Az áldozópapok temetési rendje

(Ugyanilyen a diákonusok temetési rendje is.)

Ha valamelyik világi áldozópap az Úrhoz költözik, három felszentelt pap jön a halottas házba, a holttestet levetkőztetik és tiszta olajba mártott szivaccsal (esetleg tiszta vízbe mártott vászonkendővel) letörlik, majd szokásos ruházatába s végül teljes papi díszbe öltöztetik, arcát aerionnal letakarják, a szent evangéliumot a fejéhez teszik és eltávoznak:

A halottas házban

Az áldozópapok epitrakélionban és felonionban körülállják a holttestet, a vezető lelkész † alakban megtömjénezi azt és megkezdi a temetés szertartását:

Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk!

Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk!

Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Szentháromság, könyörülj rajtunk! Urunk, tisztíts meg bűneinktől! Uralkodó, bocsásd meg vétkezéseinket! Szent, tekintsd és gyógyítsd meg betegségeinket a te nevedért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.

Pap: Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Ezután a vezető áldozópap a testet s a koporsót szentelt vízzel hinti meg, a nép pedig énekli:

Tropár
(4. hang)

A tropárok éneklése alatt az áldozópap meghinti szentelt vízzel a holttestet és a koporsót.

A megdicsőült igazak lelkeivel nyugtasd meg Üdvözítőnk a te elhunyt szolgádnak lelkét, megőrizvén őt a boldog életben, mely nálad van, emberszerető!

A te nyugalmadban, Urunk, hol minden szenteid megnyugszanak, elhunyt szolgádnak lelkét Üdvözítőnk, nyugtasd meg!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek.

Te vagy Isten, ki leszállottál a poklokra és a lebilincselteknek kötelékeit föloldozád. Elhunyt szolgádnak lelkét, Üdvözítőnk, nyugtasd meg!

Most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Egyetlen tiszta és szeplőtelen Szűz, ki Istent mag nélkül szüléd, kérjed őt elhunyt szolgájának lelke üdvéért!

Gyász ekténia

Pap: Könyörülj rajtunk Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörögjünk még Isten elhunyt szolgájának N.-nek lelki nyugalmáért és minden szándékosan s akaratlanul elkövetett vétkeinek bocsánatáért!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy az Úr Isten helyezze el lelkét, hol az igazak megnyugszanak!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Istennek irgalmát, mennyeknek országát, bűneinek bocsánatát Krisztustól, a mi halhatatlan Királyunktól és Istenünktől kérjük!

Nép: Add meg, Uram.

Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Az áldozópap csendes imája az „Uram irgalmazz” éneklése alatt:

Minden szellem és minden test Istene, ki letiportad a halált, legyőzted az ördögöt, és világodnak életet ajándékoztál: tenmagad Urunk nyugtasd meg elhunyt N. szolgádnak lelkét a világosság, kellem és felüdülés helyén, honnan száműzve a fájdalom, aggódás és sóhaj. Mint jóságos és emberszerető Isten, bocsásd meg összes bűneit, melyeket szóval, tettel vagy gondolattal elkövetett; mert nincs ember, ki él és ne vétkezzék. Te vagy egyedül bűn nélkül, a te igazságod örök igazság és a te igéd valóság.

Fennhang

Pap: Mert te vagy Krisztus Istenünk elhunyt N. szolgádnak feltámadása, élete és nyugalma s téged dicsőítünk kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Elbocsátás

Pap: Dicsőség néked Krisztus Istenünk, a mi reménységünk, dicsőség néked!

Nép: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen. – Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Adj áldást, Uram!

Pap: Élők és holtak felett uralkodó Krisztus igaz Istenünk, az ő legtisztább Anyjának, a szent, dicső és mindenek felett dicséretes apostoloknak, szent és isteni ihlettségű atyáinknak és összes szentjeinek esedezései által tőlünk elköltözött szolgájának, N. áldozópapnak lelkét az igazak hajlékába helyezze el, Ábrahám kebelében nyugtassa meg s az igazak közé sorolja; rajtunk pedig könyörüljön, mint irgalmas és emberszerető.

Nép: Ámen.

Pap: Adj Urunk tőlünk elköltözött szolgádnak, N. áldozópapnak boldog nyugalmat és készíts neki örök emléket!

Nép: Boldog nyugalmat és örök emléket!

Ezután az áldozópapok koporsóba teszik a tetemet, szemfedővel takarják le és a templomba viszik, miközben a kar énekli:

Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk!

Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk!

Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Szent Halhatatlan irgalmazz nekünk!

Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk!

A templomban, középen, közel az ambonhoz, a koporsót úgy helyezik el az előre elkészített ravatalon, hogy a halott feje az oltár felé essék. A holttest feje fölé evangéliumot és kereszt alakban ráhelyezett diszkosszal - kelyhet tesznek, a ravatalt pedig égő gyertyákkal veszik körül.

A templomban

Versek a 118. zsoltárból

Pap: Boldogok, kiknek útjuk feddhetetlen, kik az Úr törvényében járnak.

Nép: Áldott vagy te Uram, taníts meg engem a te igazságidra!

Pap:Szívembe rejtem a te beszédeidet, hogy ne vétsek ellened.

Nép: Áldott vagy te Uram, taníts meg engem a te igazságidra!

Pap: Megemlékezem éjjel a te nevedről Uram és megtartom törvényedet.

Nép: Áldott vagy te Uram, taníts meg engem a te igazságidra!

Pap: Kezeid teremtettek és alkottak engem, adj értelmet nekem, hogy megtanuljam parancsaidat.

Nép: Áldott vagy te Uram, taníts meg engem a te igazságidra!

Pap: Ha a te törvényed nem lett volna elmélkedésem, talán már elvesztem volna lealáztatásomban.

Nép: Örökké sem feledem el igazságidat, mert azok által éltetsz engemet.

Gyász ekténia

Pap: Ismét és ismét békességben könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörögjünk még Isten elhunyt szolgájának, N.-nek, lelki nyugalmáért és minden szándékosan s akaratlanul elkövetett vétkeinek bocsánatáért!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy az Úr Isten helyezze el lelkét, hol az igazak megnyugszanak!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Istennek irgalmát, mennyeknek országát, bűneinek bocsánatát Krisztustól, a mi halhatatlan királyunktól és Istenünktől kérjük!

Nép: Add meg, Uram!

Fennhang

Pap: Mert te vagy Krisztus Istenünk, elhunyt N. szolgádnak feltámadása, élete és nyugalma s téged dicsőítünk kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

A 118. zsoltár folytatása

Pap: Tied vagyok én, üdvözíts engem!

Nép: Üdvözítő, üdvözítsd elhunyt szolgádnak lelkét!

Pap: Várnak reám a bűnösök, hogy elveszítsenek engem; de én bizonyságaidra figyelmezek.

Nép: Üdvözítő, üdvözítsd elhunyt szolgádnak lelkét!

Pap: Minden gonosz úttól eltiltom lábaimat, hogy megtartsam igéidet.

Nép: Üdvözítő, üdvözítsd elhunyt szolgádnak lelkét!

Pap: Szegezd át félelmeddel az én testemet, mert félek a te ítéleteidtől!

Nép: Üdvözítő, üdvözítsd elhunyt szolgádnak lelkét!

Pap: Ideje a cselekvésnek Uram, mert elhanyagolják törvényedet.

Nép: Üdvözítő, üdvözítsd elhunyt szolgádnak lelkét!

Pap: Tekints reám és könyörülj rajtam azok ítélete szerint, kik nevedet szeretik!

Nép: Tekints reám és könyörülj rajtam!

Pap: Ments meg engem az emberek rágalmaitól, hogy megtarthassam parancsaidat!

Nép: Tekints reám és könyörülj rajtam!

Pap: Jusson színed elé kérelmem; a te beszéded szerint ments meg engem!

Nép: Könyörülj és nyugtasd meg teremtményedet Uralkodónk, az Istenszülő és minden szenteid imái által!

Pap: Él az én lelkem és dicsér téged; és ítéleteid megsegítnek engem.

Nép: Eltévelyedtem mint az elveszett juh, keresd föl a te szolgádat; mert parancsaidat nem feledtem el.

Versénekek
(5. hang)

Pap: Áldott vagy te Uram, taníts meg engem a te igazságidra!

Nép: A szentek kara megtalálta az élet forrását: és a paradicsom ajtaját; találjam fel én is igaz bűnbánattal üdvözülésem útját, ki eltévelyedett juh vagyok, hívj magadhoz drága Üdvözítőm, és üdvözíts!

Pap: Áldott vagy te Uram, taníts meg engem a te igazságidra!

