az oltár szögletére, majd a Salamon által neked épített templomban is arannyal borított két kerubot ciprus fából. És megparancsoltad, hogy azokat, mint néped között való jelenléted és dicsőséged nagyságának jelképeit – melyek nagyszerű és legdicsőbb csodáid és jótéteményeid emlékét őrzik és feltüntetik – (ha emberi kéz művei voltak is) félelemmel és rettegéssel, istenfélő hódolattal, tömjénezéssel és előttük való könyörgéssel tiszteljék s azt a tiszteletet oly kegyesen fogadtad, mintha neked magadnak adták volna. Ellenben, kik tiszteletlenül viselkedtek ugyanazokkal szemben s azokat illendően nem tisztelték, miként Ozeást, különféleképp megbüntetted és megtörted; és világosan megmutattad az Isten előtt kedves s az istentelen képek közt levő különbséget Illés, a zsidó papok és a bírák előtt Dágon bálványának szétrombolása s az idegenek megölése által.

Az idők teljében pedig elküldötted egyszülött Fiadat, Urunkat, Jézus Krisztust, ki asszonytól, a mindenkor szűz Máriától született és szolgai alakot vévén fel az emberekhez hasonlóvá lett és isteni arcát kendővel érintve legtisztább képének hasonmását adta s ugyanazt Abgárnak, Edessza királyának elküldte s őt azzal a betegségtől megszabadította és mindazokat, kik ahhoz járultak s az előtt hittel hódoltak, csodálatosan meggyógyította és számtalan jótéteményben részesítette.

Ezért mi is, legjóságosabb és legkönyörületesebb Uralkodó, szeretett Fiadnak e képeit, az ő üdvözítő megtestesülésének, legdicsőbb csodáinak, szenvedéseinek, fölfeszítésének, halálának, dicsőséges feltámadásának, mennybemenetelének és mindama jótéteményeinek emlékezetére, melyeket a földön emberi alakban az emberi nem javára művelt és melyeket nekünk az isteni evangéliumok világosan előadnak, hasonlókép az ő legtisztább, minden teremtménynél magasztosabb, legtiszteltebb s előtted legkedvesebb könyörgő s közbenjáró Anyjának, az angyaloknak, prófétáknak, isteni szózatú apostoloknak, vértanúknak, főpapoknak, szerzeteseknek és minden szenteknek képéit – mint akik előtted kedvesek, neked mindig hű szolgáid, igaz barátaid és nekünk valóban példaképeink – nem istenítve, hanem tudva, hogy a képek tisztelete magára az ábrázoltra irányul, szent templomodban felséged előtt tisztelettel helyeztük el és leborulva buzgón kérünk téged: tekints kegyelmesen reánk s e képekre szeretett Fiadnak megtestesüléséért, köztünk való megjelenéséért és egész üdvözítő, isteni gondviseléséért – az ő emlékezetére és dicsőségére – és az ő legtisztább és legáldottabb Anyjának, a testnélküli, szent, mennyei erőknek, a tiszteletreméltó próféta és keresztelő Jánosnak, az isteni szózatú prófétáknak, szent ihlettségű apostoloknak, jógyőzelmű vértanúknak, főpapoknak, szerzeteseknek és igazaknak és összes szentjeidnek imái által, kiknek tiszteletére s emlékezetére ezeket előállítottuk. Küldd le reájuk mennyei áldásodat, legszentebb Lelked kegyelmét, áldd † meg, szenteld † meg ezeket, adj nekik gyógyító s minden ördögi cselvetést elűző erőt, töltsd be oly áldással, hatalommal s erővel, mint amilyennel gazdagon felruháztad egyszülött Fiadnak legszentebb és legtisztesebb arcához érintett, nem kézzel készített ama képet, hogy ezekkel is erőt és csodát művelhess az igaz hit megszilárdítására s néped üdvösségére. Mindazoknak imáit, esedezéseit és buzgó kérelmeit pedig, kik neked, egyszülött Fiadnak és legszentebb, életadó Lelkednek ezek előtt a képek előtt hódolnak és buzgón, hívő lélekkel imádkoznak és malasztod elnyeréséért könyörögnek és akik a szenteket, hű szolgáidat és legőszintébb barátaidat bajaikban, ínségükben, szükségükben és minden veszedelemben e képekre tekintve áhítattal segítségül hívják, – mivel megígérted, hogy az ő nevükben nyújtott pohár hűs vizet is kegyesen fogadod és prófétai, az igazakat megillető, vagy vértanúi jutalommal viszonzod – hallgasd meg s add, hogy elnyerjék emberszereteted kegyelmét, ajándékozz nekik bűnbocsánatot s méltasd őket malasztod elnyerésére. Mert te vagy a mi megszentelésünk és téged dicsőítünk egyszülött Fiaddal és legszentebb, jóságos és életadó Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Pap: Békesség mindnyájatoknak!

