A katolikus Egyház tanítása a házasságról

A házasság szentség

A katolikus Egyház azt tanítja: a házasság szentség.

Mit jelent ez a fogalom, hogy szentség?

A szentség látható jel, amely kegyelmet közvetít. Általa találkozik az ember Istennel! A kegyelem Istennek természetfölötti segítsége, amelynek hatása nagymértékben függ az ember akaratától és hozzáállásától.

Példa: A rádióhullámok körülöttünk. Tudjuk, hogy vannak, de nem vagyunk képesek létüket megtapasztalni megfelelő eszköz nélkül. Speciális eszköz erre a rádiókészülék. De ezt sem elég bekapcsolni. A megfelelő hullámsávra kell hangolni, hogy felismerhetővé váljék az üzenet.

Isten megszentelő kegyelme az embert a bűnös állapotból a kegyelem állapotába emeli. Isten gyermeke lesz. És amikor ilyen állapotban van, a szentségek közvetítése által kapott segítő kegyelem segíti a tökéletesség útján, a jóban való kitartásban, az Isten tetszése szerinti életben. Állapotbeli kötelességeinek teljesítésében.

Az ember életének sikere 80 %-ban attól függ, hogy milyen a házassága!

Lehet siker - gyermekek - gazdagság: ha a házastársak nem értik meg egymást, akkor pokol az élet!

Lehet gond - szegénység - szerény életszínvonal, ha a házastársak megértik egymást, akkor boldogság van, mint a mennyországban!

A jó házasságot nem kapja ingyen az ember. Jóakarattal, fokozatosan lehet kiépíteni Isten kegyelmének segítségével!

A házasság szentségi mivolta éppen azt jelenti, hogy Isten a természetest összekötötte a természetfelettivel! Így érthető a Jézus kijelentése: „Amit Isten egybekötött, ember el ne válassza!” Aki a házasságban e kettőt: a természetest és a természetfelettit elválasztja, az kiapasztja a kegyelem forrását.

A kegyelem áradásának nem szabad gátat vetni! Ezért fontos a házasságkötés előtt a gyónás és áldozás. A bűnbánattartás szentségében a kegyelem állapotát kapjuk, Isten gyermekei leszünk újra. És a házasságkötés pillanatától a szentség ereje közvetíteni kezdi számunkra Isten segítő kegyelmét. Ha személyesen is ráhangolódunk vallásos cselekedetek által (ez a keresztény életforma), akkor egyre erősebben érezzük majd ennek a kegyelemnek áldásos hatásait.

Segít a helytállásban, -  a nehézségek legyőzésében - egyre tökéletesebb emberek lehetünk!

Az ember, ahogyan múlnak az évek öregebb lesz, fejlettebb lesz testi alkatában, rendezettebbek lesznek életkörülményei (család, ház, kocsi, rang…) és a lélek is gazdagabb, értékesebb lesz!

Természetesen van negatív irányú öregedés is, azaz züllés, a kegyelem nélkül!

A házasság tehát szentség és ezáltal kegyelemforrás! Azonban ez a kegyelemforrás nem mechanikusan működik, mint a segélykérő telefon, vagy az országúti segélyszolgáltatás!

A házasság szerződés által létrehozott intézmény!

A pusztán polgári kötésben létrejött viszony is intézmény, de a szentségi házasság intézmény-fogalma ettől sokkal többet jelent. Az intézmény feltételez egy szabályozott magatartást! Keretet ad az életnek. Akik ebben a keretben élnek, már nem tehetik azt, amiben kedvüket lelik!

Sokan ez ellen úgy tiltakoznak, hogy azt mondják: „Az embert Isten szabadságra teremtette!” Ez teljesen igaz, azonban vannak a szabadságnak is ésszerű korlátai!

Gondoljunk csak az út menti korlátokra! Vagy a közlekedési táblákra. Ezek nem bosszantásunkra vannak, hanem pontosan védenek (korlát), irányt mutatnak, vagy információt közölnek (táblák), egyszóval: segítenek! Ezt értem ésszerű korlátnak.

