Dr. Cselényi István Gábor

A pócsi Mária-énekek

 

            A Magyar Görögkatolikus Egyház idén ünnepli a máriapócsi zarándokhely létrejöttének 300. évfordulóját. Ugyanis az ún. 2. sz. könnyező Mária-ikon 1715-ben könnyezett először. (Az 1. kegykép, amely 1696-ben könnyezett, kikerült Bécsbe, ma is ott őrzi a Stephansdomban, de ott újabb könnyezés nem következett be.) Jómagam is görögkatolikus lelkész vagyok, és elmondhatom, igen gyér folklórunk egyetlen néven nevezhető hagyatékát jelentik számunkra a pócsi Mária-énekek. Ezeket gyűjtöttem az évtizedek folyamán, és szintén idén adtam közre Pócsnak ékes csillaga címmel. Elemzésükre mindez ideig még senki sem vállalkozott, erre tennék most kísérletet. Előre bocsátom, nem a „hivatalos egyház” textusai ezek, hanem az egyszerű hívő nép zarándokénekei. Kissé talán túlfűtöttek, érzelgősek, de a szabolcsi, borsodi, kárpátaljai nép önvallomásai.

 

A pócsi énekek kialakulása

 

Elsőként ez a kérdés vetődhet fel: hogyan keletkeztek zarándok-énekeink? A pócsi énekeket jó­részt ugyanaz a törekvés hozta létre, mint a latin Mária-énekeket: a hívő nép nemigen ismerte a liturgia nyelvét (latin, ill. görög vagy ószláv), magyarul kívánt megszólalni. Ismerjük szertartásunk „Kálvária-útját”, amelyet a magyar liturgikus nyelvért folytattunk[1]. Mégsem ez az egyetlen ok, amiért pócsi énekeink kialakultak. Szükség volt ezekre a sokstrófás, hosszú énekekre a legtöbbször gyalogosan megtett zarándokút közben, vagy itt, Mária­pócson az istentiszteletek szüneteiben, a temetőben, vagy az éjszakai virrasztás alatt. A zarándokének sajátos műfaját az jelenti, hogy az előénekes „kántál”, fennhangon elővezeti a szöveget, amit a nép énekelve ismétel. A refrént már rendszerint nem is kell kántálni.

A pócsi énekek abban is hasonlítanak nyugati társaikra, hogy ugyanabból a zenei háttérből, a magyar népzene fájáról nőnek ki. Nem neves zeneszerzők művei, hanem egyszerű falusi kántorok, idősebb asszonyok – egyszóval a nép költötte, szövögette az énekek dallamát és szövegét. Távoli búcsújáróhelyek motívumai is vissza-visszacsendülnek bennük. Itt-ott azonban, mint majd kiderül, előbukkan bennük a görög liturgia egy-egy motívuma is, mint a Mennyei király (a Szentlélek) emlegetése vagy az ikon-tisztelet. És mindig abban a meggyőződésben szólalunk meg, hogy Máriapócson valami történelmileg hihetetlenül jelentős esemény történt, sőt történik ma is, ezért Mária – annak ellenére, hogy minden nép, minden hívő édesanyja – a mi Máriánk, mienk, görögkatolikusoké, hiszen ő a máriapócsi szép Szűz Mária!

De nemcsak a pócsi énekek merítenek liturgikus háttérből. Ennek a fordítottja is igaz: a zarándok-énekek számos dallama bekerült a magyar görögkatolikus liturgiába. Erre főleg a kerub-ének – és a szokás szerint ennek dallamára éneklendő szövegek, az És imádunk, valamint az Áldozási vers – adott lehetőséget, amelyeknek nincs kötött dallama. Korábbi zenei könyvemben számot adtam ezekről.[2] Kerub-szárnyakon szállhat immár számos pócsi ének: A pócsi szép templomba’, Oltalmad alá sietnek, Örülj, vigadj, A mennyei szent városnak, Isten veled, anyánk kezdetű énekeink.

