A temetési szertartás rendje húsvét fényes hetében

Koporsó beszentelés
(A halottas házban)

Az áldozópap fehér színű epitrakélionban és felonban végzi a szertartást.

Pap: Áldott a mi Istenünk öröktől fogva, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Pap: Föltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált és a sírban levőknek életet ajándékozott.

Nép: Föltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban levőknek életet ajándékozott. (Kétszer)

Előversek

Pap: Keljen fel az Isten és széledjenek el az ő ellenségei és fussanak orcája elől, kik őt gyűlölik.

Nép: Föltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban levőknek életet ajándékozott.

Pap: Mint elenyészik a füst, enyésszenek el; mint elolvad a viasz a tűz színe előtt.

Nép: Föltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban levőknek életet ajándékozott.

Pap: Úgy vesszenek el a bűnösök Isten színe elől és az igazak vigadjanak!

Nép: Föltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban levőknek életet ajándékozott.

Pap: Ez a nap, melyet az Úr szerzett; örvendezzünk és vigadjunk azon!

Nép: Föltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban levőknek életet ajándékozott.

Pap: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Nép: Föltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban levőknek életet ajándékozott.

Ekténia

Pap: Könyörülj rajtunk Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörögjünk még Isten elhunyt szolgájának (szolgálójának) N.-nek lelki nyugalmáért és minden szándékosan s akaratlanul elkövetett vétkeinek bocsánatáért!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy az Úr Isten helyezze el lelkét, hol az igazak megnyugszanak!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Istennek irgalmát, mennyeknek országát, bűneinek bocsánatát Krisztustól, a mi halhatatlan Királyunktól és Istenünktől kérjük!

Nép: Add meg, Uram.

Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Az áldozópap csendes imája az „Uram irgalmazz” éneklése alatt:

Minden szellem és minden test Istene, ki letiportad a halált, legyőzted az ördögöt, és világodnak életet ajándékoztál: tenmagad Urunk nyugtasd meg elhunyt N. szolgádnak (szolgálódnak) lelkét a világosság, kellem és felüdülés helyén, honnan száműzve a fájdalom, aggódás és sóhaj. Mint jóságos és emberszerető Isten, bocsásd meg összes bűneit, melyeket szóval, tettel vagy gondolattal elkövetett; mert nincs ember, ki él és ne vétkezzék. Te vagy egyedül bűn nélkül, a te igazságod örök igazság és a te igéd valóság.

Fennhang

Pap: Mert te vagy Krisztus Istenünk elhunyt N. szolgádnak (szolgálódnak) feltámadása, élete és nyugalma s téged dicsőítünk kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Fennhang után:

Látván Krisztus feltámadását, az egyedül bűnnélküli Úr Jézust imádjuk. Kereszted előtt leborulunk, Krisztus, és szent feltámadásodat énekeljük és dicsőítjük; mert te vagy a mi Istenünk és kívüled mást nem ismerünk, a te nevedet nevezzük. Jertek minden hívek, hajoljunk meg Krisztus szent feltámadásának; mert íme kereszt által lőn az egész világ öröme. Mindenkor áldva az Istent, énekeljük az ő feltámadását; mert a megfeszíttetést elszenvedvén, halállal megrontotta a halált.

Elbocsátás

Pap: Bölcsesség!

Nép: Ki a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, ki az Istent, az Igét sérülés nélkül szülted, téged valóságos Istenszülő magasztalunk!

Pap: Dicsőség néked, Krisztus Istenünk, a mi reménységünk, dicsőség néked!

Nép: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen. – Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Adj áldást, Uram!

Pap: Élők és holtak felett uralkodó Krisztus igaz Istenünk, az ő legtisztább anyjának és minden szenteinek imádságai által tőlünk elköltözött N. szolgája (szolgálója) lelkét az igazak hajlékába helyezze el, Ábrahám kebelében nyugtassa meg s az igazak közé sorolja; rajtunk pedig könyörüljön, mint irgalmas és emberszerető.

Nép: Ámen.

Pap: Adj Urunk tőlünk elköltözött N. szolgádnak (szolgálódnak) boldog nyugalmat, és készíts neki örök emléket!

Eközben egyes helyi szokások szerint beszenteli a koporsót.

Nép: Boldog nyugalmat és örök emléket!

Húsvéti kánon
(Az udvaron)

Az irmoszokat a pap énekli, a többit a nép, a katavásziát is.

