A Szent Liturgiáról

Bizánci szertartású Egyházunknak sok szép istenszolgálata és szertartása, van. Ezekkel, részben a nap vallásilag kiemelkedő óráit szenteli meg, mint pl. a reggeli és esti zsolozsmával. Aztán – a lehetőség szerint – üdvösségünk történetének egyes kiemelkedő eseményét tárja hívei elé, mint pl. a nagypénteki sírbatételi istenszolgálattal. Végül az embereket Istennel összekapcsoló szentségeket teszi külsőleg széppé a szertartásokkal.

Van azonban egy istenszolgálat, ami fontosságával és tartalmával kiválik a többi közül. Ez az Egyház szíve. Ez az Egyház lelke. Ez az Egyház kincse. Ezért az istenszolgálatért épülnek lassan kétezer éve a templomok. Ennek az istentiszteletnek neve Egyházunk elnevezése szerint: Szent és Isteni Liturgia.

Egyházunk Liturgiának nevezi. Ez a görög szó „közös tevékenység”-et jelent. Azt jelenti, hogy ezt a szolgálatot a pap és a hívek közössége együtt végzi. Ez valóban közösségi istentisztelet. Szent Liturgiának nevezzük, mert alapgondolata Istentől származik. Szertartásaink egy része is Istentől van. Énekeinek, imádságának, tanításának egy része is Istentől van. A Liturgia bibliai szövegeit a Szentlélek Isten sugalmazta. A Liturgia magától az Isten Fiától vette kezdetét. Jézus az emberek megszentelésére rendelte. Isteni a Liturgia, mert ennek a szertartásnak a keretében tud az ember Istennel a legjobban találkozni. Azok a keresztények, akik ennek keretében a Szent Titokban részesülnek, magával az Úr Jézus Krisztussal egyesülnek. Ő mondta ugyanis: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem van és én őbenne.” (Jn 6,57) Olyan kapcsolatba kerül így az ember Istennel, amit Isten gondolt ki. Ezt az ember magától álmodni sem merte volna.

Szentnek nevezzük a Liturgiát, mert a végtelenül szent Istennek az ember részéről ezzel adjuk meg a legtökéletesebb hódolatot. Szent, mert mindazt, amit nem kifejezetten Istentől kapunk benne, szentéletű atyáink, az Egyház szent tanítói állították össze.

Még egy másik szép nevével is gyakran találkozunk: Szent Áldozat. Így csak mi, görög szertartásúak nevezzük. A név azt akarja kifejezni, hogy ezzel az istenszolgálattal az ember valamit áldozatul adnak oda maguktól Istennek. Azt áldozzuk fel, ami nekünk nagyon drága, sőt, a legértékesebb: Krisztust, a mi Életünket!

A Szent és Isteni Liturgia az Egyház legszebb, legtartalmasabb, leggyakrabban elvégzett istenszolgálata. Minden vasárnapnak, ünnepnek, ünneplésnek ez a fénypontja.