A világi emberek temetési rendje

Az áldozópap epitrakélionba s felonba öltözve bemegy a halottas házba, mialatt a kántor az alábbi tropárt énekli. A pap megtömjénezi a holttestet s a jelenlevőket.

Tropár
(2. hang)

Midőn leszállottál a halálhoz, halhatatlan Élet, akkor megtörted a poklot istenséged fényével; midőn a holtakat is a mélységből feltámasztottad, minden mennyei erők örvendezve kiálták: életadó Krisztus Istenünk, dicsőség néked!

Koporsó beszentelés

Pap: Áldott a mi Istenünk öröktől fogva, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk!

Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk!

Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Szentháromság, könyörülj rajtunk! Urunk, tisztíts meg bűneinktől! Uralkodó, bocsásd meg vétkezéseinket! Szent, tekintsd és gyógyítsd meg betegségeinket a te nevedért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.

Pap: Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Tropár
(4. hang)

A tropárok éneklése alatt az áldozópap meghinti szentelt vízzel a holttestet és a koporsót.

A megdicsőült igazak lelkeivel nyugtasd meg Üdvözítőnk a te elhunyt szolgádnak (szolgálódnak) lelkét, megőrizvén őt a boldog életben, mely nálad van, emberszerető!

A te nyugalmadban, Urunk, hol minden szenteid megnyugszanak, elhunyt szolgádnak (szolgálódnak) lelkét Üdvözítőnk, nyugtasd meg!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek.

Te vagy Isten, ki leszállottál a poklokra és a lebilincselteknek kötelékeit föloldozád. Elhunyt szolgádnak (szolgálódnak) lelkét, Üdvözítőnk, nyugtasd meg!

Most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Egyetlen tiszta és szeplőtelen Szűz, ki Istent mag nélkül szüléd, kérjed őt elhunyt szolgájának (szolgálójának) lelke üdvéért!

Gyász ekténia

Pap: Könyörülj rajtunk Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörögjünk még Isten elhunyt szolgájának (szolgálójának) N.-nek lelki nyugalmáért és minden szándékosan s akaratlanul elkövetett vétkeinek bocsánatáért!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy az Úr Isten helyezze el lelkét, hol az igazak megnyugszanak!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Istennek irgalmát, mennyeknek országát, bűneinek bocsánatát Krisztustól, a mi halhatatlan Királyunktól és Istenünktől kérjük!

Nép: Add meg, Uram!

Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Az áldozópap csendes imája az „Uram irgalmazz” éneklése alatt:

Minden szellem és minden test Istene, ki letiportad a halált, legyőzted az ördögöt, és világodnak életet ajándékoztál: tenmagad Urunk nyugtasd meg elhunyt N. szolgádnak (szolgálódnak) lelkét a világosság, kellem és felüdülés helyén, honnan száműzve a fájdalom, aggódás és sóhaj. Mint jóságos és emberszerető Isten, bocsásd meg összes bűneit, melyeket szóval, tettel vagy gondolattal elkövetett; mert nincs ember, ki él és ne vétkezzék. Te vagy egyedül bűn nélkül, a te igazságod örök igazság és a te igéd valóság.

Fennhang

Mert te vagy Krisztus Istenünk elhunyt N. szolgádnak (szolgálódnak) feltámadása, élete és nyugalma s téged dicsőítünk kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Elbocsátás

Pap: Bölcsesség!

Nép: Ki a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, ki az Istent, az Igét sérülés nélkül szülted, téged valóságos Istenszülő magasztalunk!

Pap: Dicsőség néked, Krisztus Istenünk, a mi reménységünk, dicsőség néked!

Nép: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen. – Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Adj áldást, Uram!

Pap: Élők és holtak felett uralkodó Krisztus igaz Istenünk, az ő legtisztább anyjának és minden szenteinek imádságai által tőlünk elköltözött N. szolgája (szolgálója) lelkét az igazak hajlékába helyezze el, Ábrahám kebelében nyugtassa meg s az igazak közé sorolja; rajtunk pedig könyörüljön, mint irgalmas és emberszerető.

Nép: Ámen.

Pap: Adj Urunk tőlünk elköltözött N. szolgádnak (szolgálódnak) boldog nyugalmat, és készíts neki örök emléket!

Eközben egyes helyi szokások szerint beszenteli a koporsót.

Nép: Boldog nyugalmat és örök emléket!

A temetési szertartás kinn az udvaron, vagy a templomban

Az áldozópap, ha a templomban végzi a szertartást, fönnhangon kezdi:

Áldott a mi Istenünk öröktől fogva, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Dicsőség néked Istenünk, dicsőség néked!

Mennyei Király, Vigasztaló, igazságnak Lelke, ki mindenütt jelen vagy és mindeneket betöltesz, minden jónak kútfeje és az életnek megadója, jöjj el és lakozzál mibennünk, és tisztíts meg minket minden szennytől, és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket!

Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk!

Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk!

Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Szentháromság, könyörülj rajtunk! Urunk, tisztíts meg bűneinktől! Uralkodó, bocsásd meg vétkezéseinket! Szent, tekintsd és gyógyítsd meg betegségeinket a te nevedért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.

Pap: Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Uram, irgalmazz! (Tizenkétszer)

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Jertek, imádjuk a mi királyunkat és Istenünket!

Jertek, imádjuk Krisztust, a mi királyunkat és Istenünket!

Jertek, boruljunk le, és imádjuk magát Jézus Krisztust, a mi királyunkat és Istenünket!

90. zsoltár

Aki a fölséges segítségében lakik, a menny Istenének oltalmában marad, mondhatja az Úrnak: Oltalmazóm vagy te és segítségem, én Istenem, ő benne bízom. Valóban ő megszabadított engem a vadászok tőréből és a súlyos veszélytől. Vállaival megárnyékoz téged és az ő szárnyai alatt biztos vagy. Pajzs gyanánt vesz körül téged az ő igazsága; nem fogsz félni az éjjeli rémtől, nappal repülő nyíltól, a sötétben járó vésztől és a déli gonosz támadásától. Ezeren hullanak el oldalad mellől és tízezren jobbod felől, tehozzád pedig nem fog közeledni. Hanem szemeiddel nézed, és a bűnösök díját meglátod. Mert te vagy, Uram, az én reményem; ha a fölségest választottad magadnak menedékül, nem járul hozzád veszedelem és csapás nem közeledik hajlékodhoz. Mert angyalainak parancsolt felőled, hogy megőrizzenek téged minden utadban. Kezeikben hordoznak téged, netalán kőbe üssed lábaidat. Áspison és baziliszkuson fogsz járni, és az oroszlánt és sárkányt tapodod. Mivelhogy bennem bízott, megszabadítom, oltalmazom őt, mert megismerte az én nevemet. Hozzám kiált és meghallgatom őt; vele vagyok a szorongatásban; megmentem és megdicsőítem őt. Betöltöm őt hosszú élettel, és megmutatom neki az én szabadításomat.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Alleluja, alleluja, alleluja! Dicsőség néked, Isten! (Háromszor)

Nagy ekténia

Pap: Békességben könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Isten elhunyt szolgájáért (szolgálójáért) N.-ért s az ő boldog nyugalmáért könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy bocsáttassanak meg neki összes szándékos és nem szándékos vétkei, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy egyesíttessék Ábrahám, Izsák és Jákobbal, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy helyeztessék el lelke az élők sorában, a világosság helyén, hol minden szentek és igazak megnyugszanak, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy elítélés nélkül jelenjék meg Krisztus ítélőszéke előtt, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy örökölje a mennyek halhatatlan országát, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy részese legyen a világ kezdetétől fogva megdicsőült szentek soha nem szűnő örömének, könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket Isten a te kegyelmeddel!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat, az Istenszülő és mindenkor szűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk.

Nép: Néked, Uram.

Fennhang

Mert te vagy Krisztus Istenünk elhunyt N. szolgádnak (szolgálódnak) föltámadása, élete és nyugalma s téged dicsőítünk kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Ha a szertartás panachidával kezdődik, utána a szokásos kezdet s az ekténia elhagyásával az udvaron a kar ezt énekli:

Alleluja, alleluja, alleluja! (8. hang)

1. Vers: Boldog az, kit kiválasztasz és magadhoz fogadsz, Uram.

Alleluja, alleluja, alleluja!

2. Vers: És emléke nemzedékről nemzedékre.

Alleluja, alleluja, alleluja!

Tropár
(8. hang)

Mélységes bölcsességgel mindeneket intéző egyetlen Teremtőnk, ki mindnyájunknak azt, ami hasznos, emberszeretőleg megadod: nyugtasd meg a te elhunyt szolgádnak (szolgálódnak) lelkét; mert benned helyezte bizodalmát, Alkotónk, Urunkban és Istenünkben.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen. (8. hang)

Te vagy védfalunk, révpartunk és kedves közbenjárónk Istennél, kit férfi nélkül szültél, Istennek szűz Anyja, hívők üdvössége.

Versek a 118. zsoltárból

Pap: Boldogok, kiknek útjuk feddhetetlen kik az Úr törvényében járnak.

Nép: Áldott vagy te Uram, taníts meg engem a te igazságidra!

Pap: Szívembe rejtem a te beszédeidet, hogy ne vétsek ellened.

Nép: Áldott vagy te Uram, taníts meg engem a te igazságidra!

Pap: Megemlékezem éjjel a te nevedről Uram és megtartom törvényedet.

Nép: Áldott vagy te Uram, taníts meg engem a te igazságidra!

Pap: Kezeid teremtettek és alkottak engem, adj értelmet nekem, hogy megtanuljam parancsaidat.

Nép: Áldott vagy te Uram, taníts meg engem a te igazságidra!

Pap: Ha a te törvényed nem lett volna elmélkedésem, talán már elvesztem volna lealáztatásomban.

Nép: Örökké sem feledem el igazságidat, mert azok által éltetsz engemet.

