Dr. Cselényi István Gábor:

A zsolozsma és a liturgia bűnbánati elemei

Kelet szemlélete szerint mindennap újraéljük az üdvtörténetet. A nap pedig a biblikus felfogás szerint az estével kezdődik. Szóljunk tehát először az alkonyati zsolozsmáról. Itt is, mint más szertartásainkon, az ún. szokásos kezdet jelenti az indítást, amely azonnal bűnbánó alaphangot ad imádságunknak: „Urunk, tisztíts meg bűneinktől, Uralkodó, bocsásd meg vétkezéseinket, Szent, tekintsd és gyógyítsd meg betegségeinket a te nevedért...” - s már ebből az imádságból is kitűnik: Kelet együtt látja a testi és lelki betegséget, mint ahogy a kétféle megtisz­tulást és gyógyulást is.

A reggeli zsolozsmát (utrenye) átjárja a bűnbánat érzülete. Itt is, mint más szertartásokban, helyet kap az 50. zsoltár, Dávid bűnbánó imádsága, amely jó alkalom arra, hogy, mint már Nagy Szent Bazil is mondta, az imádkozó ezalatt „saját szavával vallja meg bűnbánatát”. Ezt követi az utrenyében az evangélium-csókolás, amelynek, mint a hozzá fűződő énekek mutatják, szintén bűnbánó jellege van: „Tisztíts meg minket a mi bűneink sokaságától”, nagyböjti időben pedig: „A bűnbánat ajtaját nyisd meg nékem, életadó Uram”. A nagy doxológia egyik sora azt is kidomborítja, hogy a Krisztustól nyert bűnbocsánatnak gyógyító ereje van: „gyógyítsd meg az én lelkemet, mert vétkeztem ellened”.

Az ekténiáknak, könyör­géseknek is vissza-visszatérő témája „bűneink és vétségeink bocsánata”: itt értjük meg a keleti bűn- és bűnbánatfogalom személyes jellegét is: hogy ti. tetteinkről „jó feleletet” kell tudnunk majd adni „Krisztus ítélőszéke előtt”. Ezért szerepel Krisztus, mint ítélő bíró az ikonosztázion képei között is. Róla azonban azt is tudjuk, hogy „ítélete igazságos”, ezért bűnbánatunkba a bizalom hangja is bele­vegyül: „az irgalom, könyörület és emberszeretet Istene vagy!” Megtérésünket ez a bizalom emeli túl a jogi kereten s helyezi a személyes találkozás légkörébe.

Az imaórákban, melyeket Keleten nemcsak a pap végez, hanem nagyobb ünne­­peken a hívő közösség is, elsősorban ismét a zsoltárok fejezik ki gyönge­ségünket, méltatlan voltunkat, töredelmünket, de az itt szereplő imádságoknak (köztük Nagy szent Bazilénak) is állandó témái: az Úr tisztítson meg, szenteljen meg, jobbítson meg bennünket. Az órákban rövidebb énekek (tropárok, kontárok) kapnak helyet. Ezek közül a 6. óráé Ádámmal azonosít bennünket: „semmisítsd meg vétkeink adóslevelét”, a 9. óra pedig a Golgota két gonosztevője közt felfeszített Krisztust vetíti elénk, hogy a jobblatorral kérjük: „Emlékezzél meg rólam, Uram, midőn eljössz a te országodba...

A liturgikus élet gyújtópontja, az eukarisztikus liturgia tele van bűnbánati utalásokkal. Hazai rítusunkban megvan a liturgia előtti tömjénezés, az 50. zsoltár elmondása mellett. A misében is szerepelnek a bűnbocsánatért esdeklő ekténiák. A pap többször kéri saját nevében is: „Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek”. Maga sem a „tiszták” felsőbbrendűségével áll az oltárhoz, az áldozat bemutatására készülve Krisztus „bűnös és érdemetlen szolgájá-nak látja magát. De még egyéni bűnbánata is kollektív, bűneit együtt látja övéinek vétkével: „bűneinkért és a nép vétségeiért irgalmadhoz esedezünk”.

Átváltoztatáskor a „bűnök bocsánatára” töretik meg Krisztus teste és omlik ki vére. Nem kell tehát különösebben bizonyítgatnunk az Eukarisztia bűntörlő erejét, amit megerősít a pap áldoztatáskor mondott szava: „Íme, ez illeti ajkaidat, elveszi gonoszságodat és bűnödtől megtisztít”, ami nyilvánvalóan nem akar felmenteni a gyónási kötelezettség alól, ugyanakkor túl is emel a gyónásnak tisztán jogi keretein. Az egyik, Miatyánk utáni papi imádság fejezi ki talán legszebben, mit is jelent számunkra a megdicsőült Krisztussal való személyes találkozás: mint „lelkünk és testünk orvosa”, jelenik meg, hogy megromlott emberségünket megjobbítsa, saját vérgűkeringésébe emelje. Ezért kérhetjük az áldozási imádságban: ez a találkozás szolgáljon lelkünk és testünk megtisztulására, „bűneim bocsánatára és az örök életre”, Eszkatológiai létrendről van itt szó, amely nem mérhető evilági fogalmainkkal.