Oltárasztal

A szentélynek, egyben a templomnak is legszentebb bútora az oltárasztal. (Következetesen ezt az elnevezést használom. A keresztény írók egy része a szentélyt is oltárnak nevezi. Az oltárasztal kifejezéssel minden zavar kiküszöbölhető az elnevezések terén.)

Az oltárasztalt görögül „szent asztal”-nak is nevezik („Hágia trapedza”). Emlékeztet arra az asztalra, amelyen Jézus a Tikos Vacsorán, a legszentebb táplálékot, Testét és Vérét „tálalta fel” tanítványainak.

Ez a szent asztal a legszentebb táplálékokkal azóta is terítve van és várja, hogy Istenfélelemmel, hittel és szeretettel Isten új népe közeledjék hozzá. Az oltárasztal szláv elnevezése trónus (presztol). Az elnevezés a Jelenések könyvéből származtatható (vö. Jel 4,2). A mennyei látomásban szent János királyi székeket látott. Középen ült a Mindenható Úr, körülötte pedig a 24 vén. Az oltárasztalon az átváltoztatott kenyér és bor színében láthatatlanul, de valóságosan ott trónol Krisztus Istenünk. Látható módon körülveszik a szolgálattevő felszentelt személyek. Bemutatják Neki a hódolat imádságait. Az oltárasztal szimbólumokban nagyon gazdag. A szentély közepére kell helyezni, mindentől távol. Az egyedül mindenható Isten ábrázolását kell benne látni. Ó az egész teremtett világ középpontjai Lényegileg nem keveredik össze teremtményével sem!

            A legelső Szent Liturgiát Krisztus Istenünk végezte el Nagycsütörtökön este a pászkavacsora után. Ez az istentisztelet egy mindenkori házi szükségletre szolgáló asztalon történt. Minden valószínűség szerint az apostolok és utódaik által elvégzett istentiszteletek is ilyen asztaloknál történtek. A keresztények üldözése alatt, a föld alatti katakombákban, a keresztények gyülekező helyein más helyzet is előállt. Az istentiszteletet az ottan eltemetett vértanúk kőkoporsóin mutatták be. Ezekre való megemlékezésül az oltárasztalnak később kétféle formáját alkalmazták. Az asztal-formát bizánci szertartású Egyházunk jelenleg is alkalmazza. A koporsó-forma a nyugati Egyházban terjedt el inkább. Az oltárasztal bármilyen tartós anyagból (kő, márvány, fa, fém) készíthető.

Az oltárasztal 4 oldala jelzi a világmindenség négy táját, hiszen mindegyik oldal valamelyik égtáj felé fordul. Kifejezi ezzel, hogy Krisztusnak négy formában megírt evangéliuma a világ minden részének szól. Jézus jövendölte: „Isten országának ezt az evangéliumát hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek” (Mt 24,14). Jézus egyformán hívja magához a világ minden táján élő embereket, ígérete szerint: „ha majd fölemelnek a földről, mindenkit magamhoz vonzok” (Jn 12,32). Minden embert hív, hogy összekapcsolja Istennel, főleg Szent Testén és Vérén keresztül. Az oltárasztal négy oldala eszünkbe juttatja Jézus Krisztus személyének tulajdonságait: Ö a Nagy Tanács angyala, az emberi nem bűneiért feláldozott Áldozat, a világ Királya, és tökéletes Ember. Ezek megfelelnek az Ezekiel jövendölésében látott képeknek: angyal, ökör, oroszlán, sas. Ezeket látta szent János is (Jel 4,6). Az oltárasztal jelenti aztán Jézus sírját is, amelyen nagypéntek estétől feltámadásának pillanatáig feküdt. „Mily életadónak, a paradicsomnál mennyivel ékesebbnek, s minden királyi csarnoknál tündöklőbbnek mutatkozott Krisztusom a te sírod, a mi feltámadásunk forrása!” Az adományok átvitele után mondja a pap ezt a fényes héten sokszor imádkozott imádságot. Ezekben a szavakban kifejeződik az oltárasztal szimbolikus jelentősége. Először: az Ö szent sírja, aztán: a mennyei Paradicsom, feltámadásunk forrása, végül: a mennyei Király palotája, Akinek hatalma van mindenkit feltámasztani.

Az újonnan elkészült oltárt a püspök szenteli föl. Imádságai után megmossák először meleg szentelt vízzel, vörös borral és rózsavízzel, végül a püspök megkeni jó illatú műróval. A meleg víz emlékeztet bennünket Jézusnak irántunk való kiváló emberszeretetére. A többi illatszerek arra a megkenésre, amiben Öt temetése előtt részesítették. Emlékeztetnek azonban Istennek azokra a kegyelmi ajándékaira is, amelyek Isten Fia keresztáldozatából az emberekre kiáradnak.