1. Óda, Irmosz

Feltámadás napja a Pászka, az Úrnak Pászkája, világosodjunk fel Népek, mert a halálból az életre, és a földről az égbe átvitt minket Krisztus Istenünk, kik az ő győzelmét énekeljük.

Elővers: Föltámadt Krisztus halottaiból!

Tisztítsuk meg érzékeinket, és meglátjuk a föltámadás megközelíthetetlen fényében tündöklő Krisztust, és tisztán halljuk, midőn mondja: Örvendjetek! kik az ő győzelmét énekeljük.

Elővers: Föltámadt Krisztus halottaiból!

Az egek méltán vigadjanak és a föld örvendezzen, ünnepeljen az egész látható és láthatatlan világ, mert föltámadt Krisztus, az örökkétartó vigasság.

Katavászia: Feltámadás napja a Pászka, az Úrnak Pászkája, világosodjunk fel Népek, mert a halálból az életre, és a földről az égbe átvitt minket Krisztus Istenünk, kik az ő győzelmét énekeljük.

3. Óda, Irmosz

Jertek igyunk új italt, nem a kemény sziklából csodásan fakasztottat, de a Krisztus sírjából csergedező halhatatlanság forrását, kiben megerősödünk.

Elővers: Föltámadt Krisztus halottaiból!

Ma mindenek beteltek világossággal: az egek, a föld és az alvilág; ünnepeljék tehát az összes teremtmények Krisztus föltámadását, melyben megerősödnek.

Elővers: Föltámadt Krisztus halottaiból!

Tegnap veled temetkeztem el Krisztus, veled ébredek ma a feltámadóval. Tegnap veled fölfeszíttettem: dicsőíts meg engem is Üdvözítő, a te országodban.

Katavászia: Jertek igyunk új italt, nem a kemény sziklából csodásan fakasztottat, de a Krisztus sírjából csergedező halhatatlanság forrását, kiben megerősödünk.

Halotti ekténia

Pap: Ismét és ismét békességben könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörögjünk még Isten elhunyt szolgájának (szolgálójának), N.-nek, lelki nyugalmáért és minden szándékosan s akaratlanul elkövetett vétkeinek bocsánatáért!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy az Úr Isten helyezze el lelkét, hol az igazak megnyugszanak!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Istennek irgalmát, mennyeknek országát, bűneinek bocsánatát Krisztustól, a mi halhatatlan királyunktól és Istenünktől kérjük!

Nép: Add meg, Uram!

Fennhang

Pap: Mert te vagy Krisztus Istenünk, elhunyt N. szolgádnak (szolgálódnak) feltámadása, élete és nyugalma s téged dicsőítünk kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

A fennhang után:

Ipakoj
(4. hang)

A Máriával együttlevők kora hajnalban kimenvén, a sírra tett követ elhengerítve találták, és az angyaltól ím ezt hallák: az örök világosságban levőt miért keresitek, mint embert, a holtak között? Lássátok a síri lepedőket. Fussatok és hirdessétek a világnak, hogy föltámadt az Úr, legyőzvén a halált; mert valóban Isten fia ő, ki üdvözíti az emberi nemzedéket.

4. Óda, Irmosz

A szent sírnak őrhelyén álljon ma velünk az isteni szózatú Habakuk, és mutassa a fényességtől tündöklő angyalt, ki világosan hirdeti nékünk: ma lett üdvössége a világnak; mert feltámadt Krisztus, a mindenható.

Elővers: Föltámadt Krisztus halottaiból!

Mint a szűz méhet meg nem nyitó fiúgyermek jelent meg nekünk Krisztus, ki mint ember, ártatlan báránynak nevezteték, s mint Isten tökéletesnek mondatott; mert ő a mi bűnnélküli legtisztább Pászkánk.

Elővers: Föltámadt Krisztus halottaiból!

Mint az egyéves bárány, a mi áldott koronánk, Úr Jézus, ki mindnyájunkért önként feláldozta magát, az engesztelő pászka, és ki a sírból újra fölragyogott, mint az igazságnak tündöklő napja.

Elővers: Föltámadt Krisztus halottaiból!

Istennek ősatyja, Dávid, a jelképi szekrény előtt örvendezve táncolt. Mi pedig Istennek szent Népe az előképek beteljesültét látván, lelkesülten vigadjunk; mert feltámadt Krisztus, a mindenható.

