A magyar-bolgár kapcsolatok eredete

Cselényi István Gábor, Görögkatolikus Egyház, Piliscsaba

Előre bocsátom, csupán összefoglalást szeretnék adni a kérdés szerteágazó irodal­mából. A magyarok és bolgárok őseinek sorsa már honfoglalásunk előtt is egybe­kapcsolódott.[1] Éppen ezért érdemes áttekinteni, hogy vannak-e történeti, illetve más vonatkozású adatok arra, hogy a magyarok és a bolgárok ősei együtt éltek-e, továbbá: jelentős hatással voltak-e egymásra?

Régészeti és zenei párhuzamok

 

A legújabb és legátfogóbb antropológiai felmérés szerint a VIII-IX. században a Kárpát-medencébe érkező honfoglalók embertani szempontból egységesek voltak.[2] Erre vonatkozólag szenzációs bejelentést tett a Fóthi Erzsébet, a Természettudományi Múzeum munka­társa.[3] Fóthi Erzsébet kutatásai szerint ugyanis a honfoglalók egységes megjelenésű, antro­pológiailag homogén csoportot alkottak, és a korai bolgárokhoz hasonlítottak. Fóthi kutatásai alapján a honfoglalók egységes antropológiai megjelenése és egyértelmű rokonságuk (de nem feltétlenül azonosságuk!) a korai bolgárokkal, nos, mindez előtérbe állíthatja a bolgár-magyar kapcsolatok kutatását. Fóthi egyébként megállapította, hogy a kárpát-medencei, első­generációs honfoglalás-kori népességgel összevetve, a baskíriai térség, az egykori Magna Hungaria, illetve Magna Bulgaria területén éltek embertani szempontból hasonló csoportok. Fóthi azt is hangsúlyozta, hogy sem a magyarok, sem a bolgárok elődei nem voltak őslakosai Baskíriának, oda később vetődtek el, valószínűleg a Fekete-tenger partvidékén fennállt nagyobb bolgár-török állam felbomlása után.[4]

Hogy aztán ez a hasonlóság közös gyökereket jelent-e? Nos, a honfoglaló népességnek csak egy része, az előkelő és a középréteg volt bolgár-török eredetű, akiknek a származása éppen az említett Baskíria területére vezethető vissza. Ebből adódott, hogy az előkelőket sokan törökös műveltségűnek tekintették, viszont a köznép soraiban találták meg – a nyelvészek teóriáit igazolandó – a magyarságnak valószínűleg a többségét adó, döntően finnugor eredetű csoportot. (Hogy a magyarság döntő alkotóeleme finnugor nyelvű volt, azt leginkább az valószínűsíti, hogy ma is finnugor nyelven beszélünk, akármilyen erős vagy gyenge volt is a törökös hatás.)

Éppen ezért érdemes áttekinteni, hogy vannak-e történeti, illetve más vonatkozású adatok arra, hogy a magyarok és a bolgár-törökök együtt éltek-e, továbbá jelentős hatással voltak-e egymásra? A válasz természetesen: igen! A két nép kapcsán Juhász Péter már a nyolcvanas években leszögezte, hogy a magyarság (illetve a magyarok elődnépei) törté­netének elmúlt háromezer évéből legalább két és fél ezer évet a bolgárok, illetve az előbolgárok szomszédságában, vagy velük együtt töltöttek.[5]

A korai magyar-bolgár érintkezést nemcsak a régészet igazolja. A nyelvtudósok mellett (akikről még szó esik) mindmáig gyakorlatilag csak a zenetudósok képesek a magyarság (zenei) gyökereire vonatkozó következtetéseket nagy bizonyossággal levonni. Ezek a kutatások pedig Kodály Zoltán és Vikár László óta csak részben erősítik a finnugor eredetet, s inkább bolgár-török kapcsolatra utalnak.[6] A zenei kutatások nem igazolták a finnugor kapcsolatok elsőségét, minthogy az a finnugor népcsoport (a cseremisz), amely a magyarokhoz hasonló pentaton hagyományt követ, nem teljes egészében vette át ezt a tradíciót. Vagyis az ősi magyar zenei világ egyértelműen csuvasos jellegű. A magyarság eredete zenei szempontból kifejezetten törökösnek tekinthető, azon belül a ritkább csuvas- ághoz (a bolgár-török ághoz) kötődik, nem a világszerte sokkal jobban ismert és elterjedtebb köztörökhöz.