 

Pócsi születésű énekeink

 

Azonnal látható, hogy búcsús énekeink közeli rokonságot mutatnak a korabeli római katolikus énekekkel, főleg a Mária-kegyhelyek repertoárjával, a magyar búcsújáró-énekekkel. Jó néhány éneket egyszerűen csak átvettünk és immár sajátunkként éneklünk. Sokszor annyit tettek elődeink, hogy ezeknek az ismert „latin” énekeknek a dallamára új szöveget írtak. Vannak azonban kifeje­zetten Máriapócson született énekeink is, sőt olyanok is, amelyek, mint látni fogjuk, utalnak a könnyezések történetére. A követke­zőkben ebbe a három csoportba osztjuk az énekeket, de meg is fordítjuk a sorrendet, hiszen számunkra az a legizgalmasabb, melyek a kifejezetten pócsi származásúak.

A gyökerek kutatásában nagy segítségemre volt Szabó József esztergom-szentgyörgymezei kántor úr, aki a katolikus népénekek jó ismerője és kedvelője. Ő vezetett rá, hogy amint Bartók Béla a magyar népdalokat a sorok szótagszáma és a strófaszerkezete alapján osztályozta (amit aztán Volly István is követett a vallásos népénekek körében), a hasonló szerkezet a búcsús énekek esetében is irányadó lehet. Másik szempont a lelőhely lehet, és esetleg felmerül a görög liturgiával, vagy akár a liturgikus énekeinkkel való érintkezés. Az említett hármas osztályozás ezek alapján alakult ki.

A máriapócsi énekek kiemelkedő csoportját azok alkotják, amelyekről valószínűnek látszik, hogy szabolcsi, sőt görögkatolikus eredetűek. Ott van mindjárt a Kérünk, ó Mária c. ének, amely nem­igen található meg másutt elterjedt búcsújáró énekek között. Kárpátaljai változata: Szűz Anyánk, Mária, üdvözlünk tégedet. Sorainak szótagszáma: 12-12-12-12, strófaszerkezete: A B C D. Talán liturgikus énekeink zenei világára emlékeztet, hogy a 3. sorban s-fi-s-l-f-m-r szerepel, a szó tehát magához rántja, majd visszaejti a -t, ahogy sztichiráinkban gyakran tapasztaljuk, ami csalhatatlanul a tetrachordos építkezés maradványa![3]

Néhány pócsi énekünk „görög” eredetét az is igazolja, hogy az eucharisztikus liturgiához hasonló zenei keretben (szó-tól szó-ig vagy -ig) mozog a dallam, mégis mintegy „középre” zárul, nem pedig a hangnem alaphangjára (a tonikára).[4] Erre egész sor példát találunk, ilyen az iménti első énekünk is.

Kedvelt kisboldogasszony-napi énekünk, az A pócsi szép templomba’. Benne van Volly István Százegy Mária-ének c. gyűjtményéban, 62-es szám alatt, mint debreceni gyűjtés. Tehát származási helye, de szövege is (vö. pócsi templom) félreért­hetetlenné teszi a görög eredetet. Ezt erősíti az is, hogy – az előző énekhez hasonlóan – az egyik tetrachord-alaphang futóhang-szerű felemelése és visszaejtése is megjelenik benne, pócsi változatában, ti. a Volly-közlésben ez nem szerepel. További különlegessége, hogy kvintváltós dallam. Sorai szótagszána: 7-7-7-7, strófája: A A5 A5 Av. Kárpátalján kisboldogasszony-napi énekként is él. (Ma született Mária).

A Százezerszer üdvözlégy az Angyaloknak királynéja dallamára énekelt szöveg, az 1. és 2. sorban azonban m-m-r-d lett a kezdés, d-d-r-d helyett, ami lendületesebbé tette a dallamot, a 3. és 4. sor végén pedig itt is megjelenik a hajlítás.

