A kilencedik imaóra

A nap kilencedik órája, a délután 3 óra az, melyet az Üdvözítő halála és az alvilágra való leszállása szentelt meg. Az Úr ezzel a lelki élet új korszakát nyitotta meg számunkra. Mégis a szomorúsággal teli szenvedés jegyeit viseli magán, hiszen olyan súlyos eseménynek, mint az Üdvözítő halálának eseménye nem viselhet magán ünnepélyes jelleget. Az imaóra gondolatköre nem annyira Krisztus halálának külső eseményeinél marad meg, hanem inkább annál, ami ebből következik: Krisztus halála üdvözítésünk csúcspontja.

A IX. imaóra állandó zsoltárai a 83., 84. és 85. zsoltárok.

A 83. zsoltár: „Mily kellemesek a te hajlékaid seregek Ura”, valószínűleg a Jeruzsálembe zarándoklóktól származó zarándokének. Isten házának szépségét ábrázolja a Sion hegyén, ahová a hívek törekszenek, és boldog az, aki sok áldozat útján is eljut oda. Jobb ott egy nap, mint máshol ezer. A zsoltár az Üdvözítő lelkiállapotát fejezi ki, aki a keresztre feszítve nagyon vágyott arra, hogy szenvedései után végre a mennyei Atya lakásába juthasson.

A 84. zsoltár: „Megáldottad Uram földedet”, arról az áldásról beszél, amelyet Isten kiárasztott a szent földre az után, hogy a babiloni fogságból hazatért a nép. Az első rész Isten haragjának megszűnéséről szól, a második rész kérés, hogy állítson helyre népe között mindent, a harmadik szakasz már látja Isten jövendő irgalmasságát. Ha mint jövendölést tekintjük a zsoltárt, megláthatjuk benne a Krisztus halála által szerzett lelki javakat: megbocsátotta a bűnöket, Isten haragja megszűnt az emberek iránt. Bár üdvözítésünk megtörtént, de ez még nem tulajdona az egész emberiségnek, ezért van kérés benne: „Isten, kelts új életre minket”.

A 85. zsoltár: „Hajtsd hozzám Uram füledet”, valószínűleg Dávid imája lehetett Absalom lázadásakor vagy más halálos veszedelemben. A zsoltár első része nagy kiáltás Istenhez a szorongatásban, a második részében megjelenik a remélt szabadulás, amiért a zsoltárszerző előre hálát ad. Ha az Üdvözítő életével hozzuk kapcsolatba a zsoltárt, a szenvedő Jézus fohászkodását vehetjük észre benne. De megláthatjuk a közeli feltámadást is, hiszen hálát ad azért, mert Isten megmentette lelkét az alvilágból. Az utolsó versszakot kétszer is megismétlik: „Add jelét rajtam jóságodnak”. Azt a kérést tartalmazza, hogy gyűlölői lássák meg Isten jelét és szégyenüljenek meg.

A három zsoltár után a IX. imaórán a napi szent tropárját énekeljük, éppúgy, mint a III. imaórán.

Az istenszülői ének: „Ki miérettünk születtél a szűztől”, már Krisztus feltámadását is megemlíti, születése és szenvedései után. Krisztus emberek iránti szeretetét kéri az Istenszülő imái által.

Az imaóra versét a három szent ifjú énekéből vesszük: „Kérünk, ne adj kézbe minket”, imádságosan emlékezteti Istent a választott néppel kötött szövetségre, és hogy tartsa meg irántunk irgalmasságát legkedveltebb emberei kedvéért.

A Háromszorszent és a Miatyánk után a napi szent kontákját énekeljük.

A pap áldásának szövege a záróima előtt: „Könyörüljön rajtunk az Isten”. Ez illik talán a legjobban a Krisztus által bevégzett megváltáshoz. Az Úr szeretete könyörületében, áldásában nyilvánul meg, abban, hogy más szemekkel néz ránk: felderíti reánk orcáját.

Az imaóra záróimája Krisztushoz irányul. Kéri Őt, hogy az érettünk való kínszenvedés erejében tisztítsa meg gyakori és súlyos vétkeinket, kegyelmezzen nekünk, tartson meg bennünket, ölje meg bennünk a testi kívánságokat. Végül megemlékezik az örök nyugalomról (közel van az este) Krisztus lakásában, és az Őt szeretők vígságáról és öröméről (feltámadás).