Nép: És a te lelkednek!

Pap: Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak!

Nép: Néked, Uram.

Az áldozólap fejét kissé meghajtva a következő imát olvassa:

Úristenünk, ki szenteidnek festett képeit el nem veted, sőt inkább kedvesen fogadod, mert mindazok, kik testi szemükkel azokra tekintenek, lelki szemükkel mindannyiszor a szentek cselekedeteire s neked tetsző életére gondolnak és emlékeznek; buzgón kérünk, hogy ezeket a képeket, melyek egyszülött Fiad üdvözítő megtestesülése, csodái s jótéteményeinek tiszteletére, emlékezetére és dicsőségére szolgálnak, amiket az isteni evangélium is előad, ne csak tiszteljük, hanem az ábrázoltra tekintve véssük elménkbe s tartsuk meg hálásan emlékezetünkben. Hasonlóképp a legtisztább istenszülő Szűz, a testnélküli mennyei erők, az előhírnök és keresztelő János, a szent apostolok, próféták, vértanúk s az összes szenteknek együtt felállított képeit kegyelmesen, e szentelt vízzel való meghintés által, mennyei áldásoddal áldd † meg, szenteld † meg s mindazoknak, kik ezek előtt téged, Atyaisten, egyszülött Fiadat, legszentebb, életadó Lelkedet, a legtisztább Istenszülőt és az összes szenteket – kiket e képek ábrázolnak – méltóan tisztelik, add isteni kegyelmedet; azoknak pedig, kik mint a te hűséges szolgáid s kedveltjeid, imáikkal hozzád, mint Istenükhöz és Urukhoz segítségért és irgalomért esedeznek, jószívűségedből szentjeid imái által add segítségedet, ajándékozz nekik bűnbocsánatot és mint jóságos, tedd őket országod örököseivé. Mert te vagy a kegyelem, irgalom és emberszeretet Istene és téged dicsőítünk egyszülött Fiaddal, legszentebb, jóságos és életadó Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Ezután az áldozópap a képállványt szenteltvízzel hinti meg, s eközben ezeket mondja:

Megszenteltetnek ezek a képek a szenteltvízzel való meghintés által a mi nagy Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus tiszteletére, dicsőségére és szentjeinek emlékére az Atyának †és Fiúnak †és Szentléleknek † nevében. Ámen.

Tropár
(2. hang)

Szent képed előtt leborulunk, jóságos, bűneink bocsánatát kérve, Krisztus Istenünk! Mert önként kegyeskedtél testileg a keresztre felmenni, hogy az ellenség rabságából megszabadítsd azokat, akiket alkottál. Ezért hálásan kiáltjuk neked: mindeneket örömmel töltöttél be Üdvözítőnk, eljővén a világot üdvözíteni.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek.

Apostolok, próféták, vértanúk, főpapok, szerzetesek, igazak és minden szentek, kik a harcot jól fejeztétek be s a hitet megtartottátok, bizalommal kérjétek a jóságos Üdvözítőt érettünk, üdvözítsen minket, kik hittél esedezünk hozzátok és képeiteket, mint Isten barátainak képeit, kegyelettel tiszteljük.

Most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen. (1. hang)

Tisztaságos Szűz, mindazoknak védelmezője s hatalmas közbenjárója, kik szent képedet szeretettel tisztelik, téged egyhangúlag igazi Isten-anyának vallanak, és néked híven hódolnak, távoztass el tőlük minden rosszat, mert te mindent megtehetsz.

Ezután az áldozópap a napi elbocsátóval befejezi a szertartást.