Cselényi István Gábor

A  SOKARCÚ  BÖLCSESSÉG

 

16. Az orosz Szófia

Szolovjov, a keleti szofiológia atyja

 

A nyugati szofiológusok kutatásai talán azért nem vezettek átütő sikerre, mert a felvilágosodás és az azt követő technikai, iparosodó kor a praktikum felé vitte a világot, magával hozva annak válságjelenségeit is. Keleten viszont, s főleg az orosz nép körében a Szófia-tanítás prófétákra és hirdetőkre talált. Ezek közül Vladimir Szolovjov volt az első, akit a keleti szofiológia atyjának szokás nevezni.[i]

Vlagyimir Szergejevics Szolovjov 1853-ban született Moszk­vában és 1900-ban halt meg Uszkojéban. Az orosz ortodox egyház hagyo­mányai szerint nevelkedett, gimnazista korában radikális ateista és materialista lett, majd visszatért ősei hitéhez, s elsősorban a Szófia-tanításban jeleskedett. Főleg a (kijevi, novgo­rodi) Szófia-ikonok inspirálták. Hatott rá a népi jámborság is, amely a földet Föld-anyának nevezte.

Ezt írja később a számára oly kedves Novgorodi Szófiáról: „Ki ő, akinek királynői méltósága és trónja van, ha nem a Szent Bölcsesség, az igazi, tiszta, eszmei emberség maga, sőt a minden átfogó legfelső entelecheia, a természet és a mindenség élő lelke, amely az istenséggel örökre eggyéforrt, és ugyanakkor az időbeli folyamatban összeköti önmagát mindazzal, ami csak van”.[ii]

1862-ben élte át első Szófia-látomását. Tanulmányozni kezdte az Ószövetség bölcsességi tanítását, értelmezését, a gnosz­tikus Szófia-spekulációkat, Böhme, Arnold, Gichtel és Sweden­borg tanítását. Londonban megis­merte Baron Christian Knorr von Rosenroth Cabbala denudata-ját. 1875-ben itt élte át második vízióját, a harmadikat Egyiptomban. Ott, a priamisok tövében Szófia szépségére döbben rá. Oetinger, Baader és Schelling is hatott rá. Szófia-tanítását az Istenemberségről szóló előadásokban és Oroszország és az egyetemes egyház c. könyvében alapozta meg, és verseiben, melyekben Szófiát barátnőnek, királynőnek nevezi.

Szolovjov szerint az orosz nép új jelentést adott ennek az eszménynek, amely ismeretlen volt a görög szentatyák előtt, akik a Szófiát a Logosszal azonosították. Szófia összekapcsolja a férfielvet, a Logoszt, a női elvvel, a szenzibilitással és az alkotás formai tökélyével, amely a szépségben ölt testet. A contradictio in adiecto elve alapján a Logosz azonos Szófiával, de különbözik is tőle: Krisztus Bölcsesség, de a Bölcsesség nem Logosz. Az isteni bölcsesség (Szófia) és a teremtő értelem (Logosz) Jézus Krisztusban testesült meg, de a Szentháromság 3. hiposztázisával, a Szentlélekkel is kapcsolatba hozható, amely mindennél teljesebben az Istenanyában tárul fel előttünk. A Logosz és a Szentlélek együttesen vesznek részt a világ teremtésében: “Az Úr igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete” (Zsolt 33,6).[iii]

August Comte műveihez fűzött kommen­tárjában írja: „Az emberiség, a természet nem egyszerűen az egyes emberek és dolgok sum­mája, nem absztrakt fogalom, nem is empirikus aggregát, hanem valódi, eleven lény, személyfölötti lény, nem is csak megszemé­lyesített elv, hanem elvi személy vagy Személy-elv, nemcsak idea, hanem személyes eszmény... Nőnemű lény.”[iv] Számára Szófia minden lét egyetemes és egyedi ősalapja, minden ember és lény nagy Anyja. Mint ilyen, a kozmosz és az emberi nem egységének és fejlődésének alapja, ezért szerinte Szófia megismerésével, tiszteletével még inkább előrevihető a fejlődés.