Nép: Képe vagyok a te kimondhatatlan dicsőségednek, habár a vétkek égető sebeit viselem, kegyelmezz teremtményednek Uralkodó és tisztíts meg kegyességeddel bűneimből, vezess be a dicsőültek hajlékába, ismét a paradicsom lakójává tevén engemet!

Pap: Áldott vagy te Uram, taníts meg engem a te igazságidra!

Nép: Nyugtasd meg Isten a te szolgádat s helyezd el a paradicsomban, hol a szenek karai és az igazak mint a világítók tündöklenek, a te elhunyt szolgádat nyugtasd meg; megbocsátván neki az ő vétkeit!

Pap: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek.

Nép: Az egy Istenség hármasfényű világosságát, áhítattal dicsőítjük mondván. Szent az örökvalóságú Atya s a vele együttesen öröklétű Fiú és az istenségi Lélek világosíts fel minket, kik hittel szolgálunk néked, és az örök tűztől, Urunk, védelmezz meg!

Pap: Most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Nép: Üdvözlégy tisztaságos, ki mindnyájunk üdvére szülted az Istent, mert az emberi nem általad találta meg üdvösségét, találjuk fel mi is a boldogság édenét, szeplőtelen s áldott Istenszülő!

Gyász ekténia

Pap: Ismét és ismét békességben könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörögjünk még Isten elhunyt szolgájának, N.-nek, lelki nyugalmáért és minden szándékosan s akaratlanul elkövetett vétkeinek bocsánatáért!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy az Úr Isten helyezze el lelkét, hol az igazak megnyugszanak!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Istennek irgalmát, mennyeknek országát, bűneinek bocsánatát Krisztustól, a mi halhatatlan királyunktól és Istenünktől kérjük!

Nép: Add meg, Uram!

Fennhang

Pap: Mert te vagy Krisztus Istenünk, elhunyt N. szolgádnak feltámadása, élete és nyugalma s téged dicsőítünk kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Leülők
(5. hang)

Nyugtasd meg Üdvözítőnk elhunyt szolgádat a megdicsőült igazakkal, és helyezd őt az édenbe, amint írva vagyon: mint jóságos elnézvén szándékos és nem szándékos vétkezéseit, melyeket tudva vagy nem tudva elkövetett, emberszerető.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Krisztus Istenünk, ki feltündöklöttél a világnak a Szűztől, s általa a világosság fiaivá tettél minket, könyörülj rajtunk!

Pap: Figyelmezzünk! Békesség mindnyájatoknak! Bölcsesség, figyelmezzünk!

Prokimen
(6. hang)

Boldog az út, melyen mégy lélek, mert nyugalmas hely készíttetik neked.

Vers: Térj vissza lelkem a te nyugalmadba, mert az Úr jót cselekedett veled.

Boldog az út, melyen mégy lélek, mert nyugalmas hely készíttetik neked.

Pap: Bölcsesség!

Felolvasó: Szent Pál apostol korintusiakhoz írt levelének olvasása.

Pap: Figyelmezzünk!

Apostol
(1Kor 15,47-57)

Felolvasó: Atyámfiai! Az első ember a földből való, földi, a második ember a mennyből való. Amilyen a földi, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is. És amint hordtuk a földi ember képét, úgy hordani fogjuk a mennyeinek képét is. Mondom pedig, testvérek, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem fogja örökölni a romolhatatlanságot.

Íme, titkot mondok nektek: Nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni. de mindnyájan el fogunk változni, hirtelenül, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra; mert megszólal a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. Mert ennek a romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és ennek a halandó testnek halhatatlanságba kell öltöznie. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba, akkor beteljesedik az ige, mely írva van:

„Elnyelte a halált a diadal.

Halál, hol a te győzelmed?

Halál, hol a te fullánkod?”

A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála Istennek, aki nekünk megadta a győzelmet a mi Urunk Jézus Krisztus által.

Pap: Békesség néked! Bölcsesség, figyelmezzünk!

Nép: Alleluja, alleluja, alleluja! (1. hang)

Vers: Boldog az, kit kiválasztasz és magadhoz fogadsz, Uram. (Zsolt 64,5)

Nép: Alleluja, alleluja, alleluja!

Pap: Bölcsesség, igazhívők, hallgassuk a szent evangéliumot! Szent János evangéliumának olvasása.

Nép: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked!

Evangélium
(Jn 5,17-24)

Pap: Figyelmezzünk! Mondá az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom.” Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel. De Jézus tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is. Az Atya ugyanis szereti a Fiút, s mindent megmutat neki, amit tesz. De még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozzatok rajta. Mert amint az Atya föltámasztja a halottakat és életre kelti őket, a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre.

Nép: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked!

Gyász ekténia

Pap: Könyörülj rajtunk Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörögjünk még Isten elhunyt szolgájának N.-nek lelki nyugalmáért és minden szándékosan s akaratlanul elkövetett vétkeinek bocsánatáért!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy az Úr Isten helyezze el lelkét, hol az igazak megnyugszanak!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Istennek irgalmát, mennyeknek országát, bűneinek bocsánatát Krisztustól, a mi halhatatlan Királyunktól és Istenünktől kérjük!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Ima

Pap: Uralkodó Úristenünk, ki egyedül vagy halhatatlan, megközelíthetetlen világosságban lakozol, ki halált küldesz és életet ajándékozol, ki letaszítasz az alvilágba és újra felemelsz, te bölcsességgel alkottad az embert s ismét a földbe téríted vissza a lélek adósságát eltörölve, kérünk, vedd magadhoz szolgádnak, N. áldozópapnak lelkét s nyugtasd meg őt Ábrahám, Izsák és Jákob kebelében. Add neki igazságod koszorúját, az üdvözültek örökségét kiválasztottaid dicsőségére; s mivel e világon a te nevedért fáradozott, nyerje el a szentek hajlékában gazdag jutalmadat a te egyszülött Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak kegyelme, irgalma s emberszeretete által, kivel áldott vagy legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Sztichira
(2. hang)

Ma a mi testvérünk megválik az ő rokonságától és hozzád siet, egyetlen halhatatlan Istenünk. Te pedig az igazak hajlékában nyugtasd meg őt, mint könyörületes és emberszerető.

Pap: Figyelmezzünk! Békesség mindnyájatoknak! Bölcsesség, figyelmezzünk!

Prokimen
(6. hang)

Boldog az, kit kiválasztasz és magadhoz fogadsz, Uram.

Vers: Téged illet, Isten, az ének Sionban.

Boldog az, kit kiválasztasz és magadhoz fogadsz, Uram.

Pap: Bölcsesség!

Felolvasó: Szent Pál apostol rómaiakhoz írt levelének olvasása.

Pap: Figyelmezzünk!

Apostol
(Róm 5,10-16)

Felolvasó: Atyámfiai! Ha mi, amikor még ellenségek voltunk, kiengesztelődhettünk Istennel Fia halála által: most, mint kiengesztelődöttek, sokkal inkább üdvösséget nyerünk az ő élete által. Sőt még dicsekszünk is Istenben a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki megszerezte most nekünk a kiengesztelődést.

Egy ember által jött a bűn ebbe a világba, a bűn által pedig a halál, s így a halál átment minden emberre, mert mindenki vétkezett. Bűn ugyanis volt a világon ez előtt a törvényadás előtt is, de a bűnt nem számítják be, ha nincs törvény. A halál mégis uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem vétkeztek hasonló törvényszegéssel, mint Ádám, aki előképe az Eljövendőnek.

De nem úgy áll a dolog a kegyelem ajándékával, mint a bűnbeeséssel. Ha ugyanis sok ember meghalt egynek bűnbeesése következtében, Isten kegyelme és az egy embernek, Jézus Krisztusnak a kegyelmében nyert ajándék még sokkal bőségesebben kiáradt sokakra. Az ajándékkal pedig nem úgy van, mint annak az egy bűnösnek a tettével; mert az egy miatt való ítélet a kárhozatra visz, a kegyelem azonban sok vétekből a megigazulásra vezet.

Pap: Békesség néked! Bölcsesség, figyelmezzünk!

Nép: Alleluja, alleluja, alleluja (6. hang)

Vers: Az ő emléke nemzedékről nemzedékre.

Nép: Alleluja, alleluja, alleluja

Pap: Bölcsesség, igazhívők, hallgassuk a szent evangéliumot! Szent János evangéliumának olvasása.

Nép: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked!

