Dr. Cselényi István Gábor:

Mi történik velünk a keresztségben?

Foglaljuk össze ennek alapján a keresztség tartalmát: mi is játszódik le bennünk, amikor megkeresztelnek bennünket? Láttuk, a keresztség szentírási fogalma két lényegi elemet foglal magába: egy negatívat és egy pozitívat. „Vallok egy keresztséget a bűnök bocsánatára” - mondjuk a Hitvallásban is, és viszont az újjászületés szentségéről beszélnünk, tehát tudatában vagyunk, hogy Isten sokkal-sokkal többet tett annál, mint hogy csupán eltörölte bűneinket. Nem toldozgatott-foldozgatott csupán, hanem új életet adott, isteni élet áramkörébe kapcsolt bele bennünket. Keleti szentatyáink különösen szeretettel hangsú­lyozzák, hogy a keresztség pozitív tartalmú: a teózisnak, az átistenülésnek kez­dete, amit az fejez ki, hogy a Szentháromság nevében (nevére) lettünk keresz­telve, tehát az Atya fiai, a Fiú testvérei és társörökösei leszünk, a Szent­lélek pedig, mint a Szeretet Lelke, egy testté ölel át bennünket.

De vajon miért épp a víz, a vízzel való leöntés ennek az újjászületésnek és megtisztulásnak a kifejezője? Úgy hiszem, keresni sem lehetne beszédesebb jelet mindennek a jelölésére. Hogy mi is a víz, hadd mondjak el erről egy híres történetet. Saint Exupery, a híres francia író kényszerleszállást hajtott végre a Szaharában. Már-már odaveszett, amikor beduinokkal találkozott, akik vizet adtak neki. Az író így kiáltott fel: Víz, víz, te vagy az élet! És tudjuk, valóban így van ez. Az élet valamikor a vízben, az ősóceánban jött létre. Szerve­zetünknek mintegy 80 %-a víz, H2O. A víz tehát valóban az élet, az élet hordozója és jelképe. A keresztvíz pedig az a víz, amelyről azt mondhatjuk: Víz, te vagy az új élet! Hogyan is mondta Krisztus a szamariai asszonynak? Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, annak szívéből, ahogy az Írás mondja, élővíz patakja fakadnak. Ez a ki nem apadó forrása, az élet vize maga Krisztus, aki az örökélet lehetőségével ajándékoz meg bennünket. Ez az élet az isteni élet, a kegyelmi élet, a Szentháromság élete bennünk, az istengyermeki élet, ez a Szentlélek erejéből történő újjászületés. Ez a keresztség legfőbb ajándéka.

Kétségtelen, van negatív oldala is a keresztségnek, magába foglalja, mint láttuk, a bűnbocsánatot, a bűn elleni küzdelmet is. Sokak számára problémát jelent, hogyan lehet bűnös egy maszületett kiscsecsemő. Személyes bűne valóban nincs, de, tudjuk, olyan világba születik bele, amelyben jelen van az eredeti bűn. Mint szintén Szent Pál írja, szintén a Rómaiakhoz írt levelében, éppen a keresztségi katekézis előtt, “egynek engedetlensége miatt jött a világra a bűn és a bűn által a halál”. A Teremtés-történetnek lehetnek korhoz kötött elemei, de van örök monmdanivalója is A mai szentírástudomány az Ádám-történetet úgy tekinti, mint arról szóló híradást, hogy amióta a világban jelen van az ember, és szabadsága használatára ébredt a legelső ember, jelen van a bűn is, és az Istentől való elidegenedés, mint valami láncreakció, végigfutott az egész emberiségen. A bűn beitta magát az ember egyedi és társadalmi életének minden zugába. Ezért van az, hogy a legszebb jobbító törekvések is valahol megbi­csaklanak, az önzés, az elidegenedés át meg átjárja és megrontja az emberiség életét. Azért van szükség keresztségre, hogy a szentségi kegyelem erejéből megpróbáljunk szembeszegülni a bűnnel, életprogrammá téve a bűn, az önzés, az elidegenedés elleni küzdelmet. A legelső életkortól kezdve.

De a keresztség nemcsak Krisztussal, az Ősszentséggel egyesít és meg­váltásából részesít bennünket, hanem belekapcsol az alapszentség, az Egyház életébe is. A keresztség egyháztagságunk kezdete is. A Szentháromság, amely­nek nevére keresztelnek bennünket, az egyház ősmintája. Az Egyház olyan szeretetközösség, ahol megvalósul a személyek különbsége az egy-természeten belül. Mi, emberek, persze, mindig csak töredékesen tudunk egyek maradni a különbségek mellett, de egyház-tagságunk azt a felszólítást foglalja magába, hogy ki-ki próbálja megélni a maga egyéni karizmáit, küldetését, szolgálatát, a többiek, az egész egyház - és az egész emberiség javára.