Fényesheti imaórák

Végezzük a fényes héten, a szombati déli istentisztelettel bezárólag. A IX. imaóra már a szokásos évközi menetű.

A fényesheti imaórák igen megrövidített templomi istenszolgálatok, tekintettel a Nagyhét hosszú, fáradtságot jelentő szertartásaira Az imaóra szövegeit teljesen a húsvéti énekekből állították össze, alig van bennük valami megszokott az évközi imaórák anyagából. A pap kezdő áldása („Áldott a mi Istenünk”) után háromszor elénekeljük a húsvéti tropárt: „Feltámadt Krisztus halottaiból”, mely pótolja a háromszoros „Jertek imádjuk” imádságra való felszólítást. Az első rész Krisztus feltámadásáról szól, a második pedig egy ellentétet mutat meg: azáltal, hogy Krisztus meghalt, legyőzte a halált. Az imádság harmadik része a feltámadás következményéről szól: „a sírban lévőknek életet ajándékozott”. Az élet ajándékozását úgy is felfoghatjuk, hogy először az alvilágban levők részesültek az életben, de úgy is, hogy Jézus feltámadásával a világ összes halottja, aki akkor a sírban volt vagy ezután került a sírba, lehetőséget kapott a feltámadásra. A húsvéti tropár után háromszor következik a „Látván Krisztus feltámadását” kezdetű ének. Ez a három zsoltárt helyettesíti. Hitvallás ez Krisztus istenségéről, de a kereszt és a feltámadás dicsérete is. Az évközben szokásos tropár, vers és Háromszorszent, Miatyánk helyett az ipákoj következik: „A Máriával együtt lévők kora hajnalban kimenvén”. Ezzel állít emléket az Egyház a Krisztus holttestéről gondoskodni akaró asszonyoknak, akik elsőként értesültek a feltámadás nagy eseményéről.

A szokásos konták helyett a fényes héten többet is éneklünk.

Elsősorban a húsvéti kontákot mondjuk: „Bárha a sírba is leszálltál Halhatatlan”. Összetömörítve megtalálhatók benne a húsvéti események: Krisztus feltámadása, a kenethozó asszonyok megörvendeztetése, az apostolok számára a megnyugvás, végül minden elbukott ember feltámasztása.

Ezt követi  „A sírban testileg, az alvilágban lélekkel, mint Isten” kezdetű imádság. Krisztus istenemberi mindenhatóságát és emberszeretetét énekli meg rövid kijelentéseiben.

Dicsőség. „Mily életadónak, a paradicsomnál mennyivel ékesebbnek”. Krisztus sírja még a paradicsomnál is dicsőségesebb lett, mert míg utóbbi elbukásunk forrása lett, Krisztus sírja a mi feltámadásunké.

Most és. „Ki a fölségesnek isteni sátra vagy”. Az Istenszülőnek állít emléket, aki most Krisztus feltámadása után különösen áldott az asszonyok között.

A következő részek a szokásos imaórákból kerültek bele: „Uram irgalmazz” 40-szer, Dicsőség. Most és. Ki a keruboknál, „Az Úr nevében adj áldást atya!” A pap áldása: „Szent atyáink imái által”. A két papi ima, a „Ki minden időben”, és a záróima helyett háromszor énekeljük a húsvéti tropárt. Majd: Dicsőség. Most és. „Uram irgalmazz” 3-szor, adj áldást Uram és elbocsátó.

Ezzel a renddel végezzük az éjféli ájtatosságot, az I. III. VI. és IX. imaórákat, a kis esti ájtatosságot, és kis eltéréssel a déli istentiszteletet is.