Nyelvészeti párhuzamok

És itt a nyelvészet segítségét is igénybe kell vennünk. Tudjuk, a bolgárok ma szláv nyelven beszélnek, mármint a dunai águkhoz tartozó nép, de az Urál hegységben ma is élnek a Baskíriából elszármazott csuvasok, akiknek bolgár-török nyelve távolról ugyan, de őrzi az ősibb, korai nyelvet, amely az ogur-török ághoz tartozott. Érdekesség, hogy a mai magyar nyelvben mind a szláv bolgárból, mind pedig a bolgár-törökből számos jövevényszó érkezett. Ez is azt bizonyítja, hogy a két nép évezredeken át szoros kapcsolatban állt egymással.

A törököknek három ága létezik: az első a köztörök; ilyenek például a mai Török­ország területén élő népcsoportok, őket oguzoknak is nevezik. A második csoportba a kipcsak-törökök tartoznak; például a legendás bulakok vagy a mai kazahok. A harmadik csoportba a bolgár-törökök számítanak, akiknek mai leszármazottai a csuvasok, s ezeket a csoportokat ogurnak is nevezik. Fontos tudni, hogy a magyarok idegen nyelvű elnevezése, az onogur egy ilyen bolgár-török népcsoportra utal, de erről később még ejtünk szót.

A bolgár-magyar együttélést számos szerző elemzi. Már a múlt század elején a finnugor kapcsolatainkat kutatók is elismerték, hogy legalább a Kr. u. 600-tól bolgár hatások, méghozzá volgai bolgár hatások érhették a magyarságot. (Ezek a volgai bolgárok azok, akikről most kiderült: antropológiai rokonságban vannak a Kárpát-medencébe a VIII. század végén beérkezett honfoglalók összességével.)

A bolgár-magyar kapcsolatokat elemzők időben egyre előrébbre tolják az együttélés, vagy legalábbis a bolgár-magyar szomszédság időpontját. Zsirai Miklós szerint az Urál környékén, Kr. u. 460 körül kezdődtek a kapcsolatok.[7] Munkácsi Bernát az ugor korra tette ezt az együttlétet, vagyis még a magyarság önálló megjelenése előtti időszakra. Ezt arra alapozta a híres nyelvész, hogy az obi-ugor (vogul és osztják) nyelvekben is vannak közös török jövevényszavak, így például a hattyú, a hód és az enyv megfelelői.[8]

Munkácsi elméletét a híres turkológus, Ligeti Lajos fejlesztette tovább. Ő mutatott rá a csuvasos (ogur-török, bolgár-török) hatás nagyobb jelentőségére, és további szavakban mutatta ki ezt a hatást.[9] Így például a nyár, a nyak és a nyereg is alighanem bolgár eredetű.

Gombocz Zoltán még ősibb kifejezéseket kutatott, és így kiderült, hogy a legalapvetőbb, úgyszólván a legprimitívebb tevékenységek között is vannak török szavak, ami a legkorábbi együttélésre utal.[10] Igaz, más kutatók (így Rásonyi László) kiemeli, hogy egy kipcsak-török ághoz tartozó nép, a bulak is együtt élhetett a bolgárokkal és a magyarokkal Magna Hungária, azaz a Volga környékén. Ez a bulak (blak) törzs kísérte el szerinte a magyarokat és a bolgárokat a mai Erdély, illetve az Al-Duna vidékére. Sőt, azt is feltételezi, hogy a bulakokhoz tartoztak esetleg az erdélyi gyulák, illetve Gyula törzse is, bár ezt egyér­telműen bizonyítani nem tudta.[11]

Finnugor kutatók, így Matti Räsänen vetette fel, hogy az ótörök nyelvek is átvettek szavakat az obi-ugoroktól, így a vörösfenyő az ujgurban (ez szintén törökös nyelv), az őstörökben és a vogulban is ugyanaz a szó, vagyis a „tyt”.