A következő ekténia, amelynek könyörgéseire a kar szokásosan felel, el is maradhat.

Gyász ekténia

Pap: Ismét és ismét békességben könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörögjünk még Isten elhunyt szolgájának (szolgálójának), N.-nek, lelki nyugalmáért és minden szándékosan s akaratlanul elkövetett vétkeinek bocsánatáért!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy az Úr Isten helyezze el lelkét, hol az igazak megnyugszanak!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Istennek irgalmát, mennyeknek országát, bűneinek bocsánatát Krisztustól, a mi halhatatlan királyunktól és Istenünktől kérjük!

Nép: Add meg, Uram!

Fennhang

Mert te vagy Krisztus Istenünk, elhunyt N. szolgádnak (szolgálódnak) feltámadása, élete és nyugalma s téged dicsőítünk kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

A 118. zsoltár folytatása

Pap: Tied vagyok én, üdvözíts engem!

Nép: Üdvözítő, üdvözítsd elhunyt szolgádnak (szolgálódnak) lelkét!

Pap: Várnak reám a bűnösök, hogy elveszítsenek engem; de én bizonyságaidra figyelmezek.

Nép: Üdvözítő, üdvözítsd elhunyt szolgádnak (szolgálódnak) lelkét!

Pap: Minden gonosz úttól eltiltom lábaimat, hogy megtartsam igéidet.

Nép: Üdvözítő, üdvözítsd elhunyt szolgádnak (szolgálódnak) lelkét!

Pap: Szegezd át félelmeddel az én testemet, mert félek a te ítéleteidtől!

Nép: Üdvözítő, üdvözítsd elhunyt szolgádnak (szolgálódnak) lelkét!

Pap: Ideje a cselekvésnek Uram, mert elhanyagolják törvényedet!

Pap: Tekints reám és könyörülj rajtam azok ítélete szerint, kik nevedet szeretik!

Nép: Tekints reám és könyörülj rajtam!

Pap: Ments meg engem az emberek rágalmaitól, hogy megtarthassam parancsaidat!

Nép: Tekints reám és könyörülj rajtam!

Pap: Jusson színed elé kérelmem; a te beszéded szerint ments meg engem!

Nép: Könyörülj és nyugtasd meg teremtményedet Uralkodónk, az Istenszülő és minden szenteid imái által!

Pap: Él az én lelkem és dicsér téged; és ítéleteid megsegítnek engem.

Nép: Eltévelyedtem mint az elveszett juh, keresd föl a te szolgádat; mert parancsaidat nem feledtem el.

Versénekek
(5. hang)

Pap: Áldott vagy te Uram, taníts meg engem a te igazságidra!

Nép: A szentek kara megtalálta az élet forrását: és a paradicsom ajtaját; találjam fel én is igaz bűnbánattal üdvözülésem útját, ki eltévelyedett juh vagyok, hívj magadhoz drága Üdvözítőm, és üdvözíts!

Pap: Áldott vagy te Uram, taníts meg engem a te igazságidra!

Nép: Képe vagyok a te kimondhatatlan dicsőségednek, habár a vétkek égető sebeit viselem, kegyelmezz teremtményednek Uralkodó és tisztíts meg kegyességeddel bűneimből, vezess be a dicsőültek hajlékába, ismét a paradicsom lakójává tevén engemet!

Pap: Áldott vagy te Uram, taníts meg engem a te igazságidra!

Nép: Nyugtasd meg Isten a te szolgádat s helyezd el a paradicsomban, hol a szenek karai és az igazak mint a világítók tündöklenek, a te elhunyt szolgádat nyugtasd meg; megbocsátván neki az ő vétkeit!

Pap: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek.

Nép: Az egy Istenség hármasfényű világosságát, áhítattal dicsőítjük mondván. Szent az örökvalóságú Atya s a vele együttesen öröklétű Fiú és az istenségi Lélek világosíts fel minket, kik hittel szolgálunk néked, és az örök tűztől, Urunk, védelmezz meg!

Pap: Most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Nép: Üdvözlégy tisztaságos, ki mindnyájunk üdvére szülted az Istent, mert az emberi nem általad találta meg üdvösségét, találjuk fel mi is a boldogság édenét, szeplőtelen s áldott Istenszülő!

Gyász ekténia

Pap: Ismét és ismét békességben könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörögjünk még Isten elhunyt szolgájának, N.-nek, lelki nyugalmáért és minden szándékosan s akaratlanul elkövetett vétkeinek bocsánatáért!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy az Úr Isten helyezze el lelkét, hol az igazak megnyugszanak!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Istennek irgalmát, mennyeknek országát, bűneinek bocsánatát Krisztustól, a mi halhatatlan királyunktól és Istenünktől kérjük!

Nép: Add meg, Uram!