Talán meglepő, de az országszerte közkedvelt Mária-ének, az Angyaloknak királynéja is „propriumnak” tűnik, ti. Volly István népének-kutató szerint a pócsi búcsújárók „hangos éneke”, dallama Lakatos Mihály székelyföldi lejegyzéséből való. Igazi búcsújáró, bármikor elővehető, univerzális dallam. Felelgetős litánia-parafrázis, ami a nyugati liturgia hatását mutatja. A Szent vagy Uram-ban 287-es szám alatt szerepel. Vidékünkön a „hozzád esdeklünk” sort így énekeljük: „Kit Szent Anna szült”, és a „hazai” változatban több hajlítás szerepel. Az 1935-ös Máriapócsi zarándokájtatosság ezzel a címmel szerepelteti: Boldogságos Szűz Mária, az 1991-es pedig e címmel: Mennyországnak királynéja. A sorok szótagszáma: 11-11-10-10, szerkezete: A A B C.

Ez a Százezerszer nem tévesztendő össze a Százezerszer üdvözlégy, szép Szűz Mária c. énekkel, amelynek más vidékeken nemigen látjuk nyomát, s amelyben maga a könnyezés áll a középpontban. Sorai: 12-12-10-12, strófája: A A B A.

Az Isten hozott e szent helyre kezdetű ének, amelyet Pócsra érkezéskor szoktunk énekelni, szintén szerepel Volly István gyűjteményében, 88-es szám alatt, melyről azt írja: „bőáradású kedvelt ének”, és megjegyzi: „Tokajban 1938-ban Demkó Józsefné (40 éves) énekelte”. Sorai szótagszána: 15-15-8+8-15, strófa-szerkezete: A A B A.

Ugyanennek a dallamnak más szövegű változata az Ide jöttünk, buzgó hívek, a Szeretlek, szép Szűz Mária, az Isten hozott e szent helyre és az Oltalmad alá sietnek kezdetű ének. Utóbbit Mária oltalmára (október 1.) énekeljük, tehát nyilvánvaló a görög liturgikus háttér. Így láthatjuk: szöveg-variánsok nemcsak a latin eredetű énekek körében figyelhetők meg, hanem a mi dallamaink vonalán is.

A Magyarok királynéja szintén ott van Volly gyűjteményében, 101-es szám alatt, igaz, Magyarok Nagyasszonya címmel, de forrása ugyanaz a Demkóné Tokajból, és ebből következtethetünk arra, hogy görögkatolikus vidékről származik. Az ének szótagszámai: 17-17-8-17, szerkezete: A A B A.

A nyugati és keleti szertartásúk együttélésének további példája az Ó, mily édes, örvendetes kezdetű ének, amelynek megje­lölése: Mária nevenapjára. Az ének tehát egyenesen a latin liturgikus év egyik ünnepére utal. Ugyanakkor Volly István, aki gyűjtemé­nyében 91-es szám alatt közli, feljegyzi: szintén Demkó Józsefné énekelte, tehát legalább is a mi vidékünkről származik.  Vollynál a 3. sor másképp fejeződik be. Kisboldogasszonyra átkomponált változata ez: Az Úristen már elhozta. Beköszönő énekként is ismerjük: Jertek, hívek köszönteni. Az ének 13-13-11-13 szerkezetű dúr dallam, szerkezete: A A B A.

 

Az ének további szöveggel is megjelenik zarándok-énekeskönyvünkben, Az Úristen már elhozta címmel, az előző ének szerkezetével.

