Akathiszt egyiptomi bűnbánó Mária anyához

/Fordította: Lakatos László atya/

Hazulról megszökvén, sok éven át erkölcstelen életet élt Alexandriában. Egy zarándok csoporthoz csatlakozva bűnös szándékkal Jeruzsálembe ment. Ott jó útra térve, a pusztában 48 évet élt szigorú bűnbánatban. Halálának ideje vitatott.

Ünnepei: április 1, és Nagyböjt 5. vasárnapja is.

Konták, 2 hang

Küzdelmeid fáradságaival, ó, Istentől ihletett, * a remeteség szigorát megszentelted. *Ezért, ó Mária, emlékedet énekekben dicsőítjük, * tisztelvén téged, szentéletű, * mint a szentéletűek büszkeségét.

1. konták

Az Úrtól az üdvözülés példájára minden bűnös és kétségbeesett számára kiválasztottnak, aki a bűn mélységéből a szenvedélytelenség magasságára jutott el, dicsőítő énekeket hozunk neked, tisztelendő anya, te pedig, mivel bátorságod lévén az irgalmas Istenhez, imádságaiddal taníts a bűnbánat útjára, akik szeretettel hangoztatjuk neked: üdvözlégy Isten irgalmasságának csodája, angyalhoz hasonló Mária.

1. ikosz

Testben levő angyalnak látott meg téged a Jordán pusztájában a nagy Zoszimász, aki a levegőben állsz, és a világért imádkozol, a csodálkozástól és rémülettől letartva egészen remegésben levén, könnyeket ontva, ilyeneket hangoztatott neked:

Üdvözlégy kegyelemmel és fényességgel eltöltött, * üdvözlégy a jövőbelátás ajándékával felékesített, * üdvözlégy, aki imádságaidban Istenhez a levegőben fölemelkedsz, * üdvözlégy a világtól elrejtett pusztai kincstár, * üdvözlégy a testnélküliek lakótársa, * üdvözlégy Isten irgalmasságának csodája, angyalhoz hasonló Mária.

2. konták

Látván a rémülettől eltelt istenfélő öreget, csendes hangon mondtad neki, tisztelendő: „Ne félj Zoszima atya, nem vagyok lélek, csak föld, por és hamu, és mindenképpen test, egykor semmiféle lelki dologra nem gondolva, és egyetlen jótettem sincs. Bűnös asszony vagyok, méltatlan az égre tekinteni, és bűnös ajkakkal félelemmel hangoztatom Istennek: Alleluja.

2. ikosz

Megérteni akarván a benned elrejtett csodálatos titkot, az öreg, lábaid elé borult, mondván: „Igen kérlek téged, Urunk Jézus Krisztus nevéért, akiért ezt a ruhátlanságot viseled, ne rejtsd el tőlem életedet, hogy Isten nagyságát nyilvánossá tedd. „ Vele mi is boldognak merészelünk téged mondani, így:

Üdvözlégy az alázatosság fényes magassága, * üdvözlégy lelki adományok kimeríthetetlen gazdagsága, * üdvözlégy, aki Isten szeretetéért testedet öldökölted, * üdvözlégy a járhatatlan pusztában egyedüli, aki egyedül Istennel tartózkodtál, * üdvözlégy paradicsomi ékességtől ragyogó, * üdvözlégy Isten irgalmasságának csodája, angyalhoz hasonló Mária.

3. konták

„A Magasságbeli erejétől megerősítve, megvallom neked Isten embere, bűneimet és törvénytelenségeimet”, felelted Zoszimának, „szégyellem, atyám, bocsáss meg nekem, de mivel testemet ruhátlanul láttad, nyilvánosságra hozom neked tetteimet is, de, először kérlek téged: ne fuss el tőlem, nem tűrve hallgatni a helytelen dolgokat, amelyeket tettem, de, könyörülvén rajtam, imádkozzál értem paráznáért, és a tőlem nem írtózó Istennek mondd: Alleluja.

