A Hajdúdorogi Egyházmegye rövid története

I. A bizánci szertartású magyarság története az egyházmegye felállítása előtt

Már a vándorlás évszázadaiban (V-IX. sz.) a kialakuló magyarság kapcsolatba került a bizánci kereszténységgel. Fejedelmeik közül a VI. században Gorda, a VII. században pedig Kobra ismeretesek, akik Bizáncban részesültek a keresztségben. Mindkettő kísérletet is tett népe megtérítésére. Szent Kyrillosz és Methodiosz – a szlávok későbbi apostolai és írásbeliségük megteremtői – korábbi missziós útjuk alkalmával a vándorló magyaroknak is hirdették az evangéliumot. A bizánci egyház térítő munkát végzett a székelyek között is, akik valószínűleg már a vándorlás korában csatlakoztak a magyarokhoz.

Bizánci szertartású magyarok az új hazában

A honfoglaló magyarok új hazájukban találkoztak Kyrillosz missziója során megtért népekkel. A X. század derekán ismét három magyar keresztelkedett meg Konstantinápolyban: Termacsu (Tolmács), Bulcsu és Gyula; vele együtt érkezett Csanádra az első bizánci szertartású püspök: Theophylaktosz, Magyarország Bizánctól küldött missziós főpásztora.

A kora árpádkori temetők lelettanúsága szerint Hierotheosz szerzetesei szinte az egész ország területén működtek. A különböző, keleti szertartásban megtért avarok, kabarok, majd a besenyők és jász-kun népcsoportok beolvadtak a magyarságba. A keleti kereszténység elterjedésére a nagyszámú bizánci kolostor létezéséből is lehet következtetni. Tihany, Visegrád, Szávaszentdemeter, Pásztó, Veszprémvölgye és Pentele – a dunántúli „Beria”-kolostor-láncolattal együtt – a korabeli kereszténység liturgikus és kulturális központjai voltak.

A XIII. század folyamán ezek a kolostorok elnéptelenedtek, és a bizánci szerzetesek helyét bencések és premontreiek foglalták el.

A magyar egyházi szervezet kialakítása során királyaink kizárólag római katolikus egyházmegyéket szerveztek. Imre királyunk (1196-1204) ugyan tett lépéseket III. Ince pápánál egy bizánci szertartású püspökség felállítására, a kísérlet azonban nem járt eredménnyel.

A XVII. századból fennmaradt imádságok és énekek tanúsítják a bizánci kereszténység folytatólagos, ha nem is folyamatos továbbélését. A munkácsi püspökök ettől az időtől igyekeztek a magyar alföldön élő bizánci szertartású keresztényekre is kiterjeszteni joghatóságukat. 1623 után már a „görög egyházak püspökének” nevezik.

A bizánci szertartásban megmaradt kisszámú magyarság a templomi liturgiában nem használhatta anyanyelvét. A magyar bizánci katolikus papság azzal a jogos igénnyel fordult a munkácsi püspökhöz, hogy a ruténekhez és románokhoz hasonlóan a magyarok is használhassák anyanyelvüket a liturgiában. Ennek eredményeként – római engedély nélkül – a XVIII. század utolsó évtizedére elkészült Aranyszájú Szent János Liturgiájának kéziratos magyar szövege. Az első magyar görög katolikus énekeskönyvet 1833-ban Nagyváradon adták ki.

A hajdúdorogi mozgalom

A kéziratos magyar fordítás alkalmazását és elterjedését egyházi tilalom fékezte. A hajdúdorogi hívek kezdeményezésére 1868. április 16-án 52 magyar egyházközség képviselői országos kongresszust tartottak. A résztvevők kérték a magyar nyelvű liturgia engedélyezését, és egy önálló magyar bizánci egyházmegye felállítását. Ekkor Ferenc József király meglapította a munkácsi egyházmegye joghatósága alá tartozó Hajdúdorogi Külhelynökséget, és ennek gondjaira bízta 33 magyar ajkú paróchia közvetlen irányítását.

A vikariátust Pásztélyi Kovács János munkácsi püspök (1875-1891) szervezte meg, és az első magyar ajkú külhelynökké Danilovics János kanonokot nevezte ki.

