Dr. Cselényi István Gábor

Máriapócsi énekeink üzenete

 

I.

         A második máriapócsi kegykép könnyezésének 300. évfordulójára zarándokkönyvet adtam közre Pócsnak ékes csillaga címmel, amely pócsi népénekeink gyűjteményét tartal­mazza, az énekek kottáival, szövegeivel. A gyűjtés több évtizedes kutatómunka gyümölcse. Papjaink, kispapjaink, de egyáltalán, teoló­giát értő közönségünk számára azonban további, izgalmas feladat lehet máriapócsi énekeink teo­lógiai mondanivalójának summázása. Erre vállalkoztam jelen tanulmányomban. Néhány, talán kevésbé ismert énekünket kottájukkal együtt közlöm.

 

Mária kiválasztottsága

 

Búcsújáró énekeink az Istenszülőt örök isteni terv távlatába állítják, gyakran utalnak kiválasz­tottságára. Úgy tekintik, mint akit Isten (a mennyei Atya) Fia szent anyjának választott.[1] Egyfajta eleve-elrendelésről is beszélhetünk itt. Kevesen tudják, a katolikus egyház csak a negatív predestinációt (az eleve-elvettetést) nem fogadja el, de a pozitív elrendelést igen. Gondoljunk itt Szent Pál szavára, aki szerint az Atya valamennyiünket „kivá­lasztott a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk” (Ef 1,4).  Ennek az elren­delésnek legtündöklőbb megjelenítője maga az Istenanya. Egyik nagy­boldogasszony-napi énekünk kozmikus hasonlattal szemlélteti ezt: Tebenned feltaláltatnak / nap és hold ékessége. Rögtön utána pedig a bölcsesség-teológia egy csipetnyi darabja villan fel: …azért választott magának / az Isten bölcsessége.[2] A bölcsességi irodalom egy-egy képét énekeink a Szűzanyára alkal­mazzák: Isten legszebb leánya, / kiben az ég és föld Ura örök kedvét találja.[3] A bölcsesség-teológiának ebből a mariológiai ágából szár­mazik az Akathisztosz hümnosz szüntelenül visszatérő kiáltása: Üdvözlégy, Istennek szeplőtelen jegyese, és ez a motívum csendül fel pócsi énekeinkben is: Mint Istennek szent jegyesét, / az angyalok csodálnak.[4] Ahogy a Bölcsesség Amon Jahve, Isten kedvese a bölcsességi irodalom szerint (vö. Péld 8,30, Bölcs 8,4), így látjuk Máriát is: Mint Istennek kedvesét, az angyalok mind csodálnak, s mint szerelmes jegyesét is a mennyei Királynak.[5]

Ebből a háttérből, Mária kiválasztottságából nő ki számunkra Mária szeplőtelen fogantatásának gondolata: Te bűn nélkül fogantattál, / malasztokkal megáldattál, / a Szentlélek ereje / tégedet meg­szentele.[6] Az énekeknek ez a rétege bizonyára már a 19. század második felének katolikus felfogását tükrözi, de végső soron Mária kiválasztottságából következik: Ő, a szüzesség virága, / bűn nélkül jött e világra. / Üdvözlégy, Szűz Mária, / tisztaság lilioma![7] A liturgia is ezeket a jelzőket alkalmazza legtöbbször az Istenszülőre: legszentebb, legtisztább, legáldottabb.

 

A történelmi Mária

 

De vajon mit is tudunk meg pócsi énekeinkből a történelmi Máriáról (a történelmi Jézus mintájára)? Nagy kedvvel időznek az énekek a Szűzanya magzati léténél és az „istenős” édesanyánál: Szent Annának jó szíve / Máriának bölcsője, / azért áldjuk Szent Annát, / mert ő szülte Máriát.[8] Számtalan ének témája a „Kisasszony”, a Kisboldogasszony születése: Szent Anna drága kincse / lelkünk édes reménye. / Názáret városába / ma jöttél e világra.[9] Az Úristen már elhozta Kisasszony napját, / melyben Szent Anna megszülte szép Szűz Máriát.[10] Ezt a talán kevésbé ismert énekünket legyen szabad kottával együtt idéznem:

Ékes virágszál, kit szent Anna szült – zengi a talán legis­mertebb pócsi énekünk.[11] Szent Annának leánya: / kisasszonyunk, Mária.[12] A görög liturgia szerint az Istenszülő Jessze törzséből fölsarjadt vessző.[13] Ennek visszhangja egy kevésbé ismert kisboldogasszony-napi ének: Jessze ága, szép virága kinyílott ma, mint rózsa, / kit az örök Isten küldött lelkünknek vigaszára.[14]

