Az imaórák

A bizánci szertartású Egyház rendelkezése szerint a nap 12 órás folyamát imádságosan kíséri az „imaórák” négy szertartása: az „első”, a „harmadik”, a „hatodik”, és a „kilencedik” imaóra. Ezeket az imaórákat a mi időszámításaink szerint reggelre, délelőtt 9 órára, déli 12 órára és délután 3 órára rendelték. Mind a négy imaóra elrendelésének gondolata egyházi hagyományon, sőt a Szentíráson alapul.

A reggeli órákra helyezi a hagyomány Krisztusnak Pilátus előtt történő elitélését. Az I. imaóra zsoltárának néhány versét erre való utalásnak vehetjük.

A III. imaóra emlékeztet arra az ítéletre, amelyet Pilátus hozott Jézus fölött, amelynek kapcsán Őt megostorozták, kigúnyolták. Szintén a harmadik órában történt Pünkösd napján a Szentlélek leszállása az apostolokra.

A VI. imaórát Egyházunk Krisztus megfeszítésének szenteli, amely a déli órában történt meg.

A IX. imaóra végzése az Üdvözítő halálának és alvilágra szállásának idejét szenteli meg.

Minden imaóra felépítése egyforma amint a végén a róluk szóló táblázat is mutatja. A kezdő rész után három zsoltárt imádkozzunk el a Szentháromság három Személyére való utalással.

Ezután következik a tropár, Istenszülő-ének a kiegészítő részekkel, a Háromszorszent, Miatyánk, ezután konták, közös záróima, végül minden imaórának saját záróimája, amely az adott imaórára vonatkozik.

Az elbocsátás rövid áldáskívánó formája fejezi be az imaórát.

Amint eddig is tettük, a többi istentisztelethez hasonlóan a vasárnapot tartottuk szem előtt az imaóráknál is. Bár ennek hangsúlyozásra itt nincs szükség, hiszen szertartásuk vasárnap és hétköznap is egyforma, nagyon kevés az a jelleg, ami megkülönböztetné a kettőt egymástól.

A liturgikus nap folyamán az előbb említett négy időpont megszentelése nagyon régi eredetű. Ha nem is ilyen rendezett, hosszú formában, de valamilyen módon régóta imádságokkal szentelték meg az előbb említett órákat, amelyben üdvözítésünk nagy eseményei végbementek. A IX. órai imádság például ószövetségi eredetű, hiszen Szent Péter és János apostolok is erre az imádságra menve gyógyították meg a születésétől fogva sánta embert.

Segítsenek ezek a rövid magyarázatok abban, hogy megismerve és belemélyedve az Üdvözítő értünk való gondozásába, a fent említett időkben még nagyobb szeretettel és hálával gondoljunk Rá.