Az Üdvözlégy, Mária dallama nemigen lelhető fel más búcsújáró énekeskönyvekben, „saját termésnek” tekinthető. Ha bele­gondolunk, az angyali üdvözlet parafrázisa, igaz, rózsafűzéres változatában. Szótagszámok: 6-6-8-6, szerkezet: A A5 B CA. Hihetetlen karriert futott be a liturgiában is, ti. a leggyakoribb kerub­ének-dallamá vált, bár egyszerű dúr-dallamával nem követi a litur­gikus énekek tetrachord-építkezését.[5]

Az Egek királynéja szintén felbukkan a Volly-gyűjte­ményben, ahol 62-es számú ének. Volly ugyancsak Demkónétól jegyezte le az éneket, tehát szintén feltehető a görög eredet. Sorai változó szótagszámúak: 11-11-6+6-5, szerkezete: A A B C.

 

Honosított énekek

 

A másik csoportot a latin szertartásúaktól átvett énekek alkotják, amelyeket honosított, átsajátított énekeknek nevezhetnénk.  További két csoportba sorolhatók: amelyeket új szöveggel láttunk el, és amelyeket egyszerűen csak átvettünk, legfeljebb kis módosítással. A második csoportba tehát azokat sorolhatjuk, amelyeknek csak a dallama mondható „latin” eredetűnek, de a búcsúsok további, helyi szövegeket építettek azokra. Egyik ilyen a Hozzád megyünk, bús árváid, amely a Nyújtsd ki mennyből dallamára szövődött.

A Kik vagytok Jézusnak igaz hívei kezdetű ének országszerte közismert dallam, ti. a Szent vagy Uram-ban 134-es szám alatt találjuk, de ott az oltári­szentségről szól. Korábban a Zsasskovszky énektárban is megtalálható a dallam, sőt legősibb formája Náray György esztergomi kanonok Lyra coelestis-ében (1695) lelhető fel. „Máriás” tartalma a pócsi búcsúkhoz kapcsolódik. Egyik változata a híres-nevezetes (első) könnyezés tényét énekli meg (vö. Könnyezett). Sorai szótagszáma: 11-11-8-8, szerkezete: A A B C.

A Téged jöttünk köszönteni, amelyet Pócsra érkezéskor, a kegykép üdvözlésére szoktunk énekelni, országszerte elterjedt dallam, amelyet a Szállást keres a szentcsalád c. karácsonyi nép­énekből is ismertünk. „Máriás”, búcsújárós változatában ez a befe­jezése: Te vagy az a bimbó hajtás, Szeplőtelen fogantatás. Ez a sor néhány változatban szeptim lépéssel kezdődik. A mi változatunkban ez a lépés elmaradt, az utolsóelőtti sor végén pedig hajlítás jelent­kezik. Énekünk kárpátaljai változata: A Szűz Mária, édesanyánk kezdetű ének, amely ugyancsak beköszöntőül szolgál. Az ének szótagszámai: 8-8-8-8, strófa: A A B C.

A Mária gyermekei-nek dallama latin eredetű. Ti. a Fallóskúti Szent Szűz, könyörögj érettünk c. búcsújáró énekeskönyvében (1999) szerepel, de Szent Keresztfa címmel. Emellett az első sor dallama nagy hasonlóságot mutat a Megkondult a kis harang kezdetű Lourdes-i énekkel, amely azonban kvintváltással folytatódik, ez a görög változatban elmaradt. Sorai szótagszáma: 12-12-11-12, strófa­szerkezete: A A B A. Ugyanennek az éneknek további, szinte kiabáló módon máriapócsi változata a Máriapócsi templom, kegyelmek helye és az Örömünnep, köszöntöm érkezésedet.

Újabb keletű zarándok-énekeskönyvünkben van egy további, Pócsra honosított ének, Jertek, hívek köszönteni címmel. Szerkezete: 8-5-8-5. Nos, ezzel a strófaszerkezettel egész sor latin népéneket találunk. Hol, mint ádventi ének bukkan fel: Gábriel arkangyal küldetett Atyaistentől, hol, mint újévi: Újesztendőnek vígságszerző kezdettel. Búcsúsénekként is szerepel Vollynál (30-as számmal), de ezzel a szöveggel: Ó, egeknek lilioma, Szép Szűz Mária! Ezen szép kis kápolnának ékes rózsája. Nálunk további búcsús tartalommal telt meg. Vidékünkön az Ó, mily édes, örvendetes dallamára éneklik, melyről föntebb szóltunk.