A következő filmkocka Mária örömhírvétele. A zarándok-énekek leggyakoribb szava az Üdvözlégy, szerepel számtalan énekben. Sőt, mintha népünk tudatában lenne, hogy a görög eredetiben a chajre jelentése: örvendj, egyik alap-énekünk pontosan így kezdődik: Örülj, vigadj… Pontos fordítása a szónak az Örvendj, szent Szűz kezdő szava is, és ennek az érzésnek visszhangja az Örvendezz, szépséges kezdetű ének is. Mind az angyali üdvözlet (Lk 1,26-38), mind a vizitáció (Erzsébet meglátogatása, Lk 1,39-45) egész jelenete lepereg előttünk: Üdvözlégy, Mária, egek királya… Malaszttal vagy teljes, / irgalmas és kegyes… Úr vagyon teveled, / nyitva szűz kebeled, / és minden asszonyok felett / nagy a te érdemed… Áldott vagy, ó anya, Szentlélek temploma, / s áldott szűz méhed gyümölcse, / Jézus, lelkünk kincse![15] Mária a szüzesség és az anyaság titkát egyszerre teljesíti ki: Örülj, vigadj, tisztaságban / kivirágzott anyaság, / angyali ártatlanságban / tündöklő menyasszonyság![16]

Kedvenc témája énekeinknek a Istenanya szeplő­telensége is (vö. Téged dicsér az ég). De meg tud népünk szólalni a nagy himnuszok nyelvén is: Szentlélek által tebenned / vett az örök Ige testet, / ó áldott Szűz Mária, / istenségnek temploma.[17] S hogy templom, frigyláda, arany gyertyatartó, azt tudjuk a Parakliszból és pl. Mária templomba vezetésének ünnepéből is.

Kisboldogasszony ünnepe a megtestesülés titká­hoz vezet el: Mennyből szállt e szép rózsa, / Jézus lett a bimbója.[18] Felidéződik karácsony éjszakája, a pásztorok­hoz intézett angyali üzenet: Máriáé volt a gyermek, / akinél az égi lelkek / áldva így énekelnek: / „Dicsőség az Istennek!”[19] De képet kapunk a szülőasszony és szent Fia bensőséges kapcsolatáról is: Jászolyánál könyörögve / imádással áll szülője. / Dicséret Máriának, / Megváltónk szent anyjának![20] Kárpátalja egész hirtóriás éneket kerekít a betlehemi történetből (vö. Bújdosik Mária). Karácsony tehát egyet jelent népünk számára Mária anyaságával. S ha itt Megváltónk anyjának nevezi énekünk Máriát, tudnunk kell, a leggyakoribb megne­vezés ez: Jézus szent anyja.[21] És ez a szent szó jelzi, szó sincs arról, mintha hívő népünk (afféle nesztoriánus módon) tisztán emberszülőnek tekintené Máriát. Van, amikor nyíltan meg is valljuk: Istennek szent anyja[22] vagy: Istennek áldott szűz anyja.[23]

Népünk szívében azonban belső, logikai kötés épült ki a Szűzanya istenanyasága és aközött, hogy a mi édesanyánk is: édesanyánk vagy, szép Szűz Mária, / fogadd el gyermekidet, Jézus szent anyja.[24] Amit a világegyház a II. Vatikáni zsinaton öntött szavakba, ti., hogy Mária az Egyház édesanyja, az a mi énekeinkben evidencia: Szentegyházunknak csillaga.[25] Az egyházból persze főleg a földi küzdőkkel való kapcsolat emelkedik ki: Mária gyermekei, ide jöjjetek, / itt van a Szűz Mária, őt kérleljétek![26] A zarándok-énekek pontosan ismerik a valamennyiünkre kiterjesztett anyaság szentírási alapját is (Jn 19,27): Fiad, Jézus a keresztfán / minket oltalmadra hagyván, / azt akarta: légy anyánk. / Nézz hát kegyelmesen ránk![27] A Mária-tisztelet a hű tanítvány öröksége: Mária, neked ajánla / minket az Isten Báránya, / a keresztről így szólván: / Ím, anyád, hű tanítvány.[28]

A kereszt alapján értjük meg, hogy Mária közbenjárása nem választható el Krisztus megváltásától. Világosan látja ezt népünk: Kérünk Fiad érdemére, / értünk viselt keresztjére, / kérünk dicsőségedre, / figyelmezz híveidre![29]De van olyan énekünk, amely még a kereszt titkában is meglátja az Istenanya és Fia kapcsolatát: Szívedből lett a drága vér, mely eltörölte vétkem.[30] A közbenjárás Máriának istenanyaságában gyökerezik: Téged, kit az Isten Fia szent anyjának választott, / téged kérünk, nyerj őtőle számunkra bő malasztot.[31]