Katavászia: A szent sírnak őrhelyén álljon ma velünk az isteni szózatú Habakuk, és mutassa a fényességtől tündöklő angyalt, ki világosan hirdeti nékünk: ma lett üdvössége a világnak; mert feltámadt Krisztus, a mindenható.

5. Óda Irmosz

Keljünk fel kora hajnalban és hozzunk balzsam helyett magasztaló éneket az Úrnak és meglátjuk Krisztust, az igazság napját, ki örök életet áraszt mindnyájunkra.

Elővers: Föltámadt Krisztus halottaiból!

A te véghetetlen jóságodat, Krisztus, látván a pokol bilincseivel lekötöttek, örvendező léptekkel mentek a világosságba, dicsérvén az örök Pászkát.

Elővers: Föltámadt Krisztus halottaiból!

Járuljunk égő lámpákkal a sírból kiszálló Krisztushoz, mint menyegzői vőlegényhez és az Isten üdvhozó Pászkáját, a mennybéli dicsőítő karokkal ünnepeljük.

Katavászia: Keljünk fel kora hajnalban és hozzunk balzsam helyett magasztaló éneket az Úrnak és meglátjuk Krisztust, az igazság napját, ki örök életet áraszt mindnyájunkra.

6. Óda, Irmosz

Leszállottál Krisztus a föld alsó részeibe. és összetörted a foglyokat letartó börtönök zárait, s a harmadik napon, mint Jónás a cethalból, föltámadtál a sírból.

Elővers: Föltámadt Krisztus halottaiból!

A pecséteket épségben meghagyván, Krisztus, föltámadtál a sírból, mint születésedben is a szüzesség kulcsait meg nem sértéd, és föltámadásoddal megnyitottad nekünk az édenkert ajtaját.

Elővers: Föltámadt Krisztus halottaiból!

Én Üdvözítőm, ki mint Isten, élő és meg nem ölt áldozatul önként mutattad be magad az Atyának, és föltámadtál harmadnapra a sírból, és föltámasztottad Ádámot is az ő nemzedékével.

Katavászia: Leszállottál Krisztus a föld alsó részeibe. és összetörted a foglyokat letartó börtönök zárait, s a harmadik napon, mint Jónás a cethalból, föltámadtál a sírból.

Halotti ekténia

Pap: Ismét és ismét békességben könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörögjünk még Isten elhunyt szolgájának (szolgálójának), N.-nek, lelki nyugalmáért és minden szándékosan s akaratlanul elkövetett vétkeinek bocsánatáért!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy az Úr Isten helyezze el lelkét, hol az igazak megnyugszanak!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Istennek irgalmát, mennyeknek országát, bűneinek bocsánatát Krisztustól, a mi halhatatlan királyunktól és Istenünktől kérjük!

Nép: Add meg, Uram!

Fennhang

Pap: Mert te vagy Krisztus Istenünk, elhunyt N. szolgádnak (szolgálódnak) feltámadása, élete és nyugalma s téged dicsőítünk kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Konták
(8. hang)

Szenteiddel nyugtasd meg, Krisztus, a te szolgád lelkét, hol nincs fájdalom, sem aggódás, sem sóhaj; de végtelen élet.

Ikosz

Minden élőlény Alkotója és Teremtője, egyedül csak te vagy halhatatlan; mi, a föld agyagából alakított emberek, mindnyájan visszatérünk az anyaföldbe, amint te parancsolád, oh én Alkotóm, mondván: „Föld vagy és a földbe visszatérsz:” Porrá leszünk mi is, kik a jelen temetési siratást végezzük, és a dicsőítő éneket hangoztatjuk: Alleluja!

Háromszorszent helyett:

Akik Krisztusban keresztelkedtetek, Krisztusba öltözködtetek. Alleluja!

Akik Krisztusban keresztelkedtetek, Krisztusba öltözködtetek. Alleluja!

Akik Krisztusban keresztelkedtetek, Krisztusba öltözködtetek. Alleluja!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek. Most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Krisztusba öltözködtetek.

Akik Krisztusban keresztelkedtetek, Krisztusba öltözködtetek. Alleluja!

Pap: Figyelmezzünk! Békesség mindnyájatoknak! Bölcsesség, figyelmezzünk!

Prokimen
(6. hang)

Az ő lelke a jókban megmarad. (Zsolt 24,13)

Pap: Bölcsesség!

Felolvasó: Szent Pál apostol … írt levelének olvasása.

