Dr. Cselényi István Gábor:

Lélekben és Igazságban

Az nyilvánvaló mindenki előtt, hogy a templomi cselekmények, melyek­nek középpontjában a szentségek kiszolgáltatása áll, nem öncélú, mágikus tevékenységek. Krisztus maga is elítéli a képmutató imádkozást, böjtösködést (Mt 6, 5; 16). Olyan kultuszt hoz, melyben „lélekben és igazságban” imádhatjuk az Atyát (Jn 4, 23): az ő igazságának megélésével és Lelke ösztönzésének követésével, s ez a lélekben és igazságban való imádat az egész keresztény életre szól.

A kereszténységben tehát a vallási, templomi cselekmények - amellett, hogy az egyház közösségi életfunkciói - csupán eszközök a legteljesebb krisztusi emberség megélésére. A szentségek s a liturgikus év állomásai csak csomó­pontok az élet erővonalai, drótjai és huzaljai között, az élet természetes ritmusát kísérő, kiemelkedő érintkezési pontok, amelyeken át a krisztusi igazságot s a Lélek kegyelmeit szívjuk magunkba, de csak azért, hogy tovább vihessük és tovább sugározhassuk a hétköznapok, a napi munka és tevékenység kusza szálai közé. Így lesz a keresztény ember egész élete imádás, sőt azt is mondhatnánk, mindenestől szentségi jellegű: a szentségekből, mint erőforrásokból táplál­ko­zó, állandó kegyelem-felvétel és szétárasztás (E. Schillebeeckx, Christ the sacrament, London 1963. 248.).

Sokat segít tehát a szentségi és nem szentségi élet közelhozásában annak átértése, hogy a kegyelem befogadása nem korlátozódik csupán a szentségek vételének ünnepi órájára. A kegyelem az Igében s a Lélek által az Atya életközösségében való részvétel, ez az áramkör folytonos, az egész élet minden mozzanatával belekapcsolódhatunk, a kegyelemmel minden élethelyzetben találkozhatunk. Hiszen ezt kéri Jézus búcsúbeszédében: „Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk” (Jn 17,21). A szentségek Krisztus-adta jelek, látható pontok ebben az áramkörben - talán maga emberi természetünk követelt ilyen jeleket -, az isteni élet dinamizmusa azonban örökké árad felénk, amelybe állandóan belekapcsolódhatunk. A szentségek magot vetnek el, ez a mag él, növekszik, gyarapszik, termést hoz az élet táptalaján.