Az utolsó filmkocka a történelmi Mária életéből halála (vagy, ahogy liturgiánk mondja: elszenderedése). Az őskeresztény hagyomány mély rétegeiből kerekedik ki a történet: Három nap nyugodtál koporsóban, / szunnyadtál, de nem voltál meghalva. / Amidőn felnyílott koporsód zárja, / szűz tested ellepte illat árja. / Lejött érted három angyali kar, / rózsaszín felhőbe burkolt hamar. / És Fiad jött, felvitt a mennyekbe, / Jó Atyánk koronát tett fejedre.[32] Annak visszhangja ez a látomásos vers, ami a liturgiában így szerepel: Az angyalok a te elhunytodat, ó Istenszülő, látván, elcsodálkozának, miképpen száll fel a Szűz a földről az égbe.[33]


 

Dr. Cselényi István Gábor

Máriapócsi énekeink üzenete

II.

 

Mária mennyei élete

 

Ami egyik oldalról kiszakadás a földi létből, másik oldalról átköltözés. Mária haza érkezését így írja le az ének: Körülvett a mai napon az angyali sokaság, / mert megkoronáz ma téged a teljes Szentháromság.[34] Egyértelműen liturgikus háttérre (Nagyboldogasszony tropárjának motívumára) bukkanunk a mennybevitetés mozzanatának leírásában: Mária elhunyta után felvitetett az égbe, / mert anyja volt az Életnek, átment ő az életbe.[35] E ponton énekeink tovább szövik azt a motívumot, ami Mária kiválasztottsága mozzanatában merült fel: hogy Isten jegyese. Mintha csak az Énekek énekét hallanók: Jöjj fel, én kedvesem, / ma, ím, megkoronázunk / a mennyekben, mint királynőt, / szent trónnal jutalmazunk.[36]

Az eme felmagasztalásra utaló, említett énekünk is álljon itt kottájával együtt:

 

Másik forrás a Jelenések könyve: „Akik szüzek maradtak, a Bárány nyomában járnak, bárhová megy” (Jel 14,4). Nagyboldogasszony-napi énekünk ezt így adja vissza: A Bárányt követő szüzek / nagy örömmel zengedeznek, / üdvözölve Máriát, / a szüzek királynéját.[37] Mintha a Napba öltözött asszony (Jel 12,1) alakját is idéznék énekeink: Szeretlek, szép Szűz Mária, te Szentlélek arája, / kinek fején a hét malaszt tündöklő koronája.[38]

Ugyancsak a János-jelenések („A tizenkét kapu tizenkét drágagyöngy: mindegyik kapu egy-egy drága­gyöngyből”, Jel 21,21) alapján kapunk képet a menny­országról, ahová Mária érkezik: A mennyei szent városnak / gyöngykapui ma megnyílnak / Jézus édes­anyjának, / áldott Szűz Máriának.[39] Az énekek leggya­koribb jelzői – királyné, mennyországnak királynéja, angyalok, pátriárkák, próféták, apostolok, vértanúk, hit­vallók, szent szüzek, minden szentek királynéja[40] – mind azt fejezik ki, hogy Mária – Szent Fia mellett – az üdvözültek édesanyja, akik maguk is kiveszik részüket dicsőítéséből: Fönn az égben angyalok énekelnek, / a szent Szűznek dicséretet zengenek.[41]

Ami ezután következik, az már az Istenszülő mennyei életéről szól. Szent Pál szerint „az első ember földi, a második a mennyből való, mennyei” (1Kor 15.47). A mennybe felemelkedett Szűzanya már ilyen mennyei asszony, Krisztus, a mennyei ember mellett. De vajon miből is áll a mennyek királynéjának élete? És egyáltalán, miből áll az üdvösség? Nos, énekeink a maguk egyszerű, tiszta látásmódjukkal megsejtetik, hogy az üdvözültek életének központi eleme a Szentháromság szemlélése: Dicsérjük az Úr Jézust a magas mennyben, / Szentháromság egy Istent nagy dicsőségben!... Szenthá­romság híva hív: / siessünk oda, / milyen szép a mennyország, majd megmutatja.[42]

Ugyanakkor énekeink azt is világossá teszik, hogy Mária élete odafönn is szüntelen munkálkodás, a szeretet megélése, hiszen „a szeretet soha el nem múlik” (1Kor 13,8), és ebbe bele tartozik az emberek, a földön küzdők iránti szeretet átélése is: Anyánk, viselj gondot reánk, / küldj szívünkbe vigasztalást.[43] Így jelenik meg az Istenszülő közbejárásának gondolata. Az az anyai, gondoskodó szerep, amely már földi életéből is kitűnt (ld. a kánai menyegzőt, vagy a kereszt tövén ráruházott anyaságot), most válik teljessé, ebben a mennyei létben.

