Dr. Cselényi István Gábor:

A kereszt és a feltámadás jele

Ha a házasság Krisztus jelenlétének jele, akkor elsősorban halálának-feltámadásának sajátos megélése, bizonyságtétel arról, hogy Isten nemcsak hogy „szeretet”, de „keresztre feszített szeretet”. (P. Evdokimov: Sacrement de l”amour, Paris 1962. 258. o.) A kereszt és a feltámadás a házasok állandó elmélkedési, átélési anyag, amely azt sugallja: érdemes vállalnunk a szeretet kockázatát, bele kell merülnünk a „halál” különböző formáiba, hogy mindig újrakezdhessük.

Hogy mik is ezek a „halálformák”? A halál „egzisztenciális” átélései, mint amiről az Apostol is szól: „Úgy tekintsétek magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek” (Róm 6,11). Azaz újra az általános keresztény létezés egyik alaptörvényéről van szó, amely itt, a házasságban sajátos töltést kap. Itt bizonyosodik be igazán, hogy a bűn minde­­nek­fölött bezárulás, énközpontúság, hiszen elhatalmasodása zátonyra juttathatja a legszebben induló házasságot is. A jézusi halál vállalása tehát az önzés feláldozását, a másik még odaadóbb szolgálatát jelenti.

A házasság lelkiségén belül itt eshet szó a „házas aszkézisről”. Ki tagadná - kereszt (de nem rablánc!) a hűség, a másik más voltának elfogadása, a közös teherhordozás (Gal 6,2), a házi munka (és semmi sem indokolja, hogy csak az asszony „kiváltsága” volna ez!), az egyéni törekvéseknek a család érdekei alá rendelése. A szeretet testi-lelki szempontjainak egysége alapján keresztek lehetnek a házasélet hullámvölgyei, a szexuális harmónia rövidebb-hosszabb ideig tartó hiánya, a kielégülés-központúságról való le­mondás (F. Pöggeler: Familienfeindliche Tendenzen der Wohlstandsgeselschaft, Lebendige Seelsorge, 1972. szeptember 269. kk.), a házasélettől való tartózkodás időszaka (v.ö. 1Kor 7,5), pl. betegség, ter­hesség, hosszabb távollét vagy épp a családtervezés szempontjai miatt.

Kereszt lehet a gyermektelenség vagy épp annak elfogadása, hogy a gyermek születésével sokszor háttérbe szorul a házastársi kapcsolat. Kereszt lehet a gyermekek testi-anyagi-szellemi életének szolgálata, a család komfortigényeinek kielégítése vagy az éppen ezekről való lemondás. Kereszt a szülőnek, ha gyermeke nem adja vissza a belé fektetett szeretetet kereszt a leválás (az „elhagyja apját-anyját...”), a gyermek szárnyra bocsátása, óvodától egészen a megházasodásig-férjhezmenetelig és azon túl, a „neki növekednie kell, nekem kisebbednem” élmé­nye. A legtöbb, amit mint szülők tehetünk a gyermekeinkért, csak ez lehet: értük szenvedünk. Ez az az isteni pedagógia, amit éppen Krisztustól, az isteni Mesterről leshetünk el.

S hogy a házasságban mi jelenti a feltámadást? Az önmagunkon való túllépés minden formája. Elsősorban a megbocsátás. Ki tagadná: a házasok útját nézeteltérések, súrlódások, viták, harag, bosszúság szegélyezi. A közmondás szerint az első vesze­ke­dés­sel kezdődik a házasság. A szeretetre leselkedő efféle veszélyek örvényén főképp a meg­bocsátás készsége vezet át. Fokozott mértékben igaz a házasságra, hogy itt csak a „béke munkálói” lesznek boldogok. Ebben a (kölcsönös!) megtisztulásban is mása lesz a házas kapcsolat Krisztus és egyháza szeretetkapcsolatának, melynek révén az „szent és szeplőtelen” lesz (Ef 5,27). Ennyiben a házasság a keresztség „fürdőjének” aktu­­ali­zálása, sőt a bűnbánat szentségének is előmunkálata, hiszen az Evangélium szerint sem feltétlenül a nagyközösség a nézeteltérések első fóruma, hanem a „testvéri”, vagy mond­juk így: a családon belüli figyelmeztetés (Mt 18,15-20), más szóval: a párbeszéden alapuló kritika és önkritika. (Scherer: i. m. 133. o.)

A feltámadás megélését jelenti az egymás iránti figyelmesség minden más formája is. Az önzetlen szeretet már maga is tartalmazza a remény mozzanatát, annak világba kiáltása: „Te, te nem halhatsz meg” (Gabriel Marcel). A szeretett ember „értéklényege” (Max Scheler) nem az, ami közvetlenül látható a másikból, hanem benne van jövője is, az, amivé - a hit szemével nézve - Isten színe előtt lesz. (Scherer: i. m. 126. o.) Ez az „eszkatologikus látásmód” ad erőt, hogy mindig megújuló lélekkel tudjam elfogadni társamat, egészen a sírig, sőt azon túl is, hiszen a „szeretet erősebb, mint a halál”.

Itt kell szólnunk a hűségről. A hűség nemcsak testi hűséget jelent (valamiféle „jogot a testhez”), hanem sorsközösség és lelki azonosulás vállalását is, aminek megvalósítása, bizony, sokszor nehezebb.

Az életre szóló hűség katolikus házasságeszményünknek talán legkritikusabb pontja. Pedig a felbonthatatlanság nem külsődleges, a házasságra „kívülről” ráerőszakolt törvény, hanem a házasság (sőt a szerelem) belső mivoltából fakad. Amikor Jézus meghirdeti a felbonthatatlanságot, nem „paragrafust” farag, hanem az „eredeti” isteni tervet, más ol­dalról pedig az új „eón” beköszöntését hirdeti meg, az elkezdődő Isten országa világát, a­mely kézzelfogható közelbe hozza Isten szeretetét. (W. Kasper: i. m. 60. o.) Aki utat enged életsorsa alakításában Krisztusnak, az ezzel is részese lesz a „köztünk levő” Országnak. Így a há­zas­sági hűség nemcsak a házasság leghathatósabb védelmét jelenti, hanem bizony­ságtétel Isten köztünk-létéről is.

S itt ismét láthatjuk, hogy a házasság egyáltalán nemcsak a „kezdetek” továbbélése, ha­­nem végidőre mutató, eszkatologikus jel is, „mikro-bazileia”, kicsinyített Isten országa, Alexandriai Szent Kelemen szavával. Így már nem meglepő, hogy Kelet az Isten országáért vállalt szűzességgel, a szerzetesi életformával egyenrangú hivatásnak tekinti a házas életformát mint az „Isten országa ikonját”, egyik földi vetületét. A szeretet szentsége az Ország szentsége, beköszöntésének jele is. (Evdokimov: i. m. 90. o. A. Schmemann: Pour la vie du monde, Paris 1965. 108. o.) Igaz, evilági intézmény is és mint ilyen, az „óvilággal” együtt a házasság (mint élet-továbbadó intézmény) is el fog múlni (Mt 22,30), de éppen ennek tudata szabadít fel attól, hogy a házastársamat, a szerelmet vagy a gyermekemet bálvánnyá tegyem (v.ö. Kasper: i. m. 52. o.) s hogy ugyanakkor véges értékein keresztül is rálássak arra, ami mindebben Isten akarata, sőt már az „új világ” kezdete: a személyesség, a szeretet soha el nem múló kin­cseire (v.ö. 1Kor 13,8).