Fennhang

Mert te vagy Krisztus Istenünk, elhunyt N. szolgádnak (szolgálódnak) feltámadása, élete és nyugalma s téged dicsőítünk kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Temetési énekek
(Damaszkuszi szt. János műve)

1. hang

Mely világi gyönyör maradhat kesergés nélkül, mely dicsőség áll a földön változatlanul? Minden gyengébb az árnyéknál, és csalékonyabb a tűnő álomnál! Egy pillanat alatt mindent megemészt a halál; de orcádnak világosságában és kellemed szépségében, Krisztus, választottadat nyugtasd meg emberszerető!

2. hang

Mint a virág elhervad, s mint az árnyék elmúlik, porrá lesz minden ember; de a harsona szavára földrengés közt a holtak mind feltámadnak, a veled való találkozásra Krisztus Istenünk: akkor kiszólított szolgádnak lelkét Urunk, a szentek hajlékaiba helyezd el.

3. hang

Mind hiúság az emberben, mi nem marad meg a halál után; nem marad meg a gazdagság, sem vele nem megy a dicsőség, mert a halál eljövén, mindezeket elenyészti; azért a halhatatlan Krisztusnak kiáltsuk: a tőlünk elköltözöttet az örök vigadozás helyén nyugtasd meg.

4. hang

Hol van a világhoz való ragaszkodás, hol a mulandók feletti ábrándozás, hol az arany és ezüst, hol a szolga sereg vetélkedése? Mind por, mind hamu, mind árnyék! Jertek hát, kiáltsuk a halhatatlan királynak: égi javaidra méltasd Urunk elhunyt szolgádat s nyugtasd meg őt elfogyhatatlan boldogságodban.

5. hang

Megemlékeztem a látnok kiáltásáról: Én föld vagyok és hamu! És újra széttekinték a sírhantok között, és látván az elsárgult csontokat mondám: ugyan ki itt a király s a szolga, ki a gazdag vagy szegény, ki az igaz avagy bűnös? De a dicsőültekkel nyugtasd meg Urunk a te elhunyt szolgádnak lelkét.

8. hang

Sírnom kell és zokognom, ha a halálra gondolok és látom a koporsóban nyugvó, isteni képre teremtett szépségünket, elhervadva s dicsőséghagyottan, emberi alak s ékesség nélkül. Óh rejtélyes csoda, minő titok történik velünk; miképp adatunk át az enyészetnek; hogyan leszünk a halál prédájává? Az írás szerint valóban Isten törvényéből; ki adjon az elhunytnak boldog nyugalmat!

Gyász ekténia

Pap: Ismét és ismét békességben könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörögjünk még Isten elhunyt szolgájának (szolgálójának), N.-nek, lelki nyugalmáért és minden szándékosan s akaratlanul elkövetett vétkeinek bocsánatáért!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy az Úr Isten helyezze el lelkét, hol az igazak megnyugszanak!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Istennek irgalmát, mennyeknek országát, bűneinek bocsánatát Krisztustól, a mi halhatatlan királyunktól és Istenünktől kérjük!

Nép: Add meg, Uram!

Fennhang

Mert te vagy Krisztus Istenünk, elhunyt N. szolgádnak (szolgálódnak) feltámadása, élete és nyugalma s téged dicsőítünk kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Boldogságok
(6. bolgár hang)

Az egyes verseket: „Boldogok…” az áldozópap énekli, amelyekre a kántor az előverssel felel.

Elővers: Emlékezzél rólunk Urunk, midőn eljössz a te országodba!

Boldogok a lelki szegények; mert övék mennyeknek országa.

Boldogok a szelídek; mert ők bírják a földet.

Boldogok a kik sírnak; mert ők megvigasztaltatnak.

Boldogok a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot; mert ők megelégíttetnek.

Boldogok az irgalmasok; mert ők irgalmasságot nyernek.

Boldogok a tiszta szívek; mert ők meglátják az Istent.

Boldogok a békességesek; mert Isten fiainak hívatnak.

Boldogok a kik üldözést szenvednek az igazságért; mert övék mennyeknek országa.

Boldogok vagytok, midőn szidalmaznak és üldöznek titeket és hazudván, minden rosszat mondanak ellenetek én érettem.

Örüljetek és vigadjatok; mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben!

Pap: Figyelmezzünk! Békesség mindnyájatoknak! Bölcsesség, figyelmezzünk!

Prokimen

Boldog az út, melyen mégy lélek; mert nyugalmas hely készíttetik néked.

Pap: Bölcsesség!

Felolvasó: Szent Pál apostol tesszalonikaiakhoz írt levelének olvasása.

Pap: Figyelmezzünk!

Apostol
(1Tessz 4,12-16)

Felolvasó: Atyámfiai! Nem akarjuk, hogy tudatlanságban legyetek az elaludtak felől, hogy ne bánkódjatok, mint egyebek, kiknek nincs reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, úgy Isten azokat is, kik elaludtak Jézusban, előhozza ő vele. Mert ezt mondjuk nektek az Úr igéjével, hogy mi, a kik élünk, kik élni maradunk az Úr eljöveteléig, nem előzzük meg azokat, kik elaludtanak; mert maga az Úr a parancsszóra, az arkangyal szavára és az Isten harsonájára leszáll az égből, és a halottak, kik a Krisztusban vannak, először támadnak fel. Azután mi, a kik élünk, kik meghagyatunk, együtt ragadtatunk el azokkal a felhőkbe Krisztus elé a levegőégbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.

