Hálaadó Akathiszt. Dicsőség Istennek mindenért!

/Fordította: Lakatos László atya/

„Szeretet tölt el, mert az Úr meghallgatta könyörgő kiáltásomat Felém fordította fülét azon a napon, amelyen segítségül hívtam." így örvendezik hálával a 114. zsoltár szerzője. A hála az egyik legszebb szívbeli tulajdonság.

Tropár 4. hang

Urunk, velünk tett nagy jótéteményeid folytán, * mi, a te méltatlan szolgáid * hálával eltelten dicsőítünk téged, * hálát adunk neked és dicsérjük, * áldjuk, énekeljük és magasztaljuk a te jólelkűségedet, * és szolgai alázatban szeretettel kiáltjuk neked: * Jótevő Üdvözítőnk, dicsőség néked!

1. konták

Századok halhatatlan királya, aki jobb kezedben tartod üdvözítő gondviselésed akaratával az emberi élet minden útját, hálát adunk neked minden ismert és elrejtett jótéteményedért, a földi életért, és jövendő országod mennyei örömeiért. Terjeszd ki ránk ezután is irgalmadat, akik énekeljük:

Dicsőség neked, Isten, mindörökké!

1. ikosz

Gyenge, tehetetlen gyermekként születtem én a világra, de angyalod kiterjesztette fénylő szárnyait, bölcsőmet oltalmazva. Ettől kezdve szereteted ragyog rám, minden utamra, csodásan vezetve engem az örökkévalóság fényéhez. Gondviselésed irgalmas ajándékai csodásan jelentek meg az első naptól fogva mostanáig. Hálát adok, és mondom minden téged ismerővel:

Dicsőség neked, az engem életre hívónak! * Dicsőség neked, a mindenség szépségét nekem kinyilatkoztatónak! * Dicsőség neked, aki előttem feltártad az eget és a földet, mint bölcsességed örök könyvét! * Dicsőség az időleges világ közötti örökkévalóságodnak!

Dicsőség neked titkos és nyílt kegyelmeidért! * Dicsőség neked búsulásom minden sóhajáért! * Dicsőség neked az élet minden lépéséért, az öröm minden pillanatáért!

Dicsőség neked, Isten, mindörökké!

2. konták

Uram, milyen jó, nálad vendégségben lenni; illatos felhő, égbetörő hegyek, vizek, mint a fény aranyát tükröző számtalan tükör, és a felhők könnyedsége. Az egész természet titokzatosan susog, minden telve kellemmel, a madarak is, vadállatok is hordozzák szereteted pecsétjét. Áldott a föld anya az ő gyorsan elmúló szépségével, amely az örök háza felé ébresztget, ahol a halhatatlanság szépségében hangzik: Alleluja!

2. ikosz

Te vezettél be engem erre az életre, mint varázslatos paradicsomkertbe. Megláttuk az eget, mint mélykék kelyhet, amelynek azúrkékjében énekelnek a madarak, meghallottuk, az erdő békességet teremtő susogását, és a vizek édesvizű muzsikáját, ettük a jó illatú és édes gyümölcsöket és az illatos mézet. Jó nálad a földön, öröm, nálad vendégségben lenni.

Dicsőség neked az élet ünnepéért! * Dicsőség neked a gyöngyvirág és a rózsa illatáért! * Dicsőség neked a bogyók és gyümölcsök édes különféleségéért! * Dicsőség neked a hajnali harmat gyémántos ragyogásáért!

Dicsőség neked a fényes felkelés mosolyáért! * Dicsőség neked a menyeit előhirdető örök életért!

Dicsőség neked, Isten, mindörökké!

3. konták

A Szentlélek erejétől illatozik minden virág, az illatnak csendes a szétáradása, gyöngéd a színezése, a Nagynak a szépsége a kicsinyben van! Dicsőség és tisztelet a mezőt, mint virágos szőnyeget kiterjesztő, életteremtő Istennek, aki megkoszorúzza a földeket a kalászok aranyával és a búzavirág égszínkékjével, a lelkeket pedig a szemlélet örömével. Vigadjatok és énekeljetek neki: Alleluja!

3. ikosz

Milyen gyönyörűséges vagy te a tavasznak ünnepélyességében! Akkor feléled az egész teremtés és ezer hangon, örömmel mondja neked: Te vagy az élet forrása, te vagy a halál legyőzője! A Hold fényében és a fülemüle énekénél állnak a halmok és erdők hófehér esküvői ékességükben. Az egész föld a te mennyasszonyod, várja a halhatatlan Vőlegényt. Ha te a füvet így ékesíted, mennyire átalakítasz minket a feltámadás eljövendő életében, mennyire fog ragyogni testünk, mennyire fénylik lelkünk!

