A harmadik imaóra

A III. imaórával Egyházunk a délelőtt 9. órai idő környékét szenteli meg. Két üdvtörténeti eseményről is megemlékezünk ebben az órában. Emlékezünk Pilátus elmarasztaló ítéletére, mely miatt Jézust megostorozták és kigúnyolták. A másik üdvtörténeti esemény a Szentlélek leszállása az apostolokra. E két eseménynek megfelelő gondolatokat találunk az imaóra szövegeiben.

Mivel az imaórákban több közös imádság fordul elő (ami mind a 4 imaórában ugyanaz), ezután az egyes imaóráknál csak a sajátos imaszövegeket ismerhetjük.

Ha a III. imaórát külön végezzük más istenszolgálattól, a pap áldásmondása és a szokásos kezdet vezeti be a zsoltárokig. Ha az I. imaórával összekapcsoljuk, akkor az I. imaóra záróimája után a „Jertek imádjuk” háromszoros felszólítással vezetjük be az új imaórát, és megkezdjük az előirt három zsoltár imádkozását.

A III. imaóra állandó zsoltárai a 16., 24., 50. zsoltárok.

A 16. zsoltárban az imádkozó igaz voltára hivatkozva Istentől kér segítséget: „Hallgasd meg Uram igazságomat”. Az isteni irgalom nevében kéri a segítséget Istentől: „Mutasd meg csodás irgalmadat, hisz megmented a Benned bízókat!” Felvázolja az ellenség gonoszságát, akik úgy lesnek rá, mint a prédára kész oroszlán.

A 24. zsoltár: „Tehozzád emelem fel Uram lelkemet”, részben az Úr útjára vonatkozó tanítás, nagyrészt pedig különféle imádságok összetétele. A zsoltáros Istenhez fordul az imádságban, hogy oltalmazzon meg az ellenségektől, és legyen vezérlő a néha nehéz törvény teljesítésében, mert „az Úr minden útja irgalom és igazság azok iránt, kik szövetségét és bizonyságait megtartják”.

Egyház két első zsoltárban az az általános óhaj fejeződik ki, hogy maradjunk meg viselkedésünket illetően a jámborságban. Ha ide csatoljuk az Üdvözítő elitélésére való megemlékezést, akkor e két zsoltárban a szenvedő Megváltó kér segítséget és meghallgatást igazsága teljes tudatában.

Az 50. zsoltár a bűnös bűneinek bocsánatáért imádkozik, és a teljes megtisztulásáért. Utalás történik a megmosással való megtisztulásra, amely kezdete a keresztény keresztségnek. A hívő lélek egyre buzgóbban kéri, hogy Isten ajándékozza meg az igazságosság és tisztaság lelkével, és Szent Lelkét ne vegye el. Valószínűleg ezért került a zsoltár ebbe az imaórába, mert említést tesz Isten Szent Lelkéről. Fogadalommal fejeződik be: megtéríti a bűnösöket, és állatáldozatok helyett Istent dicsőíti.

A zsoltárok után a III. imaórán a napi szent ünneplése következik egy tropárral. A szenteket, mint a Szentlélek megszentelő tevékenységének eredményeit ünnepli az Egyház. Róluk emlékezünk meg vasárnap és hétköznap is. Az egyházi év folyamán elénk kerülő különféle szentek csoportja bizonyságot tesz előttünk a Szentlélek isteni erejéről, aki az emberekből szenteket, a föld lakóiból mennyei lakosokat nevelt. Az istenszülői ének: „Istenszülő, te vagy a valódi szőlővessző”. Ez a hívek kérését tartalmazza: imádja Krisztust az apostolokkal, akik elsőként kapták meg a Szentlelket, és a szentekkel, akikről mindig megemlékezünk ebben az imaórában, hogy irgalmazzon a mi lelkünknek.

Az imaóra verse a 67. zsoltár 20. verse: „Áldott legyen az Úr”. Az érzelmek teljességével ismétli meg kétszer e felkiáltást, és a felkiáltás egyesül azzal a reménnyel, hogy Isten segíteni fog az üdvösség dolgában, ami kifejezetten isteni dolog.

A Háromszorszent és a Miatyánk után az aznap ünnepelt szent kontákját imádkozzuk, újra emlékezetünkbe idézve őt.

A III. imaóra papi áldása a záróima előtt: „Szent Atyáink imái által Úr Jézus Krisztus Istenünk könyörülj rajtunk!” Ezzel az áldással a pap mintegy odaküldi a tőle áldást kérőket az erősebb imádkozókhoz, az egyház üdvözült szent embereihez.

Az imaóra záróimája külön-külön említi a Szentháromság Személyeit. Mintegy utalás ez arra, hogy hamarosan kezdődik a Liturgia, szintén a szentháromsági Személyek megnevezésével. Rövid imádság ez, kérés az isteni irgalomért és üdvözítésért.