Az apostol olvasása alatt az áldozópap körültömjénezi a koporsót.

Pap: Békesség néked! Bölcsesség, figyelmezzünk!

Nép: Alleluja, alleluja, alleluja! (6. hang.)

Pap: Bölcsesség igazhívők, hallgassuk a szent evangéliumot! Szent János evangéliumának olvasása.

Nép: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked!

Evangélium
(Jn 5,24-30)

Pap: Figyelmezzünk! Mondá Jézus a hozzá jövő zsidóknak: Bizony, bizony mondom nektek, hogy a ki az én igémet hallgatja és hisz annak ki engem küldött, örök életet bír és nem jő ítélet alá, hanem átmegy a halálból az életre. Bizony, bizony mondom nektek, hogy eljön az óra, és most vagyon, midőn a halottak meghallják az Isten Fia szavát, és a kik hallják, élni fognak. Mert miképp az Atyának élete van önmagában, azonképp adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az ember fia. Ne csodáljátok ezt, mert eljön az óra, melyben mindnyájan, kik a sírokban vannak, meghallják az Isten Fia szavát. És előjönnek, kik jót cselekedtek, az élet föltámadására, akik pedig gonoszt cselekedtek, az ítélet föltámadására. Nem cselekedhetem én magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek és az én ítéletem igazságos; mert nem keresem az én akaratomat, hanem annak akaratát, ki engem küldött.

Nép: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked!

Ez után következik a szent beszéd, majd az áldozópap a keresztet csókolásra nyújtja, mialatt a kar énekli:

Keresztcsókolási ének
(2. podobna-hang)

Jertek, adjunk búcsúcsókot az elhunytnak, dicsőítvén az Istent; mert íme megvált az ő rokonságától; és a sírhoz közeledik, nem aggódván többé a hiúságokról és a sokkívánságú testről. Hol vannak a rokonok és barátok, mert íme elválunk. Hogy megnyugtassa őt az Úr, könyörögjünk.

Mondd testvér, hová távozol hallgatagon és szótlanul? Térj vissza és szüntesd atyád és anyád siránkozásait s vigasztald meg barátaidat látván az éretted omló könnyeket. Hol a rokonok és barátok? Mert íme elválunk. Minden e világi törekvés valóban hiúság!

Midőn a lélek a testtől megválik, s a félelmetes angyalok által tovaragadtatik, akkor elfelejti rokonait és barátait; csak a végső ítéletre gondol, miképp álljon Isten elé; azért buzgón kérjük Megváltónkat, legyen irgalommal ő hozzá, mert íme elválunk. Minden e világi törekvés valóban hiúság!

Minő megválás, óh barátaim, minő sírás és zokogás ez órában! Jertek tehát, mondjunk végső Istenhozzádot az elhunytnak; mert ő rideg sírhant alá temettetvén, a sötétség lakójává válik, a holtak közé számíttatik, s minden rokonai és barátaitól örökre megválik; kinek boldog nyugalmáért az Úrhoz könyörögjünk.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek. (6. hang)

Sirassatok meg atyámfiai, barátaim rokonaim és ismerőseim, kik engem itt élettelenül kiterítve láttok. Tegnap még beszéltem veletek s véletlenül jött rám a halál kérlelhetetlen végzete. Azért mindnyájan, kik szerettetek engem, adjatok búcsúcsókot, mivel többé nem járok és nem beszélek veletek, hanem az ítélő bíró elé megyek, hol nincs személyválogatás s hol a szolga és úr, király és közharcos, gazdag és szegény együtt állanak. És mindenki cselekedetei szerint vagy megdicsőíttetik vagy elítéltetik; de könyörögve kérlek titeket, imádkozzatok érettem Krisztus Istenhez, ne taszítson le bűneim szerint a kínok helyére, hanem helyezzen el, ahol az élet világossága van.

Most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen. (6. hang)

Üdvözítsd a benned bízókat anyja a soha le nem nyugvó napnak, tisztaságos Istenszülő, kérünk téged, kérleld meg imáiddal a jóságos Istent: helyezze el lelkét a tőlünk elköltözöttnek, hol az igazak megnyugszanak, s tegye őt a mennyei javaknak örökösévé a szentek hajlékaiban, s örök emlékezetben, óh Szeplőtelen!

Kettős ekténia

Pap: Könyörülj rajtunk Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörögjünk még Isten elhunyt szolgájának (szolgálójának) N.-nek lelki nyugalmáért és minden szándékosan s akaratlanul elkövetett vétkeinek bocsánatáért!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Hogy az Úr Isten helyezze el lelkét, hol az igazak megnyugszanak!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Istennek irgalmát, mennyeknek országát, bűneinek bocsánatát Krisztustól, a mi halhatatlan Királyunktól és Istenünktől kérjük!