Dicsőség neked, a föld sötétjéből különböző színeket, ízeket és illatokat kihozónak! * Dicsőség neked, a természet kedvességéért és szívességéért! * Dicsőség neked, hogy körülvettél minket teremtményeid ezreivel! * Dicsőség neked az egész világon megmutatkozó bölcsességed mélységéért!

Dicsőség neked, áhítattal csókolom láthatatlan lépteid nyomát! * Dicsőség neked, az örök élet világos fényét előttünk felgyullasztónak! * Dicsőség neked a halhatatlan, eszményi, romlatlan szépség reménységéért!

Dicsőség neked, Isten, mindörökké!

4. konták

Mennyire felüdíted a rád gondolókat, milyen életteremtő a te szent Igéd, könnyebb az olajnál és édesebb száz beszédnél. Szárnyat kap és száll hozzád az imádság, mily remegéssel telik meg akkor a szív, milyen fönségessé és értelmessé lesz akkor a természet és az egész élet! Ahol te nem vagy, ott pusztaság van, ahol te vagy, ott a Lélek gazdagsága van, ott élő patakként árad az ének: Alleluja!

4. ikosz

Amikor leszáll a földre a napnyugta, akkor az örök álom nyugalma és az elmúló nap csendje uralkodik, látom a te termedet fényes paloták és a szürkület felhős lakásainak formájában. Tűz és bíbor, arany és azúrkék prófétailag beszélnek hajlékaidnak kimondhatatlan szépségéről, ünnepélyesen mondják: Menjünk az Atyához!

Dicsőség neked az este csendes órájában! * Dicsőség neked, világra nagy nyugalmat árasztónak! * Dicsőség neked a lemenő Nap utolsó sugaraiért! * Dicsőség neked a kegyelmes álom pihenéséért!

Dicsőség neked a megindult lélek meghatódott imádságaiért! * Dicsőség neked a le nem alkonyodó örök nap öröméhez való megígért felébresztésért!

Dicsőség neked, Isten, mindörökké!

5. konták

Nem szörnyűek az élet viharai annak, akinek szívében a te tüzed fénye ragyog. Köröskörül kellemetlen idő és sötétség, félelem és a szél üvöltése, lelkében azonban csend van és világosság: ott van Krisztus! És a szív énekli: Alleluja!

5. ikosz

Látom a te csillagoktól ragyogó egedet. Ó, mily gazdag vagy te, mennyei fény van nálad! A távoli világítók fényével néz rám az örökkévalóság. Én oly kicsiny és semmi vagyok, de velem van az Úr, az ő szerető jobbja mindenütt őriz engem.

Dicsőség neked érettem való szüntelen gondoskodásaidért! * Dicsőség neked az emberekkel való gondviselésszerű találkozásokért! * Dicsőség neked a rokonok szeretetéért, a barátok ragaszkodásáért! * Dicsőség neked a nekem szolgáló élőlények szelídségéért!

Dicsőség neked életem világos pillanataiért! * Dicsőség neked a szív fényes örömeiért! * Dicsőség neked az élet, mozgás és szemlélés boldogságáért!

Dicsőség neked, Isten, mindörökké!

6. konták

Mily nagy vagy te, és közeli a vihar hatalmas mozgásában! Mennyire látható a te hatalmas karod a szemvakító villámok tekervényeiben! Csodálatos a te nagyságod! Az Úr hangja van a mezők fölött és az erdők susogásában, az Úr szava van a mennydörgések és esők születésében, az Úr szava van a sok víz felett! Dicsőség neked a tüzet lehelő hegyek csattogásában; te megrázod a földet, mint a ruhát! Te az égig dobálod a tenger hullámait! Dicsőség az emberi gőgöt megalázó és bűnbánati jajszót kicsalónak: Alleluja!

6. ikosz

Amint a villám, amikor megvilágítja a lakoma termeit, utána már bágyadtnak látszanak a világítók tüzei, így ragyogtál te fel lelkemben életem legerősebb örömeiben. És villámhozó fényed után milyen színteleneknek, sötéteknek, csalókának mutatkoztak azok. A lélek vágyakozott utánad!

Dicsőség neked, a legmagasabb emberi álmodozás széle, és hossza! * Dicsőség neked, az Istennel való közösség kimondhatatlan szomjúságáért! * Dicsőség neked, aki belénk árasztod a földieken túlmutató elégedetlenséget! * Dicsőség neked a minket legfinomabb sugaraiddal felöltöztetőnek!

