Cselényi István Gábor

A  SOKARCÚ  BÖLCSESSÉG

 

7. Szófia és Mária

Mariológiai értelmezés

Az egyháztani értelmezés magával hozza a mariológiai értelmezést is, hiszen Mária az egyház édesanyja, amit a II. Vatikáni zsinat is aláhúzott. Az Újszövetségben a mariológiai vonalat képviseli a két (a Máté- és a Lukács-féle) gyermekségtörténet, főleg a máriai örömhírvétel; a jánosi teológia (a kánai menyegző, Mária a kereszt alatt, a Napba öltözött asszony a Jelenések könyvében) és az Apostolok Cselekedetei, a pünkösdi híradással. És itt vitára is szeretnék kelni Schipflinger atyával. Az Úr Jézus és édesanyja kapcsolata nem hierosz gamosz, hanem a férfi-nő vagy nő-férfi kapcsolat egy másik csodálatos formája: anya-fia kapcsolat, amely éppúgy lehet a szófia-elv megvalósulása-

Nos, Máriában az ószövetségi Szófia számos jellemzője teljesedik ki. „Kegyelemmelteljes” (Lk 1,28, vö. Bölcs 7,26: „Isten fölségének szeplőtelen tükre”), “az Úr vele van” (Lk 1,28 vö. Bölcs 8,3: „Istennel együtt lakik”), Krisztus-hordozó: „Boldog a méh, mely téged hordozott” (Lk 11,27); saját vallomása szerint is „az Úr szolgálóleánya” (Lk 1,38), aki megfogadta a bölcsességi tanítást: „Ha Istennek szolgálni kívánsz, légy állhatatos a jámborságban” (Sir 2,1). Akárcsak Hokma és Sekina, azonosul Izraellel, annak megszemélyesítője (vö. Magnificat). Mint láttuk, joggal véli úgy misztikusok egész sora, és a keleti Egyház liturgiája, ikonográfiája, de a nyugati Mária-tisztelet is (azzal, hogy a bölcsességi könyvekből vesz olvasmányokat a Szűzanya ünnepeire), hogy Mária Szófia emberi vetülete, az üdvösségtörténetben leginkább benne összpontosul mindaz a tartalom, érték, amit előképe hordozott.

Kísérlet Szófia és Mária kapcsolatának igazolására

Ha elfogadjuk, hogy a Szófia Máriában tükröződött vissza, újabb kérdés merül fel bennünk: hogyan lehetne ezt teológiailag is formába önteni, hogy viszonylik a másik titokhoz, a Logosz hüposztatikus uniójához? Schipflinger véleménye szerint a két fogalom eltér egymástól: a Logosz esetében két különböző (ti. isteni és emberi) természetet ölel eggyé a Logosz személye, emitt más a helyzet: a Szófia és Mária a közös (teremtményi) természet két megjelenési formája: a Szófia annak tisztán szellemi, „eonikus”, Mária pedig megtestesült, földi emberi megjelenési formája. Schipfinger úgy pontosít: lehetséges megoldás: Mária testből, lélekből áll, akárcsak mi, de nála a lélek Szófiát tükrözi vissza, ezért mondhatjuk: Sedes Sapientiae. Kicsit elővételezve a kétezeréves hagyomány vallomásait, leginkább azt mondhatjuk: Mária Szófia ikonja. Hogy Szófia tükre, ikonja, ez annyit jelent: Mária személyében válik megtapasztalhatóvá.[1] Pontos vetülete ennek a kijevi Szent Szófia templom, amelynek apszisában Szófiát, mint Világszellemet ábrázolják, az ikonosztázion megszokott helyen, a királyi ajtótól északra az Istenszülő Máriát láthatjuk, karján a megtestesült Igével.

De attól kezdve, vagy talán annak ellenére, hogy az Istenszülőben a „mennyei Szófia” jelenik meg, Mária éppen olyan, mint bármilyen más korabeli názáreti asszony: izraelita, asszony és anya. Szófia személye ugyanaz marad, bár személyének belső, lényegi magva „fenomenológiailag” másként mutatkozik meg, mint amilyen a teremtés előtti, vagy a teremtésen belüli eonikus egzisztenciájában volt. Ez az emberi létmód Szófia számára hasonló ahhoz, mint amelyet a Logosz él át Krisztusban: szellemi ereje visszahúzódik, rejtetten van jelen, amíg a téridőbeliség, a test korlátait hordozza.

Bár a Logosz hüposztatikus uniója nem pontos modell a Szófia-Mária egységre, hasonlót él meg, mint ami Jézusra volt érvényes: kiüresítette magát (vö. Fil 2,7-8). Már láttuk, hogy a Bölcsesség ugyanazt tapasztalja meg (Péld 1,20 kk), mint az övéi közé jött Logosz. Érvényes ez Mária léthelyzetére is: benne Szófia csak rejtetten, szinte csak „víz alá nyomva” cselekedhet: szívét tőr járta át (vö. Lk 2,35).

