Miért kedves egyházunknak a Szent és Isteni Liturgia?

Minden Liturgia a legszentebb történetnek, Jézus Krisztus életének rövid megjelenítése. Jézusnak, a Megváltónak megjelenésére évezredeket kellett várni. Betlehemben való születése után, 30 éves koráig csendes, előkészületi éveket élte Názáretben. A Szent Liturgia ezt úgy mutatja be, hogy bár az istenszolgálat megkezdődött, a királyi ajtó zárva van. Imádkozva várják a jelenlevők, hogy a Megváltó megjelenjen. A hívek a Krisztus előtti ószövetségi idő énekeiből, a zsoltárokból énekelnek.

Egyszerre csak kinyílik a királyi ajtó. A pap a Szent Evangélium könyvét körmenetben kihozza a hívek közé. A pap felmutatja: mindenkinek megjelent Krisztus!

Jézus földi működésének hároméves időszakát az töltötte ki, hogy nagyon sokat tanított. A Szent Liturgiában is megkezdődik a tanítás. Tanítanak a tropár-énekek. Tanít az Apostol, akinek levéléből felolvasnak. Tanít az emberek isteni tanítója Jézus, saját élete példájával vagy isteni tanításával. Az Egyház ezek alapján tanít papjai által. Jézus tudta, hogy életének utolsó hetében mi vár rá Jeruzsálemben. Mégis elment, hogy az Atyja akaratát teljesítse. Egyszerűen és alázatosan vonult be Jeruzsálembe. A Liturgián egyszerű kenyér és bor alakjában vonul be az áldozati oltárra, mint áldozatra előkészített Bárány.

Virágvasárnap után Jézusnak egyre jobban kellett rejtőzködnie ellenségei miatt. A Nagy Bemenettől kezdve az istenszolgálat a zárt királyi ajtó mögött folyik tovább. Jézus a Titkos Vacsora helyét titokban tartotta, és csak tanítványaival ünnepelte.

Feltámadása után sokaknak megjelent, negyven nap múlva pedig felment a mennyekbe. Ennek bemutatására kinyílik a királyi ajtó. Jézus itt részesíti Szentségeiből azokat, akik arra jelentkeznek. Ezután a híveit megáldva eltávozik közülünk. Rövid hálaadás, és a pap áldása után a Szent Liturgia befejeződik. Befejeződik vele Jézus földi életének rövid bemutatása is.

Minden Liturgián azt tesszük még, amit Jézus tett a Titkos Vacsorán. A „Titkos Vacsora” kifejezés többet mond, mint az „Utolsó Vacsora”. Jelenti azt, hogy a nyilvánosság kizárásával történt a vacsora. Jelenti azt is, hogy azon titokzatos dolog történt. Ez az emberi ész számára mindig titok marad. Ezt emberi ésszel nem tudjuk megmagyarázni. Jézus az előírt húsvéti vacsora végén kezébe vette a kenyeret, megáldotta és Szent Testévé tette. A bort is megáldotta és Szent Vérévé tette. A Vele vacsorázó apostolok mindkettőből részesültek. Végül mindnyájuknak hatalmat adott, hogy a kenyeret és bort ők is változtassák át Szent Testté és Vérré.

A Szent Liturgián az Istennek felajánlott kenyér és bor Krisztus isteni Testévé és Vérévé változik át. A bennük részesülők bűneik bocsánatát és a mennyek országát nyerik el, ha helyesen fogadják magukhoz a Szent Tikokat. Ismét Jézus mondta: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az örök életet bír, és én feltámasztom őt az utolsó napon” (Jn 6,55).

Minden Liturgia hozzájárul az emberek megszenteléséhez. A Liturgia észrevétlenül építi, formálja az embert, ha megvan a résztvevő szándéka arra, hogy amit hallott és látott, átültesse az életbe. A Szent Liturgián való áhítatos részvétel még akkor is megszenteli az azon résztvevő lelkét, ha történetesen nem részesülne a Szent Titokban.

A megszentelésének egyik módja az, hogy az imádságokból, zsoltáréneklésből és a szentírási olvasmányokból merítünk kegyelmet. Az imádságok ugyanis Isten felé fordítanak és a bűnök bocsánatát eszközlik ki. A zsoltárok kiengesztelik Istent, hogy irgalmasan forduljon felénk. Ezt mondja a 49. zsoltár: „Áldozd csak Istennek a dicséret áldozatát, és megszabadítalak téged, és dicsőíteni fogsz engem”. A szentírási olvasmányok Isten jóságát és emberszeretetét hirdetik. Ezzel szeretetre gyújtanak bennünket Isten iránt. Ugyanakkor igazságát és ítéletét is bemutatják, amivel istenfélelemre és parancsolatainak megtartására ösztönöznek bennünket.

A megszentelés másik módja az, hogy a Szent Liturgia során elvégzett szertartások összességéből nyerünk megszentelést. A zsoltárokban, az olvasmányokban a pap által végzett szertartásokban megjelenik Krisztus és látjuk mindazt, amit értünk tett és szenvedett: látjuk irántunk való üdvgondozását. A Liturgia egyetlen ikonként ábrázolja az Üdvözítő életének egészét. Szép rendben szemünk elé állítja annak minden részét a születéstől mennybemeneteléig. Ennek az üdvgondozásnak hittel való szemlélése szenteli meg lelkünket azáltal, hogy erősebbé teszi bennünk az Isten iránt való hitet, buzgóbbá az istenfélelmet és szeretetet. Megcsodálhatjuk Annak irgalmasságát, aki könyörült rajtunk, élete árán megváltott bennünket. Ezért nyugodtan rábízzuk életünket, oda adjuk Neki lelkünket.