A házasságkötés szertartása

Már a templomajtóban szükséges a szándék kinyilvánítása az egyház színe előtt, két tanú jelenlétében.

Ezután következik a bevonulás, mely alatt a 127. szoltárt énekeljük.

A vőlegény az ikonosztázion Jézus Krisztus ikonja felőli oldalon foglal helyet.

A menyasszony az Istenszülő ikonja felőli oldalon.

A régebbi szokás szerint e képek előtt álltak az egész szertartás alatt és a kezükben azt az égő gyertyát tartották, mellyel a pap a bevonuláskor megáldotta őket. Ma ezeket a gyertyákat a tanúk tartják.

Ezeknek a gyertyáknak jelképes jelentésük van! A teremtésnek azon pillanatát idézik, amikor a Biblia szerint Isten kijelenti: „Legyen világosság!” Azt akarja a rítus hangsúlyozni ezzel, hogy a házasságot Isten az emberrel együtt teremtette!

Ezután az eljegyzés következik!

Amikor a bevonuláskor a jegyesek helyet foglalnak, gyűrűiket egy tálcára helyezik az előttük levő kis asztalra. Amikor a pap az eljegyzés szertartását végzi, a vőlegény gyűrűjével a menyasszony homlokát, a menyasszony gyűrűjével a vőlegény homlokát jelöli meg a kereszt jelével.

A gyűrű tulajdonképpen a pecsét ezen az elhatározáson. Amikor a Biblia leírja, hogy József Egyiptomban megkapja a fáraótól a hatalmat, akkor gyűrűt kap tőle és a gyűrűn a fáraó pecsétje hitelesíti minden rendeletét.

Így ez a gyűrű e szertartásban az ígérethez való hűséget jelképezi.

Ez a pecsét, mely hitelesíti a felek elhatározását.

Az eljegyzés után az ünnepélyes eskütétel következik.

Többnyire térdepelve mondja el az eskü szövegét először a vőlegény, majd a menyasszony. Kezüket egymásra téve az Evangélimra helyezik és a pap az epitrachelionnal letakarja. Az eskü szövegéből is kitűnik, hogy itt a teljes önátadásról van szó és mindez egy egész életre szólóan. Egymást úgy megkötve, melyet ez a szöveg jelent ki: „Sem magamtól el nem bocsátlak!”

Ezt követi a koronázás szertartása.

Azt fejezi ki, hogy a házasság Jézus műve! Ő a kánai menyegzőt is megáldotta és törvényesnek és Isten akarata szerintinek jelentette ki. Jézusnak pedig minden művét dicsőség koronázza! Ezért énekeljük itt is: „Dicsőséggel és tisztelettel koronáztad meg őket…!” Ez a házassági tisztaságnak szól. Annak a tisztaságnak, mely az emberi természetet megszenteli.

A házasfelek e koronával a fejükön hallgatják meg szent Pál apostolnak a házasságról szóló tanítását és a kánai menyegző evangéliumi történetét.

A szertartás befejező aktusa a menyasszony avatása.

Fejét bekötik kendővel. „Ékesítsd föl fejét neked tetsző ékességgel!” - imádkozzuk. Ez az ékesség pedig nem más, mint az Isten parancsai szerinti élet!