Nép: Add meg, Uram.

Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Az áldozópap csendes imája az „Uram irgalmazz” éneklése alatt:

Minden szellem és minden test Istene, ki letiportad a halált, legyőzted az ördögöt, és világodnak életet ajándékoztál: tenmagad Urunk nyugtasd meg elhunyt N. szolgádnak (szolgálódnak) lelkét a világosság, kellem és felüdülés helyén, honnan száműzve a fájdalom, aggódás és sóhaj. Mint jóságos és emberszerető Isten, bocsásd meg összes bűneit, melyeket szóval, tettel vagy gondolattal elkövetett; mert nincs ember, ki él és ne vétkezzék. Te vagy egyedül bűn nélkül, a te igazságod örök igazság és a te igéd valóság.

Fennhang

Mert te vagy Krisztus Istenünk elhunyt N. szolgádnak (szolgálódnak) feltámadása, élete és nyugalma s téged dicsőítünk kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Elbocsátás

Pap: Bölcsesség!

Nép: Ki a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, ki az Istent, az Igét sérülés nélkül szülted, téged valóságos Istenszülő magasztalunk!

Pap: Dicsőség néked, Krisztus Istenünk, a mi reménységünk, dicsőség néked!

Nép: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen. – Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Adj áldást, Uram!

Pap: Élők és holtak felett uralkodó Krisztus igaz Istenünk, az ő legtisztább anyjának és minden szenteinek imádságai által tőlünk elköltözött N. szolgája (szolgálója) lelkét az igazak hajlékába helyezze el, Ábrahám kebelében nyugtassa meg s az igazak közé sorolja; rajtunk pedig könyörüljön, mint irgalmas és emberszerető.

Nép: Ámen.

Az elbocsátás után az áldozópap mondja:

Pap: Adj Urunk tőlünk elköltözött N. szolgádnak boldog nyugalmat és készíts neki örök emléket!

Nép: Boldog nyugalmat és örök emléket!

Búcsúimádság

(A gyakorlat szerint a háznál, vagy a sírnál végezzük.)

Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Pap: Végtelen irgalmú és kegyelmességű Urunk, Jézus Krisztus mi Istenünk! Ki érettünk emberré lettél és az egész világ bűneit vállaidon hordoztad, ki a te főapostolodnak Péternek és többi apostolaidnak a mennyország kulcsait adván, kegyelmeddel teljes hatalmat adtál nekik, hogy a mit ők megkötnek a földön, meg legyen kötve a mennyben is; s amit feloldoznak a földön, fel legyen oldozva a mennyben is. Minket pedig, kik az ő gyarló és méltatlan utódaik vagyunk, kimondhatatlan emberszeretetednél fogva szintúgy a nekik adott hatalomra méltattál, hogy mi is hasonlóképen megköthessünk és feloldozhassunk mindent, ami a te népednél előfordul. Az áldozópapoknak adott eme hatalomnál fogva hisszük, hogy a hitben, a feltámadás reményében és bűnbánatban tőlünk elköltözött e szolgádat, ki halála előtt bűneit töredelmesen megbánta és meggyónta s azokban tőlünk felmentést és föloldozást nyert, a mennyben te is felmentetted és föloldoztad! De ha ő mégis, mint gyarló ember, a te igazságos ítéletednek valamiben eleget nem tett volna s azért a szentekkel való megnyugvástól s a te orcád világosságának látásától egy időre feltartóztatva lenne, földi porhüvelyét a sírnak átadván, lelki és testi térdeinket meghajtjuk felséged előtt, és tehozzád, ki az élők és holtak felett uralkodol, ki halált küldesz és életet ajándékozol, ki letaszítasz az alvilágba s újra fölemelsz, alázatosan könyörgünk és buzgón esedezünk: tekints méltatlan szolgáid imádságaira, s a te kínszenvedésedért, bőségesen kiontott isteni véredért, életadó halálod és eltemettetésedért, üdvösséges harmadnapi föltámadásodért, melyek által az ellenség rabságából kiszabadíttattunk, elhunyt szolgádat teljes könyörületességedben részesítsd s bocsásd meg neki összes szándékos és nem szándékos vétkezéseit, melyeket mint testi ember szóval, tettel, vagy gondolattal, tudva vagy nem tudva elkövetett, és amelyeket vagy azok sokasága miatt, vagy pedig feledékenységből gyónatlanul hagyott. Oldozd fel őt úgy a bűnöktől, mint azok büntetésétől is, és nyugtasd meg lelkét a világosság, a kellem és a felüdülés helyén, honnan száműzve van minden fájdalom, aggódás és sóhaj. Úgy, mi Úr Istenünk, ismét tehozzád és a te kezdetnélküli Atyádhoz, és legszentebb Egyvalóságú és elevenítő Lelkedhez alázattal könyörgünk: ne vesd meg a te saját teremtményedet, hogy az az örök veszély által elnyelessék; hanem engedd, hogy teste a földnek átadatván, amely alkatrészekből létre hozatott, azokra ismét föloszoljon, ama isteni igéd szerint: „Föld vagy és a földbe visszatérsz.” Lelkét pedig a feltámadás nagy napjáig, a szentek hajlékaiba helyezd el, s mint emberszerető, a megdicsőültekkel együtt, mennyei lakodba vezesd; mert te mondád: „Minden, amit adott nekem az én Atyám, hozzám jő és a ki én hozzám jő, nem vetem ki”; és: „az engem küldő Atyámnak az az akarata, hogy mindazt, a mit nekem adott, el ne veszítsem, hanem feltámasszam az utolsó napon, és a ki én bennem hisz, annak örök élete van és nem jő ítéletre, hanem átmegy a halálból az életre.” Mert te vagy a benned teljesen hívőknek és az örök élet reményében hozzá költözőknek feltámadása, élete és nyugalma Krisztus Istenünk, és téged dicsőítünk a te kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