A magyar nyelvben elforduló, a honfoglalás előtti időszakban átvett, döntően csuvasos eredetű török jövevényszavak számát 200-ra teszik a szakemberek, ami óriási arányt jelent. Ez azt mutatja, hogy a bolgárok, illetve más – köztörök és kipcsak-török népek – gyakorolták ebben az időszakban a legnagyobb hatást a magyarságra, illetve az ugorságra.

A népnevek vallomása

A nyelvészet tanúságtételét kiegészíti a magyarságra vonatkozó népnevek elemzése is.[12] A bizánciak türkökként, néha „szavartü aszfalü”-ként, sőt „hun”-ként, esetleg onogurként emlegettek minket, a nyugati népek pedig szintén a bolgár-török onogur néptörzsről neveztek el bennünket szláv nyelveken „vengri”-nek, franciául „hongrois”-nak, latinul „Hungarus”-nak. Az onogur egyébként tíz nyilat, átvitt értelemben tíz törzset jelent bolgár-török nyelven. (On = tíz, ogur = nyíl, átvitt értelemben pedig törzs.) Mindez azt mutatja, hogy az onogur nép törzsszövetségben élt. Egyes kutatók szerint az onogurok olyan helyen éltek, ahol később a magyarok jelentek meg, így a nyugati források a korábbi népről, az onogurokról nevezte el az új jövevényeket, a magyarokat, nem törődve azzal, hogy ők nem török, hanem finnugor nyelven beszéltek.

Mások viszont vitatják a nyelvészek állításait, a kérdést jelenlegi tudásunk alapján egyébként nem lehet egyértelműen eldönteni. Annyit mondhatunk viszont, hogy bolgár-török eredetű nemcsak a magyarok idegen nyelvű elnevezése, hanem a honfoglaló törzsneveink közül is legalább három bolgár-török származású. Ezeket a törzsneveket egyébként valószínűleg a Kazár Birodalom alá tartozó ősmagyarok használták. (A kazárok vagy bolgár-török, tehát csuvas-török nyelven beszéltek, vagy pedig a köztörök ághoz tartoztak a törökségen belül, de az biztos, hogy a vallásuk a zsidó volt, és ezzel egészen egyedülállónak bizonyultak a Fekete-tenger vidékén.)

 

 

Történeti források

A legkevesebb adat érdekes módon – legalábbis a két nép őstörténetét illetően – a történeti forrásokból vehető ki.[13] Éppen ezért sem a magyar, sem a bolgár tankönyvek nem (vagy csak említés szintjén) tárgyalják a két nép esetleges rokonságát, vagy legalábbis több évezredes folyamatos kapcsolatait. Minthogy az írásbeliség egyik népre sem volt jellemző honfoglalásuk, illetve államalapításuk előtt, így érthető, hogy a pusztákon, sztyeppéken vagy éppen erdős területeken át vándorolva nem vezettek egymásról krónikákat. Nem meglepő tehát, hogy e népekről csak bizonytalan és hiányos források maradtak fenn.

Az egyik ilyen forrás a bizánci Priszkosz Rhétoré, aki Attila hunjai idején élt, s aki szerint Kr. u. 463 táján „a keleti rómaiakhoz követséget küldtek a szaragurok, az ugorok és az onogurok, amely népek elvándoroltak saját lakóhelyüktől, minthogy harcba bocsátkoztak velük a szabirok, akiket az avarok űztek el, akiket viszont az Óceán partvidékén lakó népek késztettek arra, hogy más vidékre költözzenek.”

Juhász Péter szerint az óceán mentén élő kínaiak megverték a zsuan-zsuan népet, amely valószínűleg az avarokkal azonos, és az avarok váltották ki azt a kétségbeesett menekülést, illetve követségküldést, amely az egymással láthatólag együttműködő ugorok (s így talán a magyarok) és az onogurok (bolgár-törökök) nevéhez fűződik. Érdekesség az is, hogy más kutatók szerint a szaragurok elnevezése a „fehér ogurok”-nak felel meg, tehát ezek is bolgár-törökök lehettek. Mindez azt jelenti, hogy az ugorok és az onogurok törzsszövetségben élhettek egymással a Kr. u. V. században.

http://www.ng.hu/PhotoProxy.aspx?photo=0/4/2/04201.jpgEgy másik forráscsoport kínai eredetű, ennek taglalása bonyolult lenne itt, de azt megemlítjük, hogy a kínai források alighanem ting-ling néven emlegették az ogur népeket az V. században. A kínaiak a VI. században már egy tie-lö törzsszövetségről szólnak, amelyben az u-ho, u-go törzs is szerepel, amelyet a kutatók érdekes módon nem ugornak, hanem ogurnak, tehát töröknek tartanak. Később felbukkan egy pa-su-ki-li nép is a kínai forrásokban, amelyet a baskíroknak feleltetnek meg a szakértők.

