Az ikonokról általában

A keresztény keleten az ikonok komoly szerepet töltenek be az emberek hitéletében. Ikonok előtt imádkoznak, nincsen templom ikonok nélkül.

A Bibliát olvasva az ószövetségben képtilalommal találkozunk, azaz nem volt szabad ábrázolni Istent, és a vele kapcsolatos létezőket, nehogy bálványimádásba essenek az emberek.

Hogyan egyeztethető össze a keresztény kelet ikontisztelete az ószövetségi képtilalommal?

A képtilalom lényege, hogy amit nem ismerünk, azt nem szabad ábrázolni sem, hiszen így olyan képzeteket vetítünk az ábrázoltra, ami nem rá, hanem a vele kapcsolatos gondolatainkra jellemző.

Az általános képtilalom ellenére az ószövetség is tartalmaz kifejezett utasításokat bizonyos dolgok ábrázolására (Pl.: a Frigyláda kerubjai, rézkígyó, stb.).

Az Újszövetséggel gyökeres változás következett be. Az addig körülírhatatlan és így ábrázolhatatlan Isten valóságos emberré, és így körülírhatóvá lett. A megtestesült Isten ábrázolása ennél fogva már nem csak lehetőségünkké, de kötelességünkké is lett, hiszen ha valóban megszületett és közöttünk lakozott, akkor arca is kellett, hogy legyen. Ennek ábrázolása pedig tanúságtétel a megtestesülés valósága mellett, szentek esetén pedig a bennük munkáló szentlélek mellett.

Az ikonok ennek ellenére nem tekinthetők fényképeknek. Ha megfigyeljük, az ábrázolt személyek és tárgyak sokszor az általunk látható világban másként néznek ki. Ennek az, az oka, hogy ezek a ábrázolások inkább tekinthetők írásoknak, mint képeknek. A színeknek, a kéztartásoknak, stb. mind-mind jelentésük van. Az ikonok tehát inkább tekinthetők egyféle képírásnak, mint művészi alkotásoknak. Valósággal el lehet olvasni azokat, hasonlóan az egyiptomi hieroglifákhoz. Azt is szokták mondani, hogy az ikonokat a püspökök festik az ikonfestők kezei által. Akkor ikon egy kép, ha a szentírás megbízhatóságával írja le ugyanazt a valóságot.

Miért tisztelik az ikonokat? A tanítójellegen kívül lényegében ugyan amiatt, amiért mi is becsben tartjuk szeretteink fényképeit. Hiszen mi sem a fényképeket szeretjük, hanem azokat, akiket ábrázolnak. A szeretetünk nekik szól és nem a papírnak.