Kánon

Kánon: (gör. mérőnád, szabály) a bizánci szertartásban, szabályok szerint összeállított énekek sorozata. Egy teljes kánon 9 ódából áll. Minden óda alapgondolata 1-1 szentírási énekre alapul. Szentírási énekek: 1. ódához: Kiv 15,1-19. Mózes éneke a Vörös tengeren való átkelés után.

2. ódához: MTörv 32,1-43. Mózes éneke halála előtt.

3. ódához: 1Sám 2,1-10. Annának, Sámuel anyjának hálaéneke.

4. ódához: Hab 3,2-19. Jahve dicsőséges eljövetele.

5. ódához: Iz 26,9-20. Izaiás zsoltára.

6. ódához: Jón 2,3-10. Jónás imája a cethal gyomrában.

7. ódához: Dán 3,26-45. 52-56. A három ifjú a tüzes kemencében.

8. ódához: Dán 3,57-88. A három ifjú a tüzes kemencében.

9. ódához: Lk l,46-55. Szűz Mária hálaéneke és Lk 1,68-79 Zakariás hálaéneke.

A szentírási énekek alapgondolata fejeződik ki a nekik megfelelő kánon ódájában. A kánon 2. ódáját csak nagyböjtben használják bűnbánati és fenyegetéseket tartalmazó alapgondolata miatt. A nagyböjt hétköznapi utrenyéin a kánon csak 3 ódából (triód), szombatonként pedig 4 ódából (tetródion), olykor pedig csupán két ódából áll. A kánon III. ódája után legtöbbször leülő-ének (kathizmálion), a VI. után konták és ikosz, a IX. után fényének szokott következni. A kánon az imaórák, a vecsernye, és a Szent Liturgián kívül a napi zsolozsma más részeiben, és más szertartásokon is előfordul. Kánonnak nevezik a két Liturgia szertartásában az ún. Eucharisztikus imádságot (a Győzelmi ének után kezdődő imádságot) is.

Kapcsolódó anyagok:

§    Liturgikus lexikon

 

(A szócikket írta: Lakatos László)