Dr. Cselényi István Gábor:

A bűnbánat egész évi útján

Nagyböjti időben ugyanezek a szertartások még a szokottnál is több bűnbánati elemet tartalmaznak, az ünnepköri énekek a böjtelő és a böjt vasárnapjain szereplő evangéliumi szakaszok témáit visszhangozzák (Zakeus, vámos és farizeus, tékozló fiú, útolsó ítélet stb.), nagyböjt 5. hetében a keleti bűnbánattartás talán legmegdöbbentőbb dokumentuma hangzik fel: Krétai Szent András bűnbánati nagykánonja, amely nem más mint kollektív lelkiismeret-vizsgálat. Ha igaz az, hogy az egyes ember végig ismétli az élővilág s főleg az emberiség fejlődését, úgy még inkább igaz, hogy életünkben végigéljük a nagy bűnösök szinte minden bűnét, de a nagy bűnbánók megitsztulás-vágyát is. Ez érteti meg a kánonnak ilyen sorait: „Ádámnak, az első teremtett embernek bűneit követvén, tudom, meg vagyok fosztva Istenemtől, a mennyországtól s annak örömeitől, vétkeim miatt... Könyörülj rajtunk, Urunk, könyörülj rajtunk!”

Űdvtörténetet átfogó kollektív bűnbánattal készít fel Kelet a megváltás drámájának átélésére is, annak belátására, hogy Krisztusnak mint „érettünk fölfeszített Üdvözítő”-nek haláláért mi is személy szerint felelősek vagyunk, épp ezért megváltást, gyökeres orvoslást is csak tőle remélhetünk: ahogy nagyhéten mondjuk: „Üdvözítőm, lelkem megmentője, kinek irgalma végtelen, ne vesd meg a te szolgádat”. S ha az Isten Országából való kizáratást legbeszédesebben a királyi ajtók bezárása fejezte ki, húsvétkor legvilágosabban az szól a bűnök eltörléséről, az Ország kapuinak újra-feltárulásáról, hogy a feltámadási szertartástól kezdve negyven napon át nyitva marad a szentély ajtaja, s a liturgiának megszűnik szinte minden bűnbánati jellege.

Érdekes viszont, hogy (mint erre Nikolasch is felfigyel) pünkösd délutánján újra megjelenik a bűnbánat témaköre, az ún. térdhajtási imákban: „Bocsásd meg minden szándékos és nem szándékos bűneinket, melyeket tudva vagy nem tudva, nyilván vagy titokban, cslekedettel, gondolattal vagy szóval elkövettünk...”, amiben Kelet az üdvtörténet logikáját követi, hiszen a Szentlélek hozta meg az apostoloknak a bűnbocsánat hatalmát (v.ö. Jn 20,22-23.). Ezt hangsúlyozza a pünkösdi sztichira is: „A Szentlélek a világosság... a bűnöktől megtisztító, Isten és istenítő”. Így válik teljessé a bűnbánattartás áramköre: akárcsak az Eukarisztia esetében, itt is együtt kell látnunk Krisztus és a Szentlélek munkáját.