Dr. Cselényi István Gábor:

Az apostolok útján

A görög szertartású papszentelés Krisztus nyilvános működéséhez vezet el minket. Krisztus megtérésre való felszólításával kezdte apostoli munkáját, most a szentelendők erre utalva háromszor meghajolnak. Alapöltözékükön csupán az aszkézist kifejező övvel lépnek a küldő szentélybe, a királyi ajtó elé. Az áldozópapi rendbe lépés „küszöbén” is érvényesül a pünkösdi mozzanat: „a Szentlélek szálljon rájuk - kéri a püspök - és a Magasságbeli ereje árnyékozza be őket!” A szentelendők belépnek a belső szentélybe, a püspök így köszönti őket: „Krisztus köztünk van és lesz!” Háromszor körüljárják az oltárt, mint ahogy Jézus is „bejárt minden várost és falut” (Mt 9,35) tanítványaival. A körmenet alatt már az esküvőről ismert vértanúk tropárja hangzik fel: A presbitereknek tanúságtevőknek kell lenniök, ahogy Krisztus oly sokszor kérte tanítványaitól. Ezután hazai gyakorlatunkban a szentelendők hűségfogalmat tesznek megyéspüspöküknek és ünnepélyesen elmondják a hitvallást.

A szentelés központi része, a papi hatalom átadásának „formai eleme” a kézrátétel, amely az apostolok kora óta él (v.ö. 1Tim 4,14, 2Tim 1,6). A szentelendő az oltár előtt letérdel, mindkét kezét az oltárra helyezi, a fejét is odahajtja és a püspök elmondja a szentelő szavakat: „Az Isteni kegyelem, mely az erőtleneket erősekké, a gyarlókat tökéletessé teszi, N. istenfélő szerpapot most áldozópappá szenteli. Imádkozzunk azért érette, hogy szálljon reá a Szentlélek. Mondjuk mindnyájan: Uram, irgalmazz!”

Majd megemlékezés következik arról, hogy a presbiterek „az igazság igéjének hirdetői”. A püspökszentelésen az apostol-kollégiumot megjelenítő három püspök adja tovább a papi rend teljességét, miközben a főcelebráns mondja: „Ki hírneves Pál apostolod útján törvényként rendelted nekünk (v.ö. 1 Kor 12,28), hogy csoportok és fokozatok legyenek szent oltárodnál... erősítsd ezt a megválasztott méltatlan szolgádat az én bűnös kezem feltevése nyomán, Szentlelked beleköltözésével, erejével és kegyelmével.”

Az újszenteltek a földre borulnak széttárt karokkal. A közösség békességi ekténiát végez, majd a szentelő püspök imádságba szövi küldetésük összetevőit. - A papi rend ruháit adják át most és az áldozat bemutatásához szükséges kellékeket. A liturgiába, Krisztus halálának és feltámadásának hirdetésébe és a Szentlélek kiáradásába minden újszentelt most a maga fokozata szerint kapcsolódik be, hogy szavai, tettei, hatalma és példája által az üdvtörténet tovább bontakoztassa: a diákonus már áldoztat, a pap már résztvesz az átváltoztatásban, a püspök már a tanítóhivatalt képoviseli (amiben persze az is benne van, hogy egy liturgián belül nem vehető fel a papi rend hármas fokozata, hiszen a diákonust áldozás előtt, a papot a Hitvallás előtt, a püspököt a Szent Isten, Szent Erős előtt szentelik föl)...