Dr. Cselényi István Gábor:

A Szentlélek vétele

A Diakonia Fórumán jelentkező teológusok, lelkipásztorok egyértelműen hangsúlyozták, hogy a bérmálás a Szentlélek vételének szentsége. Nem mintha a Szentlélek nem volna jelen a többi szentségben, de a bérmálásban a Lélek küldetésének átvétele kap külön hangsúlyt. A bérmálás a keresztény tanúságtétel szentsége Jézus Krisztus Lelkének erejéből, mondja a kérdéskört bevezető cikkében Günter Biemer (Die Firmung als Sakrament der Eingliederung in die Kirche, 28 kk).

A keresztség és a bérmálás egységét emeli ki Piet Schoonenberg (Einheit von Taufe und Firmung, 53-4. o.). Mind a Szentírásban tükröződő kora-keresztény „beavató rítusok”, mind a keleti egyház gyakorlata (egészen a mai napig) arra mutat, hogy a Krisztus testébe való beleszervesülés (keresztség) és a Szentlélek művébe való személyes bekapcsolódás (bérmálás) egyetlen folyamat, még ha gyakorlati szempontból a két szentség felvétele időben erősen külön is válik a nyugati egyház gyakorlatában. E kettő által találkozik az egyes ember Isten üdvgondozásával (a Fiú és a Lélek küldetése). Az egyes helyeken előtörő pünkösdista, a „Lélek keresztségét” kereső és a karizmatikus mozgalmakban is azt az igényt látja Schoonenberg, hogy a kor embere szeretné feloldani azt az egyenoldalúságot, amit a keresztség szerepének egyeduralma jelentett. A túlontúl intézményessé, merevvé vált egyházi életet ez a „lelki” dinamikus oldal tehetné életképesebbé, átütőbb erejűvé. Ehhez segítene el a bérmálás súlyának, fontosságának meg­felelő tudatosítása.

Tovább bővítve a kört, a keresztség - bérmálás - eukarisztia (mint “iniciációs”, beavató szentségek) hármas kapcsolatát és egységét mutatja ki Klemens Richter (Firmung zwischen Taufe und Eucharistie, 52. o.). E három, a keresztény életbe bevezető szentség felnőtt-keresztség esetében jelentkezik szükségszerűen együtt - mint a szerző meg­jegyzi, Németországban egyre gyakrabban kerül erre sor -, de a gyermekkorban megkereszteltekben is erősítenünk kell a továbbfejlődés követelményének tudatát, amit a további két szentség felvétele jelent. Richter véleménye az, hogy a bérmálásnak meg kell előznie az áldozást, mint amely a kereszténnyé válás csúcspontját jelzi már. Ezzel végülis szentesíti a keleti egyház gyakorlatát.