Evangélium
(Jn 11,1-45)

Pap: Figyelmezzünk! Azon időben Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában volt egy beteg, Lázár. Ez a Mária kente meg az Urat olajjal és törölte meg a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. A nővérek megüzenték neki: „Uram, akit szeretsz, beteg.” Ennek hallatára Jézus azt mondta: „Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.” Jézus szerette Mártát, a nővérét (Máriát) és Lázárt. Amikor meghallotta, hogy beteg, két napig még ott maradt, ahol volt, s akkor szólt a tanítványoknak: „Menjünk vissza Júdeába!” „Mester - felelték a tanítványok -, most akartak ott megkövezni a zsidók és újra odamész?” Jézus így válaszolt: „Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát. Aki azonban éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága.” Aztán így folytatta: „Barátunk, Lázár elaludt, de elmegyek és fölébresztem.” „Uram, ha alszik, akkor meggyógyul” - felelték a tanítványok. Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt hitték, hogy alvásáról beszélt. Ezért Jézus világosan megmondta nekik: „Lázár meghalt. Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De most menjünk el hozzá!” Tamás, akit melléknevén Didimusznak hívtak, így szólt a többi tanítványhoz: „Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!” Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban volt. Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira. Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják őket. Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt. „Uram - szólította meg Márta Jézust -, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked.” Jézus megnyugtatta: „Feltámad testvéred.” „Tudom, hogy feltámad - mondta Márta -, majd a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” „Igen, Uram - felelte -, hiszem, hogy Te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.” E szavakkal elment és hívta nővérét, Máriát. Halkan szólt neki: „Itt a Mester és hívat.” Ennek hallatára (Mária) gyorsan fölkelt és odasietett hozzá. Mert Jézus még nem ért le a faluba, hanem ott volt, ahol Mária találkozott vele. Amikor a zsidók, akik ott maradtak vele a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan feláll és elsiet, utánamentek. Azt gondolták, hogy a sírhoz megy sírni. Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába elé: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.” Amikor látta, hogy sírnak, Jézus lelke mélyéig megrendült. „Hova tettétek?” - kérdezte megindultan. „Gyere, Uram - felelték -, és nézd meg!” Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette!” Némelyek azonban így vélekedtek: „Ha a vaknak vissza tudta adni a szeme világát, azt nem tudta volna megakadályozni, hogy ne haljon meg?” Jézus szíve mélyéig megrendült, s odament a sírhoz, amely egy kővel eltorlaszolt barlang volt. „Hengerítsétek el a követ!” - szólt Jézus. De Márta, az elhunyt nővére tiltakozott: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus így felelt: „Nemde azt mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?” Erre elhengerítették a követ, Jézus pedig az égre emelte tekintetét és így imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Tudom, hogy mindig meghallgatsz. Csak a köröttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék: te küldtél engem.” E szavak után hangosan beszólt: „Lázár, jöjj ki!” S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendő födte. Jézus szólt nekik: „Oldjátok fel, hogy tudjon járni.” A zsidók közül, akik fölkeresték Máriát, sokan látták, amit Jézus végbevitt, és hittek benne.

Nép: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked!

Gyász ekténia

Pap: Könyörülj rajtunk Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörögjünk még Isten elhunyt szolgájának N.-nek lelki nyugalmáért és minden szándékosan s akaratlanul elkövetett vétkeinek bocsánatáért!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy az Úr Isten helyezze el lelkét, hol az igazak megnyugszanak!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Istennek irgalmát, mennyeknek országát, bűneinek bocsánatát Krisztustól, a mi halhatatlan Királyunktól és Istenünktől kérjük!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Ima

Pap: Úr Istenünk, ki az eget, földet s mindazt, ami bennük van, kezeddel tartod fenn, és aki tőlünk elköltözött testvérünknek, a te szolgádnak, N. áldozópapnak minden cselekedetét ismered, melyeket szent hajlékodban véghezvitt, most, midőn akaratod szerint eltávozik tőlünk, kérünk téged jóságos és emberszerető Urunk, bocsásd meg jóságoddal szándékos és akaratlanul elkövetett vétkezéseit s helyezd őt a világosság honába, az élők sorába s az igazak hajlékába összes szentjeiddel együtt. Mert te vagy feltámadása, élete és nyugalma tőlünk elköltözött szolgádnak, N. áldozópapnak, Krisztus Istenünk és téged dicsőítünk kezdetnélküli s egylényegű Atyáddal, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Sztichira
(2. hang)

A testből eltávozó lélek az őt gyöngéden hívó angyalhoz kiáltja: Vigasztalhatatlan fájdalmat hozott rám a halál, mely rokonaimtól elragadott és vagyonom, életem s barátaim elhagyására bírt engem; de kérlek téged, Krisztus angyala, imádkozzál érettem az Úrhoz, hogy a pokolra ne ítéltessem.

Pap: Figyelmezzünk! Békesség mindnyájatoknak! Bölcsesség, figyelmezzünk!

Prokimen
(6. hang)

Boldogok, kik a te házadban laknak örökké.

Vers: Mily kellemesek a te hajlékaid, Uram.

Boldogok, kik a te házadban laknak örökké.

Pap: Bölcsesség!

Felolvasó: Szent Pál apostol korintusiakhoz írt levelének olvasása.

Pap: Figyelmezzünk!

Apostol
(1Kor 15, 39-45)

Felolvasó: Atyámfiai! Nem minden test ugyanaz a test, hanem más az embereké, és más a állatoké, más a madaraké, és más a halaké. És vannak égi testek és földi testek, de más az égiek fényessége, és más a földieké. Más a fényessége a napnak, más a fényessége a holdnak, és más a fényessége a csillagoknak; egyik csillag is különbözik fényességben a másik csillagtól. Így van a halottak feltámadása is: romlandóságban vetik el, romolhatatlanságban támad fel; alávalóságban vetik el, dicsőségben támad fel; gyöngeségben vetik el, erőben támad fel; érzéki testet vetnek el, lelki test támad fel.

Ha van érzéki test, van lelki test is. Így mondja az Írás is: „Az első ember, Ádám, élő lénnyé lett”, az utolsó Ádám éltető lélekké.

Pap: Békesség néked! Bölcsesség, figyelmezzünk!

Nép: Alleluja, alleluja, alleluja! (2. hang)

Vers: Hozzád emeltem fel lelkemet, én Uram, én Istenem.

Nép: Alleluja, alleluja, alleluja!

Pap: Bölcsesség, igazhívők, hallgassuk a szent evangéliumot! Szent János evangéliumának olvasása.

Nép: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked!

Evangélium
(Jn 6,35-40)

Pap: Figyelmezzünk! Mondá az Úr a hozzá jövőkhöz: Én vagyok az élet kenyere; aki én hozzám jő, nem éhezik, és aki bennem hisz, soha nem szomjúhozik. De mondottam nektek, hogy ámbár láttatok engem, még sem hisztek. Minden, amit nekem ad az Atya, én hozzám jő, és aki hozzám jő, nem vetem ki. Mert leszállottam a mennyből, nemhogy az én akaratomat cselekedjem, hanem annak akaratát, ki engem küldött. Ez pedig az Atyának, aki engem küldött, akarata, hogy amit nekem adott, el ne veszítsek abból, hanem föltámasszam mindazt az utolsó napon. Ez pedig akarata Atyámnak, ki engem küldött, hogy minden, aki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen és én feltámasztom őt az utolsó napon.

Nép: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked!

Gyász ekténia

Pap: Könyörülj rajtunk Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörögjünk még Isten elhunyt szolgájának N.-nek lelki nyugalmáért és minden szándékosan s akaratlanul elkövetett vétkeinek bocsánatáért!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy az Úr Isten helyezze el lelkét, hol az igazak megnyugszanak!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Istennek irgalmát, mennyeknek országát, bűneinek bocsánatát Krisztustól, a mi halhatatlan Királyunktól és Istenünktől kérjük!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Ima

Pap: Hálát adunk neked Úristenünk, mert egyedül te élsz örökké, tied a megfoghatatlan dicsőség, kimondhatatlan emberszeretet s örökkétartó királyság, személyválogatás nincs nálad, mert minden embernek, ki az élet véghatárát betöltötte, közös sorsává tetted a halált. Ezért kérünk téged, Urunk, hogy a mi szolgatársunkat, a feltámadás és örök élet reményében elköltözött szolgádat, N. áldozópapot Ábrahám, Izsák és Jákob kebelében nyugtasd meg és miként a földön templomod szolgálatára rendelted őt, úgy bocsásd Uram, mennyei oltárodhoz is, s miként a földön lelki méltósággal ékesítetted, úgy elítélés nélkül fogadd be őt az angyalok dicsőségébe is. Életét a földön megdicsőítetted, halála után is te helyezd el őt igaz szentjeid útjain, és lelkét is magad iktasd azok közé, akik előtted öröktől fogva kedvesek. Mert te vagy föltámadása, élete és nyugalma elhunyt szolgádnak, N. áldozópapnak, Krisztus Istenünk, és téged dicsőítünk, kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Sztichira
(3. hang)

Mivel mindnyájan ehhez a lakóhelyhez megyünk, s e kő alá jutunk, és lassanként magunk is porrá leszünk, kérjünk a tőlünk elköltözöttnek Krisztustól nyugalmat. Mert testvérek, a mi életünk csak játék e földön: a nem létezők létet nyernek, a létezők pedig elvesznek. Múló álom, röppenő lehelet, vándormadár repülése, tengeren eltévedt hajó vagyunk; kiáltsunk fel tehát a halhatatlan királyhoz: Uram, méltasd a tőlünk elköltözöttet örök boldogságodra.