Pap: Figyelmezzünk!

A felolvasó a napi apostoli szakaszt énekli:

Hétfő
(Róm 14,6-9)

Atyámfiai! Aki megtartja a napot, az Úrért tartja meg; s aki eszik, az Úrra való tekintettel eszik, mert hálát ad az Istennek; és aki nem eszik, az Úrra való tekintetből nem eszik, - s ő is hálát ad az Istennek. Hiszen egyikünk sem él önmagának, és egyikünk sem hal meg önmagának; mivel az Úrnak élünk, amíg élünk, s ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Akár élünk tehát, akár halunk, az Úré vagyunk. Krisztus ugyanis azért halt meg és támadt fel, hogy holtaknak is, élőknek is az Uruk legyen.

Kedd
(1Kor 15,39-45)

Atyámfiai! Nem minden test ugyanaz a test, hanem más az embereké, és más a állatoké, más a madaraké, és más a halaké. És vannak égi testek és földi testek, de más az égiek fényessége, és más a földieké. Más a fényessége a napnak, más a fényessége a holdnak, és más a fényessége a csillagoknak; egyik csillag is különbözik fényességben a másik csillagtól. Így van a halottak feltámadása is: romlandóságban vetik el, romolhatatlanságban támad fel; alávalóságban vetik el, dicsőségben támad fel; gyöngeségben vetik el, erőben támad fel; érzéki testet vetnek el, lelki test támad fel.

Ha van érzéki test, van lelki test is. Így mondja az Írás is: „Az első ember, Ádám, élő lénnyé lett”, az utolsó Ádám éltető lélekké.

Szerda
(2Kor 5,1-10)

Atyámfiai! Tudjuk, hogy ha ez a mi földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk hajlékot, nem kézzel alkotott, örök házat az égben. Azért is sóhajtozunk ebben a testben, mert égi hajlékunkat arra felölteni óhajtjuk, hogy ha le kell majd vetkőznünk, mezítelennek ne bizonyuljunk. Mert amíg ebben a sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, mivel nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, hogy azt, ami halandó, elnyelje az élet. Aki pedig minket erre felkészített, az Isten, aki a Lélek zálogát adta nekünk.

Ezért mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy míg a testben élünk, távol járunk az Úrtól; mert hitben járunk, és nem szemlélésben, De bizakodunk, és jobban szeretnénk kiköltözni a testből, és elérkezni az Úrhoz. Ezért igyekszünk is neki tetszeni, akár nála vagyunk, akár távol élünk tőle. Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki elvegye díját, aszerint, hogy jót vagy gonoszat cselekedett testében.

Csütörtök
(1Kor 15,20-28)

Atyámfiai! Krisztus feltámadt halottaiból, mint az elszenderültek zsengéje. Mert amint egy ember által van a halál, úgy egy ember által van a halottak feltámadása is; amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre fognak kelni. Mindenki a maga rendje szerint: elsőként Krisztus; azután azok, akik Krisztuséi, az ő eljövetelekor; azután jön a vég, amikor majd átadja az uralmat az Istennek és Atyának, miután megsemmisített minden fejedelemséget, minden hatalmasságot és erőt. Mert addig kell neki uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti. Mint utolsó ellenséget, a halált semmisíti meg; mert mindent lába alá vetett. Amikor azonban ezt mondja: „Minden alá van vetve”, kétségtelenül kivétel az, aki mindent alávetett neki. Mikor pedig minden alá lesz vetve neki, akkor a Fiú maga is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen mindenben minden.

Péntek
(1Kor 15,47-57)

Atyámfiai! Az első ember a földből való, földi, a második ember a mennyből való. Amilyen a földi, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is. És amint hordtuk a földi ember képét, úgy hordani fogjuk a mennyeinek képét is. Mondom pedig, testvérek, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem fogja örökölni a romolhatatlanságot.

Íme, titkot mondok nektek: Nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni. de mindnyájan el fogunk változni, hirtelenül, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra; mert megszólal a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. Mert ennek a romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és ennek a halandó testnek halhatatlanságba kell öltöznie. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba, akkor beteljesedik az ige, mely írva van:

„Elnyelte a halált a diadal.

Halál, hol a te győzelmed?

Halál, hol a te fullánkod?”

A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála Istennek, aki nekünk megadta a győzelmet a mi Urunk Jézus Krisztus által.