A lemosás és megkenés után az oltárasztalt felöltöztetik megáldott ruhákkal. Az első öltözete egy fehér, erősebb anyagból készült terítő: a kataszarkion. A görög szó jelentése: testközeli, a testhez legközelebb álló ruha. Minden oldalról teljesen befödi az oltárasztalt. Jelenti azt a gyolcsot, amibe a halott Jézust begöngyölték temetése előtt. A következő ruhadarab az: indition. A görög szó ruhát jelent. Ez egy finomabb fényes színű öltözet. Jelenti Isten Fiának, a világ Üdvözítőjének királyi ékességű ruháját. Ö mennybemenetele után, mint ember, dicsőségben ül az Isten jobbján. Mint Istennek, minden idők előtt kijárt az isteni dicsőség. Mint ember a legteljesebb kiüresedés után, az emberek bűneinek kiengesztelése után szintén elnyerte ezt a királyi dicsőséget.

Ha az oltárasztalt nem fából, hanem más anyagból készítik, és oldalain képekkel vagy más jelképekkel díszítik, vagy ha fából készül, és ugyancsak díszítik, nem szükséges, hogy oldalait teljesen eltakarják. Csak a tetejére kerülnek az előbb említett öltözékek.

Az oltárasztal a templom számára ugyanaz, mint az Egyház a világ számára. Dogmatikus jelentése az, hogy magát Krisztus Üdvözítőt ábrázolja. Ezt a jelentését kétszer is kifejezi az az imádság, amelyet proszkomídia után és az Adományok átvitele után imádkozik a pap: „A sírban testileg, az alvilágban lélekkel mint Isten, a Paradicsomban a gonosztevővel, a királyi széken pedig az atyával és a Szentlélekkel voltál Krisztus, mindeneket betöltvén, körülírhatatlan”. Ennek jelentése: Az Úr Jézus Krisztus, mint Isten nem szűnt meg a mennyei trónuson tartózkodni a Szentháromság Személyeként, testileg a sírban feküdt mint halott, ugyanakkor lelkével az alvilágba szállt le, ugyanebben az időben az általa üdvözített gonosztevővel a mennyei Paradicsomban volt, azaz betöltött magával minden mennyeit, földit és földalattit. Személyével jelen volt az isteni és teremtményi lét minden területén, sőt a „külső sötétségben” is, ahonnan kihozta az eljövetelére várakozó ószövetségi igaz embereket az üdvösségre.

Istennek ez a mindenütt való jelenléte lehetőséget ad arra, hogy az oltárasztalt egyrészt Krisztus sírjának tekintsük, másrészt a Szentháromság trónusának.         

Az oltárasztalon a terítőkön kívül a következő szent tárgyakat találjuk: az antimenzion, az evangélium, a kereszt. Templomainkban végezzük a legszentebb Istentiszteletet, a Vérontás nélküli Áldozatot. Ebben az istentiszteletben részt vesznek a mennyeiek és földiek. A földön élő papok a hívekkel együtt végzik a szent szolgálatot. A mennyei Egyház pedig a szent emberek földi maradványaival van jelen az istentiszteleten. Természetes dolog, hogy ahol Jézus Krisztus leszáll az oltárasztalra, és a Szent Titokban ott marad, kell lenni egy kapocsnak, amely a földet az éggel, a földi Egyházat az égi Egyházzal összeköti. Ez a kapocs Isten szent embereinek ereklyéi. Ezek tanúsítják, hogy Jézus Krisztus és Egyháza az Ő Titokzatos Teste között felbonthatatlan kapcsolat van. A vértanúk a hitért való szenvedésükkel és halálukkal részesültek Krisztus szenvedésében és halálában. Bizonyosságot tettek Róla, hogy Ö igaz Isten. Szent János a Jelenések könyvében (Jel 6,9) a mennyei oltár alatt azoknak a szenteknek a lelkét látta, akiket Istenért megöltek.

Az antimenzion négyszögletű, selyemből, vagy más finomabb anyagból szőtt kendő. Fő témának Jézus Krisztus sírba helyezése van ráfestve. Rajta láthatjuk még: Jézus szenvedésének eszközeit, Jézus teste mögött a keresztet. Látható rajta még a négy evangélista, a két Liturgia-szerző: Aranyszájú Szent János és Nagy Szent Bazil. Más szent személyeket és tárgyakat is festhetnek rá. Az antimenzionon levő felírás elmondja, hogy mikor, melyik templomnak, melyik püspök áldotta meg. Mindezeket a püspök pecsétje és aláírása igazolja. Az antimenzion hátsó részében, a kereszt szárainak találkozásánál, viaszba foglalva valamelyik szent vértanú csontjából található egy szilánk. A püspök helyezi el, áldja meg Nagycsütörtökön, vagy a templom felszentelése alkalmából. Az antimenzion görög szó, jelentése asztalt helyettesítő. Szükséges tartozéka az oltárasztalnak. Nélküle nem lehet Liturgiát végezni. Ugyanazzal az imádsággal áldja meg a püspök mint az oltárasztalt.