Antifóna
(4. hang)

Ifjúságomtól kezdve sok rossz indulat ostromol engem; de te magad védelmezz és üdvözíts engem, Üdvözítőm!

Akik Siont gyűlölik, megszégyeníti az Úr őket, és mint a száraz fű, tűz által megemésztetnek.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek.

A Szentlélek, ki megelevenít és megszentel minden lelket, a Háromság egységében, az Atyával és Fiúval titkosan együtt tündöklik.

Most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

A Szentlélek ömleszti a kegyelem árját, és italával minden teremtményt megelevenít.

Pap: Figyelmezzünk! Békesség mindnyájatoknak! Bölcsesség, figyelmezzünk!

Prokimen
(6. hang)

Az ő lelke a jókban megmarad. (Zsolt 24,13)

Vers: Hozzád kiálték Uram, könyörülj rajtam és gyógyítsd meg az én lelkemet.

Az ő lelke a jókban megmarad.

Pap: Bölcsesség!

Felolvasó: Szent Pál apostol rómaiakhoz írt levelének olvasása.

Pap: Figyelmezzünk!

Apostol
(Róm 14, 6-9)

Felolvasó: Atyámfiai! Aki megtartja a napot, az Úrért tartja meg; s aki eszik, az Úrra való tekintettel eszik, mert hálát ad az Istennek; és aki nem eszik, az Úrra való tekintetből nem eszik, - s ő is hálát ad az Istennek. Hiszen egyikünk sem él önmagának, és egyikünk sem hal meg önmagának; mivel az Úrnak élünk, amíg élünk, s ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Akár élünk tehát, akár halunk, az Úré vagyunk. Krisztus ugyanis azért halt meg és támadt fel, hogy holtaknak is, élőknek is az Uruk legyen.

Pap: Békesség néked! Bölcsesség, figyelmezzünk!

Nép: Alleluja, alleluja, alleluja! (6. hang)

Vers: Az ő emléke nemzedékről nemzedékre.

Nép: Alleluja, alleluja, alleluja!

Pap: Bölcsesség, igazhívők, hallgassuk a szent evangéliumot! Szent János evangéliumának olvasása.

Nép: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked!

Evangélium
(Jn 6, 40–44)

Pap: Figyelmezzünk! Mondá az Úr a hozzá jövő zsidóknak: Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon.” A zsidók elkezdtek zúgolódni, amiért azt mondta: „Én vagyok a mennyből alászállott kenyér.” Így érveltek: „Nem Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát, hogy a mennyből szálltam alá?” Jézus azonban így szólt: „Ne zúgolódjatok egymás között. Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza, s én feltámasztom az utolsó napon.

Nép: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked!

Gyász ekténia

Pap: Könyörülj rajtunk Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket s könyörülj!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörögjünk még Isten elhunyt szolgájának N.-nek lelki nyugalmáért és minden szándékosan s akaratlanul elkövetett vétkeinek bocsánatáért!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy az Úr Isten helyezze el lelkét, hol az igazak megnyugszanak!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Istennek irgalmát, mennyeknek országát, bűneinek bocsánatát Krisztustól, a mi halhatatlan Királyunktól és Istenünktől kérjük!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Ima

Pap: Uralkodó Úristenünk, ki bölcsességeddel alkottad és isteni képedre teremtetted az embert, és halhatatlan lelket leheltél bele és a földre helyezted őt, a föltámadás és az örök élet reményét ajándékozván neki, miután áthágta parancsodat, magad szálltál le a földre emberszerető Jóságos, hogy újra megjavítsd a te kezed teremtményét. Azért kérünk téged, legszentebb Uralkodó, nyugtasd meg a te szolgádnak, N. áldozópapnak lelkét a világosság, nyugalom és felüdülés helyén. Bocsásd meg vétkezéseit, melyeket szóval, tettel, vagy gondolattal elkövetett, mert jóságos és emberszerető Isten vagy és téged dicsőítünk kezdetnélküli Atyáddal s legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Sztichira
(4. hang)

Mit fogsz cselekedni renyhe lélek, midőn a félelmetes ítélőszék elé mégy, ahol égő folyók folynak a bűnösök megbüntetésére, ahol áldozópapok állnak az ítélőszék előtt, hogy számot adjanak juhaikról és saját bűneikről, melyeket feltárnak a félelmetes angyalok; de kérünk téged, jóságos Emberszerető, az Istenszülőnek könyörgései által üdvözíts minket egyetlen bűnnélküli Urunk.

Pap: Figyelmezzünk! Békesség mindnyájatoknak! Bölcsesség, figyelmezzünk!

Prokimen
(6. hang)

Boldog az út, melyen mégy lélek, mert nyugalmas hely készíttetik néked.

Vers: Térj vissza lelkem a te nyugalmadba, mert az Úr jót cselekedett veled.

Boldog az út, melyen mégy lélek, mert nyugalmas hely készíttetik néked.

Pap: Bölcsesség!

Felolvasó: Szent Pál apostol korintusiakhoz írt levelének olvasása.

Pap: Figyelmezzünk!

Apostol
(2Kor 5,1–10)

Felolvasó: Atyámfiai! Tudjuk, hogy ha ez a mi földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk hajlékot, nem kézzel alkotott, örök házat az égben. Azért is sóhajtozunk ebben a testben, mert égi hajlékunkat arra felölteni óhajtjuk, hogy ha le kell majd vetkőznünk, mezítelennek ne bizonyuljunk. Mert amíg ebben a sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, mivel nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, hogy azt, ami halandó, elnyelje az élet. Aki pedig minket erre felkészített, az Isten, aki a Lélek zálogát adta nekünk.

Ezért mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy míg a testben élünk, távol járunk az Úrtól; mert hitben járunk, és nem szemlélésben, De bizakodunk, és jobban szeretnénk kiköltözni a testből, és elérkezni az Úrhoz. Ezért igyekszünk is neki tetszeni, akár nála vagyunk, akár távol élünk tőle. Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki elvegye díját, aszerint, hogy jót vagy gonoszat cselekedett testében.

Pap: Békesség néked! Bölcsesség, figyelmezzünk!

Nép: Alleluja, alleluja, alleluja! (5. hang)

Vers: Boldogok, akik a te házadban laknak, Uram, örökkön-örökké dicsérnek téged. (Zsolt 83,5)

Nép: Alleluja, alleluja, alleluja!

Pap: Bölcsesség, igazhívők, hallgassuk a szent evangéliumot! Szent János evangéliumának olvasása.

Nép: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked!

Evangélium
(Jn 6,48-54)

Pap: Figyelmezzünk! Mondá az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Én vagyok az élet kenyere - felelte Jézus. - Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha. De megmondtam, hogy bár láttok, mégsem hisztek. Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki hozzám jön, nem taszítom el. Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött. Annak, aki küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon.

Nép: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked!

Gyász ekténia

Pap: Könyörülj rajtunk Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörögjünk még Isten elhunyt szolgájának N.-nek lelki nyugalmáért és minden szándékosan s akaratlanul elkövetett vétkeinek bocsánatáért!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy az Úr Isten helyezze el lelkét, hol az igazak megnyugszanak!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Istennek irgalmát, mennyeknek országát, bűneinek bocsánatát Krisztustól, a mi halhatatlan Királyunktól és Istenünktől kérjük!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Ima

Pap: Erők Ura, ki a szomorkodóknak öröme, a siránkozóknak vigasza és a csüggedőknek menedéke vagy, jóvoltodból enyhítsd elhunyt szolgád hozzátartozóinak sírását és gyógyítsd meg szívük könnyfakasztó fájdalmát és a föltámadás s az örök élet reményében elhunyt szolgádat, N. áldozópapot Ábrahám kebelében nyugtasd meg. Mert te vagy föltámadása, élete és nyugalma elhunyt szolgádnak, N. áldozópapnak Krisztus Istenünk és téged dicsőítünk kezdetnélküli Atyáddal s legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Sztichira
(5. hang)

Hit, remény és szeretet, szelídségben és tisztaságban s az áldozópapi méltósággal felékesítve éltél feledhetetlen, ezért maga az örökkévaló Isten, kinek szolgálatában fáradoztál, helyezi el lelkedet a világosság és gyönyörűség helyén, hot az igazak megnyugosznak, hogy az ítéleten Krisztustól bűnbocsánatot és gazdag kegyelmet nyerj.