Szófiát a teremtés lelkének, az emberiség értelmes össz­lelkének látja. Egyesítő, összekötő, irányító, entelechikus funkciója van. Úgy látja – bizonyára Böhme nyomán – hogy Szófia – Világ­lélek, aki, akárcsak lelkünk, három részből áll: a felső, égi, az alsó, földi és a kettő közti, téridőbeli, okként működő lélekből. Összhangban állhat ezzel az, hogy (mint majd látni fogjuk a következő fejezetben), sokan az újabb természettudomány úttörői közül is a világegyetem teremtő értelméig jutnak el, amely organizmushoz hasonló. Szolovjovnak ez az eszméje közvetlenül is nagy hatással volt a 20. sz. természetfilozófiájára is, eszméjét sokan a Gaia-hipotézissel azonosítják. Hamarabb vált ismertté természet­tudósok, mint teológusok körében.

Mind az ember, mind Szófia fogalmát összeköti Szolovjov a szüzügia, a párosság gondolatával: amint Szófia világban ölt testet, úgy az eszme, a szellem mindig a fizikaiban. A test-lélek polaritás átfogó jelenlétéről, a lét kétarcúságáról, nász-szerkezetéről van tehát szó, ahol világos a Szófia-elv helye és jelentősége is. Szolovjov szerint a párosság, a polaritás, a harmónia törvénye a világ fejlődésének fő motorja. Valóban a szofiológia atyja a keleti egyházban.

 

Az Isten Bölcsesség Florenszkijnál

                                                                                                                                             

Paul Florenszky, vagyis Pavel Alexand­rovics Florenszkij Tifliszben született 1882-ben, és valószínűleg 1937-ben szenvedett vértanú­halált Szibériában. A szovjet totalitarista ideológia áldo­zata. Fő műve: Az igazság oszlopai és főünnepei, ennek főleg Szófia c. fejezete[v] jelentős témánk szempontjából. Ebben írja a Szófia-ikonokról: az Isteni Bölcsesség a természet és az univer­zum élő lelke. Monádnak tekinti, amely magába egyesíti az egész teremtett világot, de személyes teremtésmonád.

Szerepét ahhoz hasonlítja, hogy amint a Szentháromság személyei konszubsz­tanciálisak, úgy a teremtmények különböznek, de egylénye­gűek, és az egységesítő elv: Szófia. Ez a legmagasabb lény Isten Bölcsessége. Szófia minden teremtmény összességének gyökere. Őrzőangyal, a világ eszmei személye, a formáló alap. A Logosz örök jegyese. Sokfélévé válik a teremtés ideáiban, amihez a Logosztól fogan teremtő erőt. Egyik oldalról Istenben van, másik oldalról a teremtésben. Ezért Isten háza, temploma, szent város, a mennyei Jeruzsálem. A képek a keleti egyház Mária-költészetéből mind ismertek.

Legfőbb, közvetlen forrása Szpéranszkij gróf, 19. század eleji misztikus orosz költő, aki kidolgozta a Szófia-Éva-analógiát: amint Éva Ádám oldalbordájából lett, úgy Szófia „osztás révén” a Logosztól ered, nem panteisztikusan, hanem jelképesen. A Szentlélekhez hasonlóan Costa Verbi, a Logosz jegyese.[vi] Szperanszkij szerint Szófia az Atya leánya, a Fiú jegyese és nővére és a Szentlélek képmása. Az őseszmény, mindannak anyja, ami Istenen kívül van, az első lény Isten után. A természetfölötti Éva, a teremtés ideáinak anyja.

Florenszkij másik forrása a Szentírás. Ószövetségi képeket használ Szófia léthelyzetének leírására: Isten városa, mennyei Jeruzsálem, Sion jegyese; és újszövetségi képeket: menyasszony, aki esküvőjét üli a Báránnyal, tehát: az Egyház. Római Szent Kelemenhez és Hermászhoz, a Pásztorhoz hasonlóan vallja, hogy – mivel Isten jegyese –, el kell fogadnunk preegzisztenciáját, ugyan­akkor – Szent Ágoston kifejezésével – sapientia creata-nak nevezi. Gyakran hivatkozik Szent Atanázra, aki szerint a bölcsesség a teremtés ideáinak és prototípusainak idők előtti és személyes összessége. NB Bár Atanáz ezt a tartalmat a Logoszra értette, Florenszkij szerint tőle különböző személy.