Mária mennyei anyaságát, magyarán, közben­járását, számos szinonimája érzékelteti: Mária szószó­lónk, gyámolónk, (Légy a mi gyámolónk, / isteni Fiadnál hathatós szószólónk[44] – kéri népünk) és főképpen: oltalmazónk (Oltalmad alá sietnek, Szűz Mária, híveid, Keresztények, dicsőítsük).[45]

Sokszor halmozottan jelenik meg mindez: Te vagy erőnk és oltalmunk, / Isten előtt légy szó­szólónk![46] Ezekhez a szerepekhez kapcsolódik a Mater misericordiae jelzője: Irgalmasság anyja, Mária, segíts![47] Nagyboldogasszony ünnepén is ezt kérjük: Ó, dicsőség királynéja, / nézz reánk is, szolgáidra, / irgalmasságnak anyja, / légy híveid oltalma![48] Máriától az irgalmasság ajtajának megnyitását kérjük (vö. Istennek áldott Szűz Anyja és: Ó, áldott Szűzanya).

            Érdemes végig tekintenünk azt is, mihez is kérjük az Istenszülő közbenjárását. Jelenlétének átélése mind­annyiunkat megtérésre, bűnbánatra vezet el: Kérj malasz­tot szándékunkhoz, / töredelmet bánatunkhoz, / hogy szívből megtérhessünk, / s téged dicsőíthessünk.[49] Az Üdvözlégy parafrázisában is így szólítjuk meg: Asszo­nyunk, Mária, / Istennek szent anyja, / bűnösöknek szó­szólója.[50] Máriánál lelki gyógyulást remélünk: Gyógyítsd meg hát bűntől sebzett lelkünket, / hogy megnyerjük segélyeddel üdvünket.[51] Máriapócson a gyónók szűnni nem akaró sora bizonyítja a tapasztalatot, amit sok ének is kifejez: Ide jött el a nagy bűnös, s kéri a Szűz Máriát, / engesztelje bűneinkért a világ Megvál­tóját.[52]

Másik terület Mária szolidaritása a szenvedők, betegek iránt, amit jól ismerünk a Parakliszból is. (Minden szenvedők öröme…, betegek látogatója, minden sínylődőnek oltalma és védelme.[53]) Egész sor strófa vall erről: Sok szenvedő ember kéri pártfogásodat.[54] Testi, lelki szükségekben szenvedők, mind jöjjetek.[55] Különösen az egyedül maradottak védelmezőjének látjuk Máriát: Árva s özvegy, ki elveszté földi támaszát, / pártfogóul válassza a / drága Szűzanyát![56] Végső soron az irgal­masság testi-lelki cselekedeteiről szólunk itt, hiszen a mennyei létforma a szeretet kiteljesedését jelenti.

            De ugyanilyen hangsúllyal jelenik meg énekeink­ben az a gondolat is, hogy Mária halálunkban is mellettünk áll. Az Üdvözlégy nyugati záró formájában is kérjük: imádkozzék Mária értünk most és halálunk óráján. Nos, énekeinkben is visszacsendül ez a motívum: Imádkozzál értünk, / buzgó szívvel kérünk, / most és ha eljő végóránk, / légy velünk, jó anyánk![57] Az Istenszülő áldása átfogja egész életünket: Életünkre s végóránkra / kérj áldást, ó Isten anyja![58] Énekeink szemléletében a halál találkozás szeretteinkkel, köztük főleg a Szűz­anyával: Ha egykor eljön a halál éjjele, / e szavakkal köszönthessünk az égbe’: / Köszöntünk téged, Jézus szent anyja.[59] Közbenjárásának végső célja, hogy elnyerjük az üdvösséget, természetesen, Szent Fia kegyelméből: Alázattal téged kérünk, / szent Fiadnál te szólj értünk, / ajánlj minket kegyelmébe, / vezess hozzá fel az égbe![60] Mária a mi mennybe-vágyódásunknak is megtestesítője (vö. Szűzanyám, tied akarok lenni, Dicsénekem örvendve zengem).

