Dr. Cselényi István Gábor:

A keresztség szentírási tartalma

A felrajzolt jel-rendszer alapján tehát azt mondhatjuk: a keresztség olyan jel, amelyben belenövünk az Egyházba, és amelyen keresztül Krisztus megvál­tásának részesei leszünk és Istennel találkozunk. De nézzük talán először e szentség szentírási gyökereit. A Víznek szinte kezdettől szerepe van az üdv­történetben. A Teremtés könyve vizek-nek nevezi az ősanyagot, amely fölött Isten Lelke lebeg. Az Újszövetség ennek mintájára írja le Krisztus megke­resz­telkedését, ahol a Szentlélek galambképében száll le a Jordánra. Vízkereszt előképe a vízözönből való szabadulás, az egyiptomi szabadulás, a Vörös tengeren való átkelés. Tisztulási szertartások szinte minden nép körében talál­hatók. Voltak ilyenek a zsidóknál is, ahol ezek már a túlzó törvénytisztelet megnyilvánulásai voltak. A jánosi keresztség mélyebb tartalmú. A bűnbánat kife­jezője. Amikor Jézus aláveti magát ennek, alázatáról tesz tanuságot, hiszen bűn nélküli. De mint János már ekkor mondja - „Íme, Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit“-, a bűnök eltörlésére jön, ezért valamennyiünk nevében és helyett „felvállalja” a keresztséget. Így Jézus megkeresztelkedése már előre mutat az ő halálára-feltámadására, amikor végrehajtja ezt az Isten-Báránya-szerepet. Víz­kereszt ugyanakkor Krisztus Fiú-voltának kijelentése, Úrjelenés, a Szent­háromság titkának feltárulása: az Atya Fiának jelenti ki, és galamb jelzi a Szent­lélek jelenlétét. Így, bár Jézus keresztsége még jánosi keresztség, jelen van benne a mi keresztségünknek két lényegi eleme: hogy a krisztusi keresztségben belemerítkezünk Jézus halálába-feltámadásába, letörli a bűnöket, és hogy bele­növünk a Szentháromság életközösségébe, valamilyen új, magasabbrendű élet részesei leszünk.

Tanításában Jézus sokszor utal a keresztségre. Ő „vízzel és Szentlélekkel” keresztel, ezzel túllép a jánosi keresztségen. Készek vagytok-e megkeresz­telkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem” - kérdi a Zebedeus-fiaktól, és ezzel jelzi, hogy a keresztség alatt ő is a halálba való alá­szállást érti. „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül” - mondja, és erre rímel vissza a már idézett végső parancs, amely igehirdetésre és keresztelésre szólítja tanítványait.

Az ősegyház eleget tett Krisztus parancsának, a keresztelés az első pünkösdtől kezdve központi eleme az egyház életének. Péter apostol levelében kész keresztelési katekézist is találunk. Mégis talán Szent Pál Rómaiakhoz írt levele fejti ki leggazdagabban a keresztség szentségének tartalmát. Ezt szoktuk olvasni keresztelési szertartásainkon is. „Mind, akik megkeresztelkedtetek, Krisztus Jézus halálába keresztelkedtetek - mondja itt Pál. A keresztség tehát nem más, mint a Krisztus halálába-feltámadásába való belenövés.

De vajon hogyan kell ezt értenünk? Valamifajta élettagadás van ebben? Talán örökösen a halálra kellene gondolnunk? Nem. Szent Pál pontosan kifejti itt ennek egzisztenciális tartalmát: mit is jelent „meghalni Krisztussal”, “Úgy tekintsétek magatokat, mint akik meghaltatok a bűnnek és éltek Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztusban”. Másszóval a krisztusi keresztség a bűn elleni küzdelmet foglalja magába, másik oldalról pedig az értékállítást. Ahogy ezt kereszteléskor le is szoktuk játszani: el kell fordulnunk a bűntől és oda kell fordulnunk Istenhez és az emberekhez.