Kik a görög katolikusok?

A kereszténység kezdetektől fogva különféle hagyományok, szertartási szokások mentén fejlődött (görög, latin, örmény, szír, kopt stb.). Idővel a kelet és a nyugat egyházai elváltak egymástól. A római katolikus és a keleti keresztény egyházak között megszűnt az egység. Több kísérlet történt ez egység helyreállítására. A római katolikus egyház kezdeményezésére hozzá csatlakozó keleti egyházrészek egyike a görög katolikus egyház.

A görög katolikus egyház tehát a római katolikus egyház része, megtartva saját liturgiáját és egyházfegyelmi sajátosságainak nagy részét. Tanítása, szentségei azonosak a római katolikus egyházéival. A görög katolikus egyház földi vezetője a Római Pápa. Szertartásainak eredete a kereszténység korai századaira vezethető vissza. Az első keresztények korától fogva nem sokat változott. Mivel a görög katolikus egyház megtartotta a gyönyörű szertartások mellett az ősi fegyelmet is, így papjai, katolikus pap létükre megnősülhetnek. Római és görög katolikusok egymás templomaiban érvényesen vehetnek részt a szertartásokban és érvényesen áldozhatnak is, hiszen ugyanannak az egyháznak különböző szertartású tagjai.

Az első században mindenütt a görög nyelvet beszélték, ezen a nyelven írták az újszövetségi szentírás könyveit, ezt használta először istentiszteletein az Anyaszentegyház még Rómában is. A dicső múltra visszatekintő görög szertartás sok lelki kinccsel gazdagította az Egyházat. A görög egyházatyák (Szent Athanáz, Nagy Szent Bazil, Nazianzi ás Nisszai Szent Gergely, Alexandriai Szent Cirill, Damaszkuszi Szent János) fejtették ki a Krisztus istenségéről, Szűz Mária istenanyaságáról, a Szentlélek istenségéről szóló tanítást. Ők védelmezték a szentképek tiszteletét.

Keleti szertartásúak voltak az első hét egyetemes zsinat atyái, akik megvédték és rögzítették a katolikus tanítást, az általuk összeállított hitvallást imádkozza ma is az egész Egyház. A keresztény kelet egyháztanítóinak művei a szenthagyomány kimeríthetetlen és nélkülözhetetlen forrásai. Ugyancsak az Egyház keleti fele ajándékozta az Anyaszentegyháznak a Mária-ünnepeket, melyek annyi melegséget hoztak az egyházi évbe.

Kelet volt bölcsője a szerzetesség intézményének és a keleti szabályok szerint szervezték meg társaságaikat a nagy nyugati rendalapítók is. Imáinkat, énekeinket a legnagyobb szentek írták, akikben a kiváló tudomány és páratlan költői tehetség a Szentlélek ihletével párosult. Ezért van az, hogy ősi imáink, és énekeink szinte minden sora olyan teológiai mélységeket rejt magában, melyek sokszor még a tőlünk legtávolabb állókat is megérinti.

A magyar görög katolikusok is részesei ennek a dicső örökségnek. Már a honfoglalás előtt működtek őseink között görög szertartású hithirdetők. Szertartásunk szerint keresztelkedett meg Gyula, Bulcsú, Ajtony, sőt Szent István anyja, Sorolta is. A honfoglalás korában komoly bizánci egyházszervezet működött hazánkban. Nemzeti létünk első századaiban számos férfi ás női kolostorunk virágzott szerte az országban, Szávaszentdemeteren, Oroszlánoson, Veszprémvölgyben, Dunapentelén, Visegrádon. Sok község őrzi nevében a náluk ünnepelt szentek nevét, Pl. Szent Miklós, Szent Mihály, Szent György, Szent Demeter.

Papjainkkal így üdvözöljük egymást:

Dicsőség Jézus Krisztusnak

válasz:

Dicsőség mindörökké!