Pap: Figyelmezzünk! Békesség mindnyájatoknak! Bölcsesség, figyelmezzünk!

Prokimen
(6. hang)

Boldog az, kit kiválasztasz és magadhoz fogadsz, Uram. (Zsolt 64,5)

Vers: És emléke nemzedékről nemzedékre.

Boldog az, kit kiválasztasz és magadhoz fogadsz, Uram.

Pap: Bölcsesség!

Felolvasó: Szent Pál apostol korintusiakhoz írt levelének olvasása.

Pap: Figyelmezzünk!

Apostol
(1Kor 15,20-28)

Felolvasó: Atyámfiai! Tudjuk, hogy ha ez a mi földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk hajlékot, nem kézzel alkotott, örök házat az égben. Azért is sóhajtozunk ebben a testben, mert égi hajlékunkat arra felölteni óhajtjuk, hogy ha le kell majd vetkőznünk, mezítelennek ne bizonyuljunk. Mert amíg ebben a sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, mivel nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, hogy azt, ami halandó, elnyelje az élet. Aki pedig minket erre felkészített, az Isten, aki a Lélek zálogát adta nekünk.

Ezért mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy míg a testben élünk, távol járunk az Úrtól; mert hitben járunk, és nem szemlélésben, De bizakodunk, és jobban szeretnénk kiköltözni a testből, és elérkezni az Úrhoz. Ezért igyekszünk is neki tetszeni, akár nála vagyunk, akár távol élünk tőle. Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki elvegye díját, aszerint, hogy jót vagy gonoszat cselekedett testében.

Pap: Békesség néked! Bölcsesség, figyelmezzünk!

Nép: Alleluja, alleluja, alleluja! (6. hang)

Vers: Téged illet, Isten, az ének Sionban.

Nép: Alleluja, alleluja, alleluja!

Pap: Bölcsesség, igazhívők, hallgassuk a szent evangéliumot! Szent Lukács evangéliumának olvasása.

Nép: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked!

Evangélium
(Lk 7,11–16)

Azon időben méne Jézus egy városba, mely Naimnak neveztetik, és vele menének tanítványai és nagy Népsokaság. Mikor pedig a város kapujához közelgetett, íme egy halott viteték ki, egyetlen egy fia anyjának, ki özvegy vala, és a város igen sok Népe ment vele. Kit mikor meglátott az Úr, könyörülvén rajta, mondá neki: Ne sírj. És oda járulván, illeté a koporsót. (Azok pedig, kik viszik vala, megállának.) És mondá: Ifjú! Mondom neked, kelj föl! És felült, ki meghalt vala és szólani kezde. És átadá őt anyjának. Elfogá pedig mindnyájukat a félelem és magasztalák az Istent, mondván: Nagy próféta támadott közöttünk és hogy az Isten meglátogatta az ő Népét.

Nép: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked!

Gyász ekténia

Pap: Könyörülj rajtunk Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj.

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörögjünk még Isten elhunyt szolgájának N.-nek lelki nyugalmáért és minden szándékosan s akaratlanul elkövetett vétkeinek bocsánatáért!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy az Úr Isten helyezze el lelkét, hol az igazak megnyugszanak!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Istennek irgalmát, mennyeknek országát, bűneinek bocsánatát Krisztustól, a mi halhatatlan Királyunktól és Istenünktől kérjük!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Ima

Pap: Emlékezzél meg Urunk elhunyt szolgádnak, szolgatársunk és felszentelt testvérünknek, N. áldozópapnak lelkéről, s mint egyedül irgalmas, bocsásd meg összes szándékos és akaratlanul elkövetett vétkezéseit és méltass minket Istenünk, hogy életünk minden napján bűnbánattal telve napról napra dicsőíthessük a te felségedet. Mert te vagy feltámadása, élete és nyugalma elhunyt szolgádnak, N. áldozópapnak Krisztus Istenünk és téged dicsőítünk kezdetnélküli Atyáddal s legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt most és mindenkor s örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Sztichira
(6. hang)

Ki a lelki áldozat papi ékességével tündökölsz a Felséges oltáránál állva s a megtestesülés titkát Isten rendelése szerint létrehozva, szünet nélküli imát ajánlj fel Istennek, hittel leborulva s a templomban énekelve az angyali éneket: Alleluja!

Pap: Figyelmezzünk! Békesség mindnyájatoknak! Bölcsesség, figyelmezzünk!

Prokimen
(6. hang)

Térj vissza lelkem a te nyugalmadba, mert az Úr jót cselekedett veled.

Vers: Örvendeztem, mert az Úr meghallgatta könyörgésem szavát.

Térj vissza lelkem a te nyugalmadba, mert az Úr jót cselekedett veled.

Pap: Bölcsesség!

Felolvasó: Szent Pál apostol rómaiakhoz írt levelének olvasása.

Pap: Figyelmezzünk!

Apostol
(Róm 5,17–6,2)

Felolvasó: Atyámfiai! Ha a halál uralomra jutott egy által, egynek a bűnbeesése miatt, akkor sokkal inkább uralkodnak majd az életben az egy Jézus Krisztus által mindazok, akik megkapják a kegyelem és a megigazulás ajándékának a bőségét.

Amint tehát kárhozat szállt minden emberre egynek a bűnbeesése miatt, úgy az életet adó megigazulásban is minden ember részesül egynek az igaz volta miatt. Ahogyan ugyanis a sok ember bűnössé vált egy ember engedetlensége által, éppúgy a sok ember is megigazulttá válik egynek az engedelmessége által.

A törvény azért jött közbe, hogy a bűnözés fokozódjék; amikor azonban elhatalmasodott a bűn, még bőségesebb lett a kegyelem, hogy amint a bűn halált hozva uralkodott, úgy uralkodjék a kegyelem is a megigazulás által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által.

Mit mondjunk tehát? Megmaradjunk-e a bűnben, hogy a kegyelem annál bőségesebb legyen?

Semmi esetre sem. Mert akik meghaltunk a bűnnek, hogyan éljünk továbbra is benne?

Pap: Békesség néked! Bölcsesség, figyelmezzünk!

Nép: Alleluja, alleluja, alleluja! (8. hang)

Vers: Hozzád emeltem fel lelkemet, Uram, Istenem, benned bíztam.

Nép: Alleluja, alleluja, alleluja!

Pap: Bölcsesség, igazhívők, hallgassuk a szent evangéliumot! Szent János evangéliumának olvasása.

Nép: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked!

Evangélium
(Jn 4,46b-54)

Pap: Figyelmezzünk! Azon időben Kafarnaumban volt egy királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, fölkereste, és arra kérte, menjen el, gyógyítsa meg a fiát, aki már a halálán volt. Jézus azonban így szólt: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” De a királyi tisztviselő tovább kérlelte: „Gyere, Uram, mielőtt még meghalna a fiam!” Jézus megnyugtatta: „Menj csak, él a fiad!” Az ember hitt Jézus szavának, amelyet hozzá intézett, és elindult haza. Útközben elé jöttek szolgái és jelentették, hogy él a fia. Megkérdezte tőlük, hogy melyik órában lett jobban. „Tegnap, a hetedik óra körül hagyta el a láz” - felelték. Akkor az apa ráeszmélt, hogy épp ebben az órában történt, hogy Jézus azt mondta neki: „Él a fiad.” És hívő lett egész háza népével egyetemben. Ez volt Jézus második csodajele, amikor Júdeából Galilea felé tartott.

Nép: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked!

Gyász ekténia

Pap: Könyörülj rajtunk Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj.