Szófia ikon-volta, sőt talán (jelképesen értett) „megtestesülése” ahhoz hasonló, ahogy a lélek valamennyiünkben a testbe öltözik: ez az anyagba való beletestesülés, ahol az emberi lelket korlátozzák az anyag törvényei. A lélek olyan testtel él együtt, amely alszik, gyönge, beteg, korlátolt abban, hogy kifejezze magát. Ugyanígy a Szófia valós emberi életet élt Máriában: éhezett, evett, tanult, beszélt, szült, átölelte gyermekét, sírt, fájdalmas anya volt. Valami mégis átcsillant emberi létezése szövetén Szophiából: hite, erényei, bölcsessége, tisztasága, szűziessége, szépsége. Épp ezért lett az Istenanya a művészetek és a női ideál ihletője az évszázadok folyamán.

Mária szófiai énjéről árulkodik az a készsége, hogy az angyal szavára elfogadja a „lehetetlent”, hogy Isten anyjává legyen (Lk 1,38). A szolgáló épp az a leány, aki a Bölcsesség képében megjelent, s aki hű társa Istennek (Bölcs 8,1-18). Szófia (aki „nemzedékről nemzedékre betér a szentek lelkébe”) öntudata csendül vissza Magnificat-jában: „boldognak hirdet engem minden nemzedék” (Lk 1,48b).

Néhány további, árulkodó szófiai vonás Mária életéből: Szófia mutatkozik meg Máriában, mikor mintegy „kiprovokálja” Jézusból az első csodát a kánai menyegzőn, mint Szófia, lesz valamennyiünk lelki édesanyja („Íme, a te anyád”: Jn 19,27). Szófia-Mária lesz az Egyház édesanyja, mikor Mária maga köré gyűjti az elárvult apostolokat (Csel 1,14). Szófia-Mária fogadja be a Szentlelket az első pünkösdön, amikor az Egyház édesanyja, sőt lelkileg szülőanyja lesz. Szófiaiak a katolikus egyház Mária-dogmái: szeplőtelen fogantatása, bűntelensége és mennybevétele.

Igen, mennybevitelében Mária elveszíti a térhez s időhöz kötöttség korlátait. Erényei: szolgálatkészsége, emberszeretete most már korlátlanná lehet. Testi-lelki mennybevételét úgy tekinthetjük, hogy valóban „Napba öltözött asszonnyá” (Jel 12,1kk) változott, visszatért a Szófia szellemi-eonikus létmódjába. A katolikus és az ortodox egyházban annyira hangsúlyozott közbenjáró szerepe, vagy az a méltósága, hogy immár a „Mennyország Királynéja”, Mária létének kiteljesedése a Teremtett Szófia létmódjában.

Szűz Máriát legtöbb keresztény nemzet patrónájának, királynőjének tekinti. Égi „tevékenységével” a nőiség, az anyaság, az „örök báj” megszemélyesítője. Ami más népek mítoszaiban, avagy a bölcsességi irodalom próféciáiban szétszórtan megfogalmazódott, a mennyországi Máriában vált teljessé. Már egymagában is tagadása mindannak, ami lehúz: a bűnnek, a gyűlöletnek, a rossznak, a halálnak.

Eddigiekben „aszcendens” utat jártunk, a földi Máriától indultunk el és az Egek Királynéjáig jutottunk el. De az ellenkező utat is érdemes végig járnunk: vajon mindaz, amit Máriáról mondunk, így pl. az, hogy mentes volt minden bűntől, így az eredeti bűntől is, érvényes-e a Világ Lelkének tekintett Szophiára is? Schipflinger szerint az eredeti bűn a (földi) emberi természetet érintette, tehát ez a kozmikus Szófiára vonatkozólag fel sem merül.[2] Úgy fogalmazhatnánk, ez alól Mária nem „automatikusan” nyert felmentést, és nem Krisztus megváltására való tekintet nélkül (vö. redemptio „ante”), hanem épp a megtestesülés és a megváltás miatt. Az angyali üdvözlet magába foglalja mindkét elemet: a teljes bűntelenséget, s azt is, hogy ez a megtestesülésre való tekintettel van így: „Üdvözlégy, Kegyelemmel teljes..., fiút szülsz..., Isten Fiának fogják hívni” (Lk 1,28,31,35).

Ami a személyes bűnöktől való mentességet illeti, azt Mária szintén nem „eleve” birtokolja, hanem emberi szabadságával, „legyen”-jével és a Megtestesült Logosz körüli anyai szolgálatával bizonyítja és érdemli ki. Hasonló mondható el Szophiáról is. Nem „eleve” volt szent és jó, megvolt a szabadakarata. Per absurdum, dönthetett volna úgy is, mint Lucifer és az ördögök, de nem ezt tette. Szófia azért volt a jóság és szépség teljessége („Nincs benne semmi szenny” – mondja Bölcs 7,25), mert teremtett szabadságával simult hozzá az Atya akaratához. Éppúgy, mint ikonja, Mária is eggyé nőtt Isten akaratával: „Legyen nekem a te igéd szerint!” (Lk 1,38).