3. ikosz

„Kimondhatatlan irgalmasságot bírván, Aki a vámosokkal és bűnösökkel vacsorázott, Ő nekem is, a romlás mélységébe esettnek, kiterjesztette isteni kezeit, mert amikor az Úr templomába kívántam belépni, valami erő akadályozta számomra a bemenetelt, szívemet pedig érintve az értelem világossága, megmutatta nekem tetteim iszapját. És kezdtem siránkozni bűneimen, mellemet verve és keservesen zokogva. „ Mi pedig, bűnbánatodon örvendezve, ilyen éneket hozunk neked:

Üdvözlégy, mivel az éjszaka elmúlván, felragyogott számodra az üdvösség hajnala, * üdvözlégy, mert Krisztus hangja hívja a bűn mélyéből az eltévedt juhot, * üdvözlégy, mert könnyeid patakjával lemosod minden szennyedet, * üdvözlégy, mert könnyeiddel tisztává teszed lelked ruháját, * üdvözlégy, mert az irgalom Atyja szeretetének karjait tárja feléd, * üdvözlégy, mert a titkaidat Ismerő, bűneid kéziratát széttépi, * üdvözlégy Isten irgalmasságának csodája, angyalhoz hasonló Mária.

4. konták

A szomorú gondolatok viharától letartatva, megláttad, Mária, a templom előcsarnokában a Legszentebb Istenszülő ikonját, és, sóhajtva kiáltottál hozzá: „Parancsold meg ó Úrnő, hogy nekem méltatlannak is nyíljanak meg az isteni bejáratok, és légy kezesem, mert amikor meglátom Fiad keresztjét, a világot, és amik a világban vannak, elvetem, és kimegyek, ahova te parancsolod nekem, hangoztatva Istennek: Alleluja. „

4. ikosz

Hallván, a távolról ezt mondó hangot: „Ha elmész a Jordánon túlra, jó nyugalmat találsz,” térdre esvén a Mindenkorszűz előtt, mondtam: „Ó Úrnő! Ne vesse meg szűzi tisztaságod méltatlan imámat, légy számomra az üdvösség tanítója, vezető az üdvösség útjára!” Mivel, Isten angyalai, feljegyezvén vallomásodat, abban az órában ilyeneket hangoztattak neked:

Üdvözlégy, aki a bűn sötétségéből a bűnbánat tiszta világosságához mentél át, * üdvözlégy, aki a szenvedélyek dühösségét és a testi szeretetet elvetetted, * üdvözlégy, aki az ellenség minden kötelékét és hálóját szétszakítottad, * üdvözlégy, aki az ördög működésének szégyenletes terhét Krisztus jó és könnyű igájára cserélted fel, * üdvözlégy, aki a bűnös halálból az örök életre keltél fel, * üdvözlégy, aki a romlás kapujától a paradicsomkert ajtajáig felmentél, * üdvözlégy Isten irgalmasságának csodája, angyalhoz hasonló Mária.

5. konták

A kegyelem Istentől ragyogó sugaraival megvilágosít téged a Legszentebb Szűz, Mert Ő, kezese lévén a bűnösöknek Isten felé, feltárja előtted Isten irgalmasságának ajtaját, és a szent templom kapuit, amelybe belépvén, sok könnyel borultál le az Életadó Kereszt előtt, amely által a világ üdvözült, és a megfeszített Úrnak, Aki megmentésedre vérét kiontotta, hálásan énekelted: Alleluja.

5. ikosz

Látván Isten titkát, és, hogyan készül elfogadni a bűnbánókat, minden dicséretre méltó Mária, egész szívedből kiáltottad: „Istenszülő, Úrnő! Ne hagyj el engem!” és elvonultál a pusztába, a Jordán másik partjára. Mi pedig, tisztelve futásodat, ezekkel az énekekkel fogadunk téged:

Üdvözlégy, mert az Üdvözítő mindent megbocsátó szeretete által szíved egyenessé lett, * üdvözlégy, mert a kegyelem általad kapott tárházát igyekeztél elrejteni a pusztában, * üdvözlégy, mert a bűnös világ gyönyöreit gyorsan és visszavonhatatlanul kikerülted, * üdvözlégy, mert futásod által az ördögöket tűzzel égetted el, * üdvözlégy, mert ezzel a futással az egeket megörvendeztetted, * üdvözlégy Isten irgalmasságának csodája, angyalhoz hasonló Mária.

