Dr. Cselényi István Gábor:

Egzisztenciális Isten-érvek

Az évek folyamán sok töprengtem, hogyan lehetne ma szóba foglalni az Isten-érveket. A hagyományos érvek annyi mindent feltételeznek, hogy nem­igen tudtam hasznosítani őket. Ezért kidolgoztam néhány egzisztenciális Isten-érvet, amelyeket bárki átgondolhat, ha kicsit is kész a gondolkodásra, élete mér­legre-tevésére.

Az egzisztenciális Isten-érvek az emberi létezés (az egzisztencia) elem­zésére épülnek. Három olyan alapélményünk van, amire érvet alapozhatunk. Első alapélményünk a létezés: az, hogy vagyok, hogy vagyunk. Gondolkodom, tehát vagyok, mondhatjuk Descartes-tal. Vagyis azért gondolkodhatom, mert létezem. Ez a lét azonban törékeny, véges, lehatárolt. Volt úgy, hogy nem vol­tam, és lesz úgy, hogy nem leszek. Létem tehát véges, kapott lét. Ugyanezt mondhatná el magáról minden. Minden lét véges, lehatárolt, kapott lét. És itt vetődik fel Heidegger kérdésére: Ha lehetne úgy, hogy nem lenne semmi, miért van mégis valami? Erre csak egyetlen lehetséges válasz van: azért van mégis valami, mert a véges lét mögött ott van a végtelen, a szükségszerű lét, az, ami, vagy aki maga a lét – és ez Isten.

Második alapélményünk, hogy bár végesek, lehatároltak vagyunk, har­mónia, összerendezettség van bennünk. Már abban is, hogy kinyújtom a ke­zem, sejtek, szövetek tízezreinek egybehangolt munkája valósul meg. Ugyanezt az elgondoltságot tapasztaljuk mindenben, a természettudomány nem tesz egyebet, mint hogy feltárja a dolgokban benne lévő törvényszerűséget, gondolatot. Ehhez hozzá kell rendelnünk azt az élményünket, hogy a dolgok nem állnak össze „maguktól” rendbe, hanem – a magunk körében – csak az értelem munkája ré­vén, ezért joggal tételezzük fel, hogy a világban mindenütt megmutatkozó logika mögött a Logosz, az isteni értelem rejtőzik.

Harmadik alapélményünk, hogy életünkben és világunkban nemcsak el­gondoltság van, hanem határozott célmegvalósítás folyik (ld. Arisztotelésznél az entelecheia, a dolgokban benne szunnyadó cél). A magban benne van a ké­sőbbi faóriás, a csecsemőben a felnőtt. Ugyanígy az egész világ egyetlen cél­megvalósítási folyamat, gondoljunk csak az evolúcióra, melynek során a lét egyre magasabbra emelkedik. Ez a célmegvalósítás valamiféle abszolút akaratot feltételez.

Így az egzisztenciális Isten-érvek ahhoz az Istenhez vezetnek el, aki a Lét­teljesség, abszolút Értelem és Abszolút Akarat. Ez a keresztény Isten-hit, a Szentháromság megsejtéséig vezethet el bennünket.