A görög katolikus magyarok Országos Bizottsága

A magyar liturgikus nyelvet egyre több magyar egyházközségben kezdték használni. 1896-ban azonban szigorú tilalom érkezett erre vonatkozólag Rómából, éppen a millennium évében. Ekkor a Budapesten élő görög katolikusok, Szabó Jenő főrendiházi tag kezdeményezésére 1898. június 8-án megalapították a Görögszertartású Katolikus Magyarok Országos Bizottságát. A bizottság célja a magyar liturgikus nyelv római kieszközlése, valamint a Gergely-félé naptár bevezetése volt. A programhoz 113 magyar paróchia csatlakozott.

II. Az egyházmegye története

Az Országos Bizottság és a hajdúdorogi mozgalom munkájának eredményeként I. Ferenc József – mint Magyarország Katolikus Egyházának főkegyura – 1912. május 6-án megalapította a Hajdúdorogi Egyházmegyét, amelyet Szent X. Piusz pápa 1912. június 8-án kanonizált „Christifideles Graeci” kezdetű bullájával. Az egyházmegyét a Magyar Országgyűlés 1913. évi XXXV. sz. törvénycikkével iktatta törvénybe. Ezzel a magyar kormány vállalta az új egyházmegye intézményeinek felállítását.

Szent X. Piusz az új egyházmegyéhez 162 paróchiát csatolt: 70 munkácsi, 8 eperjesi, 44 nagyváradi, 35 gyulafehérvár-fogarasi, 4 szamosújvári és 1 esztergomi egyházmegyéhez tartozó közösséget. Az alapító bulla az egyházmegyét Hajdúdorogról nevezte el, ahonnan az egyházmegye felállítását kérelmező mozgalom kiindult.

Miklósy István, az egyházmegye első püspöke

Ferenc József 1913. április 21-én Miklósy István zempléni főesperest, sátoraljaújhelyi paróchust nevezte ki az egyházmegye első püspökéve. Szent X. Piusz pápa a kinevezést 1913. június 23-án praeconizálta.

Miklósy püspök gyakorlati szempontok miatt ideiglenes székhelyéül Debrecent választotta. Az 1914. február 23-án történt bombamerényletet követően – amelyben a püspök helynöke, titkára és  az egyházmegyei ügyész életét vesztette – az egyházmegye székhelyét Nyíregyházára helyezte át.

A Gergely-naptár bevezetésére a Keleti Egyházak sorában elsőként a Hajdúdorogi Egyházmegyében került sor, 1916. június 24-én. 1918-ban jelent mag az új egyházmegye első Schematismusa, amely részletesen ismerteti a magyar görög katolikusság történetét és tartalmazza a megszervezett egyházmegye adatait.

Az első világháború után a trianoni békekötés lényegesen érintette a Hajdúdorogi Egyházmegye területét is: 75 paróchia Romániához, 4 paróchia Csehszlovákiához került, Munkácsi Egyházmegye joghatósága alá. A magyar területen maradt nagyváradi egyházmegyei paróchiát: Bedőt, ill. a Lugosi Egyházmegyéhez tartozó Battonyát a Szentszék a Hajdúdorogi Egyházmegyéhez csatolt.

Dr. Dudás Miklós OSBM megyéspüspök

1937. október 29-én elhunyt Miklósy István püspök. Halála után Bányai Jenő pápai prelátus, nagyprépost, mint káptalani helynök kormányozta az egyházmegyét.

XII. Piusz pápa 1939. március 25-én Dudás Miklóst, a Szent Bazil Rend magyarorszúgi főnökét nevezte ki a Hajdúdorogi Egyházmegye második püspökévé.

Dudás Miklós püspök, aki korábban Hajdúdorogon letelepítette a bazilita szerzeteseket, Máriapócsra hívta a bazilissza nővéreket, és 1941-ben a Zarándokház, 1945-ben pedig a Görögkatolikus Árvaház vezetését bízta rájuk. 1942-ben Hajdúdorogon Görögkatolikus Kántor-Tanítóképző Intézetet alapított, amely mellett fiú- és leány internátus is működött, a szerzetes papok, illetve a nővérek vezetésével. 1943-ban ugyancsak Hajdúdorogon Görögkatolikus Népfőiskolát létesítetett; Nyíregyházán pedig megalapította a Szent Jozafát Görögkatolikus Diákotthont.