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörögjünk még Isten elhunyt szolgájának N.-nek lelki nyugalmáért és minden szándékosan s akaratlanul elkövetett vétkeinek bocsánatáért!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy az Úr Isten helyezze el lelkét, hol az igazak megnyugszanak!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Istennek irgalmát, mennyeknek országát, bűneinek bocsánatát Krisztustól, a mi halhatatlan Királyunktól és Istenünktől kérjük!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Ima

Pap: Nincs személyválogatás nálad, Uram, mert te intézed az emberek világra jövetelét és eltávozását; ezt a szolgádat, N. áldozópapot is szent templomod szolgálatába fogadtad és szent oltárod részesévé tetted: tehát méltasd őt, hogy mennyei szent oltárodnál is szolgáljon neked, és miként elfogadta az emberektől a lelki közbenjárást, úgy nyerhesse el az angyaloktól is a te jutalmad dicsőségét. Te áldottad meg az ő életét; te igazgasd az ő elköltözését is; lelkét pedig nyugtasd meg a világ kezdete óta előtted kedves összes szentekkel együtt, kiknek társaságára bennünket is méltass, kezdetnélküli Atyád s legszentebb és elevenítő Lelked kegyelmével, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Sztichira
(8. hang)

Urunk, Úristenünk, tudod, hogy bűnökben születtünk, ezért kérünk téged Jóságos, nyugtasd meg a tőlünk elköltözöttet, és bocsásd meg összes bűneit, melyeket mint halandó ember az életben elkövetett, az Istenszülőnek imái által, egyetlen emberszerető.

Boldogságok
(2. hang)

Az első öt verset elénekeljük:

Elővers: Emlékezzél rólunk Urunk, midőn eljössz a te országodba!

Boldogok a lelki szegények; mert övék mennyeknek országa.

Boldogok a szelídek; mert ők bírják a földet.

Boldogok a kik sírnak; mert ők megvigasztaltatnak.

Boldogok a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot; mert ők megelégíttetnek.

Boldogok az irgalmasok; mert ők irgalmasságot nyernek.

Az ötödik vers után:

I.

Nép: Megízlelvén hajdan Ádám a tiltott fa gyümölcsét, kiűzetett a paradicsomból, a keresztre feszített gonosztevő pedig téged Istennek vallván, a paradicsomba helyeztetett; mi pedig Uram, a te szenvedéseid áltat üdvözítve és a gonosztevőt követve hittel kiáltunk fel: Emlékezzél rólunk Urunk, midőn eljössz a te országodba!

II.

Pap: Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.

Nép: Aki engem teremtett, a földből sarat vevén isteni akarattal alkotta testemet, a telket pedig éltető lehelettel rálehelve isteni parancsával belé helyezte. Bűnös testemmel pedig bajba kerülvén, megmentettét engem a te végtelen irgalmasságoddal, óh emberszerető, de kit magadhoz vettél, Isten, szenteiddel együtt nyugtasd meg!

III.

Pap: Boldogok a békességesek, mert Isten fiainak hívatnak.

Nép: Rettentő és félelmetes titok az mindnyájunk előtt, midőn a lélek a testtől elválik; mert a lélek sírva távozik, a földnek átadott test pedig elhantoltatik. Azért mi is megismervén a végleges eltávozást, siessünk az Üdvözítőhöz könnyek közt kiáltva: Emlékezzél rólunk Urunk, midőn eljössz a te országodba!

IV.

Pap: Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyeknek országa.

Nép: Miért sirattok engem oly nagyon, óh emberek; miért nyugtalankodtok hiába? Az elhunyt mindnyájunkat megtanít, hogy a halál mindenkinek nyugalom. Ezért valóban hallgassuk meg Jób szavát, aki mondotta: A halál a férfinak nyugalom, de kit magadhoz vettél, Isten, szentjeiddel együtt nyugtasd meg!

V.

Pap: Boldogok vagytok, midőn szidalmaznak és üldöznek titeket és hazudván, minden rosszat mondanak ellenetek én érettem.

Nép: Az igen bölcs Pál nyíltan hirdette a testek föltámadását, mindnyájunkat arra tanítván, hogy a halottak romolhatatlanságban támadnak fel, mi pedig isteni parancsra elváltozunk. Félelmetesen szólal meg az a harsona is és fölkelti az álomból az örök idők óta alvókat, de kit magadhoz vettél, Isten, szentjeiddel együtt nyugtasd meg!

VI.

Pap: Örüljetek és vigadjatok, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben!

Nép: Az elköltözött s a sírban nyugvó halott figyelmeztetőleg mondja mindenkinek: Jöjjetek hozzám mindnyájan föld szülöttei és lássátok a megfeketedett testi szépséget. Ezért, testvéreim, ebből megismervén a halált, siessünk az Üdvözítőhöz könnyek közt kiáltva: Isten, kit magadhoz vettél, szentjeiddel együtt nyugtasd meg!

VII.

Pap: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek. Most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Nép: Természetfölötti módon mag nélkül fogantad méhedben, Királynénk, az örök Istent és testileg szülted őt, az Istent és embert, változatlanul és elegyülés nélkül. Azért mi is, kik téged mindig Istenszülőnek vallunk, a tőled született Istennek hittel kiáltjuk: Emlékezzél rólunk, Uram, midőn eljössz a te országodba!

50. zsoltár

Könyörülj rajtam Isten! a te nagy irgalmasságod szerint, és könyörületed sokasága szerint töröld el gonoszságomat. * Moss meg engem mindinkább gonoszságomból, és bűnömből tisztíts meg engem. * Mert elismerem gonoszságomat, és bűnöm előttem vagyon mindenkor. * Egyedül neked vétettem, és gonoszt előtted cselekedtem, hogy igaznak találtassál beszédeidben, és győzedelmes légy, midőn ítéltetel. * Mert íme vétekben fogantattam, és bűnökben fogant engem anyám. * Mert íme az igazságot szereted; a te bölcsességed titkos és elrejtett dolgait kinyilatkoztattad nekem. * Hints meg engem izsóppal, és megtisztulok; moss meg engem, és a hónál fehérebb leszek. * Add, hogy örömet és vigasságot halljak, és örvendezzenek megalázott csontjaim. * Fordítsd el orcádat bűneimről, és töröld el minden gonoszságomat. * Tiszta szívet teremts bennem, óh Isten, és az igaz lelket újítsd meg belső részeimben. * Ne vess el engem színed elől, és Szentlelkedet ne vedd el tőlem. * Add vissza nekem üdvözítésed örömét, és uralkodó lélekkel erősíts meg engem. * Megtanítom utaidra a gonoszokat, és az istentelenek hozzád térnek. * Szabadíts meg engem a vérbűntől, Isten, üdvösségem Istene, és nyelvem magasztalni fogja a te igazságodat. * Uram! nyisd meg ajkaimat, és szám a te dicséretedet fogja hirdetni. * Mert ha kedvelnéd, bizonyára áldozatot adtam volna; de az égő áldozatokban nem gyönyörködöl. * Áldozat Istennek a kesergő lélek; a töredelmes és alázatos szívet, óh Isten, nem veted meg. * Cselekedjél kegyesen Uram, jó akaratodból Sionnal, hogy épüljenek Jeruzsálem kőfalai. * Akkor veszed kedvesen az igazság áldozatát, az ajándékokat és égő áldozatokat, akkor tesznek oltárodra borjakat.

Itt következik a kánon, amely helyett vehető a nagyszombati reggeli istentisztelet kánonja.

Az 50. zsoltár illetve a kánon után éneklik: Dicsőség a magasságban Istennek… stb.

Nagy Doxológia

Pap: Dicsőség néked Isten, ki földerítetted nekünk a világosságot!

Nép: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön, jóakarat az emberekben! Dicsérünk téged, áldunk téged, imádunk és dicsőítünk téged. Hálát adunk néked a te nagy dicsőségedért, Urunk, mennyei Királyunk! Mindenható Atyaisten, egyszülött Fiú, Úr Jézus Krisztus és Szentlélek Úristenünk! Isten Báránya, az Atyának Fia, ki elveszed a világ bűneit, irgalmazz nekünk; ki elveszed a világ bűneit, fogadd el a mi imádságainkat; ki ülsz az Atyának jobbján, könyörülj rajtunk; mert egyedül te vagy szent, te egyedül Úr, Jézus Krisztus, az Atyaisten dicsőségére! Ámen!

Mindennap áldunk téged, és dicsérjük nevedet örökké és mindörökkön-örökké. Add Urunk, hogy e napon minden bűntől megőrizzük magunkat! Áldott vagy te, Urunk, atyáinknak Istene! Dicséretes és dicsőséges a te neved mindörökké. Ámen. Legyen Uram a te kegyelmed rajtunk, amint tebenned bíztunk! Áldott vagy te, Urunk, taníts meg minket a te igazságaidra! Áldott vagy te, Uralkodó, oktass bennünket a te igazságaidra! Áldott vagy te Szent, világosíts meg minket a te igazságaiddal!