Mindennek alapján Juhász Péter azt állítja, hogy a magyarság már az Urál szibériai oldalán kapcsolatba került a bolgár-törökökkel, tehát nem a hegység európai (volgai) oldalán találkozott ezzel a népcsoporttal. Nyugat-Szibériában a magyarok elődei eszerint már Kr. e. 1000-500 között bolgár-török népekkel éltek együtt.

Juhász hozzáteszi, hogy a Kr. u. 585-643 között fennálló bolgár birodalomban, Kubrat (Kurt) uralma alatt magyarok is éltek. Ezután a kazár birodalom támadta meg ezt az államalakulatot. Ekkor három részre oszlottak a bolgárok (és alighanem a magyarok is). Az egyik rész elvándorolt az Al-Duna felé Aszparuh vezetésével. Ő tekinthető a mai Bulgária „alapító atyjának”. A másik csoport Bat-Baján vezetésével a kazárok uralma alá került, és végül egy harmadik csoport vándorolt északra, a Volgához, ahol akár a magyarság egyes részeivel is együtt élhetett, legalábbis ezt bizonyítja, hogy a Magyarországról keletre induló Julianus barát a XIII. században még errefelé talált magyarul beszélő csoportokat. A volgai bolgár és magyar etnikumokat alighanem a tatárjárás söpörhette el.

Az eddigiekből úgy tűnik, hogy a magyarok őseivel kapcsolatban álló „előbolgárok” bolgár-török nép voltak. A magyar-bolgár kutatások sajátossága, hogy a magyar tudósok a bolgárokat török eredetűnek tartják, ám a teljesség kedvéért el kell mondanunk: a bolgárság eredete korántsem egyértelmű. A magyar tudósok egy része is azt állítja, hogy a bolgár név valamilyen keveredett népcsoport elnevezése. Így nem kizárt, hogy más népek is befolyásolták a bolgár nemzet kialakulását. A szláv-bolgár kortárs történészek a legutóbbi időkben pedig egyenesen tagadni kezdték az előbolgárok, vagyis a korai bolgárok török származását. (Korábban voltak olyanok a bulgáriai történészek között, akik elismerték a török hatást a bolgár nép etnogenezisében.) A mai vezető bolgár történészek, például Bozsidar Dimitrov, a bolgár Nemzeti Történeti Múzeum igazgatója azt hangsúlyozza, hogy az előbolgár indoeurópai nép volt, tehát a szlávok, a germánok, a latinok, az indoirániak rokona. Dimitrov szerint az indoeurópai bolgárok a Pamír és a Hindukus hegységből indultak nyugatra. A bolgárok Dimitrov és egy másik történész, Petar Dobrev szerint is elvetődtek a Volga mellé. Ők sem tagadják, hogy a Kaukázusban, a Fekete-tenger-partján és az Al-Duna mentén, továbbá a mai Bulgáriában is ugyanez a népcsoport jelent meg. Ugyanakkor azt állítják, hogy ez a nép nem török, hanem indoiráni volt. (Ez az elmélet alighanem azért is rokonszenves nekik, hiszen a szláv-bolgárság 500 évig az oszmán-törökök irtózatosan kegyetlen elnyomását volt kénytelen elszenvedni, márpedig az oszmánok – ha nem is tartoznak a csuvasos török nyelvek közé, de – a köztörök, vagyis türk népcsoportok legnépesebb etnikumát alkotják.)