Florenszkij Szófia sok olyan funkciójáról tud, amely mariológiai és egyháztani: elsőnek teremtett, elsőként meg­váltott, a megváltott teremtés szíve-középpontja. Ő maga az Egyház, azon személyek összessége, akik Krisztus Testét alkotják. Szófia a személyes szűzesség, tehát az az erő, amely valakit egészen szentté tehet. Aki ezt a szűziességet par excellence hordozta, Mária, ezért ő Szófia megjelenése, azaz az emberré lett Szófia.

Következtetés-láncolata: Szófia = a teremtés egésze = az összemberiség = a világ lelke és tudata. Ha az össz-emberiség, akkor nem más, mint az Egyház, tehát az emberiség lelke és tudata. Ha Egyház, akkor a szentek egyháza, tehát a mennyei Egyház, az Egyház lelke és tudata. Mivel a menyei Egyház lelke, első köz­benjáró a Logosznál, a Bírónál, mivel Isten anyja. Végső soron tehát Máriával azonos.[vii]

És itt érdemes visszautalnunk a görög liturgiáról mon­dottakra. Florenszkij az Akathisztosz-himnusz jelzőit alkalmazza Mária-Szófiára: Örömök közvetítője, világ vezetője, menny és föld királynéja, a föld legszebb virága, ledönthetetlen fal, kegyelmek mennye, a Bölcsesség hordozója. Híd és összekötő pont Isten és a teremtés között, a teremtés közép­pontja, csúcsa. A személlyé vált egyház. Itt is bebizonyosodik tehát: lex orandi, lex credendi

 
Bulgakov szofiológiája     

                                                                      

Szergej Nikolajevics Bulgakov 1871-ben született Livnijben és 1944-ben, Párizsban halt meg. Ortodox pap és professzor a párizsi Szent Szergiusz Intézetben.  Dogmatikus trilógiája az isten­emberségről: Isten báránya (krisztológia), A Vígasztaló (pneu­matológia) és A Bárány jegyese (egyháztan). Mariológiája: Az égő csipkebokor, majd: Isten Szófiája.[viii]

Bulgakov szerint a szofiológia kevés szerepet kapott, főleg a logoszofiai értelmezés miatt, aminek tanúja a konstan­tinápolyi Hagia Sophia. Az orosz Szófia-templomok és ikonok viszont már Szófia mariológiai dimenziójára mutatnak: a kijevi már Mária születése, a novgorodi Mária mennybevétele emlékére szentelődött. Hatott rá Böhme és iskolája is. Értékelte Szolovjovot is, de gnosztikus tendenciákat vélt felfedezni benne. Alapvetően orosz eszmét látott Szófia eszméjében.

Kiindulópontja: az embert két elv segíti: Logosz és Szófia. A Logosz az Istentől az ember felé irányuló, Szófia az embertől az Isten felé tartó elv. Az előbbi (Isten alászállása a teremtett világba) teurgikus cselekedet, utóbbi (az ember felszárnyalása az égi szférába, átistenülése) szofiurgikus tevékenység. A két elv az Istenszülő Mária fiában, Jézus Krisztusban találkozik és egyesül.[ix]

Sajátos szofiológiát teremt, egészen új variációt. Szófia az egyetemes lét, amely isteni és teremtményi is. Nem más, mint az Úszia, a lényeg, ti. Istené és egyúttal a világ lényege. Tehát maga az isteni természet, nem személy, de a három személyben személlyé lett. Ez mégsem jelent négyességet, kvaternitást, mert az egyetlen isteni lényeg személyesül a három személyben.[x] Ugyanakkor a teremtményi természet foglalata is, amely a teremtett lényekben testesül meg. Utóbbi: az eszmék pánorganizmusa.

Úszia-Szófia tehát nem hüposztázis, hanem lényeg, természet, amely különböző hüposztázisokban, relációkban, isteni és teremtett viszonyokban kap formát és modalitást, egziszten­cializálódik, specifikálódik, egyediesül. Szófia isteni és teremtett természete egység és különbözőség, antinómia, titok. Ez a megoldás sokakat panteizmushoz vezetne, de Bulgakov tisztán látja az egyes szintek különbözőségét, mégis hangsúlyozza: a lét-egység gyökere a világ jó-volta (Ter 1,31 alapján), mindennek isteni jellege van, hiszen „olyanok lesztek, mint az Isten” (Ter 3,5)!