Szombat
(1Tessz 4,13-17)

Atyámfiai! Nem akarunk titeket tudatlanságban hagyni azokról, akik elhunytak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Ha ugyanis hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, akkor Isten ugyanígy elő fogja vezetni vele együtt azokat is, akik Jézusban hunytak el. Az Úr igéje alapján azt mondjuk ugyanis nektek, hogy mi, akik élünk és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem előzzük meg azokat, akik elhunytak. Mert maga az Úr a parancsszóra, az arkangyal hangja és az Isten harsonájának szava mellett leszáll az égből, és először a Krisztusban elhunytak támadnak fel. Azután mi, az élők és meghagyottak, velük együtt elragadtatunk a felhőkön az égbe Krisztus elé, s így mindenkor az Úrral leszünk.

Pap: Békesség néked! Bölcsesség, figyelmezzünk!

Nép: Alleluja, alleluja, alleluja! (2. hang)

Pap: Bölcsesség, igazhívők, hallgassuk a szent evangéliumot! Szent Máté evangéliumának olvasása.

Nép: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked!

Evangélium
(Mt 28,16–20)

Pap: Figyelmezzünk! Azon időben a tizenegy tanítvány Galileába méne ama hegyre, hová Jézus rendelte vala őket. És látván őt, imádák, némelyek pedig kételkedének. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nekik mondván: Minden hatalom nekem adatott mennyben és földön. Elmenvén tehát tanítsatok minden nemzeteket, megkeresztelvén őket az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Tanítván őket megtartani mind, amiket parancsoltam nektek; és íme én veletek vagyok mindennap, világ végezetéig.

Nép: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked!

Az evangélium után mondjuk:

Látván Krisztus feltámadását, az egyedül bűnnélküli Úr Jézust imádjuk. Kereszted előtt leborulunk, Krisztus, és szent feltámadásodat énekeljük és dicsőítjük; mert te vagy a mi Istenünk és kívüled mást nem ismerünk, a te nevedet nevezzük. Jertek minden hívek, hajoljunk meg Krisztus szent feltámadásának; mert íme kereszt által lőn az egész világ öröme. Mindenkor áldva az Istent, énekeljük az ő feltámadását; mert a megfeszíttetést elszenvedvén, halállal megrontotta a halált.

7. Óda, Irmosz

Ki az ifjakat a kemencéből megszabadítá, emberi testet öltvén, szenved mint halandó és szenvedése által a halandót a romolhatatlanság ékességébe öltözteti, ő egyedül áldott és dicsőített Istene atyáinknak.

Elővers: Föltámadt Krisztus halottaiból!

Az istenfélő asszonyok kenettel hozzád siettek; de kit, mint halottat, siránkozva kerestek, téged mint élő Istent felvidulva imádtak, és a titkos Pászkát tanítványaidnak, Krisztus, örömmel hirdették.

Elővers: Föltámadt Krisztus halottaiból!

A halál legyőzetését ünnepeljük, a pokolnak megrontását, más örök életnek kezdetét, és örvendve magasztaljuk ezek kegyes eszközlőjét, egyedül áldott és dicsőített Istenét atyáinknak.

Elővers: Föltámadt Krisztus halottaiból!

Valóban a legszentebb és legünnepeltebb ez az üdvösséges éjszaka, mert ez a feltámadás napjának hajnalfényű előhírnöke, melyen az örök világosság testileg mindnyájunkra kisugárzott a sírból.

Katavászia: Ki az ifjakat a kemencéből megszabadítá, emberi testet öltvén, szenved mint halandó és szenvedése által a halandót a romolhatatlanság ékességébe öltözteti, ő egyedül áldott és dicsőített Istene atyáinknak.

8. Óda, Irmosz

Ez ama jeles és szent nap, szombat után az első, az ünnepek királyi és uralkodói ünnepe, s az ünnepélyek ünnepélye, melyen áldjuk Krisztust örökké.

Elővers: Föltámadt Krisztus halottaiból!

Jertek, a feltámadás jeles napján, részesüljünk a szőlőtőke új termésében, Krisztus országának isteni vígságára, magasztalván őt, mint Istent örökké.

Elővers: Föltámadt Krisztus halottaiból!

Emeld fel köröskörül szemeidet Sion, és lássad, mert íme egybegyűltek hozzád fiaid, mint isteni fényű világítók, nyugat, észak, dél és keletről, és tebenned áldják Krisztust örökké.