 

Átvett énekek

 

            A harmadik csoportba az átvett énekeket soroljuk. Ezek közt is első a Boldogasszony Anyánk, amely a Szent vagy Uram-ban 284-es szám alatt szerepel, de már Bogisich Mihály: Őseink buzgósága című, 1888-ban megjelent imakönyvében is megtalálható, 102-es szám alatt. Bogisich még azt is feljegyzi, hogy „a múlt század végéről” származik, tehát már a 18. sz. végén, sőt talán korábban is énekelték. A magyarlakta területeken szinte úgy ismerték, mint a magyarság himnuszát, bár eredetileg nem ez volt a dallama. Az ének sorainak szótagszáma: 12-12-10-12, strófaszerkezete: A A B C. Görög területen az utolsó sorban hajlítás szerepel, s hazánk nem „romlott”, hanem „édes”. A Szűzanyának ez az epiteton ornansa Kárpátalján más énekekben is megjelenik (vö. Boldogasszony Anyánk, ínség az életünk és Mária-ének a magyaroknak), amely hűen tükrözi ottani testvéreink sorsát. A nemzeti sorskérdések szinte mindig a Mária-tisztelethez vagy Szent István tiszteletéhez kötődnek énekeinkben (vö. Első királyunk, Szent István).

            A Nyújtsd ki mennyből szintén szerepel Bogisich imakönyvében, 103-as szám alatt. Bogisich saját százada elejére datálja. A Szent vagy Uram-ban 189-es számú ének. Ott azzal a megjegyzéssel szerepel, hogy Kovács Márk (+1842) szövege Tárkányi átdolgozásában, majd Sík Sándor piarista paptanár és költő kiigazításával került be az énektárba. Sorai szótagszáma: 11-11-6-6, strófaszerkezete: A A B. A pócsi búcsúsok csak a szövegén változtatnak: „meg ne utáld ínségében hívedet” helyett nálunk „oltalmazd meg szükségében népedet!” szerepel.

            A Máriát dicsérni c. ének már Bozóki énekeskönyvében (1797) is szerepel, onnan került be a Szent vagy Uram-ba, 292-es szám alatt. Sorainak szótagszáma: 11-11-11-11, versszerkezete: A a B A. A szöveg kis változtatásokkal terjedt el a mi vidékünkön.

A Máriához országszerte közkedvelt a búcsújárók körében. A kármeliták éneke, ún. skapuláré-ének. A szöveg itt már a helyi viszonyokhoz, a népi igényekhez idomított. Sorainak szótagszáma: 10+7-10+7-11-10+7, strófaszerkezete: A A B A.

Az A mennyei szent városnak kezdetű ének a Tárkányi-Zsasskovszky énektár 238-as éneke, a Szent vagy Uram-ban 173-as. Ezekben a dallam kvartlépéssel kezdődik, pócsi változatunk a nép ajkán élő variánsra utalhat, amely leegyszerűsödött. Szótagszámok: 8-8-7-7, szerkezet: A B C D. Ugyanennek a dallamnak egy másik változata: Áldozzunk, hív keresztények. Ez nem más, mint a Szent vagy Uram 173-as éneke, de a mi variánsunkból itt is hiányzik a versszakkezdő kvartlépés. A Képed előtt kezdetű ének ugyanennek az éneknek a dallamát veszi át, a szembeötlő görög tartalom: az ikontisztelet. Ugyanerre épül az Áldozzunk, hív keresztények is.

