A déli istentisztelet

A déli istentisztelet szertartása énekeivel és imádságaival a Szent Liturgiát ábrázolja, vetíti elénk. Valóban, ha jól megfigyeljük, felismerhetők benne a Liturgia alkotórészei. Olykor ténylegesen a Szent Liturgia helyett végezzük, ha valami okból nem lehet azt végezni.

A déli istentiszteletet hozzákapcsoljuk valamelyik imaórához. Az évközi időben a hatodik imaóra záróimája után megkezdjük a 102. zsoltár olvasását: „Áldjad én lelkem az Urat, és minden benső részeim az Ő szent nevét”. E zsoltár hallása felkelti az imádkozó nagy bizalmát Isten iránt. Isten a szeretet, aki megbocsát, megment, meggyógyít, irgalmas minden ember iránt, és kegyelme mindörökké az igazakkal van.

A zsoltár után a kis doxológia első felét imádkozzuk, s rögtön utána a 145. zsoltárt mondjuk: „Dicsérd lelkem az Urat, dicsérem az Urat életemben”. A zsoltár mintegy folytatása az előzőnek. Újra magunk előtt láthatjuk Isten jóságát, aki a mindenek alkotója és gondviselője, akinél a hűség és irgalmasság található, aki oltalmaz, és a bűnösöket megbünteti.

A kis doxológia második felét imádkozva: „most és mindenkor”, imádságunkat a Liturgiából kölcsönzött: „Istennek egyszülött Fia és Igéje” kezdetű énekkel fejezzük be. Az Úr Jézus Krisztus megtestesüléséről énekelünk benne. Egyik nagyjelentőségű hitigazságot a másik után halljuk benne.

A két zsoltár után a „Boldogságok” következnek. Ezek Jézusnak azon szavai, melyekben boldogoknak mondja azokat, akikben bizonyos erények megvannak: lelki szegénység, igazság éhezése-szomjazása, tiszta szív, békességes lelkület, az Ő nevéért való türelem, stb. Minden boldogság-vers után elénekeljük a jobb lator fohászát: „Emlékezzél rólunk Urunk”. Emlékeztetjük Istent, hogy ha ilyen erényt lát bennünk, azt vegye figyelembe, amikor ismét eljön hozzánk. A Boldogságok végén ezt a fohászt háromszor megismétlik, külön fohászkodva minden isteni Személyhez, megszokott jelzőikkel: „Uram, Uralkodó, Szentek Szentje”.

A Boldogságok mintegy folytatását képezik az előző két zsoltárnak. A zsoltárokban olvashattunk Isten nagy jótéteményiről az emberek iránt, ezek kell, hogy hálával töltsék el a keresztény embert. A Boldogságokban viszont meglátjuk magát az Üdvözítőt, aki az egyedül igazán boldog lelki szegénysége, alázatossága, tisztasága, békeszeretete, és az érettünk elvállalt sok szenvedése miatt. Ezért Ő örvendez és vigad, mert kimondhatatlan jutalmat kapott érte a mennyben.

Ha a déli istentiszteletet a Liturgia pótlására végezzük, akkor a Boldogságok után az Apostol és az Evangélium olvasása következik.

Amint az eddigiekből észrevettük, az ekténiák kivételével mintha a Liturgián vettünk volna részt. Ezek után már kevesebb a hasonlóság a két istenszolgálat között.

A Boldogságokat követő, a Szentháromsághoz intézett fohászok után a Háromságban egy Isten dicsérete következik: „A mennyei kar énekel Téged és mondja…”

Ezek után következik az igaz hit megvallása, a Hitvallás elimádkozásával.

A Hiszekegy után a nyilvános bűnbevallás következik a „Töröld el, távoztasd, bocsásd meg” kezdetű imádsággal.

Az Úr imádsága és az azt befejező papi fennhang után kontákokat énekelünk.

Az első az Úrszínváltozás kontákja: „A hegyen átváltoztál Krisztus Istenünk”. Miért éppen ez? A Liturgián ünnepeljük a kenyér és a bor átváltozását, a Liturgia-pótló istentiszteleten pedig a színében átváltozott Krisztusról emlékezünk meg.

Ha azonban a templom az Úr valamilyen titka tiszteletére van szentelve, akkor annak kontákját elénekeljük az úrszínváltozási helyett.

Ezután azonnal elénekeljük az adott nap kontákját Egyházunk hetinap beosztása szerint, majd a kis doxológia első fele után a halottak lelki nyugalmáért fohászkodunk: „Szenteiddel nyugtasd meg Krisztus”. A doxológia második fele után az Istenszülőt kérjük, mint a keresztényeket szégyenben nem hagyó pártfogót, és az emberek Isten előtti közben járóját, hogy segítsen, engeszteljen és könyörögjön.

Ezek után az „Uram irgalmazz” 40-szeres elmondásával bánjuk meg újra bűneinket, majd az „Áldott legyen az Úr neve” háromszoros elmondásával kifejezzük hálaadásunkat. A kis doxológia elmondásával a Liturgiához hasonlóan rátérünk a 33. zsoltár első felének elmondására.

A déli istentisztelet a kis elbocsátóval ér véget.