Mégsem szabad azt hinnünk, hogy Mária segít­sége merő passzivitás, tétlenség, amely felment bennün­ket a cselekvés alól. Zarándok-énekeink példaként állít­ják elénk a Szűzanyát: példája minden szentségnek / és nagy kegyelemnek.[61] Azért kötődünk hozzá ilyen erővel, hogy példádat követve, / feljussunk a mennyekbe. A hosszú, fáradságos úton azért esedezünk, hogy nevelje bennünk szent példád az egy, igaz szent hitet, / melyet Fiad élve-halva üdvösségül hirdetett.[62] Elsősorban a hitben lesz példaképünk, hiszen rokona, Erzsébet, róla is azt mondta: „Boldog vagy, ki hittél” (Lk 1,45). Akkor ez arra vonatkozott: „hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked” (uo.). Bennünk immár az örökéletbe vetett hitet segíti elő: Hitünk védelmében, Mária, segíts, / üdvünk szent ügyében, Mária, segíts![63] De a többi „isteni erény” dolgában is segíthet: Legyen hitünk szent gyümölcse a szeretet és remény, / mely fenn­tartson minden vészben ez életnek tengerén.[64]

            Egész erény-katalógust lehet összeállítani, ha összegyűjtjük, mi mindenhez kérjük az Istenszülő segítségét: Igaz bűnbánatra, erős bizalomra, hogy az Istent féljük, buzgó jámborságra, kísértéseinkben, jószándékainkban, ha szükség szorongat, ha ínség fenye­get, minden gyötrelmünkben…[65] Legfőképpen abban segít, hogy példája és imádsága nyomán elnyerjük végső célunkat. Ennek a bizalomnak az erejéből merjük éne­kelni: oda[66] egykor eljutunk, így imádkozunk: Szenthá­romság egy Isten, örökké áldunk![67] Amit ismét csak nem szabad úgy értenünk, hogy nem is kellene semmi többet tennünk, mint hogy imádkozunk, hanem valahogy úgy, hogy egész életünk imádsággá kell, hogy váljék. NB az ének korábbi változatában tényleg az szerepelt: „csak imádkozzunk”, amit tudós papjaink korrigáltak…


 

Dr. Cselényi István Gábor

Máriapócsi énekeink üzenete

III.

 

A pócsi Mária

 

            A Mária-tiszteleten belül persze a pócsi énekek az Istenszülőt sajátosan, mint a Magyarok Nagyasszonyát, és azon belül, mint a mi pócsi Máriánkat, állítják elénk. Az előbbire vonatkozólag csak néhány utalást találunk. Felidéződik a magyar történelem tragikus pillanata, amikor Szent István elveszítette fiát, és – bizánci minták alapján – Máriának ajánlotta fel országát és koronáját: Első királyunk, Szent István / szintén irgalmadban bízván, / kért, hogy oltalmadba végy / s Magyarország anyja légy.[68] Mivel az Istenanya egyébként is az „árvák védelmezője”, világos népünk számára, hogy árván maradt magyar nemzetünknek is gondviselője: Kérd (Jézust), hogy a szent békességet / Jézustól megnyerje néped, / Magyarok Nagyasszonya, / kérj áldást orszá­gunkra.[69] Egész sor énekünk kifejezetten mint a Magya­rok Nagyasszonyát állítja elénk a Szűzanyát (Magyar nemzetnek védőasszonya, Édes Nagyasszony, Magyarok királynéja, Nagyasszonyunk, hazánk reménye, Ó, Nagyasszony, Magyarország árva népe).

            Ugyanerre a szolidaritás-motívumra épül éneke­inkben a pócsi Mária-kép könnyezésének megindoklása is. Ó, égi Anyánk, értünk búsultál, / a pócsi templomban / könnyet hullattál.[70] Még szebb megfogalmazás­ban: Máriapócs drága szép templomában / isteni kegyelmek szent csarnokában / csoda történt, ó nagy csoda! / könnyezett a Szűz Mária! [71]

Magáról a csodatevő ikonról is említés történik: Már régi időktől fényben tündöklik / és sok nagy csodától ékesíttetik / pócsi Szűz Mária képe, / csodálatos könnyezése.[72] A könnyezés énekeinknek kedvelt témája, lásd: A pócsi templom ősi képén.