6. konták

Hirdeted minden elbukottnak és kétségbe esettnek ó tisztaságos, Isten emberszeretetét és a bűnbánat erejét, hogyan mossa meg, tisztítja meg a bűnös lelket, és emeli magasra, és örömöt készít Isten angyalainak, akikkel mi is, tisztátalan ajkakkal hangoztatjuk: Alleluja.

6. ikosz

Felragyogott a világnak a Jordán pusztájából nagy küzdelmeidnek fénye, mindenkor dicséretes Mária, mert sok esztendőn át, mint szilárd gyémánt és megingathatatlan oszlop voltál, mint vadállatokkal és ösztöneiddel harcolva, és a kereszt fegyverével visszaverve a gonosz megtüzesített nyilait. Ezért, csodálkozva természetet felülmúló türelmeden, szeretettel hangoztatjuk neked:

Üdvözlégy, mert a pusztában negyvennyolc éven át szenvedéseket és fáradságokat viseltél el, * üdvözlégy, mert a Nap melegének tüzét, a ruhátlanságot és az éjszakai fagyot eltűrted, * üdvözlégy, mert az éhségtől és szomjúságtól fogytál, * üdvözlégy, mert a testnek minden kívánságát természetesen öldökölted, * üdvözlégy, mert a benned élő bűnnel való harcban véredig küzdöttél, * üdvözlégy Isten irgalmasságának csodája, angyalhoz hasonló Mária.

7. konták

Akadályt kívánván gördíteni a te fényes mennybe meneteled elé, az emberi nem ősi ellensége, ó, egészen boldog, nem szűnt meg neked tisztátalan gondolatokat hozni, a bűnös tüzet tagjaidban felszítva, és emlékül eléd téve előbbi életedet. Te pedig, vértanúnő, a földre vetetted magadat, könnyeket ontva és segítségül hívva a Mindenkor Szüzet, és nem keltél fel a földről éjjel-nappal, amíg az édes hang rád nem ragyogva buzdított, hogy hálásan énekeld Istennek: Alleluja.

7. ikosz

Isten képére teremtett új emberként jelentél meg, ó tisztelendő, mert tökéletesen megölve a régi embert, Krisztusba öltöztél, ó csodálatos. „Tizenhét éven keresztül számtalan bajt tűrtem el,” mondtad Zoszimának, „attól kezdve a mai napig Isten ereje bűnös lelkemet és alázatos testemet megőrizte. „ Fogadd el tehát tőlünk méltatlanoktól is az ilyen dicséreteket:

Üdvözlégy mert megöldökölted követelőző szenvedélyeidet, * üdvözlégy, mert magát a természetet győzted le, * üdvözlégy, mert lelkedből és testedből minden bűnt eltemettél, * üdvözlégy, mert szívedben és megöldöklött tagjaidban hordozod az általad megszeretett Jézust, * üdvözlégy, mert a lelki vidámság ruhájába öltözködtél, * üdvözlégy, mert bementél Isten Fiának örök nyugalmába, * üdvözlégy Isten irgalmának csodája, angyalhoz hasonló Mária.

8. konták

Különös és dicsőséges megváltozásodat látva, ó tisztelendő, az ördögök sötét seregei keserűen sírtak, az összes mennyei erők pedig örömmel táncolva Krisztusnak éneket énekeltek, dicsőítve Istennek az emberek bűnei által le nem győzhető irgalmát, nagy hangon hangoztatva: Alleluja.