A búcsúimádság után, ha a háznál mondatott, a halottat kiviszik a temetőbe. (Az áldozópap, ha előbb el nem végezte, itt mondja el a búcsúimát.)

Az áldozópap a sírt s a halottat szenteltvízzel hinti meg. Ezután a koporsót a sírba helyezik.

A sírba leeresztett koporsóra az áldozópap ásóval, vagy kapával kevés földet vetvén mondja:

Az Úré a föld és annak teljessége, a föld kereksége s mindnyájan, kik benne laknak (Zsolt 23,1).

Majd a füstölőből a hamut a sírüregbe szórja, e szavakkal:

Föld, por és hamu vagy óh ember, és Isten parancsa szerint ismét a földbe térsz vissza. Testvérünk, örök emlék neked!

Végre lepecsételi a sírt e szavak kíséretében:

Lepecsételtetik ez a sír Krisztus második eljöveteléig az † Atyának és † Fiúnak és † Szentléleknek nevében. Ámen.

A kántor az alábbi tropárt énekli:

Tropár
(8. hang)

Megnyíló föld! Fogadd a kezdetben isteni kézzel belőled alkotott testet, mely hozzád mint szülőjéhez most ismét visszatér; mert a mi Istenhez hasonló vala őbenne, azt már visszavette az Alkotó, te pedig fogadd e porhüvelyt, mint sajátodat.

Kívánatra, midőn a temetőbe megyünk, az alábbi koporsó letételi evangéliumokat olvashatjuk:

I. Szent János
(Jn 5,17–23)

Mondá Jézus a hozzá jövő zsidóknak: Az én Atyám mindez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. Azért még inkább törekvének a zsidók őt megölni, mert nem csak a szombatot szegte meg; hanem az Istent is Atyjának mondotta, egyenlőnek állítván magát az Istennel. Felelvén azért Jézus, mondá nekik: Bizony, bizony mondom nektek: nem cselekedhetik a Fiú önmagától semmit, hanem csak amit lát, hogy az Atya cselekszik; mert mind, a mit ő cselekszik, azokat a Fiú is hasonlóképpen cselekszi. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amiket ő cselekszik; és ezeknél nagyobbakat is fog mutatni neki, hogy ti elcsodálkoztok. Mert valamint az Atya halottakat támaszt és elevenít; úgy a Fiú is, akiket akar, megelevenít. És az Atya nem is ítél senkit, hanem minden ítéletet átadott a Fiúnak, hogy mindnyájan tiszteljék a Fiút, amint tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, ki őt küldötte. Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én igémet hallgatja és hisz annak ki engem küldött, örök életet bír, és nem jő ítélet alá, hanem átmegy a halálból az életre.

II. Szent Lukács
(Lk 7,11-16)

Azon időben méne Jézus egy városba, mely Naimnak neveztetik, és vele menének tanítványai és nagy népsokaság. Mikor pedig a város kapujához közelgetett, íme egy halott viteték ki, egyetlen egy fia anyjának, ki özvegy vala, és a város igen sok népe ment vele. Kit mikor meglátott az Úr, könyörülvén rajta, mondá neki: Ne sírj. És oda járulván, illeté a koporsót. (Azok pedig, kik viszik vala, megállának.) És mondá: Ifjú! Mondom neked, kelj föl! És felült, ki meghalt vala és szólani kezde. És átadá őt anyjának. Elfogá pedig mindnyájukat a félelem és magasztalák az Istent, mondván: Nagy próféta támadott közöttünk és hogy az Isten meglátogatta az ő népét.

III. Szent János
(Jn 6, 49-55)

Mondá az Úr a hozzá jövő zsidóknak: atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a mennyből leszállott kenyér, hogy aki abból eszik, meg ne haljon. Én vagyok az élő kenyér, ki mennyből szállottam alá. Ha valaki e kenyérből eszik, örökké él; és a kenyér, melyet én adandó vagyok, az én testem a világ életéért. Vetekedének ezért a zsidók egymás között, mondván: Miképpen adhatja ez nekünk az ő testét eledelül? Mondá tehát nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az ember fia testét és nem isszátok az ő vérét, nem leszen élet tibennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van; és én feltámasztom őt az utolsó napon.