Uram, menedékünk voltál nékünk nemzedékről nemzedékre.

Én mondám: Uram, irgalmazz nékem és gyógyítsd meg az én lelkemet, mert vétkeztem teellened!

Hozzád menekülék Uram, taníts meg engem, hogy a te akaratodat cselekedjem, mert te vagy az én Istenem, mert nálad van az életnek forrása, és a te világosságodban látjuk meg a világosságot. Nyújtsd kegyelmedet a téged ismerőknek!

Temetési énekek
(Damaszkuszi szt. János műve)

1. hang

Mely világi gyönyör maradhat kesergés nélkül, mely dicsőség áll a földön változatlanul? Minden gyengébb az árnyéknál, és csalékonyabb a tűnő álomnál! Egy pillanat alatt mindent megemészt a halál; de orcádnak világosságában és kellemed szépségében, Krisztus, választottadat nyugtasd meg emberszerető!

2. hang

Mint a virág elhervad, s mint az árnyék elmúlik, porrá lesz minden ember; de a harsona szavára földrengés közt a holtak mind feltámadnak, a veled való találkozásra Krisztus Istenünk: akkor kiszólított szolgádnak lelkét Urunk, a szentek hajlékaiba helyezd el.

3. hang

Mind hiúság az emberben, mi nem marad meg a halál után; nem marad meg a gazdagság, sem vele nem megy a dicsőség, mert a halál eljövén, mindezeket elenyészti; azért a halhatatlan Krisztusnak kiáltsuk: a tőlünk elköltözöttet az örök vigadozás helyén nyugtasd meg.

4. hang

Hol van a világhoz való ragaszkodás, hol a mulandók feletti ábrándozás, hol az arany és ezüst, hol a szolga sereg vetélkedése? Mind por, mind hamu, mind árnyék! Jertek hát, kiáltsuk a halhatatlan királynak: égi javaidra méltasd Urunk elhunyt szolgádat s nyugtasd meg őt elfogyhatatlan boldogságodban.

5. hang

Megemlékeztem a látnok kiáltásáról: Én föld vagyok és hamu! És újra széttekinték a sírhantok között, és látván az elsárgult csontokat mondám: ugyan ki itt a király s a szolga, ki a gazdag vagy szegény, ki az igaz avagy bűnös? De a dicsőültekkel nyugtasd meg Urunk a te elhunyt szolgádnak lelkét.

8. hang

Sírnom kell és zokognom, ha a halálra gondolok és látom a koporsóban nyugvó, isteni képre teremtett szépségünket, elhervadva s dicsőséghagyottan, emberi alak s ékesség nélkül. Óh rejtélyes csoda, minő titok történik velünk; miképp adatunk át az enyészetnek; hogyan leszünk a halál prédájává? Az írás szerint valóban Isten törvényéből; ki adjon az elhunytnak boldog nyugalmat!

Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk!

Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk!

Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Szentháromság, könyörülj rajtunk! Urunk, tisztíts meg bűneinktől! Uralkodó, bocsásd meg vétkezéseinket! Szent, tekintsd és gyógyítsd meg betegségeinket a te nevedért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.

Pap: Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Tropár
(5. hang)

Nyugtasd meg Üdvözítőnk elhunyt szolgádat a megdicsőült igazakkal, és helyezd őt az édenbe, amint írva vagyon: mint jóságos elnézvén szándékos és nem szándékos vétkezéseit, melyeket tudva vagy nem tudva elkövetett, Emberszerető.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek.

A te nyugalmadban Urunk, hol minden szentjeid megnyugosznak, elhunyt szolgádnak lelkét nyugtasd meg, mert egyedül te vagy emberszerető.

Most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Szent anyja a kimondhatatlan Világosságnak, angyali énekekkel tisztelvén téged, áhítattal magasztalunk.

Gyász ekténia

Pap: Könyörülj rajtunk Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj.

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörögjünk még Isten elhunyt szolgájának N.-nek lelki nyugalmáért és minden szándékosan s akaratlanul elkövetett vétkeinek bocsánatáért!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy az Úr Isten helyezze el lelkét, hol az igazak megnyugszanak!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Istennek irgalmát, mennyeknek országát, bűneinek bocsánatát Krisztustól, a mi halhatatlan Királyunktól és Istenünktől kérjük!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Az áldozópap csendes imája az „Uram irgalmazz” éneklése alatt:

Minden szellem és minden test Istene, ki letiportad a halált, legyőzted az ördögöt, és világodnak életet ajándékoztál: tenmagad Urunk nyugtasd meg elhunyt N. szolgádnak lelkét a világosság, kellem és felüdülés helyén, honnan száműzve a fájdalom, aggódás és sóhaj. Mint jóságos és emberszerető Isten, bocsásd meg összes bűneit, melyeket szóval, tettel vagy gondolattal elkövetett; mert nincs ember, ki él és ne vétkezzék. Te vagy egyedül bűn nélkül, a te igazságod örök igazság és a te igéd valóság.

Fennhang

Pap: Mert te vagy Krisztus Istenünk elhunyt N. szolgádnak feltámadása, élete és nyugalma s téged dicsőítünk kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Szent Liturgia

Liturgia után, a vezető áldozópap lejön a koporsó elé. Ez alatt a kar a tropárt énekli:

Tropár
(4. hang)

A megdicsőült igazak lelkeivel nyugtasd meg Üdvözítőnk a te elhunyt szolgádnak lelkét, megőrizvén őt a boldog életben, mely nálad van, emberszerető!

A te nyugalmadban, Urunk, hol minden szenteid megnyugszanak, elhunyt szolgádnak lelkét Üdvözítőnk, nyugtasd meg!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek.

Te vagy Isten, ki leszállottál a poklokra és a lebilincselteknek kötelékeit föloldozád. Elhunyt szolgádnak lelkét, Üdvözítőnk, nyugtasd meg!

Most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Egyetlen tiszta és szeplőtelen Szűz, ki Istent mag nélkül szüléd, kérjed őt elhunyt szolgájának lelke üdvéért!

Ezután négy oldalról megtömjénezi és szenteltvízzel meghinti az elhunyt testét.

Gyász ekténia

Pap: Könyörülj rajtunk Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj.

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörögjünk még Isten elhunyt szolgájának N.-nek lelki nyugalmáért és minden szándékosan s akaratlanul elkövetett vétkeinek bocsánatáért!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy az Úr Isten helyezze el lelkét, hol az igazak megnyugszanak!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Istennek irgalmát, mennyeknek országát, bűneinek bocsánatát Krisztustól, a mi halhatatlan Királyunktól és Istenünktől kérjük!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Az áldozópap csendes imája az „Uram irgalmazz” éneklése alatt:

Minden szellem és minden test Istene, ki letiportad a halált, legyőzted az ördögöt, és világodnak életet ajándékoztál: tenmagad Urunk nyugtasd meg elhunyt N. szolgádnak lelkét a világosság, kellem és felüdülés helyén, honnan száműzve a fájdalom, aggódás és sóhaj. Mint jóságos és emberszerető Isten, bocsásd meg összes bűneit, melyeket szóval, tettel vagy gondolattal elkövetett; mert nincs ember, ki él és ne vétkezzék. Te vagy egyedül bűn nélkül, a te igazságod örök igazság és a te igéd valóság.

Fennhang

Pap: Mert te vagy Krisztus Istenünk elhunyt N. szolgádnak feltámadása, élete és nyugalma s téged dicsőítünk kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Az ekténia után a keresztet csókolásra nyújtja, a kar pedig énekli a keresztcsókolási énekeket:

Keresztcsókolási ének
(2. podobna-hang)

Jertek, adjunk búcsúcsókot az elhunytnak, dicsőítvén az Istent; mert íme megvált az ő rokonságától; és a sírhoz közeledik, nem aggódván többé a hiúságokról és a sokkívánságú testről. Hol vannak a rokonok és barátok, mert íme elválunk. Hogy megnyugtassa őt az Úr, könyörögjünk.

Mondd testvér, hová távozol hallgatagon és szótlanul? Térj vissza és szüntesd atyád és anyád siránkozásait s vigasztald meg barátaidat látván az éretted omló könnyeket. Hol a rokonok és barátok? Mert íme elválunk. Minden e világi törekvés valóban hiúság!

Midőn a lélek a testtől megválik, s a félelmetes angyalok által tovaragadtatik, akkor elfelejti rokonait és barátait; csak a végső ítéletre gondol, miképp álljon Isten elé; azért buzgón kérjük Megváltónkat, legyen irgalommal ő hozzá, mert íme elválunk. Minden e világi törekvés valóban hiúság!

