Dr. Cselényi István Gábor:

A betegek kenetének mai és egykori rendje

A betegek kenetének még ma szokásban levő formája is egyszerre hangol bűnbánatra és kéri a lehetséges testi gyógyulást. A bűnbánat felindítását a szertartás elején a Szokásos kezdet, az 50. zsoltár elimádkozása, az olajjal való megkenés után az evangéliumos könyvnek a beteg fölé való kiterjesztése mint tipikusan keleti bűnbánati aktus, s a szertartás végén a könyörülj rajtunk kezdetű bűnbnati troár eléneklése szolgálja.

De szó esik a testi gyógyulás kéréséről is, hogy ti. az Úristen emelje fel az illetőt betegsége ágyából, adjon neki testi és lelki gyógyulást. Az evangéliumi szakasz most kifejezetten is idézi a gyógyító és apostolait gyógyítani küldő Jézus alakját, biztos tehát, hogy Kelet a jézusi csodatételek meghosszabbításának tekinti a betegek kenetét (Mk 6,7-13). Mégsem egyszerűen orvosi munkának tekinti azt, ami itt folyik, hanem üdvösségmegnyitó tevékenységnek, aminek eszköze már az apostolok esetében is az olajjal való megkenés volt (v.ö. Mk 6,13 és Jak 5,14).

Az olaj szerepeltetésének a görög egyházban különös színt adott, hogy görögül az együttérzés, irgalom (Isten irgalma) az „eleosz”, az olaj pedig „elaion”, úgyhogy az olajjal való megkenés Keleten természetszerűleg vált Isten irgalma jelévé. Az ún. olajima, egyúttal hálaadó ima (euchelaion), a mennyei Atyához szól, mint „lelkünk és testünk orvosához”, aki „hozzánk küldte a minden betegséget gyógyító s az emberi nemet a haláltól megszabadító egyszülött Fiát, Jézus Krisztust”, kérésünk arra irányul, hogy gyógyítsa meg e kenés által testvérünket testi és lelki betegségétől, s ébressze őt Krisztus kegyelme által „új életre”.

A szertartásnak ez a változata, lerövidített formája annak, amelyben hét pap szolgáltatta ki ezt a szentséget, úgy, hogy mind a heten elvégeztek egy-egy olajimát, megkenték a beteget, a már vázolt keretben (énekek, szentírási részletek, imádságok). A hétszeres olajkenet szentírási szakaszai egyrészt a csodatevő Krisztus betegek és bűnösök iránti szeretetét idézik fel, másrészt a nyomán járók irgalmasságára appellálnak, ezért olvasunk az irgalmas szamaritánusról, aki olajat és bort öntött a jerikói úton fekvő beteg sebeire, az öt okos szűzről, akik felszerelik magukat az irgalom olajával. Így a betegek kenetének hagyományos formája még inkább aláhúzza a szentség mondanivalóját.