Liturgia

Liturgia: szó szerint „közös tevékenység”. Tágabb értelemben liturgia az egyháznak hivatalos szertartása. A bizánci szertartású egyház szóhasználata szerint ez a legszentebb istentisztelet, amelyben Krisztus Testét és Vérét áldozzák fel Istennek. (Latin szóval szentmisének nevezik.) A Szent Liturgia eredete az utolsó vacsoráig megy vissza, amelyen Jézus a kenyeret Testévé, a bort pedig Vérévé változtatta, megparancsolva apostolainak, hogy ők is ugyanazt tegyék. A Szent Liturgia lényege az, ami az utolsó vacsorán is történt: a kenyér és a bor Krisztus Testévé és Vérévé változtatása, és a jelenlevők részesítése belőle. A Szent Liturgia szertartása főbb vonalaiban az utolsó vacsora szertartását követi: Isten dicsérete, szentírásolvasás, átváltoztatás, áldoztatás, hálaadás. A Szent Liturgia szertartása sok változáson ment keresztül, amíg a mai formáját elnyerte. A bizánci szertartású egyházban jelenleg az Aranyszájú Szent János és Nagy Szent Bazil nevéhez fűződő Liturgia-szöveg használatos. Más országokban évente kétszer Szent Jakab liturgiáját is végzik. (Az Előre Megszentelt Adományok Liturgiája a szó igazi értelmében nem liturgia, hanem csak ünnepélyes áldoztatás.)

A Szent Liturgia részei: Proszkomídia (előkészület), hitjelöltek Liturgiája, hívők Liturgiája. Szent Liturgiát csak felszentelt pap vagy püspök végezhet, más egyházi férfi csak segédkezhet a bemutatásánál. Ősi fegyelmünk szerint egy templomban egy napon csak egy Szent Liturgia végezhető!

Kapcsolódó anyagok:

§    Liturgikus lexikon

 

(A szócikket írta: Lakatos László)