            Az „istóriás” (históriás) énekek hangulata ébred fel. Az első könnyezés utáni eseményeket így adja vissza a krónikás: Megörvendett a császár ezen szent jelre. / A csodás pócsi képet Bécsbe rendelte. / Kesereg a nép, hogy kincse elvész. / Ó, pócsi szép Szűz­anya, / tudjuk, visszatérsz. / Máriapócsi templom, kegyelmek helye, / csodás képed visszajött, mert itt a helye.[73]

Igen, Mária, akinek Magasztaló éneke szerint Isten az alázatosakkal azonosul, és leveti a hatalmasokat a fejedelmi székből (Lk 1,52), a mi történelmünkben is Pócs poros falvával mutatta ki együttérzését, nem a császárvárosban. És Mária vissza is tért: igaz, már másik ikon orcáján, de újra hullottak a könnyek. Két évszázadon át ez a két könnyezés[74] jelentette Mária­pócsot: Századok előtt már kétszer hullatta, / anyai könnyeit bőven ontotta / Máriapócs szép csillaga, a szentséges Szűz Mária.[75] A harmadik könnyezést[76] így indokolja népünk: Kétkedés mélyébe merült nemzedék / feledni akarta már a könnyezést, / ámde újra könnyét hullatta / a pócsi szép Szűz Mária.[77] Érdekes módon a kárpátaljai énekek szembesítenek bennünket igazán a könnyezés tényével, felrázó erejével (vö. Ének a máriapócsi könnyező Szűz Anyához).

            Vannak, akár igen jámbor lelkek is, akik nem értik, hogyan sírhat Mária a képen, amikor odafönn, a mennyben az Istenanya már az örök boldogság részese. Talán némi támpontot jelenthet ismét a Napba öltözött asszony, aki „fájdalmában és szülési gyötrelmeiben kiáltozott” (Jel 12,2). De kiindulhatunk a szeretet két vonulatából, az Isten- és az emberszeretet kettősségéből is: bár az üdvözültet eltölti a Szentháromság jelenléte, ugyanakkor látja, követi a földön élők sorsát, és jelekkel fejezheti ki együttérzését irántuk. Nos, ezt a nem kis titkot a hívő lélek oly egyszerűen oldja meg: Mária, miért sírsz? Mit jelentenek / lehulló könnyeid? Miért ömlenek? / Oly sok lélek, lám, eltévedt, / és arra vágysz: megtérjenek![78]

            Mert Máriapócson nemcsak a többszörös könnye­zés volt csoda, hanem, hogy évszázadok óta százezrek lelkét alakította át, számtalan ima-meghallgatás színhe­lye volt. Ezt vallja meg az ének: Csodatevő erődben hiszünk és vallunk: / a megtérés csodáját műveld most rajtunk. / Csodatevő erődnek itt van forrása, / sok testi-lelki beteg meggyógyulása.[79] A kegykép melletti falakra felaggatott fogadalmi táblák, mankók, vallomások jelzik, hogy a máriapócsi templom tényleg kegyelmek helye, itt tündöklik, itt ragyog az egek gyöngye.[80]

Az énekek tehát joggal beszélnek a pócsi Máriáról. Születésnapját úgy éljük át, hogy rózsája a pócsi templomban nyílott ki számunkra. Az Istenszülő immár máriapócsi szép Szűz Mária. Az énekekből a pócsi búcsúk teljes forgatókönyve kirajzolódik. Szép a búcsújárás motívuma: Messze földről kegyhelyedre eljöttünk, / hogy általad lelki üdvöt nyerhessünk.[81] Átéljük valamennyien a megérkezés, a célbaérés élmé­nyét: Nyitva áll már előttünk a díszes templom, / ahol eloszlik minden bú és fájdalom. / Itt örömkönnyé válik a bánat könnye, lecsendesül a kebel zajló tengere.[82] Már nem tudunk semmi mást tenni, mint hogy oltárodnál leborulunk, / kegyképednél térdre hullunk.[83] Szebbnél szebb képek ötlenek szívünkbe: Itt tündökölsz az oltáron, / mint harmat a rózsaszálon.[84]

            És csak állunk ott, időtlen időben, belemerülünk az Istenszülő szeretetébe: Képed előtt, ó Mária, / mennynek-földnek királynéja, téged buzgón köszöntünk, / oltalmadért esdeklünk.[85] A Pócson töltött órák után szinte fáj visszatérnünk a hétköznapok egyhangúságába. Csoportosan vagy egyénileg, de bánatosan veszünk búcsút a kegyképtől – Máriától. Kesereg a szívünk, el kell menni, / drága kegyképedet itt kell hagyni.[86] Még az is megfordul a fejünkben, talán mostan tőled utolszor búcsúzunk.[87] De a végső viszontlátás reményében veszünk búcsút: Halálunkban jöjj majd segélyünkre, / isteni Fiadhoz vígy fel mennybe![88]

