Dr. Cselényi István Gábor:

A keresztség helye az egyház életében

Legelső feladat a keresztség „helyének” megtalálása. A keleti rítus mind a mai napig őrzi annak nyomait, hogy az ősegyházban a keresztség szentségét a húsvét éjjeli liturgia keretében szolgáltatták ki, mint a húsvéti ünneplés szerves részét. A keresztelés szertartásának első része még ma is a hitjelöltek felkészítési időszakára mutat vissza. A ma is alkalmazott „keresztségi foga­dalom” nem más, mint a „vizsga” pillanata a hitjelölt számára. Gyermek­ke­resztelés esetén természetesen a keresztszülők mint „kezesek” teszik le ezt a fo­gadalmat, amit aztán később, alkalmasint elsőáldozáskor a gyermekek megú­jítanak. A gyertyák átadása, a pap liturgikus öltözéke, a húsvéti liturgiából szár­mazó bevonulási ének (introitus) is utal rá, hogy mindez a nagy húsvéti körme­nethet kapcsolódott.

Az összefüggés a másik oldalról is kétségtelen. Nagyszombat liturgiája (az ún. Bazil-mise alkonyati zsolozsmával) tizenöt olvasmányával azokat az ószövetségi előképeket elveníti fel, melyek a keresztségre mutatnak előre (átkelés a Vörös-tengeren, Jónás a cethal gyomrában, a három ifjú az égő kemencében, Dániel az oroszlánok vermében stb.), s melyek egyúttal már az „új pászkára”, Krisztusnak a halálból az életbe való átjutására utalnak. Ezt az átmenetet fejezi ki ott a gyászöltözetből fehér ruhába való átöltözés is.

A keresztség tehát az ősegyházban - s ennek nyomán Keleten ma is - Krisztus halála-feltámadása megünnepléséhez kapcsolódik. Később ugyan gyakorlati okok miatt - tömegek vették fel a keresztséget, majd a hangsúly a gyermekek keresztségére tevődött át - különvált a húsvét megünneplése és a keresztség kiszolgáltatása, új keresztelési napok jelentek meg. De - mint látni fogjuk - a keresztelésben alkalmazott olvasmányok ma is világosan utalnak rá, hogy a megkereszelt ember Krisztus halálának-feltámadásának hasonlatosságára újul meg. A keresztelés minden „formai” eleme ennek az összefüggésnek fényében válik érthetővé.