1950-ben Dudás Miklós püspök megalapította a Görögkatolikus Papnevelő Intézetet és Hittudományi Főiskolát.

A II. Vatikáni Zsinat atyáinak jelenlétében, 1965. november 19-én, Dudás Miklós a teljes liturgiát magyar nyelven mutatta be a Szent Péter-bazilikában.

1944. január 2-án Szentszék a Munkácsi Egyházmegye oldallagos adminisztrálását is Dudás Miklós hajdúdorogi püspökre bízta. A második világháborút követő határváltozások során a Hajdúdorogi Egyházmegye joghatósága alatt maradtak: Rudabányácska, Beregdaróc és Kölcse.

A Hajdúdorogi Egyházmegye joghatósága csak a „Christifideles Graeci” bullában név szerint megnevezett paróchiákra terjedt ki. A görög katolikus hívek azonban nagy számban éltek az egyházmegye területén kívül is.

A második világháború után, különösen a Pest-környéki és a dunántúli iparvidékek sok hivőt vonzottak el a kelet-magyarországi területekről. Dudás Miklós megyéspüspök kérésére 1968. szeptember 6-án a Szentszék – először három évre – az egyházmegye joghatóságát kiterjesztette az egyházmegye területén kívül eső parókiákra is. 1971-ben újabb három évre hosszabbították meg a rendeletet. Dudás Miklós püspök 1972. július 15-én, hosszas betegség után hunyt el. Ezt követően Timkó Imre kanonok, püspöki helynök kormányozta két és fél éven át káptalani helynökként az egyházmegyét.

Dr. Timkó Imre, az egyházmegye harmadik püspöke

VI. Pál pápa 1975. január 10-én Timkó Imre kormányzó helynököt nevezte ki a Hajdúdorogi Egyházmegye harmadik megyéspüspökévé. Ugyanekkor a pápa Dr. Keresztes Szilárd teológiai tanárt kunáviai c. püspöki címmel, segédpüspökévé nevezte ki.

Timkó püspök legfőbb célkitűzései a Liturgia rekonstrukciója a keleti hagyományok és a fejlődő magyar nyelv kívánalmai szerint; a szemináriumi nevelés és a teológiai oktatás megújítása; a papság és a hívek belső, lelki egészségének megújítása voltak.

A Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevelet adott ki 1974. szeptember 12-én a „Szórványban élő görög katolikus hívek lelki gondozásáról”.

A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1979 márciusában elfogadta és támogatta a hajdúdorogi megyéspüspök kérését, hogy az Apostoli Szentszék véglegesítse a joghatóságnak az egész országra történő kiterjesztését. II. János Pál pápa „Summis Pontificibus” kezdetű bullájával 1980. július 17-én a Hajdúdorogi Egyházmegye joghatóságát minden Magyarországon élő görög katolikus hivőre kiterjesztette. Ezen intézkedés alól kivételt képez a Miskolci Apostoli Kormányzóság területe. Ezt a bullát 1980. szeptember 28-án Agostino Casaroli bíboros, pápai államtitkár adta át Esztergomban.

1977-ben a nyíregyházi püspöki székházat kibővítették a Szeminárium, az intézmények és hivatalok elhelyezésére.

Dr. Keresztes Szilárd, az egyházmegye negyedik püspöke

Timkó Imre püspök úr 1988 júliusában bekövetkezett halála után az egyházmegye segédpüspökét Keresztes Szilárdot nevezte II. János Pál pápa a Hajdúdorogi Egyházmegye püspökévé.

A nemsokára bekövetkező rendszerváltás adta lehetőségekkel bölcsen élve hamarosan jelentős beruházásokat kezdett, hogy kiépítse az egyházmegye elengedhetetlenül fontos intézményeit.

Elsőként szeminárium bővítéséhez fogott hozzá, majd az 1950-ben megszüntetett egyházi oktatási rendszer kiépítése következett.

Szinte első egyházi iskolaként 1990-ben indult az első osztály a hajdúdorogi Görög Katolikus Általános Iskolában. 1998-ban kezdődhetett meg a tanítás a nyíregyházi Görög Katolikus Általános Iskolában, majd 1999-ben kezdte meg működését a rakacaszendi Görög Katolikus Általános Iskola és Óvoda.