Ha netán a bolgárok tényleg – vagy legalább részben – indoirániak lennének, akkor az megmagyarázna néhány régészeti furcsaságot. A bolgárok és a magyarok közös múltjába ugyanis könnyebben beilleszthető lenne az a tény, hogy a vaskorig a finnugorokhoz (így tehát a magyarok elődeihez is) köthető régészeti kultúrák számát Fodor István archeológus 37-re teszi, s ezek közül kettő kapcsolható a bolgár-törökökhöz (csuvasokhoz) is, négy pedig a türkökhöz általában. Az indoeurópai, iráni, szarmata hatást viszont 17-19 régészeti kultúrában mutattak ki a finnugorokkal közösen. Ez azt jelenti, hogy a bolgár-török és a magyar együttélés korai szakaszait érdemes tovább vizsgálni. (Számos forrás szerint az „andronovói” kultúrában érhette iráni hatás a bolgár-török és az ősmagyar vagy ugor népcsoportokat.) Történészeink közül például Györffy György vetette fel, hogy a magyar szóban a „magy” szótag például egyenesen az indoeurópai-indoiráni „man” (ember) szóból ered. Ha a bolgárok indoeurópai eredetűek lennének, az megmagyarázná az ősi indoeurópai szóátvételek egy részét is a magyarban (mint amilyen a víz vagy a ház)…

Közös vallástörténeti adatok

Az esetleges „indoeurópai szál”-tól függetlenül feltételezhető, hogy a magyar és bolgár-török népcsoportok Eurázsia számos pontján valószínűleg együtt bukkantak fel az évezredek során. Így a Kaukázustól kezdve Baskírián át a Kazár Birodalomig, a Fekete-tenger partvidékétől Erdélyig több helyen is szorosan érintkeztek egymással, sokszor egyébként nem is feltétlenül szövetségesként, hanem ellenségként. A magyar honfoglalást közvetlenül például azoknak a besenyőknek a támadása váltotta ki, akik a bolgárok kérésére támadták hátba a magyarokat. A magyarok viszont éppen a bolgárokat próbálták ekkor bizánci szövetségben legyőzni. A magyar honfoglalás idején a bolgárok egyébként már inkább szláv nyelvű államot alkottak az Al-Duna mentén, illetve a Balkán-félszigeten, amiben a keleti kereszténység felvétele is szerepet játszhatott.

Természetesen, két népcsoport annak ellenére is lehet rokonságban egymással, ha ellenséges viszonyban vannak – érdemes csak a római legendákra, például a szabin nők elrablására utalni. A nőrablás és a két nép közös eredete a magyar Csodaszarvas-mondában is fennmaradt. Hunor és Magor ugyanis a mitológiai Belárhoz kapcsolódik ebben a történetben. Belárt pedig a kutatók a „bolgár” népnévnek feleltetik meg. Hunor és Magor Belár fiainak feleségeit rabolják el.

A közös bolgár-magyar mitológiai kapcsolatokat Dümmerth Dezső szerint a Csaba királyfiról szóló legendakör is táplálja. Így például szerinte az Árpád-ház rokonságban volt a bolgár kánokkal, s Csaba királyfi is esetleg bolgár-török eredetű lehet, akinek a legendáját a székelyek őrizték meg, s aki Álmos fejedelmünk közeli rokona volt. A székelyeket sokan, sokféle nép leszármazottjának tekintik, Rásonyi László például a csuvasoknál meglévő szekil név, illetve szó alapján a székelyeket bolgár-török eredetűnek tartja.

