Dr. Cselényi István Gábor:

 „Amint Krisztus szerette az Egyházat...” – Szempontok a házasság lelkiségéhez –

Korunk embere a házasságban „profán” dolgot lát, szívesebben hallgatja meg róla az orvos, a pszichológus vagy épp a szexológus véleményét, mint a lelki­pász­torét. Hogy mi indokolja akkor mégis a címben vállalt teológiai nézőpontot? Éppen az, hogy - a többi, lehetséges nézőpont mellett - azt a „lelki többletet” szeret­nénk keresni, amit a hit és csakis a hit adhat hozzá a házasság mai megéléséhez.

De vajon érdemes-e még a hit szempontjain belül is annyira leszűkítenünk a kört, hogy kifejeztten Krisztus-központú házasság-lelkiséget tűzünk ki célul? Le­het­séges lenne sok más kiindulás is. (Antropológiai kiindulás, pl. L. Prenna: Antropologia della conjugalita, Roma, Citta nuova 1980. - vagy a teremtés adottságai alapján, pl. W. Kasper: Zur Theologie der christlichen Ehe, Mainz, Matthias-Grünewald 1977.) Mégis, azért keressük a Krisztus-központú házasság­eszményt, mert Krisztus-központúság nélkül nincs keresztény lelkiség, Krisztus nélkül nem jutha­tunk el Istenhez (v.ö. 1 Tim 2,5). A házasság is csak úgy lehet a lelkiség szerves része, ha Krisztus-hitből táplálkozik és Krisztusra mutat. Pontosan ezt látta meg már az apostoli igehirdetés is, amikor „tételesen” is kimondta a házasság Krisztusra irá­nyultságát, a cím­ben is idézett gondolattal: „Férfiak, szeressétek feleségeteket, amint Krisztus is sze­rette az egyházat!” (Ef 5,25).

Még egy előzetes megjegyzés. Ennek a Krisztus-központúságnak az előtérbe állítása semmiképpen sem jelenti azt, hogy elfeledkezünk a házasság mai „modern” problema­tikájáról. Amint az emberségre szomjazó mai kor vívódásaira II. János Pál pápa éppen a jézusi irgalmasságot találja orvosságnak enciklikáinak tanúsága szerint (Hans Schalke: Das Korrelationsdenken inRedemptor hominis”, Katechetische Blätter 1980/10. 761. o.), mert az a meggyőződés vezérli, hogy benne valósul meg az emberség „konkrét lényege” (Re­demptor hominis 8), úgy a házasság sokat emlegetett válságára is épp azzal keresünk választ, hogy a „legradikálisabban humánus” szeretethez, a Krisztuséhoz mérjük. A tisztán „funkciók” szintjére sorvasztott „szex” mítoszainak korában a házasság személyes ol­dalának hangsúlyozása - ahová a Krisztussal való találkozás elvezet - már önmagában véve is a teljesebb házasságeszmény szorgalmazását jelenti.