A Magyar Görög Katolikus Egyház négy óvodát üzemeltet a rendszerváltozás óta, hármat az egyházmegye, egyet az exarchátus területén.

1991-ben II. János Pál pápa magyarországi látogatásakor elzarándokolt Máriapócsra is. Ekkor történt meg a Könnyező Istenszülő kegyhelyének felújítása is, amit 1998-ban a Máriapócsi Lelkigyakorlatos- és Zarándokház építése követett.

1991-től működik a Görög Katolikus Gimnázium, Szakközépiskola és Diákotthon Hajdúdorogon, mint az egyházmegye egyetlen középfokú intézménye. A hozzá tartozó kollégium új épülete 1998-ban készült el. Az egyházmegye kántorképzése is az iskolában működik. Fakultáció formájában végezhető a kántori iskola, amelynek végén az egyházmegyei vizsgáztató bizottság előtt kántori oklevelet szerezhetnek a hallgatók. Az egyházmegye üzemeltet két további kollégiumot is, Miskolcon a Görög Katolikus Középiskolai és Főiskolai Kollégiumot és Nyíregyházán a Görög Katolikus Főiskolai Kollégiumot.

1995-ben jogilag kettéválasztotta a Hittudományi Főiskolát és a Papnevelő Intézetet. 1990-ben kezdődött meg a levelező tagozatos hitoktató és hittanárképzés civil hallgatók részére. 1991-ben a Nyíregyházi Főiskolán is elindult a harmadik szakként felvehető hittanárképzés.

Ugyanebben az évben a nyíregyházi Hittudományi Főiskola a Római Pápai Keleti Intézet Keleti Egyházak Tudományok Fakultásának kihelyezett tagozata lett. Így az 1995/96-os tanévtől elkezdődhetett az egyetemi szintű képzés. 1998-ban megtörtént az állami akkreditáció is, 2000. január 1-jétől pedig a Főiskola hivatalosan is Szent Atanáz nevét viseli. 2001. május 8-án tették le a Főiskola új épületének alapkövét. Az új épület felszentelése 2003. szeptember 6-án volt.

2002-ben Miskolcon adta át a Polgármesteri Hivatal egyházi fenntartásba a Soltész Nagy Kálmán Általános Iskolát, amely 2002 őszén Görög Katolikus Általános Iskola néven folytatta működését.

Két egyetemi lelkészséget alapított Debrecenben és Miskolcon, egy főiskolai lelkészséget pedig Nyíregyházán.

Keresztes Szilárd megyéspüspök szolgálata alatt közel 40 új templom épült és több mint 30 egyházközséget alapított.

A Hodászi Görög Katolikus Cigány Egyházközséget 2004-ben alapította. Az egyházközség jelentősége Európában is kiemelkedő, hiszen a a Cigány Templomot; az Idősek Napközi Otthonát; a Szent Illés Szeretetotthont; a Családok Átmeneti Otthonát; a Cigány Közösségi Házat és a Szociális Konyhát is a Görög Katolikus Egyház hozta létre. A Szent Liturgiát az egyházközségben cigány nyelven végzik.

Keresztes püspök több konferenciát és találkozót rendezett európai és más földrészek résztvevőivel az egyházmegyében. Ezek közé tartozik az Orientalium Dignitas pápai levél kiadásának 100. évfordulójára rendezett tudományos szimpozion, a Kegyhelyek és Zarándoklatok I. Európai Kongresszusa, a Keleti Katolikus Püspökök Európai Találkozója és a Keleti Katolikus Szemináriumi Elöljárók Továbbképzése.

Keresztes Szilárd püspök 2007. június 19-én betöltötte 75. életévét, így a Keleti Egyházak Törvénykönyve alapján benyújtotta lemondását

P. Kocsos Fülöp, az egyházmegye ötödik püspöke

2008. május 2-án XVI. Benedek pápa P. Kocsi Fülöp dámóci szerzetest a Hajdúdorogi Egyházmegye megyéspüspökévé és az üresedésben levő Miskolci Apostoli Exarchátus apostoli kormányzójává nevezte ki.

 

Az egyházmegyéről bővebb információk olvashatók a www.atanaz.hu honlapon.