Elmélete gyöngéjének tűnhet, hogy a legtöbb szofiológus épp azt hangsúlyozza: Szófia – személyes valóság. Bulgakov azt emeli ki róla, mint archéról, hogy ontológiai elv, a világ entelecheiája, a kozmosz finalitása, aktualizáló ereje. Világlélek. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza: androgűn, férfi és nő egyszerre, poláris, a Logosz és a Lélek düadikus kinyilat­koztatása; animus-anima, raison et coeur harmónikus egysége.

Társaihoz hasonlóan elfogadja, hogy Szófia Máriában testesült meg, de ezt az elvet is kozmológiai dimenziókban látja. Mária az emberi nem anyja, az egyetemes emberség, a teremtettség szellemi forráspontja, a világ anyja és szíve. Ismeri a Szentlélekhez fűződő bensőséges kapcsolatát, tehát hogy a Szentlélek alá­szállásakor Máriát képessé tette, hogy Isten anyjává legyen. Mint már több elődje, sorolja: az Atya leánya, a Fiú jegyese és anyja, a Szentlélek emberi kinyilatkozódásának képe, ikonja; az egyház szíve és anyja, az egek királynéja, a Bárány anyja és jegyese.

Szófia az orosz ikonográfiában és templomépítészetben

 

A lex orandi, lex credendi (az imádkozás módja hitet fejezi ki) elvet a templom­építészetre és az ikonográfiára is alkal­mazhatjuk. Ami az elsőt illeti, a kijevi ruszok életében az isteni bölcsesség közvetítésében a diszkurzív beszéd mellett a templomok és az ikonok játszottak domináns szerepet. A kulturális emlékezet centrális locusa a kijevi Szófia-székesegyház volt, benne a szépség, s vele a társadalmi morál és igazság norma­rendszere, minden időkre kötelező érvénnyel rögzítve volt… A ruszok három fővárosukban (Kijevben, Poloszkban és Novgorodban) és később más városaikban is gyakran szentelték templomaikat, ikonjaikat, liturgikus énekeiket Szófiának, a világban működő Divina Sapientiá-nak.[xi] A moszkvai Usz­penszkij- és Blagovescsenszkij-székesegyházak eredetileg szintén Szófia nevét viselték, csak később változtatták meg elnevezésüket az Istenanya életének egy-egy lényeges epizódjához igazítva. Az ortodox hívők szerint Isten testet öltött gondolatát a világról nem lehet kőben jobban kifejezni, mint ahogy az a kijevi Szófia-székesegyházban megvalósult, amelyet az összes orosz temp­lomok anyjának” neveztek.[xii]

Ami pedig az ikonokat illeti, az orosz ikonokon Szófiának háromféle megjelenítési módja van: angyal, egyház, Mária. Ha angyal, mintegy megtestesülése előtti létében ábrá­zolják, alatta Mária a gyermekkel, vagyis a megtestesülés-szint. Sok esetben a Jótanács angyala, így a 19. századi Szentháromság-ikonon,[xiii] ahol Mária Szófia földi ikonja, Szófia viszont mintegy a Szentléleké! Az Egyházat megjelenítő képeken is ott van Krisztus teljes köre alatt egy félkör, hét sugárral, ami szintén inkarnáció előtti alakjában ábrázolja. A 3. típusban Szófia a nagy orante, Isten­anyja (ld. kijevi székesegyház, optinai Ermitázs, a tifliszi Sion-székesegyház). Ezeken Szófia: Mária. Florenszkij nem zárja ki, hogy Szófia már a bizánci templomok (Hágia Szófia, melyet Nagy Konstantin épített, a Hagia Eiréné és a Hagia Dünamisz) Szófia-ikonjain sem csupán Lo­goszként értelmezendő, hanem Isten egyik tiszta tulajdonsága, de ha nem volna más, mint a világ őrzőangyala, anyai védszelleme, akkor is jelentősnek kellene tartanunk a világ jövője szempontjából.[xiv]

