A templom középső része: a hajó

A szentélyből (oltárból) nem azonnal lépünk ki a hajóba, a templom tágasabb részébe. Az ikonosztázion úgy osztja ketté az oltárt (szentélyt), hogy egy kisebbik terület rajta kívül marad. Ez a külső szentély, vagy szolea. Az oltár (szentély) nem ér véget az ikonosztázionnal, kinyúlik attól a hívek felé, hogy mindenki értse meg a következő igazságot: a templomban álló hívek számára ugyanaz megy végbe, ami bent az oltárban. A szolea még egy magasságban van a belső szentéllyel. Középen félkörré formálódik. Ezt ambonnak nevezzük. A belső szentélyben történik a kenyér és bor átváltoztatása Krisztus testévé és vérévé. A külső szentély ambonján történik e Szent Titok szétosztása a hívek számára. A belső szentély nem azért különül el a külső szentélytől, mert a hívek kisebbrendűek, a papság pedig magasabb rendű. A szentélyben szolgálók ugyanolyan földi emberek mint akik a templom hajójában állnak. A papság kegyelme nem választja szét emberi távlatban a papságot a hívektől. A püspök és a papság, a legegyszerűbb emberrel együtt azt az imádságot mondja el áldozás előtt, amelyben a legnagyobb bűnösnek tartja magát. Az oltár (szentély) inkább azért különül el, hogy a híveknek külső formákban mutassák be az igazságokat Istenről, földi és mennyei életről, és ezek kölcsönösségének rendjéről.

A szolea az énekesek, felolvasók helye az istentiszteleten. Mivel közvetlenül vesznek részt az istentiszteleten azért állnak magasabban a szolea oldalán a többi híveknél.

Az ambon a szolea közepén levő félkör alakú magaslat. Jelenti azokat a helyeket, amelyeken Jézus hirdette egykor tanítását. Ma is ezt a célt szolgálja.  Az ambonról olvassák az Evangéliumot. A diakónus itt énekli az ekténiákat és más éneket is. A püspök vagy pap innen adja a tanítását az embereknek. Itt részesülnek az emberek Krisztus félelmetes Titkaiban.

A templom középső részén, a hajóban kevés felszerelési tárgy található. Egy vagy több leterített, felfelé magasodó kis asztalt találunk szentképpel. Nagyméretű gyertyatartó is lehet mellette egy vagy több gyertya számára. Sok templomban találunk a falakhoz közel templomi zászlókat szentképpel díszítve. A kereszténység világraszóló győzelméről beszélnek.

Az istentiszteletek végzéséhez szükséges fényességet a mennyezeten függő csillár vagy csillárok biztosítják. A szentképek előtt meggyújtott gyertyák és mécsesek is, amelyek az illető szent iránti tiszteletről tanúskodnak, világítóként is szolgálnak. A fénynek keresztény templomainkban szép szimbolikája van. Mindenek előtt jelenti a mennyei, isteni fényt. Különlegesen utal Jézus személyére. Ő ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága” (Jn 8,12). Ő az igazi világosság, amely megvilágosít minden e világra jövő embert (vö. Jn 1,9). A természetes, anyagi világosság ezeket juttatja a templomban levők eszébe.

A hajóból az előcsarnokba három ajtón át juthatunk. A középső nagy és díszes ajtó. Régen „királyi, császári” ajtónak is nevezték. Bizáncban ezen az ajtón át vonult be a templomba a császár. Mellette két kisebb ajtó is van, a szabályosan megépített templomban. Főleg ezek vannak nyitva, hogy a hívek a templomba belépjenek. Az elő csarnoknak különleges berendezése nincs. Sok helyen ruhatár, raktár, kórusfeljáró, toronyfeljáró nyílik innen.