Lelki Szárazság

Kérdés: Mit tegyek, ha lelki szárazságba jutottam?

Válasz: Ennek az állapotnak többféle megnyilvánulása és fokozata van: Ilyenkor unalmas az ima, az ember kedvetlen és reménytelen, célt vesztetté válik, vagy közömbös és közönyös minden és mindenki iránt és akár a depresszióba is torkolhat.

Minden imádkozó ember többé-kevésbé megtapasztalja ezt az állapotot. A legtöbb esetben saját bűneink következménye, amit az Úristen felhasznál javunkra, de lehet hogy részéről próbatételről van szó (lásd. Jób története).

De mi a teendő ilyen állapotban? A válasz egyértelmű nagy mestereink a szentek közös véleménye alapján: folytasd az imát! Éppen az ilyen állapotban való kitartásod mutatja meg a szíved szeretetének a minőségét. Ha abbamarad az ima és a vallás gyakorlása, akkor a Teremtőt még nagyon gyarló módon, csak az ő teremtményeiért „szereted”. Még eszközként használod Őt saját céljaid elérése érdekében. Ilyen szinten a jót természetesen és magától értetődően, a rosszat pedig zúgolódva és értetlenkedve, esetenként pedig Isten ellen fellázadva fogadja az ember. Az imában és a jóban való kitartásod pedig egyértelműen megmutatja Istenhez való ragaszkodásodat és hűségedet. Ebben a lelki állapotban elmondott ima kedvesebb Isten előtt, mint az érzelmileg átélt, élményszerű ima. A kegyelem kiáradása egyébként nem jár együtt minden esetben az élménnyel. Sokszor csak imádság után tapasztaljuk meg az erőt, amit Istentől kaptunk az ima során.

Nagyon sokan itt tévednek, akik azt hiszik, hogy az érzelmileg átélt ima az igazi /lsd. Hit Gyülekezet/. Ez egyértelműen felszínes élményközpontúsághoz vezethet. Persze vágyunk a pozitív érzelmekre is az imádság során, de ezt nem nekünk kell elérni, vagy mesterségesen megcsinálni, hanem ez mindig legyen Isten ajándéka, ugyanis ez az eredeti. A többi mesterségesen legyártott élmény lesz.

A kitartás nemcsak mutat valamit, hanem nagyon erőteljesen tisztítja a szívünket. Ez pedig a lelki élet sarkalatos pontja. A Teremtőnkkel való közösségbe a szívünk tisztaságának mértékében tudunk jutni. Például rögtön a gyónás utáni bűntelen állapot még nem jelent tiszta szívűséget. Ebben az esetben elkövetett bűneinket már letettük, de a szívünk még lehet, hogy tele van rossz, bűnös vágyakkal, indulatokkal. Majd ha a bűnös vágyaktól is megszabadultunk, akkor beszélhetünk tiszta szívűségről. A szenvedések állhatatos elviselése mindenképpen tisztítja a szívünket, így a lelki szárazságban való kitartás is. Ez tehát egy nehéz állapot, de kitűnő alkalom a lelki fejlődésre.

Így csak azt tudom javasolni, hogy fel a fejjel, ha ilyen állapotba jutottál, folytasd az imát kitartóan, és ne az érzelem, az élmény és a kapott kegyelem legyen a célod, hanem Isten.

(Kiss Attila Gellért)