Az I. imaóra nagyböjtben

Nagyböjtben az I. imaórában az alábbi változások vannak:

A három zsoltár után hétfő és szombat kivételével egy kathizmát is elimádkozunk. A nagyböjt a több imádság, a benső átalakulások ideje, és a Zsoltároskönyvben található imádságok és szent tanítások alkalmasak erre a célra.

A kathizma végén a hetinap tropárja helyett egy állandó tropár van: „Reggel meghallgatod szómat”. Ugyanezt megismételjük két előversre is. Mivel a tropár és a két elővers nagyon rövid, inkább hasonlít a prokimenre. Azért imádkozzuk, hogy a nap kezdetén kérjük Istentől, hallgassa meg egész napi imádságainkat.

A Miatyánk után sem a hetinap kontákját mondjuk, hanem ide is nagyböjti szövegek kerülnek. A „Soha el nem hallgató szívvel és szájjal” kezdetű kontákot énekeljük az Istenszülő tiszteletére. Ebben is van egy félmondatnyi utalás Krisztus születésére: „hiszen megszülte a megtestesült Istent” éppen úgy, mint az évközi zsoltárok után énekelt Istenszülői-énekben.

Szerdán és pénteken e tropárok helyett a „Hamar előzz meg minket” kezdetű, Jézushoz intézett konták van, mely a végén említi az Istenszülő közbenjárását.

A pap „Könyörüljön rajtunk az Isten” áldása után három nagy hódolást végzünk Szent Efrém fohászaival: „Életem Ura és Uralkodója, ne engedd hozzám a jóra való restség, könnyelműség, pénzvágy és megszólás szellemét!” A jóra való restség és könnyelműség sokszor megkísértheti a keresztény embert a bűnbánat nehéz napjaiban, nehéznek és haszontalannak ítélve minden fáradozást, különösen egy elbukás utáni újrakezdésnél. A bírvágyat az ördög a böjtölő Jézusban is fel akarta kelteni, a megszólás pedig állandó dolog, különösen, ha a böjtölő ember ellenpéldát lát maga előtt. Ezért kérjük életünk Urát, hogy ne engedje ezeket hozzánk.

„Ajándékozd inkább szolgádnak a józanság, alázatosság, állhatatosság és szeretet lelkét!” Alázatossággal lehet a legtöbbet előhaladni a jóban, a józanság mérsékeli az ember mindenféle, még megengedett vágyait is, az állhatatosság diadalra viszi a megkezdett böjtöt, a szeretet pedig befödi a bűnök sokaságát. Ezt kérjük böjti ajándékként Istentől. „Igen, Uram Királyom, add meg, hogy megismerjem bűneimet, és meg ne ítéljem felebarátomat”. Aki ismeri hibáit, az tudja, hol kezdje a változást; ám a hibák ismerete alázatosságra sarkall. A felebarát megítélésében célzás lehet a farizeus viselkedésére, aki emiatt nem kapott megigazulást. Mindegyik fohász után földre borulunk, megalázva magunkat, amit utána még tizenháromszor megismételünk. A Háromszorszent, Miatyánk, és tizenkétszeres „Uram irgalmazz” követi a leborulásokat, s az I. imaóra záróimája.