Dicsőség neked, a sötétség szelleme erejét megrontónak, aki elhatározod, hogy minden rosszat megrontasz! * Dicsőség neked kinyilatkoztatásaidért, a boldogságért, hogy érzünk téged, és veled vagyunk!

Dicsőség neked, Isten, mindörökké!

7. konták

A hangok csodálatos egyesülésében hallatszik hívásod. Te feltárod előttünk az eljövendő Paradicsom tornácát, és az ének dallamosságát az összhangzó hangnemekben, a zenei díszek fönségében, a művészi alkotások ragyogásában. Mindez az igazán szép hatalmas hívással viszi a lelket hozzád, kényszerít, hogy elragadtatással énekeljük: Alleluja!

7. ikosz

A Szentlélek leszállásával megvilágosítod a művészek, költők, a tudomány lángelméinek gondolatát. A magasból jövő látás erejével prófétai módon felfogják törvényeidet, feltárva előttünk alkotói bölcsességed mélységét. Tetteik akaratlanul beszélnek rólad: Mily nagy vagy te alkotmányaidban, mily nagy vagy te az emberben!

Dicsőség neked, a mindenség törvényeiben megfoghatatlan erőt mutatónak! * Dicsőség neked, az egész természet telve van léted törvényeivel! * Dicsőség neked a jóságod által előttünk feltárt minden dologért! * Dicsőség neked azért, amit bölcsességed folytán elrejtettél!

Dicsőség neked az emberi értelem láng-elméjűségéért! * Dicsőség neked a munka életteremtő erejéért! * Dicsőség neked a lelkesültség tüzes nyelveiért!

Dicsőség neked, Isten, mindörökké!

8. konták

Milyen közel vagy te a bajok napjában, te magad látogatod meg a betegeket, te magad hajolsz le a beteg fekvőhelyéhez, és a szív veled beszélget. Te békével világítod meg a lelket a súlyos bajok és szenvedések idején, váratlan segítséget te küldesz, te vigasztalsz. Te megtapasztalt és üdvözítő szeretet, neked énekeljük az éneket: Alleluja!

8. ikosz

Amikor gyermekkoromban először hívtalak téged öntudattal, te meghallgattad imámat, és lelkemet beárnyékozta az áhítatos béke. Akkor én megértettem, hogy te jó vagy, és boldogok a hozzád menekülők. Újra és újra hívni kezdtelek téged, és most is mondom:

Dicsőség neked, aki kívánságaimat jóra valósítod! * Dicsőség neked, fölöttem éjjel és nappal vigyázónak! * Dicsőség neked, bajaimat és veszteségeimet az idő gyógyító folyása által orvoslónak! * Dicsőség neked, Veled nincs reménytelen veszteség, te mindennek örök életet adsz!

Dicsőség neked, te halhatatlansággal ajándékoztál meg minden jót és magasztost, te megígérted a halandóval való kívánatos találkozást!

Dicsőség neked, Isten, mindörökké!

9. konták

Az ünnepnapokon mitől mosolyog az egész természet? A szívben mitől árad szét semmi földivel össze nem hasonlítható csodálatos könnyedség, és maga a templom és a szentély mitől válik fényhozóvá? Ez a te kegyelmed fúvása, ez a Tábor-hegyi fény visszfénye; amikor az ég és a föld dicsérve éneklik: Alleluja!

9. ikosz

Amikor sugalmazod, hogy szolgáljak felebarátomnak, a lelket pedig megvilágosítod alázatossággal, akkor számtalan sugaradnak egyike hullik szívembe, és az fénytárasztóvá lesz, mint vas a tűzben. Láttam a te titokzatos, kimondhatatlan arcodat.

Dicsőség neked, aki életünket a jó cselekvésével formálod! * Dicsőség neked, aki minden parancsodban a kimondhatatlan édességet pecsételed meg! * Dicsőség neked, aki ott tartózkodol, ahol illatozik az irgalmasság! * Dicsőség neked, aki nekünk sikertelenséget és bajokat küldesz, hogy érzékenyek legyünk mások szenvedései iránt!

Dicsőség neked, aki nagy jutalmat adsz a jó értékelésére! * Dicsőség neked, aki elfogadod a buzgó törekvést! * Dicsőség neked, aki minden földi és mennyei szeretetet felülmúlsz!

Dicsőség neked, Isten, mindörökké!

10. konták

A porba lesújtott nem tud felemelkedni, te azonban fölkelted azokat, akiknek a lelkiismerete nem hervadt el. Visszaadod előbbi szépségét az azt reménytelenül elvesztett lelkeknek. Veled nincs legyőzhetetlen dolog. Te egészen szeretet vagy. Te vagy az Alkotó és Feltámasztó. Téged énekelünk az énekkel: Alleluja!