Minő megválás, óh barátaim, minő sírás és zokogás ez órában! Jertek tehát, mondjunk végső Istenhozzádot az elhunytnak; mert ő rideg sírhant alá temettetvén, a sötétség lakójává válik, a holtak közé számíttatik, s minden rokonai és barátaitól örökre megválik; kinek boldog nyugalmáért az Úrhoz könyörögjünk.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek. (6. hang)

Sirassatok meg atyámfiai, barátaim rokonaim és ismerőseim, kik engem itt élettelenül kiterítve láttok. Tegnap még beszéltem veletek s véletlenül jött rám a halál kérlelhetetlen végzete. Azért mindnyájan, kik szerettetek engem, adjatok búcsúcsókot, mivel többé nem járok és nem beszélek veletek, hanem az ítélő bíró elé megyek, hol nincs személyválogatás s hol a szolga és úr, király és közharcos, gazdag és szegény együtt állanak. És mindenki cselekedetei szerint vagy megdicsőíttetik vagy elítéltetik; de könyörögve kérlek titeket, imádkozzatok érettem Krisztus Istenhez, ne taszítson le bűneim szerint a kínok helyére, hanem helyezzen el, ahol az élet világossága van.

Most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Üdvözítsd a benned bízókat anyja a soha le nem nyugvó napnak, tisztaságos Istenszülő, kérünk téged, kérleld meg imáiddal a jóságos Istent: helyezze el lelkét a tőlünk elköltözöttnek, hol az igazak megnyugszanak, s tegye őt a mennyei javaknak örökösévé a szentek hajlékaiban, s örök emlékezetben, oh Szeplőtelen!

Elbocsátás

Pap: Bölcsesség!

Nép: Ki a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, ki az Istent, az Igét sérülés nélkül szülted, téged valóságos Istenszülő magasztalunk!

Pap: Dicsőség néked Krisztus Istenünk, a mi reménységünk, dicsőség néked!

Nép: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen. – Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Adj áldást, Uram!

Pap: Halottaiból feltámadt (s élők és holtak felett uralkodó) Krisztus igaz Istenünk, az ő legtisztább Anyjának, Aranyszájú szent János, Konstantinápoly főpüspökének, szent és isteni ihlettségű atyáinknak és minden szentjeinek esedezései által tőlünk elköltözött szolgájának, N. áldozópapnak lelkét az igazak hajlékába helyezze el, Ábrahám kebelében nyugtassa meg s az igazak közé sorolja, rajtunk pedig könyörüljön, mint irgalmas és emberszerető.

Nép: Ámen.

Pap: Adj Urunk tőlünk elköltözött szolgádnak, N. áldozópapnak boldog nyugalmat, s készíts neki örök emléket!

Nép: Boldog nyugalmat és örök emléket!

Ezután a vezető lelkész az elhunytnak fejénél, az összes áldozópapokkal s a hívekkel együtt térdet hajtva, elmondja a búcsúimádságot:

Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Búcsúimádság

Pap: Végtelen irgalmú és kegyelmességű Urunk, Jézus Krisztus mi Istenünk! Ki érettünk emberré lettél és az egész világ bűneit vállaidon hordoztad, ki a te főapostolodnak Péternek és többi apostolaidnak a mennyország kulcsait adván, kegyelmeddel teljes hatalmat adtál nekik, hogy a mit ők megkötnek a földön, meg legyen kötve a mennyben is; s amit feloldoznak a földön, fel legyen oldozva a mennyben is. Minket pedig, kik az ő gyarló és méltatlan utódaik vagyunk, kimondhatatlan emberszeretetednél fogva szintúgy a nekik adott hatalomra méltattál, hogy mi is hasonlóképen megköthessünk és feloldozhassunk mindent, ami a te Népednél előfordul. Az áldozópapoknak adott eme hatalomnál fogva hisszük, hogy a hitben, a feltámadás reményében és bűnbánatban tőlünk elköltözött e szolgádat, ki halála előtt bűneit töredelmesen megbánta és meggyónta s azokban tőlünk felmentést és föloldozást nyert, a mennyben te is felmentetted és föloldoztad! De ha ő mégis, mint gyarló ember, a te igazságos ítéletednek valamiben eleget nem tett volna s azért a szentekkel való megnyugvástól s a te orcád világosságának látásától egy időre feltartóztatva lenne, földi porhüvelyét a sírnak átadván, lelki és testi térdeinket meghajtjuk felséged előtt, és tehozzád, ki az élők és holtak felett uralkodol, ki halált küldesz és életet ajándékozol, ki letaszítasz az alvilágba s újra fölemelsz, alázatosan könyörgünk és buzgón esedezünk: tekints méltatlan szolgáid imádságaira, s a te kínszenvedésedért, bőségesen kiontott isteni véredért, életadó halálod és eltemettetésedért, üdvösséges harmadnapi föltámadásodért, melyek által az ellenség rabságából kiszabadíttattunk, elhunyt szolgádat teljes könyörületességedben részesítsd s bocsásd meg neki összes szándékos és nem szándékos vétkezéseit, melyeket mint testi ember szóval, tettel, vagy gondolattal, tudva vagy nem tudva elkövetett, és amelyeket vagy azok sokasága miatt, vagy pedig feledékenységből gyónatlanul hagyott. Oldozd fel őt úgy a bűnöktől, mint azok büntetésétől is, és nyugtasd meg lelkét a világosság, a kellem és a felüdülés helyén, honnan száműzve van minden fájdalom, aggódás és sóhaj. Úgy, mi Úr Istenünk, ismét tehozzád és a te kezdetnélküli Atyádhoz, és legszentebb Egyvalóságú és elevenítő Lelkedhez alázattal könyörgünk: ne vesd meg a te saját teremtményedet, hogy az az örök veszély által elnyelessék; hanem engedd, hogy teste a földnek átadatván, amely alkatrészekből létre hozatott, azokra ismét föloszoljon, ama isteni igéd szerint: „Föld vagy és a földbe visszatérsz.” Lelkét pedig a feltámadás nagy napjáig, a szentek hajlékaiba helyezd el, s mint emberszerető, a megdicsőültekkel együtt, mennyei lakodba vezesd; mert te mondád: „Minden, amit adott nekem az én Atyám, hozzám jő és a ki én hozzám jő, nem vetem ki”; és: „az engem küldő Atyámnak az az akarata, hogy mindazt, a mit nekem adott, el ne veszítsem, hanem feltámasszam az utolsó napon, és a ki én bennem hisz, annak örök élete van és nem jő ítéletre, hanem átmegy a halálból az életre.” Mert te vagy a benned teljesen hívőknek és az örök élet reményében hozzá költözőknek feltámadása, élete és nyugalma Krisztus Istenünk, és téged dicsőítünk a te kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Az ima után a vezető lelkész veszi az olajjal telt edényt, és a megholtnak kitakart teteme mellé állva ezeket mondja:

A mi Urunk, Istenünk, Jézus Krisztus, ki a hitben s a keresztény élet küzdelmeiben megerősített téged, fogadja ezeket most kegyelmesen, és irgalmának olajával bocsássa meg emberi gyarlóságból elkövetett összes vétkeidet és méltasson téged, hogy jutalmat nyerj a szentekkel, kik éneklik neki (itt leönti a holttestet olajjal, mondván): Alleluja, alleluja, alleluja!

Ezután leszögezik a koporsót s kiviszik a temetőbe.

A sírba leeresztett koporsóra az áldozópap ásóval, vagy kapával kevés földet vetvén mondja:

Az Úré a föld és annak teljessége, a föld kereksége s mindnyájan, kik benne laknak (Zsolt 23,1).

Majd a füstölőből a hamut a sírüregbe szórja, e szavakkal:

Föld, por és hamu vagy óh ember, és Isten parancsa szerint ismét a földbe térsz vissza. Testvérünk, örök emlék neked!

Végre lepecsételi a sírt e szavak kíséretében:

Lepecsételtetik ez a sir Krisztus második eljöveteléig az † Atyának és † Fiúnak és † Szentléleknek nevében. Ámen.

A kántor az alábbi tropárt énekli:

Tropár
(8. hang)

Megnyíló föld! Fogadd a kezdetben isteni kézzel belőled alkotott testet, mely hozzád mint szülőjéhez most ismét visszatér; mert a mi Istenhez hasonló vala őbenne, azt már visszavette az Alkotó, te pedig fogadd e porhüvelyt, mint sajátodat.