Egyébként is: ha minden héten lehet újra házasodni, vagy egyáltalán lehet újra házasodni, akkor az intézmény alapja rendül meg!

Az embernek mély igénye az, hogy a társban biztos támaszt találjon. Amikor szerelem ébred a szívben, sohasem azt érzi az ember, hogy ma egész nap, holnap meg majd meglátjuk! (Ha így érzel, vigyázz, mert ez nem az igazi!)

Mindig! Örökre! És ennek az érzésnek soha nem szabad elmúlnia!

A mai ember nagy bajban van, mert ez a társadalom, amelyben élünk „fogyasztói társadalom”. Csak kapni akar az ember!  Ha ezt a szellemet visszük a házasságba is, akkor rövidesen nagy bajok költöznek a házba, elromlik valami, ami nagyon lényeges és nélkülözhetetlen!

A házasság egy és felbonthatatlan!

A mai ember inkább hajlik arra a felfogásra, hogy nem tartja a házasságot véglegesnek. Ez egy korábbi téves nevelés hatása, melyet sokan elszenvednek! (Ennek bibliai alapjairól a következő előadásban részletesen beszélünk!)

Figyeljük meg a házassági hirdetéseket: „Önhibáján kívül elvált!” Ez egy szokásos kijelentés. Olyat még nem olvastam, hogy „Saját hibájából elvált!”

A magányosság partjára mindenki „önhibáján kívül” jutott. És mindenki a másikban keresi a hibát. Pedig a szerelem szent szövetségét ketten kötötték meg. Ha elromlott, akkor azt ketten rontották el!

Nincs olyan csodaszer, amit a házasságok tartósítására lehetne használni! (A szalicil csupán a háziasszonyi munkában használható szer!)

A házasság életközösség.

A Szentírás mondja: „Egy testté lesznek!” A házasfelek teljes egyesülése, a lelki és a testi szerelem által. Ennek a szerelemnek a tartalma: kölcsönös önátadás, lelki és testi örömszerzés.

A célja és a gyümölcse a gyermek! Azt a házasságot, amelyben a házasfelek nem akarnak gyermeket, az egyház nem ismeri el érvényes házasságnak.

A házasságra fel kell készülni

A Magyar Katolikus Püspöki Kar a „rendszerváltást” közvetlenül megelőző időkben felhívást tett közzé. Ennek a felhívásnak az volt a lényege, hogy minden hívatásra és szakmára komolyan fel kell készülni, ha abban eredményesen szeretnénk dolgozni. Mennyivel inkább szükséges még lelkiismeretesebben az emberi élet egyik nagy „vállalkozására”, a házasságra komolyan felkészülni, hiszen a házasság egy egész életre szóló elhatározás. A felkészülésnek különböző területei vannak.

a.      a jegyesség (talán nevezhetem ma így is: „az együttjárás” ideje).

b.      közvetlenül a házasságkötés előtti időszak.

c.      és közvetlenül a házasságkötés után az első gyermek születéséig tartó időszak.

Hogy miben áll ez a felkészülés az külön témakör tárgya lesz. Az a. és a b. pont külön és a c. pont pedig hozzákapcsolódik a házasélet és családtervezés fejezethez. Most általánosságban csak ennyit:

Az embernek saját magát kell megismernie!

Egy kívülálló ember vagy szervezet nem szólhat bele állandóan intim kérdésekbe. Az embernek saját magának kell kialakítani jellemét.

Buddhista szokás, hogy esküvő előtt a férfi egy időre bevonul valamelyik kolostorba, és ott elmélyülten igyekszik önmagát megismerni!

Meg kell ismerni önmagunkat, sőt tudni kell legyőzni önmagunkat.

Örkény István: „Aki másokat győz le, mindig beszennyeződik. Aki önmagát győzi le, megtisztulást arat!”