10. ikosz

Isten, te ismered a gőgös bukott angyal leesését. Üdvözíts engem a kegyelem erejével, ne engedd, hogy elessek tőled, ne engedd, hogy kételkedjem benned! Hallgasd meg hangomat, hogy az élet minden percében halljam a te titokzatos hangodat, és hozzád, a mindenütt jelenlévőhöz kiáltsam:

Dicsőség neked a körülmények gondviselésszerű összefolyásáért! * Dicsőség neked a kegyelmes előérzetekért! * Dicsőség neked a titkos hang útmutatásáért! * Dicsőség neked az álomban és ébrenlétben való kinyilatkoztatásért!

Dicsőség neked, a haszontalan tervek megsemmisítőjének! * Dicsőség neked, a szenvedések által a szenvedélyek ugarából kijózanítónak! * Dicsőség neked, a szív büszkeségét üdvösen, megalázónak!

Dicsőség neked, Isten, mindörökké!

11. konták

Az idő jeges bilincsében melegen érzem a te isteni ihletedet, hallom a csörgedező vért. Te már közel vagy, az idő része szétszóródott. Látom keresztségedet, az értem van. A lelkem a porban van a kereszt előtt. Itt van a szeretet és üdvösség ünnepe, itt nem hallgat el sohasem a dicséret: Alleluja!

11. ikosz

Boldog, aki megízleli a vacsorát a te országodban, de te már a földön részesítettél engem ebben a boldogságban. Hányszor nyújtottad nekem isteni jobboddal Testedet és Véredet, és én, sokat vétkezett, vettem ezt a szentséget, és éreztem a te kimondhatatlan, természetfeletti szeretetedet!

Dicsőség neked a kegyelem megfoghatatlan, éltető erejéért! * Dicsőség neked, aki az egyházadat, mint csendes kikötőtőt alkottad az üldözött világ számára! * Dicsőség neked, a keresztség életteremtő vizei által minket újjászülőnek! * Dicsőség neked, aki felnöveszted a bűnbánóknak a bűntelen liliomok tisztaságát!

Dicsőség neked, a bocsánat kiapadhatatlan mélysége! * Dicsőség neked az élet kelyhéért, az örök öröm kenyeréért! * Dicsőség neked, minket az égbe vivőnek!

Dicsőség neked, Isten, mindörökké!

12. konták

Sokszor láttam dicsőséged tükröződését a halottak arcán. Milyen nem földi szépségtől és örömtől ragyogtak azok, milyen szellemiek, anyagtalanok voltak vonásaik, és az elért boldogság, nyugalom ünnepe volt, hallgatagságukkal hozzád kiáltottak. Halálom óráján világosítsd meg az én lelkemet is, aki mondom: Alleluja!

12. ikosz

Mi az én dicséretem előtted? Nem hallottam a kerubok énekét, ez a fennkölt lelkek osztályrésze, de tudom, miként dicsér téged a természet. Szemléltem télen, hogy a hallgatag holdvilágban az egész föld csendesen imádkozott hozzád, fehér ruhába öltözve, a hó gyémántjaitól ragyogva. Láttam, hogyan örvendezett benned a lenyugvó nap, és a madarak kórusai harsogták dicsőségedet. Hallottam, milyen titokzatosan susog rólad az erdő, énekelnek a szelek, csörgedeznek a vizek, miként beszélnek rólad a világítók karai az ő rendszerinti mozgásukkal a végtelen kiterjedésben. Mi az én dicséretem? A természet engedelmes, én pedig nem. Amíg élek, látom szeretetedet, hálálkodni, imádkozni és hívni akarlak:

Dicsőség neked, aki megmutattad nekünk a világosságot! * Dicsőség neked, a minket mély, kimeríthetetlen isteni szeretettel szeretőnek! * Dicsőség neked, aki minket világossággal, az angyalok és a szentek seregével veszel körül! * Dicsőség neked, legszentebb Atya, aki elrendelted nekünk a mennyek országát!

Dicsőség neked, elevenítő Szentlélek, az örök élet Napja! * Dicsőség neked mindenért, ó isteni, legjóságosabb Háromság!

Dicsőség neked, Isten, mindörökké!

13. konták

Ó, legjóságosabb életteremtő Háromság, fogadd el a hálaadást minden kegyelmedért, és nyilvánítsd ki nekünk, méltatlanoknak jótéteményeidet, hogy megsokasítva a ránk bízott talentumokat, bemehessünk Urunk örömébe a győzelmi dicsérettel: Alleluja!

Újra az 1. ikosz és az 1. konták.