Mint azt részleteiben is látni fogjuk a sorozat későbbi fejezeteiben, ikonográfiailag szépen ábrázolják Szófia és Mária egységét azok a képek, melyeken könyvet tart kezében vagy ölében, mint az szinte minden örömhírvétel-ikonon látható. Különös kifejezőerejük van a Szófia-ikonoknak. Meglepőek és erőteljesek a Lorettói litánia címei, melyeket csakis „szofiánusan” lehet teljes egészükben megérteni. És nem lehetett véletlen az, hogy a nyugati egyház a Mária-ünnepek olvasmányait a bölcsességi irodalomból, a Szófiáról szóló részekből vette… egészen a II. Vatikáni zsinatig, de mint ajánlott olvasmányok, továbbra is vehetők ezek a lelőhelyek.

Schipflinger Szófia-Máriáról írt könyvének összefoglalása: „Ahogy a megtes­tesült Logosz neve Jézus Krisztus, úgy az emberré lett Szófia neve: Szófia-Mária. A bibliában prófétikusan előre jelzett Szófia személyes teljességét Máriában és az Egyházban kapja meg. Ez elmélyíti azt a motívumot, milyen helyet tölt be Mária Krisztus üdvösségtervében. Mária anyaként és társként is női együttműködő, társa Krisztusnak, sőt már előbb, a teremtésben és a világ fenntartásában, majd Izrael megváltásában és kiteljesedésében is.”[3]

Ez az új szemlélet még érthetőbbé teszi a hüperdúliát, a különleges tiszteletet, amely szerint Mária minden angyal és szent fölött áll (vö. ”legszentebb, legtisztább, legáldottabb”, a görög liturgia szava szerint).

Mária létsíkjai

Most már háromféleképp szemlélhetjük Máriát:

1. Mint egyszerű, szent és előképet hordozó asszonyt, anyát és háziasszonyt, a hit példaképét (lásd rokona, Erzsébet vallomását: „Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked” (Lk 1,45).

2. Mint Nagyaszonyunkat, királynénkat, aki az egyesek édesanyja is és az egyházé is (vö. Jn 19,26-27), mint aki az irgalmak anyja, a betegek orvoslója és az emberek hathatós segítője.

3. Mint ég és föld kozmikus királynéját, mint Világlelket, minden nép anyját, mint a lorettói cím jogos viselőjét. NB ugyanezek a díszítő jelzők megvannak Keleten az Akathisztosz Hümnoszban is.

Ez a három forma az Istenszülő Szűz Mária különös létsíkjait tárja fel:

1. Első a természetes-emberi lét síkja, melynek keretében az evangélikus és református egyházak látják és tisztelik.

2. A természetfölötti-égi, hüperdulikus sík, ahová a katolikus és ortodox egyház helyezi őt.

3. A kozmikus, szophiánus létsík, ahová (mint látni fogjuk) főleg a keleti egyház orosz hagyomány-vonala helyezi és amiként tiszteli.[4]

4. Erre épülhet az a dimenzió, ahol a természettudomány, a vallástudomány, a pszichológia, a szimbológia stb. köréből is egyre több a követője.

Ezek a gondolatok csupán indítások és kísérletek arra, hogy Szófia-Mária titkát (Mária szófiai vonását, vagy épp Szófia máriás arcát) jobban megértsük. Az már a teológusok és a tanítóhivatal feladata, hogy ezeket az indításokat alaposabban megvitassák és megvizsgálják, hogy érdemesek-e arra, hogy (a Logosz megtestesü­lésének titkához hasonlóan) formulákba lehet-e önteni.

Ez a munka ma még csak elkezdődött. De néhány alapelv máris leszűrhető: Ebbe a munkába be kellene vonnunk természettudósokat, filozófusokat, vallástör­ténészeket is. Nem exkluzív, hanem nyitott formulákat kellene találni, hiszen mindig új ismeretek adódhatnak e téren is. Ma, az ökológiai krízis korában fontos lenne Szófia és a kozmosz közti kapcsolat elmélyítése is. A test-lélek párhuzamot is jobban el kellene mélyíteni: Szófia a Világ Lelke! Ez akár utat nyithat a természet­tudomány képviselői felé is!

 

Logos and Maria

According to sophiology we can view Mary from three aspects:

As a simple, saintly woman, mother and housewife. 2. As our patron and queen who is the mother of individuals and the Church as well, and who is the mother of mercy, healer of the sick, and assistant of man. 3. As cosmic queen of heaven and earth, as World-Soul, and as mother of all peoples and as the justified bearer of the title of the „Litany of Loreto”. NB. The same ornamental titles are present in the East in the Akathistos Hymn. This is dimension of Sophia.

 

Keywords

Hypostatic Union, mariology, hyperdulia, Qeen of Heaven

 

A kijevi Szófia-székesegyház apszisa



[1] SCHIPFLINER, Th., Sophia – Maria. Eine Ganzheitliche Vision der Schöpfung, München – Zürich, 1988. 328.

[2] Uo.

[3] Uo.

[4] Cselényi I.G., A lét nászdala, Bp. 2013. 266.