Elővers: Szent Háromság egy Istenünk, dicsőség néked.

Mindenható Atya és Ige és Lélek, három személyben egyesülő, minden lény feletti s legistenibb egy természet, a te nevedre kereszteltettünk, s téged áldunk örökké.

Katavászia: Ez ama jeles és szent nap, szombat után az első, az ünnepek királyi és uralkodói ünnepe, s az ünnepélyek ünnepélye, melyen áldjuk Krisztust örökké.

9. Óda

Előének: Angyal kiáltá a Kegyteljesnek: legtisztább szent Szűz örvendezz, és ismét mondom: örvendezz; mert Fiad föltámadt harmadnap a sírból, s a holtakat föltámasztá, emberek, vigadozzatok!

Tündökölj, tündökölj mennyei Jeruzsálem; mert az Úr dicsfénye fölötted felvirradt, örvendj mostan és vigadozz új Sionhegy, és te gyönyörködjél tiszta Istenszülő Fiad feltámadásán.

Elővers: Föltámadt Krisztus halottaiból!

Valóban isteni, valóban nagyon kedves és legédesebb a te szavad, Krisztus, mert csalhatatlanul megígérted nekünk, hogy velünk lész a világ végezetéig, s mi reményünk valósultát teljes hittel várva, örvendezünk.

Elővers: Föltámadt Krisztus halottaiból!

Óh valóban nagy és legszentebb Pászka, Krisztus! Ó Bölcsesség, Istennek Igéje és Erősség, add, hogy benned igazabban részesüljünk a te országod nem alkonyodó napján!

Katavászia: Tündökölj, tündökölj mennyei Jeruzsálem; mert az Úr dicsfénye fölötted felvirradt, örvendj mostan és vigadozz új Sionhegy, és te gyönyörködjél tiszta Istenszülő Fiad feltámadásán.

Fényének

Testileg elszunnyadván, mint halott, Urunk és Királyunk, harmadnap föltámadtál, Ádámot kihozván a romlásból, és megtörted a halált, halhatatlanság Pászkája, világnak üdvössége.

Ezután énekeljük a vasárnap reggeli istentiszteletből:

Elővers: Áldott vagy te Uram, taníts meg minket a te igazságaidra!

Az angyalok gyülekezete elámult, látván, hogy te Üdvözítőnk, a holtak közé számíttatol, s hogy a halál erejét megtörted, s Ádámot is magaddal fölemelted, s a pokoltól megszabadítottál mindenkit.

Elővers: Áldott vagy te Uram, taníts meg minket a te igazságaidra!

Miért vegyítitek bánatos könnyekkel a drága kenetet, ó tanítványok? Hisz a síron tündöklő angyal a kenethozó asszonyoknak kijelenté: Lássátok az üres sírboltot, s értsétek meg, hogy az Üdvözítő feltámadt a sírból.

Elővers: Áldott vagy te Uram, taníts meg minket a te igazságaidra!

Korán reggel a kenethozók könnyezve siettek a te sírodhoz, de eléjük állt az angyal és örvendezve mondá: A kesergés ideje elmúlt, ne sírjatok; de a föltámadást az apostoloknak hirdessétek!

Elővers: Áldott vagy te Uram, taníts meg minket a te igazságaidra!

A kenethozó asszonyok eljövén a te sírodhoz, Üdvözítőnk, és síránkozának, az angyal pedig szólván hozzájuk, mondá: Mit keresitek az élőt a holtak között? Ő mint Isten föltámadt a sírból.

Elővers: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek.

Imádjuk az Atyát s a Fiút és a Szentlelket, az egyvalóságú Szentháromságot, a szeráfokkal kiáltván föl: Szent, szent, szent vagy Uram.

Elővers: Most és mindenkor és örökkön örökké. Ámen.

Életadót szülvén, ó, Szűz, Ádámot a bűntől megtisztítottad, s Évának gyötrelem helyett örömet ajándékoztál; az élettől elesetteket pedig arra ismét méltókká tette a tőled megtestesült igaz Istenember.

Alleluja! Alleluja, alleluja! Dicsőség néked, Isten!

A keresztcsókolási ének helyett:

Feltámadási előverses ének

(Az előverseket az áldozópap énekli)

Elővers: Keljen föl az Isten és széledjenek el az ő ellenségei és fussanak orcája elől, kik őt gyűlölik.