Az angyal-ábrázolás akár utat nyithatna Szófia isteni személy voltának megközelítése felé is, hiszen az ősi görög, majd orosz Szenthá­romság-ikonok mindhárom isteni személyt angyalnak ábrázolják a mamrei esemény (Ter 18,1-15) alapján.[xv] Andrej Rubljov (1360-1430) híres Szenthárom-ság-ikonján[xvi] balról jobbra haladva az Atya-Fiú-Szentlélek sorrendet látjuk. Korábbi vonulathoz tartozik Feofan Grek 1378-ban készült Szenthárom­ság-ikonja[xvii] (a novgorodi, Urunk Színváltozása ünnepére felszentelt templomban), amelyen a három angyal közül a középső szárnyait a két másik fölé terjeszti.[xviii] Ez a mozzanat az Atya elsőségét, monarchiáját hangsúlyozza. Érdemes egybevetni ezt a megköze­lítést az urschallingi Szentháromság-képpel, ahol a középső személy a Szentlélek, és női alak.[xix] Igaz, ezzel akár a személyek megszokott sorrendje is megváltozhat. A görög és szláv hagyomány nem mutat ebbe az irányba.

De nézzünk néhány fontos részletet. A novgorodi Szófia-ikonon[xx] (amely a novgorodi típusú ikont megteremtette) középen Szűz Szófia, királynő-alak szárnyakkal (angyal), a Logosz menyasszonya, az Igéé, aki fölötte áll Krisztus alakjában, Ho Ón felirattal, tehát isteni természetű. Szófia angyal, jobbján Mária: az ő megtestesülése, szívén a gyermek-Krisztussal. Balján Keresztelő Szent János. Semmiképp sem krisztoSzófiai ábrázolás, mert Krisztus, mint tőle különböző személy, jelenik meg a képen. Az orosz néplélek a megtestesülés-előtti Szófiát személynek tekinti, aki Máriában testet öltött. Ez az orosz ábrázolásmód hatott a nyugati spiritualitásra is, és az ökumené szem­pontjából ma is jelentős.[xxi]

Sztroganov ritka ikonja, Szófia jegyes- és esküvő-ikonja 1600 körül született.[xxii] Témája: „A jegyes jobbodon áll”. Középen angyal, Mária és Keresztelő János között, fönn az Atya és angyalok, és a felirat: a 45. zsoltár. A hagyományos értelmezés ez volt: deiszisz-ikon (a közbenjárók rangsora): középen Szófia, vagyis Krisztus, tőle balra Mária, jobbra Keresztelő orante-tartásban. Csakhogy itt valami nem stimmel. Miért lenne Szófia nőalakban?

Nos, Szófia nem Krisztus, hanem tőle különböző személy. Valójában menyegzős ikonnal van dolgunk. Ószövetségi fogalmakkal: Jahve és Hakmóth-Szófia lakodalma. Salamon alakja jelzi, hogy ő hirdette meg ezt az esküvőt. És újszövetségi fogalmakkal: Jézus Krisztus és anyja-jegyese (Mária vagy/és az Egyház) esküvője. A nagy előhirnök, aki meghirdette ezt az esküvőt is, Keresztelő János, mert most a Bárány esküvője zajlik. Oldalt pedig Joáchim és Anna, Mária szülei, Szófia megtes­tesülésének emberi eszközei.

A kijevi Szófia-katedrálisban[xxiii] Szófia oranteként áll ott az apsziszban fönt, az ikonosztázion mögött, kék és arany öltö­zetben, Méthér Theou (Isten anyja) felirattal: ő a mennyei Szófia, aki Máriában emberré lett. Nyitott karokkal áll, mert várja a világra a Logoszt, ezért imádkozik, és kész is segíteni őt, hogy emberré legyen és üdvözítsen bennünket.

Az apszisz előtt, az ikonosztázionon Mária a gyermekkel és Krisztus a könyvvel. Mária az emberré lett Bölcsesség, az Isten­anya, ölében a gyermek. Krisztus kezében a könyv a Tóra, a Bölcsesség, az univerzum szellemi foglalata. Tehát Szófia a személyes Tóra és a személyes világegyetem. Ha Mária Krisztust hordozza, Krisztus a megtestesült Bölcsességet, Máriát! Tehát Szófia három manifesztációját látjuk.[xxiv] Fönn, az apszisban a mennyei, előzetesen létező Szófia-Máriát emberalakban, lent, az ikonosztázionon balra, mint megtestesült, földi Szófiát, a tőle született Logosszal; jobbra, Krisztus kezében a könyv: az emberré lett Logosz jóhíre a világnak, egyúttal, mint Szófia-menyasszony, Krisztus szeretett munkatársa megváltásművében. Az orosz lélek tehát rendkívül gazdag szofiológiát hagyott örökül ikonjaiban és templomépítészetében.