IV Szent János
(Jn 11,1-45)
(Lázár-evangélium)

Azon időben vala egy Lázár nevű beteg Bethániából, Mária s ennek nővére, Márta falujából való. (Mária pedig az vala, ki megkente az Urat kenettel és az ő lábait hajával törölgette, kinek bátyja, Lázár, beteg vala.) Húgai tehát hozzája küldének, mondván: Uram! Íme, a kit szeretsz, beteg. Hallván pedig Jézus, mondá nekik: E betegség nem válik halálra, hanem az Isten dicsőségére, hogy az által az Isten Fia megdicsőíttessék. Szereti vala pedig Jézus Mártát és nővérét, Máriát és Lázárt. Midőn tehát meghallotta, hogy beteg, akkor ugyan megmaradt azon helyen két napig; ezek után mondá tanítványainak: Menjünk ismét Judeába. Mondák neki a tanítványok: Rabbi! Most akartak téged a zsidók megkövezni és ismét oda mégy? Felelé Jézus: Nemde tizenkettő a nap órája? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert e világ világosságát látja; ha pedig éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága. Így szóla s ezek után mondá nekik: Lázár, a mi barátunk aluszik; de megyek, hogy az álomból fölserkentsem őt. Mondák erre tanítványai: Uram, ha aluszik, meggyógyul. Azonban Jézus az ő haláláról mondotta ezt, ők pedig azt vélték, hogy az álom szendergéséről mondja. Akkor tehát Jézus nyilván megmondá nekik: Lázár meghalt. És örülök tiérettetek, hogy ott nem voltam, hogy higgyetek. De menjünk hozzája. Mondá tehát Tamás, ki kettősnek neveztetik, tanítványtársaihoz: Menjünk mi is, hogy meghaljunk ő vele. Eljöve tehát Jézus és már negyednaposnak találá őt a sírban. (Bethánia pedig Jeruzsálemtől mintegy tizenöt futamnyi földre vala.) A zsidók közül pedig sokan jövének Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket bátyjuk miatt. Márta tehát a mint meghallotta, hogy Jézus jő, eléje méne; Mária pedig otthon ül vala. Mondá pedig Márta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, az én bátyám nem halt volna meg. De most is, tudom, hogy a mit kérsz az Istentől, megadja neked az Isten. Mondá neki Jézus: Feltámad a te bátyád. Mondá neki Márta: Tudom, hogy feltámad a feltámadásban az utolsó napon. Mondá neki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet; a ki énbennem hiszen, ha szintén meghal is, élni fog; és minden, a ki él és én bennem hiszen, nem hal meg mindörökké. Hiszed-e ezt? Mondá neki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten fia, ki e világra jöttél. És amint ezeket mondotta, elméne és elhívá nővérét, Máriát, csendesen mondván: A Mester jelen van és téged hív. Az amint hallotta, fölkele hamar és hozzája méne. Mert Jézus még nem ért a faluba, hanem még azon helyen vala, hol Márta eléje ment. A zsidók tehát, kik vele a házban valának és vigasztalák őt, midőn látták Máriát, hogy hamar fölkelt és kiment, követék őt, mondván: A sírhoz megyen, hogy ott sírjon. Mária pedig midőn oda ért, hol Jézus vala, meglátván őt, lábaihoz borula és mondá neki: Uram, ha te itt lettél volna, nem halt volna meg az én bátyám. Jézus tehát amint látta őt sírni s a zsidókat is, kik vele jöttek vala, hogy sírnak, elbúsula lelkében és megrendüle és mondá: Hová tettétek őt? Mondák neki: Uram! jöjj és lásd. És könnyeze Jézus. Mondák tehát a zsidók: Íme mennyire szereti vala őt! Némelyek pedig közülük mondák: Nem tehette volna meg ő, ki megnyitotta a vakon születettnek szemeit, hogy ez meg ne haljon? Jézus tehát ismét elbúsulván magában, a sírhoz méne. Vala pedig az egy barlang, és kő vala arra téve. Mondá Jézus: Vegyétek fel a követ. Mondá neki Márta, a megholtnak húga: Uram! már szaga van, mert negyednapos. Mondá neki Jézus: Nem mondottam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét? Elvevék tehát a követ. Jézus pedig fölemelvén szemeit, mondá: Atyám! Hálát adok neked, hogy meghallgattál engemet. Én ugyan tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz engem, de a körül álló Népért mondám azt, hogy elhiggyék, hogy te küldöttél engem. Ezeket elmondván, nagy szóval kiálta: Lázár, jöjj ki! És azonnal kijöve, a ki halott vala, megkötve lévén lábai és kezei ruhákkal és orcája bekötve lévén kendővel. Mondá nekik Jézus: oldjátok meg őt és bocsássátok el. A zsidók közül tehát, kik Máriához és Mártához jöttek vala, látván, amiket Jézus cselekedett, sokan hívének őbenne.