Az istentiszteletek forrásai

A bizánci szertartású istentisztelet alapforrása a Szentírás. Az Ószövetségből elsősorban a zsoltárok, az Újszövetségből pedig az Evangélium. E két könyvről azt lehet elmondani, hogy egy sor sem marad ki belőle felolvasás nélkül.

Az ószövetségi Szentírásból az istentiszteleten első helyen a Zsoltároskönyv áll. A keresztény Egyház, létének kezdetétől a Zsoltároskönyvet úgy vette át az Ószövetség népétől, mint a keresztény ember állandó útitársát. Nagy Szent Bazil írja róla: A Zsoltárok könyve magában foglalja a hasznos dolgot a többi könyvekből. Jövendöl az Eljövendőről, emlékezetbe idézi az elmúltnak eseményeit, törvényeket ad az életre, szabályokat mutat a cselekvésre… ez az Egyház szava.  Fényessé teszi az ünnepeket… Itt van a tökéletes hittudomány”.

Az Ószövetség más könyveiből is találunk részleteket az istentiszteleteknél. Ezek az olvasmányok (parímiák). Nagyböjt parímiáiban olvassák fel meghatározott szakaszokban a Teremtés, a Példabeszédek könyvét, valamint Izaiás próféta válogatott írásait. Nagyhéten a Kivonulás és Jób könyvének részleteit olvassák, úgyszintén Izaiás, Jeremiás és Ezekiel jövendöléseit. Ezeken kívül az év folyamán hallunk még ünnepi olvasmányokat az Ószövetség többi könyvéből is.

A mindennapi istentiszteletek folyamán sok mondatot hallunk az Evangéliumokból, sok ige változás nélkül került bele az istenszolgálatok anyagába (pl. „Most bocsásd el Uram szolgádat…”, „Magasztalja az én lelkem az Urat.”, „Boldogok a lelki szegények…”, „Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy…”, „Emlékezzél meg rólam Uram…”, „Áldott, aki az Úr nevében jön…”, „Dicsőség a magasságban Istennek…”).

Ezeken kívül az evangéliumi események legfőbbjei, így például egyes példabeszédek egy egész hét istenszolgálati énekeinek témáját is meghatározzák. (Lásd a nagyböjt előtti, vagy Ötvened-köri vasárnapokat és heteket!)

Az istentiszteletbe bekerült bibliai anyagon kívül az Egyház szent emberei által összeállított imákat és dicsőítéseket is találunk. Ezek egy része a kereszténység első századaiból származik.

Az első évezred folyamán sok imádság és énekszerző hagyta ránk alkotásait, amelyeket most is őrzünk és használunk istentiszteleteinken. Ezeknek az alkotásoknak a virágkora a VII-IX. századhoz kötődik, amikor Damaszkuszi Szent János, Maiumai Kozmasz és Rómanosz Melódosz éltek. Nevezetesek még rajtuk kívül Anatóliosz konstantinápolyi pátriárka, Szíriai Szent Efrém, Krétai Szent András, Himnuszköltő Szent József és még sokan mások. Ezeknek a szerzőknek énekei mély gondolatokkal, szellemes fordulatokkal, ellentétekkel és tömör megfogalmazásukkal tűnnek ki.