Szentséges Pászka lőn ma nekünk kinyilvánítva, az új és szent Pászka, titokteljes legtisztesebb Pászka, Pászka a Megváltó Krisztus, szeplőtelen Pászka, nagy Pászka, a hívők Pászkája, a paradicsom ajtaját megnyitó Pászka, és minden hívőt megszentelő Pászka.

Elővers: Mint elenyészik a füst, enyésszenek el, mint elolvad a viasz a tűz színe előtt.

Jöjjetek ti a dicső látványt hirdető asszonyok, és Sionnak mondjátok: halld tőlünk Krisztus feltámadásának örvendetes hírét. Gyönyörködjél, vigadozz és örvendj Jeruzsálem, látván Krisztus királyt, mint ékes vőlegényt kiszállni a sírból.

Elővers: Úgy vesszenek el a bűnösök Isten színe elől, és az igazak vigadjanak.

A kenethozó asszonyok korán reggel az életadó sírjához érkezvén, angyalt találtak a sírkövön ülve, ki szólván hozzájuk, mondá: Mit keresitek az élőt a holtak között, mit siratjátok az enyészhetetlent az enyészetben? Menvén, ezt hirdessétek az ő tanítványainak.

Elővers: Ez a nap, melyet az Úr szerzett, örvendezzünk és vigadjunk azon.

Szépséges Pászka, az Úr Pászkája, Pászka! legtisztesebb Pászka tűnt fel ma nekünk; Pászka, örömmel egymást öleljük, ó Pászka, a szomorúság váltsága! mert ma a sírból mint palotából felragyogott Krisztus, és az asszonyokat örömmel eltölté, mondván nekik: ezt hirdessétek az apostoloknak.

Elővers: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Feltámadás napja van, világosodjunk fel ezen ünnepéllyel, és egymást mint testvérek öleljük. A feltámadás által gyűlölőinknek is bocsássunk meg, és így énekeljünk:

Föltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált és a sírban levőknek életet ajándékozott.

Ekténia

Pap: Könyörülj rajtunk Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörögjünk még Isten elhunyt szolgájának (szolgálójának) N.-nek lelki nyugalmáért és minden szándékosan s akaratlanul elkövetett vétkeinek bocsánatáért!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy az Úr Isten helyezze el lelkét, hol az igazak megnyugszanak!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Istennek irgalmát, mennyeknek országát, bűneinek bocsánatát Krisztustól, a mi halhatatlan Királyunktól és Istenünktől kérjük!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Az áldozópap csendes imája az „Uram irgalmazz” éneklése alatt:

Minden szellem és minden test Istene, ki letiportad a halált, legyőzted az ördögöt, és világodnak életet ajándékoztál: tenmagad Urunk nyugtasd meg elhunyt N. szolgádnak (szolgálódnak) lelkét a világosság, kellem és felüdülés helyén, honnan száműzve a fájdalom, aggódás és sóhaj. Mint jóságos és emberszerető Isten, bocsásd meg összes bűneit, melyeket szóval, tettel vagy gondolattal elkövetett; mert nincs ember, ki él és ne vétkezzék. Te vagy egyedül bűn nélkül, a te igazságod örök igazság és a te igéd valóság.

Fennhang

Pap: Mert te vagy Krisztus Istenünk elhunyt N. szolgádnak (szolgálódnak) feltámadása, élete és nyugalma s téged dicsőítünk kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Elbocsátás

Pap: Bölcsesség!

Nép: Ki a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, ki az Istent, az Igét sérülés nélkül szülted, téged valóságos Istenszülő magasztalunk!

Pap: Dicsőség néked, Krisztus Istenünk, a mi reménységünk, dicsőség néked!

Nép: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen. – Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Adj áldást, Uram!

Pap: Élők és holtak felett uralkodó Krisztus igaz Istenünk, az ő legtisztább anyjának és minden szenteinek imádságai által tőlünk elköltözött N. szolgája (szolgálója) lelkét az igazak hajlékába helyezze el, Ábrahám kebelében nyugtassa meg s az igazak közé sorolja; rajtunk pedig könyörüljön, mint irgalmas és emberszerető.

Nép: Ámen.

Pap: Adj Urunk tőlünk elköltözött N. szolgádnak (szolgálódnak) boldog nyugalmat, és készíts neki örök emléket.

Eközben egyes helyi szokások szerint beszenteli a koporsót.

„Boldog nyugalmat” stb. helyett:

Föltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban levőknek életet ajándékozott.