Az Örülj, vigadj az 1900-as évek elejének egyik nagyboldog­asszony-napi éneke. A Tárkányi-Zsasskovszky énektárban szerepel, ugyanezzel a szöveggel. A Szent vagy Uram-ba már javított szöveggel került be, 168-as számmal. Szótagszámai: 15-15-12-7, szerkezete: A A B C. A „görög” változat a régebbi szöveget és dallamot idézi. A dallam más szöveg-változatokban is megmaradt nagyboldogasszonyi jellegűnek, ti. így jelenik meg a Mária elhunyta után és a kárpátaljai Dicsőséges elhunytodat kezdetű énekekben is, ugyanazzal a szerkezettel. Kisboldogaszony-napi párja: Ma született egy kisasszony.

Az Isten veled, anyánk kezdetű ének, amelyet a kegyképtől való búcsúzáskor szoktunk énekelni. Kárpátalján ebben a formában ismert: Könnyező képedhez jöttünk, Édesanyánk. Az eredeti minta Volly István Százegy Mária-ének c. gyűjteményében 74-es szám alatt szerepel. Dallama teljesen azonos a mienkkel, csak a pócsi változat markánsabban, kvart-lépéssel kezdődik. Szótagszámai: 12-12-10-10, strófája: A A B C.

Ebből a kultuszkörből került hozzánk a Nyíljon ki szívetekben kezdetű ének is, ti. a szentkúti énekeskönyv 70-es éneke. A dallam más országrészeken más szövegekkel is előbukkan: a Ki az édes Szűzanyát, vagy az Útra készen állunk itt kezdetű énekekben. Kárpátalján így szerepel: Ének Mária nevére és Boldogságos Szűz Mária, égi Pátrónánk. Sorszerkezete: 12-12-8+8+5-13, szerkezete: A A B C.

            Az Ezerszer köszöntünk átvett ének, májusban jut szóhoz. Korábbi formája szerepel a Köszöntünk Szentkút csillaga címmel kiadott „búcsúsok énekeskönyvé”-ben.[6] Az ország különböző vidékein egész sor, főleg búcsújáró éneket zengenek erre a dallamra, címük: Isten hozott messze földről, Mária kertjének nyitva ajtaja, Ó, Mária, anyánk, hozzád siettünk, Teljes Szentháromság, egy igaz Isten. Szótagszámai: 11-11-10-10, szerkezete: A A Bv. A pócsi változatban a 3-4. sor elejéről eltűnt a szeptim lépés. A Jertek víg örömmel ugyanennek a dallamnak pócsi átsajátítása, felépítése mindenben azonos, de ritmusa annak egyik variánsa. A májusi motívumot erősíti az Elérkezett szép május hónapja és a Május királynője kezdetű énekünk. Az Üdvözlégy, szépséges is az ének „pócsi” honosítása, ti. utal a könnyező szentképre.

            Ugyanebből a szentkúti énekeskönyvből vettük át a Megzen­dült az angyalok hárfája kezdetű éneket, amely ott a 82-es számot viseli. Egy rózsafűzéres búcsúének is erre a dallamra szól: Készül a koszorú üdvözletből. A mi vidékünkön ezzel a címmel is megjelenik: Választott leánya, Kárpátalján pedig így él: Nagy örömünnepre. Ez a dallam Vollynál a 47-es ének. Szótagszámok: 10-10-10-10, szerkezet: A A B A.

További jövevény Szentkútról a Szűz Mária örömére, melynek másik szövegváltozata: Megnyílt ma a szép mennyország. Szótagjai: 8-8-12-10, szerkezete: A A Bc.

            A máriapócsi máriás népénekek tehát a Magyar Katolikus Egyház tágabb vallási folklórjának szerény, de szerves részét alkotják.

 



[1] Szabó Jenő: A görög-katholikus magyarság utolsó Kálvária-útja (1896-1912), Budapest, 1913. 172. o.

[2] Dr. Cselényi István Gábor: Görög katolikus énekkincsünk, Esztergom, 2008. 60.

[3] Uo. 32. o.                                                                                      

[4] Uo. 31. o.

[5] Uo. 45. o.

[6] Összeállítója: dr. Vonsik Imre.