A bolgár hatások között tarthatjuk számon a keresztény terminológia egy részének átvételét is magyar nyelvünkben. Melich János szerint nyelvünk keresztény töltésű szláv szavai két rítusból származnak. A többség viszonylag kései átvétel a horvátból és a szlovénből. A másik, kisebb, de korábbi eredetű a görög rítusra megy vissza. Ide tartozik a pap, szombat, kereszt, diák, vádol, panasz, zarándok, pitvar, karácsony, amelyek ószláv, vagy egyházi szláv (bolgár) átvételek – H. Tóth Imre szerint. Itt jegyzem meg, hogy téves az a nézet, hogy a magyarság csak Szent István, jobb esetben Géza fejedelem alatt vette fel a kereszténységet, mégpedig a nyugati rítust. Már az óhazában is megismerkedett a keresztény hittel, mégpedig annak keleti változatával. Mindez csak megerősíti a magyar-bolgár kapcsolatokat. Az ótestamentumi hagyományra visszamenő keresztnevek használata (Sámuel, Dávid, Salamon) szintén ortodox, elsősorban bolgár szokás. Köztudott, hogy Cirill alkotta meg a szlávok első ábécéjét, az úgynevezett glagolicát. A tévesen Cirillnek tulajdonított és róla elnevezett cirillica valamivel később, Bulgáriában jött létre. A bolgár egyház mindkét írásrendszert rendszeresen használta. A székelyek rovásírásban vannak olyan jelek, amelyek a szláv ábécékre mennek vissza. Valószínű, hogy az e, o (és talán a zs) jel a glagolicából került át. Az átvétel ideje a 9-12. század közötti időszakra tehető. Ezzel szemben az a, h, l, f forrása a cirillicában keresendő. A bolgár-magyar kapcsolatokkal nagyon sokat foglalkozó Sztojan Radev szerint az egyházi életen és az írásos műveltségen kívül, a földművelés, a házépítés és a mezőgazdaság más területein nagyon sok szláv-bolgár szó került a magyarba. Ilyen jövevényszó például: a széna, szalma, lapát, gerenda, szilva, rozs, cseresznye, bab, rozsda, barázda, mezsgye, ugar, iga és mészáros szavunk.

A két nép történetét sok szál fűzi egymáshoz a középkorban is, a magyar vagy a bolgár államiság kialakulása után. De ez már egy következő kutatás területe.

 


 

A magyar-bolgár kapcsolatok eredete

Cselényi István Gábor, Görögkatolikus Egyház, Piliscsaba

Csupán összefoglalást szeretnék adni a kérdés szerteágazó irodalmából. A magyarok és bolgárok őseinek sorsa már honfoglalásunk előtt is egybekapcsolódott. Éppen ezért érdemes áttekinteni, hogy vannak-e történeti, illetve más vonatkozású adatok arra, hogy a magyarok és a bolgár-törökök együtt éltek-e, továbbá jelentős hatással voltak-e egymásra? A válasz természetesen: igen! A két nép kapcsán Juhász Péter már a nyolcvanas években leszögezte, hogy a magyarság (illetve a magyarok elődnépei) történetének elmúlt háromezer évéből legalább két és fél ezer évet a bolgárok, illetve az előbolgárok szomszédságában, vagy velük együtt töltöttek. A legújabb antropológiai felmérés szerint a VIII-IX. században a Kárpát-medencébe érkező honfoglalók embertani szempontból egységesek voltak, és a korai bolgárokhoz hasonlítottak. Nyelvészeti párhuzamok, közös régészeti leletek is felfedezhetők az akkori bolgár-törökök és magyarok között, sőt közös zenei, mitológiai és vallási hagyományok nyomai is kimutathatók. A két nép történetét sok szál fűzi egymáshoz a középkorban is, a magyar vagy a bolgár államiság kialakulása után.

 



[1] Cselényi István Gábor: Rilai Szent Iván a bolgár-magyar kapcsolatok fényében. In: Magyarország és a Balkán vallási és társadalmi kapcsolatai, Bolgár Kulturális Fórum, Budapest 2011. 123.

[2] www.ng.hu/Civilizáció/2005/09/Antropológiai_szenzáció_és_a­ magyar_bolgár_kapcsolatok. I.

[3] Előadás a Magyar Őstörténeti Munkaközösség Egyesület 2013-as konferenciáján.

[4] Szegő Iván Miklós: Szenzációs kutatási eredmények a honfoglalásról.

in: http://national.geographic.hu/index.php

[5] Honfoglalás és régészet. A honfoglalásról sok szemmel. (Szerk. Győrffy György) Balassi Kiadó, Bp. 1994. 67.

[6] Antropológiai_szenzáció… I.

[7] Zsirai Miklós: Finnugor rokonságunk, Bp. 1937. 83.

[8] Munkácsi Bernát: Ugor füzetek 5. Bp. 1884. 45.

[9] Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás előtt és az Árpád-korban. Bp. 1986. 77.

[10] Gombocz Zoltán: Régi török jövevényszavaink. Budapest 1907. 203.

[11] Rásonyi László: A magyar eredetkutatás orosz kapcsolatai. Budapest 1962. 105.

[12] Antropológiai_szenzáció… II.

[13] Uo.III.