Ha egy csokorba gyűjtjük azokat az epiteton ornans-okat, díszítő jelzőket, képeket, amelyekkel pócsi énekeink körbeszövik a Szűzanya alakját, sajátos költészet kerekedik ki. Ezeknek egyik gyújtópontja: a megtestesülést befogadó anyaság dicsőítése, főleg természeti képekkel: Tisztaság színaranya.[89] Tisztaság lilioma.[90] Ékes virágszál.[91] Égben nyíló szép virág­szál.[92] Pócsnak ékes rózsája.[93] Szelíd, szende, szép ibolya.[94] Mennynek ékes violája.[95] Mennyei tavasznak legszebb rózsája.[96]Illatfa, melyből sarjadzott üdvünk aranyvesszője.[97] Másik réteg Mária mennyei életének visszatükröződése: Szeretlek, tiszta hajnal.[98] Üdvünk hajnalcsillaga.[99] Mennyország hajnalcsillaga.[100] Angyaloknál ékesebb, / csillagoknál fényesebb.[101] Pócs csillaga.[102] Pócsi templom csillaga.[103] Így lesz a pócsi Mária búcsújárásunk révén mennybe vezető lajtorja,[104] útikalauz számunkra az üdvösség felé.

Végül azt is említsem meg: a pócsi énekek nemcsak magyarul szólalnak meg. Sokszor lehetünk tanúi annak, hogy énekeink megfelelői ruszinul, szlová­kul, románul is felhangzanak a nagy búcsúkon. De ezek elemzése már további feladat lenne. Végül is a pócsi Mária nemcsak a mienk, itthoni magyaroké. Legalább ennyire kárpátaljai testvéreinké is, ottani magyaroké és ruszinoké vagy bármilyen nemzetiségűeké.

Ezért is mertem bevenni pócsi énektárunkba a kárpátaljai Mária-énekeket is. Végső soron az első két könnyezés idején Pócs még a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye része volt. A pócsi búcsúkra éppúgy eljártak a kárpátaljaiak, mint a mi őseink. Ezeknek az énekeknek egy része a nép ajkán született, és ugyanazt a vonalat követik, mint hazai énekeink. ezekre menet közben mindig utaltunk. De vannak szerzőktől (így a dr. Maczkó Sándor – Gebri János, vagy a Hámory V. Dalma – Gebri János szerző-pártól) származó énekek is,[105] amelyek jórészt ruszin eredetű népénekek „magyarí­tásai”, és jól beillenek Mária-énekeink sorába. „Odaát” élő testvéreink hányatott sorsukat is belevetítik énekeikbe:

Ugyanígy hangot kap természetesen az örömüzenet is a kárpátaljaiak (dr. Maczkó Sándor és Gebri János) dalában:

De még ennél is többet mondhatunk. A pócsi Mária egész Kelet-Európáé. Ady Endre, aki a Szilágy­ságban találkozott a pócsi zarándokokkal, és csodálatos verset intézett a pócsi Máriához, oláh Máriaként emlegette a Szűzanyát. Bécsben, a Stephansdomban, az első könnyező ikon kápolnájának oldal­falán ez a felirat áll: Pötscher Maria, mintha csak osztrák lett volna. Amerikában is van egy kis falu, ezzel a névvel: Mariapoch. A pócsi Mária az egész emberiségé. Hiszen az Istenszülő az Egyház Édes­anyja. És az egész emberiségé. Ezt a gondolatot szentesítette számunkra II. János Pál emlékezetes mária­pócsi pápai liturgiája.

 



[1] Oltalmad alá sietnek, 2. vsz.

[2] Örülj, vigadj 4. vsz.

[3] Uo., 1. vsz.

[4] Örülj, vigadj 3. vsz.

[5] Ma született egy kisasszony, 2. vsz.

[6] Képed előtt, ó Mária, 2. vsz.

[7] Áldozzunk, hív keresztények, 2. vsz.

[8] A pócsi szép templomba, 6. vsz.

[9] Uo., 7. vsz.

[10] Az Úristen már elhozta, 1. vsz.

[11] Magyarország királynéja, 1. vsz.                

[12] A pócsi szép templomba’, 2. vsz.

[13] Karácsonyi katavászia, 4. óda

[14] Ma született egy kisasszony, 3. vsz.

[15] Üdvözlégy, Mária, 1, 3-4. vsz.

[16] Örülj, vigadj, 1. vsz.

[17] Áldozzunk, hív keresztények, 3. vsz.

[18] A pócsi szép templomba, 4. vsz.

[19] Áldozzunk, hív keresztények, 4. vsz.

[20] Uo. 5. vsz.

[21] Pl. Egek királynéja, 1. vsz., Százezerszer… 6. vsz.                    

[22] Üdvözlégy, Mária, 1. vsz.

[23] Istennek áldott, 1. vsz.

[24] Mária gyermekei, 2. vsz.

[25] Üdvözlégy, Mária, 1. vsz.

[26] Uo., 1. vsz.