8. ikosz

Teljesen Istenben voltál, egészen gazdag Mária, amikor Zoszima, a pusztába jövén, méltóvá lett arra, hogy téged lásson. „Igen kérlek téged ó atya, az Üdvözítő Istenre, hogy senkinek ne mondd el, amit hallottál tőlem, amíg Isten a földről el nem vesz engem” mondtad neki, „most békével elmész, a következő év böjtjében pedig részesíts engem Krisztus Szent Titkaiban a Jordán partjánál”. Ezt mondván, mint a pusztát kedvelő és tartóztatlan gerlice, az öreg szemei elől eltűntél, ő pedig, a földig meghajolt és csókolta a helyet, ahol lábaid nyomai voltak, ilyeneket hangoztatva:

Üdvözlégy, mert nyilvánosságra hozva a bűnös fagyot, a hónál fehérebbé lettél, * üdvözlégy, mert a Nap sugarainál jobban ragyogtál, * üdvözlégy, mert vétkeid elfeledve és megbocsátva lettek Istennél, * üdvözlégy, mert részed a szentekkel van, * üdvözlégy, mert jutalmad nagy a mennyekben, * üdvözlégy, mert előbb parázna nő, most Krisztus mennyasszonya lettél, * üdvözlégy Isten irgalmának csodája, angyalhoz hasonló Mária.

9. konták

„Minden gondolkozás és értelem elborzad bajaidon, minden dicséretre méltó, hogyan viselted el Isten szeretetéért a pusztai fáradalmakat”, hangoztatta az atyák között igen nagy Zoszima, zokogva: „Ó, lelki anya! Te Istenhez közel jutottál, szeretnék, ha lehetséges lenne, nyomaidban járni, és meglátni tisztes arcodat, és veled együtt el nem hallgatva énekelni: Alleluja”.

9. ikosz

A föld szülötteinek szónoksága nem tudja méltóan dicsőíteni a te küzdelmeidet, ó tiszteletre méltó. Mert ki elégséges, hogy elbeszélje könnyeid patakját, amelyeket árasztottál az Istenhez való imádságokban? Ki számlálja el betegségeidet, ki beszéli el az éjszakai virrasztásokat, és életed szűkös állapotát? Az egész pusztát csodákkal világosítottad meg, mint a Nap ragyogtál, csodálatos. Ezért kérünk téged: fényességed sugaraival ragyogtasd be szívünket is, kérdd a bűnök bocsánatát mindazoknak, akik neked ilyeneket hangoztatnak:

Üdvözlégy, aki Istennek elhomályosult képmását magadban nagy fényességben újra alkottad, * üdvözlégy mennyei illatoktól illatozó, * üdvözlégy a csodák csillagaitól ékes, * üdvözlégy az erények sugaraitól ragyogó, * üdvözlégy, aki Isten nagyságát a föld minden határának hirdeted, * üdvözlégy, aki a mennyet és földet Urad dicsőségének éneklésére hívod, * üdvözlégy Isten irgalmának csodája, angyalhoz hasonló Mária.

10. konták

Az Üdvözítő Isten életadó Testét és Vérét vévén, Krisztus titokzatos vacsorájának napján, Zoszima atya, ígérete szerint, késő este kiment a Jordán partjára, egyenesen a Hold fényétől beragyogott pusztába, nézve, és Istenhez imádkozva, mondva: „Mutasd meg nekem Uram a te kincstáradat, amelyet a pusztában elrejtettél! Mutasd meg nekem a testben levő angyalt, hogy ne menjek el hasztalanul, hordozva bűneimet a feddésre, hanem, hogy örvendezve mondjam Neked: Alleluja”.

10. ikosz

Átjárhatatlan falnak gondolta az öreg a Jordán folyót, közte és közötted, ó tisztelendő, de te, a folyó egyik oldalán állva, kereszttel jelölted meg a Jordánt, és e jelzéssel együtt rámentél a vízre. Zoszima pedig, látván, hogy te hozzá jössz a víz tetején, megrémült, és örömmel kiáltotta neked:

Üdvözlégy Isten magasságbeli paradicsomkertjének lakója, * üdvözlégy, mert a teremtmény engedelmeskedik parancsodnak, * üdvözlégy, mert a hullámok elsimulnak tisztes lábaid alatt, * üdvözlégy, mert a Jordán neked szolgál, a Hold és az égi csillagok csodálkoznak szentségeden, * üdvözlégy Isten erejének csodás megjelenése, * üdvözlégy az élő Istennek lelkes temploma, * üdvözlégy Isten irgalmának csodája, angyalhoz hasonló Mária.

