Keresztény életforma

Korábban már említésre került, hogy az egyházi esküvő az előbbi részekben tárgyaltakon túl, fogadalomtétel a keresztény életformára, mely lényegében nem más, mint az egyházi törvények és hagyományok szerinti élet.

Mitől marad tartós egy házasság? A szépség, a jó egészség, idővel elmúlik. A felek sorra vesznek fel olyan megszokásokat, melyek sok esetben nehezítik az együttélést. Az évek monoton terhelése, a nyomasztó gondok és a kilátástalan élethelyzetek felmorzsolják az emberek idegeit, és ez veszekedésekhez, végső soron a házasság megromlásához vezethetnek. A tartós házasságot nem lehet csupán a házasfelekre alapozni. Kell egy harmadik is, no nem a regények és filmek szerelmi háromszögeire gondolok, hanem arra, Aki egybekötötte a házasságot. Ha mindkét fél Istenre figyel, és ráhagyatkozik a nehézségekben, és köszönetet mond neki az örömökben, megbonthatatlan kötelékké válik a házasság. Fontos összekötő kapocs a közös imádság, a közös templomba járás, a szentségekben való részesülés.

Ha valaki valóban biztosítani szeretné gyermeke jövőjét, akkor a legtöbbet akkor adhatja neki, ha segít megtalálni a helyét a világban.

A leghitelesebb tanítás mindig a példamutatás. Ha a gyermek kiskorától látja szülei példamutató, családközpontú, gyermekszerető keresztény életét, sokkal nehezebben kallódhat el, ha pedig valamilyen oknál fogva ez mégis bekövetkezne, könnyebben talál vissza a helyes útra.

A keresztény szülőknél nem is kérdéses, hogy minél hamarabb meg szeretnék adni gyermekeiknek a legfőbb jó zálogát, a keresztséget. Furcsa divat lett manapság a keresztelés elhalasztása: „majd eldönti felnőtt fejjel”. Ez körülbelül olyan, mintha azt mondaná a forgalmas úttestre kitévedő gyermekével kapcsolatban a szülő: „majd eldönti, hogy megvárja-e míg elmegy az autó.”. Fontos, hogy a hívő házaspár minél hamarabb részesítse gyermekét a keresztség szentségében.

A keresztény házasság az örök életre irányul. A gyermekeket már kis koruktól kezdve el kell kezdeni a hitre és Isten szeretetére nevelni. Ez nem csupán a későbbi hittanórákra való beíratásukat jelenti. Meg kell tanítani imádkozni, együtt kell velük imádkozni, meg kell tanítani őket arra, hogy mi helyes, és mi nem, méghozzá leginkább saját életünk példájával.

A család önmagában nem elég erős, hogy az élet minden viharában helyt álljon. Be kell illeszkednie a nagyobb közösségekbe is. Ez a nagyobb közösség pedig az Egyház, azon belül is a helyi egyházközség. Fontos, hogy az egész család részt vegyen annak életében (szentmise – ünnepek – áldások – alkalmak (vízszentelés, házszentelés, pászkaszentelés, böjti idők szertartásai: előszenteltek liturgiája, bűnbánati nagykánon, nagyheti szertartások, búcsúk és templombúcsú, valamint az egyházfenttartási hozzájárulás fizetése miután önálló életet kezdett az ifjú pár).

Az egyház és a család kapcsolatáról így ír szent Pál apostol:

Adjatok hálát mindenkor, mindenért Urunk Jézus Krisztus nevében Istennek, az Atyának. Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus iránt való tiszteletből. Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, mint Krisztus az egyháznak: ő ugyanis testének megváltója. Amint tehát az egyház Krisztusnak van alárendelve, úgy az asszony is mindenben férjének. Férfiak! Szeressétek feleségteket, amint Krisztus is szerette az egyházat, és föláldozta magát érte, hogy a keresztségben az (élet) igéje által tisztára mosva megszentelje. Ragyogó tisztává akarta tenni az egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen. Így szeresse a férj is feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti. Hiszen saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja és gondozza, akárcsak Krisztus az egyházat. Tagjai vagyunk ugyanis testének, (húsából és csontjából). „Ezért hagyja el az ember atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és a ketten egy test lesznek.” Nagy ez a titok, én Krisztusra és az egyházra vonatkoztatom. Szeresse tehát mindegyiktek feleségét, akárcsak önmagát, az asszony meg tisztelje férjét. (Ef 5,20-33).