A Szent Áldozat bemutatói

Egyházunk elnevezése szerint a legszentebb istenszolgálat „Liturgia”, azaz „közös tevékenység”. Kik azok, akik közösen szolgálnak Istennek?

A templomban lévők látják, hogy egy idős, vagy fiatal, alacsony vagy magas ember áll az oltárnál. Azt hallják, hogy erős vagy gyenge hangon énekli az istenszolgálat szent szövegeit. Azt mondják: A pap végzi a Liturgiát!

Ki a pap? Az Istentől erre a feladatra meghívott ember. Valamelyik apostol-utód: a püspök áldozópappá szenteli, és az emberekhez küldi. A pap Jézus papi hatalmából részesedik. Jézus megkezdett művét folytatja a világ valamelyik részén. Legkiválóbb papi tevékenysége az, hogy megismétli Jézus nagycsütörtöki Titkos Vacsoráját, Szent Liturgiát végez.

A pap a Liturgián nem a maga nevében cselekszik. Jézus nevében, az Ő megbízásából beszél és cselekszik. Ha kimondja a kenyér felett Jézus szavait: „Ez az én testem, ez az én vérem”, az nem a pap testévé és vérévé változik. Krisztus teste és vére lesz belőle. A Liturgia főbemutatója Jézus Krisztus. Ő láthatatlanul ott van minden oltáron. Aranyszájú Szent János írja: „Nem ember teszi azt, hogy a felajánlott kenyér és bor átváltozzék Krisztus testévé és vérévé, hanem az értük megfeszített Krisztus. A pap, mint Krisztus látható képviselője, ott áll, és kimondja ugyan az átváltoztatás szavait, de Isten kegyelme és hatalma cselekszi az átváltozást”.

A pap az áldozat bemutatásában másodrendű szereplő. Jézus akaratából áll az oltárnál. Kölcsönadja Jézusnak kezét, hogy azzal áldja meg Ő a szent adományokat. Kölcsönadja Jézusnak emberi szavait és hangját, hogy Jézus azokkal mondja ki az átváltoztató szavakat. Kölcsönadja Jézusnak szavát, hogy azzal ajánlja fel Ő Atyjának a Szent Áldozatot. Ebben az értelemben mutatja be a pap a Szent Áldozatot.

A legszentebb istentisztelet Liturgia, közös cselekvés. Ezért kell, hogy mások is hozzákapcsolódjanak Jézus és a pap áldozatbemutatásához. Ezek az istenszolgálaton jelenlevő hívek. Ők is a Szent Áldozat bemutatói. Erre Szent Péter tanítása a bizonyíték: „Ti választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, szerzett nép vagytok, hogy hirdessétek Annak erényeit, aki sötétségből hívott titeket az Ő csodálatos világosságára” (1Pét 2,9). A keresztség által az ember nemcsak a keresztények választott nemzettségébe kerül bele, Krisztus még királyi papsággá is teszi őket. Feladatuk a dicséret áldoztának bemutatása. Minden keresztény fel van szentelve Isten dicséretére. Szent Pálnak is van tanítása ezzel kapcsolatban. Ő a keresztényeket Krisztus Titokzatos testének nevezi. A test feje Jézus, a tagok a keresztények. Ha a Liturgián Krisztus az áldozat bemutatója, akkor a keresztények is mindnyájan áldozat bemutatók. A fej és a test úgy tartoznak össze, hogy el nem választhatók egymástól. Így a fej Krisztus, és test, a keresztények közösen cselekszenek. Hogy a Templomban levő keresztények szintén bemutatói az áldozatnak, az kitűnik a Szent Liturgia imáiból és énekeiből. A pap nagyon ritkán imádkozik egyes számban. A hívek nevében, velük egyesülve, őket képviselve többes számban imádkozik és fordul Istenhez. Végül: amikor a pap a kenyér és a bor fölött elénekli Jézus szavait, a jelenlevők az „Ámen” felkiáltással erősítik meg, hogy úgy van, ahogy Jézus mondta. Így fejezik ki, hogy nemcsak néma szemlélői az Áldozatnak, hanem tevékeny bemutatói is. E megfontolásból egy nagy tanító gondolat fakad: Isten nagy méltóságot adott az embernek. Kezdődik a 8. zsoltár szavaival: „Kevéssé tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel koronáztad meg őt és kezeid alkotmányai fölé rendelted őt”. Folytatódik azzal, hogy Isten saját Fiát küldi érte kereszthalálra, hogy a tékozló fiú újra Isten gyermeke legyen. Ahányszor Krisztus Titkos Vacsorai áldozatát megismétlik, az ember abban részt vehet, és részesülhet a Szent Titokban. Betetőződik azzal, hogy az ember, halála után részese lehet az örök életnek. Ennek a nagy méltóságúnak nagyon tudatában kellene lennünk!