11. konták

„Éneket kell ajánlani, atya, a mindenható Istennek”, a vízen átkelve, ezt mondtad neki: „pap lévén, mit teszel, hogyan merészelsz meghajolni nekem, oktalannak, magad, Krisztus Isten félelmetes Titkait hordozva? Por és föld, Neki hittel és szeretettel leborulva félelemmel hangoztatom: Alleluja”.

11. ikosz

Mennyei fénytől ragyogva, részesültél az Isteni Titkokban, és, világfeletti örömmel teltél el, az ég felé tárva kezedet, mondtad: „Most bocsátod el szolgádat, Uram!” Az öreg felé fordulva pedig mondtad: „Bocsáss meg Zoszima atya! A következő évben látogass meg újra a pusztában, ahogy Isten akarja. Imádkozz értem, atyám, kérlek, mindig megemlékezve átkozottságomról”. És, újra jelezve a Jordánt, elmentél a víz tetején. Az öreg pedig, nem merve sokáig tartóztatni magát, sóhajtva és sírva kiáltott utánad, ilyeneket:

Üdvözlégy, aki Jézus halálát hordozod testedben, * üdvözlégy, aki az Ő feltámadásának dicsőségétől ragyogsz, * üdvözlégy, aki kegyelembe, mint a fény ruhájába öltöztél, * üdvözlégy, mert Isten angyalai csodálkoznak tisztaságodon, * üdvözlégy, mert az alvilág erői megrémülnek és remegnek dicsőségedtől, * üdvözlégy a Legszentebb Háromság fénytárasztó lakhelye, * üdvözlégy Isten irgalmának csodája, angyalhoz hasonló Mária.

12. konták

Isten kegyelmétől körülvéve, a puszta hosszúságát egy óra alatt átjártad, és Krisztus szenvedéseinek üdvözítő éjszakáján és az Isten Titikainak Vacsorájában való részesülés után, halálos álommal elaludtál, a világért imádkozva, lelkedet az Úrnak adtad át, Akinek az angyalokkal kimondhatatlan örömben hangoztatod most: Alleluja.

12. ikosz

Temetési éneket énekelve, az isteni bölcsességű Zoszima, tisztes lábaidat könnyekkel mosta meg, és sokat imádkozva ruhátlan, és semmivel nem rendelkező, csak egy régi köpennyel, amit először adott neked, testedet földdel takarta be. Ezért az örömtől, és a nagy félelemtől tartóztatva, Isten nagyságán csodálkozva, állt, hangoztatva hozzád ilyeneket:

Üdvözlégy, mert a fény gyermeke lévén, átmentél a le nem alkonyodó Fényhez, * üdvözlégy, mert lelkedet örvendezéssel fogadták a szentek lakásai, * üdvözlégy, mert tested elpihent a sírban, amelyet a pusztából jött oroszlán neked kiásott, * üdvözlégy, mert általad mutatta meg nekem az Úr: mennyire távol állok a tökéletesség mértékétől, * üdvözlégy az egész világért közbenjáró Istennél, * üdvözlégy böjtölők magassága, atyák dicsősége, szenvedők ékessége, * üdvözlégy Isten irgalmának csodája, angyalhoz hasonló Mária.

13. konták

Ó, tisztelendő anya, Istenben boldog Mária! Fogadd el tőlünk a most neked felajánlott imádságot, és, a megközelíthetetlen Fényesség előtt állva, imádkozzál az irgalmas Istenhez, hogy, irgalmas lévén, küldje le a bűnbánat fényt árasztó kegyelmét a Mennyei Atya minden tévelygő gyermekének, és a bűnből az atyai házba sietőket méltassa a paradicsomi lakásokra, hogy veled együtt örökre hálásan énekeljük Neki: Alleluja.

Újra az 1. ikosz és az 1. konták