[27] A mennyei szent városnak, 9. vsz.

[28] Áldozzunk, hív keresztények, 6. vsz.

[29] A mennyei szent városnak, 11. vsz.

[30] Szeretlek, szép Szűz Mária, 3. vsz.

[31] Oltalmad alá sietnek, 2. vsz.

[32] Megzendült az angyalok hárfája, 3-5. vsz.

[33] Nagyboldogasszony zsolozsmájából

[34] Örülj, vigadj, 2. vsz.

[35] Mária elhunyta után, 1. vsz.

[36] Örülj, vigadj, 5. vsz.

[37] A mennyei szent városnak, 6. vsz.

[38] Szeretlek, szép Szűz Mária, 4. vsz.

[39] Uo., 1. sz.

[40] Ld. a Boldogságos Szűz Mária versszakainak kezdő sorai

[41] Százezerszer üdvözlégy, 2. vsz.

[42] Mária gyermekei, 2-3. vsz.

[43] Téged jöttünk, 8. vsz.

[44] Kérünk, ó Mária, 1. vsz.

[45] Oltalmad alá, 1. vsz.

[46] Téged jöttünk, 5. vsz.

[47] Egek királynéja, 6. vsz.

[48] A mennyei szent városnak, 7. vsz.

[49] Uo., 12. vsz.

[50] Üdvözlégy, Mária, 5. vsz.

[51] Hozzád megyünk, bús árváid, 8. vsz.

[52] Ide jöttünk, buzgó hívek, 3. vsz.

[53] A Paraklisz 2. sztichirája

[54] Isten hozott e szent helyre, 5. vsz.

[55] Uo., 7. vsz.

[56] Ó, mily édes, örvendetes.  5. vsz.

[57] Üdvözlégy, Mária, 6. vsz.

[58] Áldozzunk, hív keresztények, 8. vsz.

[59] Százezerszer üdvözlégy, 6. vsz.

[60] Téged jöttünk köszönteni, 11. vsz.

[61] Üdvözlégy, Mária, 2. vsz.

[62] Oltalmad alá, 3. vsz.

[63] Egek királynéja, 3. vsz.

[64] Oltalmad alá, 4. vsz.    

[65] Egek királynéja

[66] ti. a mennyországba

[67] Mária gyermekei, 4. vsz.

[68] A mennyei szent városnak, 10. vsz.

[69] Áldozzunk, hív keresztények 7. vsz.

[70] Százezerszer üdvözlégy, szép Szűz Mária, 1. vsz.

[71] Kik vagytok Jézusnak igaz hívei, 2. vsz.

[72] Uo. 3. vsz.

[73] Százezerszer üdvözlégy, szép Szűz Mária, 2-3. vsz.

[74] 1696. nov. 4 – dec. 8. és 1715. aug. 1., 2. és 5.

[75] Kik vagytok…, 4. vsz.

[76] 1905. dec. 3-30.

[77] Kik vagytok…, 5. vsz.

[78] Uo., 11. vsz.

[79] Máriapócsi templom, 6-7. vsz.

[80] Uo. 1. vsz.

[81] Százezerszer üdvözlégy, 5. vsz.

[82] Máriapócsi templom, 2-2. vsz.

[83] Téged jöttünk, 9. vsz.

[84] Uo., 2. vsz.

[85] Képed előtt, 1. vsz.

[86] Isten veled, anyánk, 1. vsz.

[87] Uo.

[88] Uo. 7. vsz.

[89] Képed előtt, 3. vsz.

[90] Áldozzunk… 2. vsz.

[91] Mennyországnak királynéja, refrén. Ismerjük Tartally Ilonának az első könnyezés történetét leíró regénye könyvcíméből is.

[92] Uo., 10. vsz.

[93] A pócsi szép,14. vsz.

[94] Uo. 6. vsz.

[95] Uo. 4. vsz.

[96] Ezerszer köszöntünk, 7. vsz.

[97] Szeretlek, szép szűz Mária, 2. vsz.

[98] Szeretlek, szép szűz Mária, 7. vsz.

[99] Istennek áldott, 3. vsz.

[100] Üdvözlégy, szépséges, 2. vsz.

[101] A pócsi szép, 3. vsz.

[102] Uo. 18. vsz.

[103] Téged jöttünk, 3. vsz.

[104] Előverses sztichira Nagyboldogasszony utóvecsernyéjén, 3. vers.

[105] Vö. Örömünnep virradt ma ránk, Ma született Mária, Boldogasszony Anyánk, ínség az életünk, Mária-ének magyaroknak, Májusi himnusz az Istenszülőhöz, Októberi himnusz az Istenszülőhöz.