 

The Russian Sophia

Vladimir Sergeyevich Solovyov was Father of Russian Sophiology. To him Sophia is the universal and individual origin of every form of being. She is the Mother of every being. Divine Wisdom is central in Florensky’s Work too. His conclusions: Sophia = the whole of creation = humanity =  the soul and consciousness of the world. Sergej Nikolayevich Bulgakov gives us a special sophiology. Sophia is universal being which is both human and divine. She is Ousia, the essence, the essence of God and the world. She is divine nature who is not a person but became a person in three persons.

The principle of lex orandi, lex credenti may be applied to church building and iconography. Regarding the former, the churches and icons played a dominant role in the communication of divine wisdom for the Russians of Kiev. Samples of this fact are: the Sophia churches (Kiev), Sophia icons (Novgorod, Sztroganov) and the Trinity icons (Rubljov, Grek).

Keywords

Sophia, Trinity, Russian religion’s philosophy, icon, iconography, church architecture, divine ousia (essence

I.       sz. melléklet: 19. századi orosz Szentháromság-ikon

II.    sz. melléklet: Feofan Grek Szentháromság-ikonja

III. sz. melléklet: Novgorodi Szófia-ikon



 



1 Szolovjov-irodalom:

SOLOWJEW, W., Sophia, Kairo 1876.

MUCKERMANN, F., Wladimir Solowjew, Olten 1945.

EGBERT, M., Solovyev, Prophet of Russian Western Unity, London 1956.

MÜLLER, L., Das religionsphilosophische System Wl. Solowjews, Berlin 1956.

2KLUM, E., Natur, Kunst und Liebe in der Philosophie Wladimir Solovjews, München 1965. 273.

3 HAJNÁDY Z., Sophia és Logosz, Debrecen 2002. 255.

4 KLUM, E., i.m. 262.

5 Francia fordításban: L’Age d’Homme (Az ember kora), Lausanne 1975.

6 ELTSCHANIKOV, A.B., Dokumente zum Studium der Mystik des M.M. Speransky.

7 SCHIPFLINGER, Th., Sophia – Maria. Eine Ganzheitliche Vision der Schöpfung, München – Zürich, 1988, 228.

8 La sagesse di Dieu, Lausanne 1983.

9 HAJNÁDY Z., i.m. 255.

10 Végül is van előzménye: Eckhart mester, aki hasonló modon tett különbséget az istenség és a három személy között.

11 Ha szélesebb körben széttekintünk, látjuk, hogy a szláv népek, így a bolgárok még fővárost is neveztek el róla: Szófiát.

12 HAJNÁDY Z., Sophia és Logosz, Debrecen 2002. 248.

13 Ld. I. sz. melléklet

14 SCHIPFLINGER, Th., i.m. 188.

15 IVANCSÓ I., Ikon és liturgia, 20. füzet, Szentháromság, Szent Athanáz Görögkatolikus Hittu­dományi Főiskola, Nyíregyháza 2002. 3. kk.

16 Rubljov ikonját a sorozat 10. részében közöltük. Rubljov újítása az, hogy a három személy egyenlőségét, ugyanakkor cselekvési egységét (szünergeia-ját) jobban hangsúlyozza.

17 Ld. II. sz. melléklet

18 A középső angyal speciális helyzetére hazánkban Kádár Zoltán hívta fel a figyelmet a Művészetörténeti értesítő 1999. évi 1-4. száma 188-189. oldalán.

19 A sorozat későbbi részében szerepel majd az urschallingi Szentháromság-kép!

20 Ld. III. sz. melléklet

21 SCHIPFLINGER, Th., i.m. 195.

22 Sztroganov ikonját a sorozat 6. részében közöltük.

23  Ld. a sorozat 7. részét.

24 SCHIPFLINGER, Th., uo.