Dr. Cselényi István Gábor:

Az üdvtörténet új hajtása

Mint az „általános szentségtanban” láttuk, a keleti rítusban a formai ele­meknek epifánikus, lényegfeltáró szerepe van. Különösen érvényes ez, ha a házas­ság és az egyházi rend szentségének feladás-módjára alkalmazzuk.

A görög szertartású esküvőnek többféle „megfejtése” is lehet, de legje­len­tősebb az üdvtörténeti megközelítés, amit átszőnek előképek és utalások. - „Föld porából teremtetted az embert” - mondja az esketés egyik papi imádsága. Az ortodox egyházban az eljegyzéss és a koszorúzás két önálló szertartást jelent. A görög katolikus gyakorlatban a templom előcsarnokában történik a szándék kinyilvánítása, a továbbiak a templomban zajlanak. Isten előbb Ábrahám családját, majd a pusztában vándorló Izrael népét választotta ki. Ennek vetülete a jegyespár és a násznép bevonulása. Az ifjú pár örökli azt az áldást, melyet valamikor az ősatyák kaptak az élet továbbadására és a hitben való kitartásra (v.ö. Róm 4,3) - A bevonulás alatt az ószövetségi hívő boldogságeszméjét foglalja össze a szertartás a 127. zsoltár eléneklésével.

Ezután kezdődik az esküvő templomi része. A jegyesek az ambonon, az áldozás helyén állnak. Felhangzik azt eukarisztikus liturgiából ismert kezdő áldás és a békességi ektémia, majd két hosszú imádság, mely Ádámtól és Ábrahámtól kezdve egészen Szűz Máriáig az üdvtörténeti előzményeket szavakkal is felidézi. Amint Isten szövetséget kötött az ősatyákkal, majd Krisztusban az egész emberiséggel, úgy köt szövetséget az ifjú pár eljegyzés formájában Istennel is: „Ki a pogány nemzetek közül előre eljegyezted az anyaszentegyházat, a tiszta szűzet, áldd meg ezt az eljegyzést is” mondja a pap a jegygyűrűk megáldása közben, majd jobbjukra húzza a hűség gyűrűjét. Hazai gyakorlatunkban ezután az eskütétel következik: „Amit Isten egybekötött, ember el ne válassza!” A keleti egyház felfogása szerint nem annyira a házasfelek „szolgáltatják ki” egymásnak a házasság szentségét, hanem az egyház papjának áldása. -

Hűség, szeretet, megbecsülés, felbonthatatlanság, ezek azok az erények, melyekre a házasulók ígéretet tesznek és ezzel vállalkoznak az evangéliumi házasságeszmény megvalósítására, mely egész életre szóló hűséget és áldozatvállalást jelent. (v.ö. Mt 19,1-9). - „Férfiak, szeressétek feleségeteket mint Krisztus is szerette anyaszentegyházat és önmagát adta érte”. (Ef 5,25). A koszorúk levétele előtt felhangzik a mártírok tropárja : „Dicsőült szent vértanúk, kik jól harcoltatok és elnyertétek az égi koronát, könyörögjetek az Úrhoz, hogy üdvözítse a mi lelkünket. A koszorúzásnak kettős jelentősége van: a vértanúk koronája a dicsőség koronája is. A koszorúk (koronák) feltétele után prokimen, majd az igeliturgia következik, apostoli (Efezusi levél) és evangéliumi szakasszal (Kánai menyegző). - Az ortodox gyakorlat szerint itt következett régebben az áldozás . A görög katolikus szokás az, hogy a koronázás után a menyasszonyavatás következik. A menyasszony külön áldást kap, hogy tudatosuljon benne anyai hivatása, mely nemcsak teher, de egyúttal áldás is lesz. Végül, amint az egyház liturgiájával „visszaküldi híveit” a világba, úgy adja vissza az új házasokat a napi életnek. Az üdvtörténet most már bennük is, mint az egyház új sejtjében tovább fog bontakozni.