Dr. Cselényi István Gábor:

A kinyilatkoztatás lehetősége és ténye

Aki a Szentírást kívánja a hit kiindulópontjává tenni, rögtön alapvető ne­hézségbe ütközik: Hogyan lehetséges olyan könyv, amely bár teljesen emberi szó, emberi írás, egyúttal „Isten szava”, „szent” írás számunkra? Egy kicsit már elővételezve a Szentírás szavát, talán ott kezdhetjük a válaszadást: az ember „Isten képmása”, alapvetően „képmás”, tükör. Tükre a konkrét dolgoknak, a dol­gok belső összefüggéseinek is. Megkérdezhetjük: miért ne lenne lehetséges o­lyan „tükröződés”, amely nemcsak ezekről a konkrét adottságokról, hanem a lét legvégső összefüggéseiről is képet ad? Ennek a képnek a segítségével tehát azt mondhatjuk: a Biblia olyan emberi szó, amely nemcsak az emberről, hanem a lét végső forrásáról, Istenről is képet ad valamiképpen, tehát nemcsak az em­ber szava, hanem Istené is.

Azonnal felvetődhet azonban itt joggal az a kérdés is, miért éppen a Bib­lia, a (zsidó-keresztény) Szentírás a szent írás számunkra: miért nem valamelyik másik az emberiség vallásos iratai közül, mint a Rig-védák vagy Zarathustra írásai, vagy éppen a mohamedán Korán? A kérdés még élesebb, ha azt kér­dezzük, miért éppen ez az „Ábrahámtól Krisztusig” terjedő mintegy 1900 éves időszak az üdvtörténet, - ez az egészen szűk metszet az emberiség sok év­milliós történetében? Más szóval a történelmiség jelent itt problémát.

A feleletet pedig éppen az ember történelmiségében kell keresnünk. Az ember lényegéhez tartozik, hogy időben szétbontva él. Egyéni életünkben és az emberiség történetében egyaránt megtapasztaljuk ezt az időbeliséget. Ha tehát - még tisztán elvileg vizsgálva a kérdést - azt keressük, hogyan jöhet létre kap­csolat Isten és ember között, az ember oldaláról feltétlenül úgy tűnik: csak tör­ténelmileg, azaz időben élő emberek történelmi tapasztalatán, istenélményein keresztül. És Isten oldaláról is beláthatjuk: ha Isten odafordul az emberhez, ak­kor egészen lehajol hozzá, figyelembe veszi ezt a történelemhez kötöttséget. Az iménti kérdésre tehát így válaszolhatunk: éppen azért, mert a mi Szentírásunk ténylegesen élő történelmi emberek végső tapasztalatait közvetíti, azért szólhat hozzánk, akik ugyanúgy, időben élünk, történelmi adottságok között hozzuk meg döntésünket.

Megjegyezhetjük, a különböző népek mitológiáit alapvetően az külön­bözteti meg a Szentírástól, hogy időn kívüliek, az emberi belső időtlen kive­tülései. Még viszonylag a Korán emlékeztet leginkább a Bibliára, de ez épp abból fakad, hogy keresztény és zsidó hagyományokat alkalmaz adott kultúr­körre.

A történelmiség helyes értelmezése azt is megérteti velünk, miért találunk fejlődést, fokozatos kibontakozást az üdvösség történetében. Ezért találunk annyi gyöngeséget, sőt kegyetlenséget is (újszövetségi szemmel nézve) az Ószö­vetség történeteiben. Csak Krisztusban ér célba az emberiség, és ez a Szentírás-értelmezés sok-sok problémájára feleletet jelent számunkra.

Még itt, az egész Szentírásra vonatkozó előzetes, bevezető kérdések kö­zött vetődhet fel az is, hogyan kell elképzelnünk a Szentírás létrejöttét, a su­gal­mazást, mit jelent az a gyakori fordulat: „Isten szólt”, „ezt mondta az Úr” . Piet Schoonenbert így veti fel ezt a kérdést: azt jelenti ez a kifejezés, hogy Isten valamiféle levegőrezgések kiváltója, netán égi telefonbeszélgetés résztvevője? Sem­miképp sem, Isten nem e világ okainak része. Nem áll az ember-partner helyére. De mindennek transzcendens oka, tehát ő teszi lehetővé, hogy teremt­ménye cselekedni - és így beszélni vagy írni tudjon. Az „Isten szól” kifejezés te­hát azt a tényt akarja kifejezni, hogy beszédre késztet valakit. Nem úgy, ahogy az orgonista mozgatja a billentyűket. Ez rövid­zárlatot eredményezne. Isten szava csak úgy isteni, ha egészen átjárja az embert, az megtapasztalja és sajátjaként közli. Így Isten sugalmazása az emberi beszéd és írás „műfajain” keresztül tör utat hozzánk.

Hasonló bevezető kérdések mellett még itt, indításként kell szólnunk arról is, hogy a Szentírás megszerettetésében jelentős szerepe lehet az irodalomnak, a képzőművészeteknek, a zenének. Egy-egy istenes-vers Adytól, bibliás tárgyú festményeiknek (esetleg vetített képen), énekeknek, zenei műveknek bemutatása, vagy erősítheti azt a meggyőződést, hogy a Biblia az emberiség kul­túrájának egyik fő forrása, még annak számára is, aki nem fedezte fel benne Isten szavát. Mi azonban úgy fogjuk kézbe venni, hogy a hit forrását látjuk benne.