Oltár (szentély)

Bizánci szertartású templomunk nem imaházat jelent csupán. Nem olyan imaház, ahol jóformán a jelenlévők ülőhelyei jelentik a legfontosabb berendezést. Templomunkban a kifejező szimbolikát, rendeltetésének megfelelő szent berendezéseket és tárgyakat találunk.

Templomunk legfontosabb része a kelet felé néző, félkörben végződő szentély. Szimbolikája szerint ez az Isten lakhelye. Oltárnak is nevezik. Az „oltár” szó a latin „alta ara” elnevezésből származik. Jelentése magas hely, magaslat. Görög elnevezése: „Béma”. A „to béma” szó egyformán jelent emelt helyet, szószéket, bírói széket. A szónokok emelt helyről beszéltek a néphez, a királyok onnan közölték alattvalóikkal rendelkezéseiket, akaratukat, onnan hoztak ítéleteket. Mindezek az elnevezések arról tanúskodnak, hogy a keresztény templomokban szinte kezdettől fogva a szentélyt valamivel magasabbra építették a templom többi részénél. Ez a szabály megmaradt a jelen napig. Mindezek megfelelnek a templomunk szimbolikájának. A szentély a háromszemélyű Isten jelenlétének helye.

Isten nem keveredik össze teremtményeivel, Ő túl van rajtuk. Erről a helyről közlik Isten népével az arra felszentelt személyek Isten akaratát, rendelkezéseit, amikor szent tanításokkal tanítják őket. A szentély (szent hely) elnevezését valószínűleg onnan kapta, hogy összehasonlítják az ószövetségi templom legszentebb részével, a Szentek Szentjével. Ott őrizték a legszentebb tárgyakat: a szövetség ládáját, benne Mózes két kőtáblájával, a mannát tartó arany vödröt és Áron kivirágzott vesszőjét (Zsid 9,4). Ennek a helynek a szentsége akkora volt, hogy évente egyszer léphetett be a főpap, hogy elvégezze a népért az engesztelő áldozatot (uo.). Szent Pál, aki csak nagy vonalakban tesz erről említést, részletesebben fejti ki, hogy ez csak előképe volt a mostani időnek. Így írja: „Krisztus, a ránk váró javak főpapjaként... belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem ebből a világból való, ... saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett” (Zsid 9,11).

Keresztény templomunkban az Istennel kapcsolatos legszentebb tárgyakat őrizzük a szentélyben. Itt található az Eucharisztiában köztünk lakozó Isten trónusa: az oltárasztal. Itt található a legszentebb tanításokat tartalmazó evangéliumok könyve. Itt találhatók az Isten iránti szeretetükben érte vérüket ontó szent vértanúk ereklyéi is. A szentély aztán az a hely is, ahol Istennek különféle fokozataiban felszentelt szolgái tartózkodnak: a püspökök, áldozópapok, diakónusok, és a többi felszenteltek. Ők mindnyájan a mennyei seregekhez hasonlóan Isten trónja közelében imádságokat ajánlanak Neki a rájuk bízott népért.

Természetes, hogy ennek a helynek a szent volta olyan nagy, hogy régtől fogva szigorúan tilos volt a világiaknak és a nőknek ide belépniük.

A szentélyben az oltárasztalon kívül az előkészületi asztal található. Ezen végzi el az áldozópap a Szent Liturgia előtt az áldozati adományok kiválasztását és előkészítését. Szimbolikájának részletes kifejtését majd a Proszkomídia tárgyalásánál hozzuk. Szintén a szentélyben, az oltárasztal háta mögött találjuk a „magas” vagy „felső hely”-et. Ez egy díszesebb karosszék a püspök számára. Körülötte székek helyezkednek el a szolgálattevő papság számára. A szentélyből nyílik egy kis helyiség a templomi ruhák és felszerelések őrzésére. Ha ezeket máshol őriznék, legalább egy asztalt helyeznek el, hogy a szolgálattevő papság az istentiszteleti ruhákba itt öltözködjék fel.