Az antimenzion mindig az oltáron található, összehajtva és egy selyem terítőbe helyezve. E terítőnek neve: iliton. A hívők Liturgiájának kezdetén nyitja szét a pap. Az összehajtott és ilitonba helyezett antimenzionon található a szent Evangélium. Szintén nélkülözhetetlen tartozéka az oltárasztalnak. A pap áldást ad vele, felolvassa és magyarázza, a kis bemenetnél körmenetben viszik az oltárasztal körül az ikonosztázion elé. Az oltárevangélium magát Jézus Krisztust képviseli. Az Ő szavait tartalmazza. A szavakban a legszorosabb értelemben van jelen Jézus az Ő kegyelmével. Az antimenzion fölött tartják, hogy mindenki számára látható formában tanúskodjék az Úr Jézus jelenlétéről a templom legszentebb részében. Evangélium nélkül az antimenzionnak sem volna dogmatikai teljessége. Az antimenzion jelenti Jézus sírját. Szükség van azért olyan kiegészítésre, amely szimbolikusan ábrázolja a feltámadt és örökké élő Krisztust. Ez a szent Evangélium. Kiegészíti és tökéletesíti az oltárasztal felső terítőjét, amely a mennyei dicsőségben ülő Jézus ruháját jelképezi. Az oltár-evangélium így közvetlenül jelképezi a Mennyei Királyt, aki a dicsőség trónján, az oltárasztalon ül. Régi szokás alapján Egyházunk a szent evangélium könyvét arany, ezüst, bársony kötéssel látta el, és gazdagon díszítette drágakövekkel és más díszítésekkel. Felső borítójának sarkaiban a négy evangélista képe látható. Középen vagy a feltámadt Krisztus, vagy a mindenható, trónján ülő Krisztus látható. A hátsó borítóján legtöbbször a keresztre feszített Jézus képét látjuk.

Mivel az oltárasztalon Krisztus Testének és Vérének vérontás nélküli áldozatát végzik, az evangélium mellett ott található egy áldó kereszt a felfeszített Jézus ábrázolásával. Szintén elmaradhatatlan tartozéka az oltárasztalnak. Az evangélium magában foglalja Jézus életét, tanítását. Az oltárkereszt az Ö áldozatának csúcsát tárja elénk, amelyet az emberiség bűnének lemosásáért végzett. A kereszt üdvözítésünk eszköze. Az evangélium és az oltárkereszt együttesen jelentik Isten emberek iránti üdvgondozásának teljességét, amely az Újszövetségben nyilvánult meg. Amit az evangélium szavai tartalmaznak, azt rövid formában ábrázolja a megfeszített Krisztus keresztjének képe. A tanítás szavaival együtt látható az üdvözítés eszköze és formája. A képen titokzatosan jelen van az, akit ábrázol.

Mint a legszükségesebb szent tárgyak egyike, az oltárasztalon foglal helyet a szentségtartó, az Eucharisztia állandó őrzésére. Formája a különböző időkben és templomokban különféle: ezüstgalamb, sír, templom. Rozsdásodás nélküli fémből készítik és megaranyozzák. Egy kis dobozban őrzik benne az Eucharisztiát. Külön imádsággal áldják meg. A szentségtartó ábrázolja Jézus sírját is, amelyben halála után nyugodott. Ábrázolja az Ö Testét, az Egyházat is, amely állandóan táplálja a híveket Krisztus Testével és Vérével. Egyes templomokban az oltárasztal fölött négy oszlopon álló mennyezet található. Ábrázolja a mennyet, amint a föld fölé terül. Jelenti Isten dicsőségének és kegyelmének anyagtalan mennyei sátorát, amely betakarja az oltárasztalt.

Mivel Isten mennyei trónusát a mennyei seregek veszik körül, földi templomában is körülveszik trónját, az oltárasztalt az angyalok jelképei. Ripidionnak nevezzük ezeket. A kézi ripidion rövidnyelű fémből való kör. A hatszárnyú kerubot festik rá, aki Isten trónja körül lebeg. Ha van diakónus, ezzel legyezi a Szent Adományokat a Liturgia alatt. A ripidionnak nagyobb méretű formáját az oltárasztal köré helyezik el. A körmeneteknél is előveszik és használják. Az oltárasztal mögött helyezik el a hétágú gyertyatartót. Tőle jobbra és balra a keresztre feszített Jézus nagyméretű alakja, és az Istenszülő képe található

A püspök trónszékéről és az előkészületi asztalról már történt említés.